Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-20 / 164. szám

Ära egy és fél dinár BAGSMEGYEI XXIV. évfolyam Szubotica, SZERDA 1923. junks 20. 164. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 13S dinár íZERKESZTÉSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadéhivatct: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbach-palota) Az SHS. királyság külpolitikája és diplomáciai képviselete A legkitűnőbb diplomata, a legjobb koncepció mellett sem tud a kül­ügyminiszteri székből sikereket el­érni, ha munkatársai, az ország kül­földi diplomáciai képviselői, nem tudják a miniszterüket informálni, politikáját képviselni és intencióit érvényrejuttatni. A legkitűnőbb külpolitikai kon­cepciót is lehet sután vagy két bal­kézzel képviselni és a legelhibázot­­•tabb külügyi politika hátrányait is lehet a végrehajtás módozatainak ttiegválogatásával enyhíteni. A mi külügyminiszterünktől a dip­lomáciai hivatottságot és a békés kül­politikára való hajlandóságot elvi­tatni nem lehet és ha mégsem dicse­kedhetik több sikerrel, mint, ame­lyekre méltán rámutathat, ennek az okát a legutóbbi bulgár események világánál abban látjuk, hogy a leg­exponáltabb helyeken nem a legal­kalmasabb emberek képviselnek bennünket és hogy a fővárosi sajtó vagy a külügyminisztérium sajtó­irodája sok esetben készülődésein­ket és szándékainkat talkorán hozza nyilvánosságra. A külügyminiszter legutóbbi tel­jes expozéját úgyszólván a bulgár forradalom előestéjén mondotta el és külpolitikánk irányelveinek meg­rajzolásánál abból az alaptételből indult ki, hogy összes szomszédaink közül egyedül Magyarország veszé­lyezteti a békességünket, mig Bul­gáriával minden tekintetben meg­elégedésünkre rendeztük viszonya­inkat. Ezt az alaptételt a miniszter ter­mészetesen budapesti és szófiai kép­viselőink információira építette fel és eme információk közül a szófiaiban szó sem volt arról, hogy Sztambu- Ejszkyfiek reátik nézve oly kedve­ző pacifista rezsimjét, a bukás ve­szélye fenyegeti. A budapesti követség információ­inak helyességét nem akarjuk vita tárgyává tenni. Csak rámutatunk arra, hogy a mi budapesti külügyi képviseletünk az a hely, ahol Magyarországba utazó honfitársaink a Jegkevésbbé szeret­nek megfordulni. Az a fogadtatás, amelyben honfi­társainknak saját követségükön té­­sze van, az a vekszáció számba menő huzavona, amellyel a legegy­szerűbb dolgát is elintézik, szomorú perspektívát nyit meg mindenki előtt arra az esetre, hogy micsoda ügyszeretettel, odaadással, kedvvel és eréllyel védenék ezek az urak ko­moly esetekben a hozzájuk forduló jugoszláv állampolgár megsértett vagy veszélyeztetett érdekeit. Mi a mi budapesti követségünk adatainak helytállóságát nem tart­hatjuk minden vitán felül állóknak. Jogunk van ahhoz, mert a Magyar Párt két elnöke ellen megindult bűnvádi eljárás alapját képező és a köztudatban bordéré név alatt is­mert okiratot ez a követség szerez­te meg (nyilván drága pénzen! és küldötte el Beogradba, mint az ide- j aló magyarság hazaáruló és irre­j denta törekvéseinek kétségbevon­­hatlan bizonyítékát, holott a ma­gyarországi viszonyok és a jugo­szláviai magyarság politikai törek­véseinek igen csekély mérvű is­merete mellett is az első olvasásra megállapíthatta volna, hogy ez az »okirat« már materialiter is hamisít­vány. Azt a kétségbevonhatlan kudar­cot. amely a kormányt ennek az »okirat«-nak alapján mégindult bűn­vádi eljárás előrelátható eredmé­nyével érte, jórészben budapesti képviseletünk számlájának terhére kell elkönyvelni. Sem a csehszlovák, sem a rotnán külügyminiszter sohasem mondot­ták el a maguk parlamentjében, hogy Magyarországon az ő állampolgá­raik a diplomáciai képviselők min­den közbenjárása és védelme dacá­ra is vogelfreiok. Ha pedig Nincsics külügyminisz­ter az ő budapesti információi alap­­ián azt állítja, hogy, százon felül van azoknak az állampolgárainknak a száma, akiket Magyarországon bi­­rói ítélet' nélkül egyszerűen inter­náltak és akiket nem hajlandók min­den beavatkozásunk ellenére is ha­­zaküldeni, ha a miniszter megkoc­káztatja azt az állítást, hogy ennek a sorsnak minden Magyarországba utazó állampolgárunk ki van téve, akkor beismerte azt is, hogy buda­pesti képviseletünk képtelen állam­polgáraink érdekének védelmében azzal a súllyal, eréllyel és crcdmény­­nyel fellépni, amelyhez hatalmi ál­lásunknál és. állami presztízsünknél fogva feltétlenül jogunk van. Mi azt hisszük, hogy amikor Nin­csics is, Bethlen is azt hangoztatják, hogy a normális jó szomszédi vi­szony helyreállítását szívből, óhajt­ják, eim''1'- a célnak sokkal jobban szolgálna az, ha ahelyett, hogy a bu­dapesti követség információit a mi­niszter a parlament elé viszi, inkább a. budapesti követségen végrehaj­tott személyi változtatásokkal kísé­relné meg, hogy más ember nem tudna-e a jugoszláv érdekek védel­mében több eréllyel, több tapintattal és több eredménnyel fellépni, mint a jelenlegi budapesti követünk. A mi pedig szófiai követségünk információit illeti, nem tehetünk róla, de nem zárkózhatunk el az elől, hogy erről megfelelő körülte­kintéssel beszerzett információk mellett a bulgár forradalom nem ér­hette volna kormányunkat meglepe­tésképpen Jól tudjuk, hogy forradalmárok nem szokták terveiket, a törekvé­seikkel nem rokonszenvező külália­­mok diplomatáinak bejelenteni. De a szófiái követség éppen olyán jól tudta, mint minden újság­olvasó. hogy a nacionalista szer­vezetek ellen a békelétszámon levő hadsereg mozgósításával megindult irtóhadjárat a Sztambulijszky-kor­­mány hatalmi helyzetét megingatta, amire bizonyítékot szolgáltatott az a tény, hogy a Todorov Alexander bolgár komitéja az üldözés legfor­És azon a napon, amelyen a kis­­antant demarsának meg kellett voh na történnie, egyszerre arra ébre­dünk. hogy Románia nem állott raeh lettünk, vagy ha mellettünk állott, hát az utolsó percben megint kiug­rott. hogy a román, sőt a csehszlo­vák sajtó is meleg rokonszenvvel kommentálja a bolgár rendszervál­tozást. hogy a bolgár békeszerződés megsértésének vagy betartásának kérdését sem mi. sem a kisantanb hanem a szövetséges és társult ha­talmak együttesen vannak hivatva elbírálni, hogy ezeknek szófiai szer­­'vezete u szövetségközi ellenőrző bi­zottságnak megállapítása szerint a békeszerződés megsemmisítéséről szó sem lehet, hogy tehát sem a de­­marsnak és mégkevésbé a fegyve­res közbelépésnek nincsen meg sem az alapja, sem a lehetősége. . Ébből a tényből pedig levonjuk azt a következtetést, hogy bukaresti követségünk nem bizonyult sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint a budapesti, vagy szófiai, mert nem figyelmeztette idejekorán a kor­mányt Románia külön szempontjai­ra és ezzel okozójává lett annak, hogy’- elhatározásainkat és tervein- I két téves feltevésekből kiindulva tul­­korán hoztuk nyilvánosságra. Hogy London és Róma felfogását nem tudtuk-e kipuhatolni, vagy bíz­va Franciaország platonikus támo­gatásában, nem tartottuk-e szüksé­gesnek megismerni, azt elbírálni nem áll módunkban. Mi csak rezignációval regisztrál­juk azt a tényt hogy ezt a legújabb diplomáciai kellemetlenséget annak köszönhetjük, hogy a legexponál­tabb helyeken, a legválságosabb időkben életbevágó érdekeink védel­me néni volt jó kezekbe letéve és’ hogy ennek a következményeit nem­csak a kormány viseli, hanem az; egész ország, mert amikor e soro­kat iriuk. Zürichben a léva árfolya­ma elhagyta a dinárét. róbb napjaiban hihetetlen vakmerő­séggel halálos ítéleteket kézbesített a pacifista Sztambulijszky-kormány minden tagjának és rendőri expo­nensének és a mindenhatónak látszó parasztvezér, nem bízva a fővárosi helyőrség és rendőrség hűségében, szülőfalujába menekült parasztgár­­dáinak védelme alá —• már hetekkel a forradalom kitörése előtt. Ezeken a nyomokon indulva, szó­fiai képviseletünknek nyomára kel­lett volna jönnie annak, hogy Bul­gáriát, jnem lehetetlen, hogy olasz tá­mogatással. rendszerváltozás és forradalom veszélye fenyegeti és ilyen információk mellett nem volt szabad úgy informálnia a kormányt, hogy Bulgáriával való viszonyunk javunkra már végérvényesen ren­­deztetett. A budapesti és szófiai informá­ciók egybevetéséből a külügyminisz­ternek ei kellett jutnia' ahhoz a kö­vetkeztetéshez, hogy miután egye­dül Magyarországgal szemben van­nak még vitás kérdéseink, a nagy­antant államai közül a felé a hata­lom félé kell orientálódnunk, amely Magyarországgal szemben a mi tö­rekvéseinket támogatja. Francia szimpátiánk aláhúzott hangsúlyozása az expozéban a bu­dapesti és szófiai információk egye­nes következményei és igen termé­szetes. hogy a meglepetésképp re­ánk szakadt bolgár rendszerválto­zással szemben elfoglalandó állás­pontunk precizirozásánál számol­nunk kellett azzal az elkedvetlene­­déssel, melyet a francia támogatás előtérbe állítása Londonban és Ró­mában kétségen kívül előidézett. Ebben a helyzetben mielőtt még bármely lépésre is elhatároztuk ma­gunkat, s még inkább mielőtt ter­veinket és szándékainkat még a ki­vitel előtt nyilvánosságra hoztuk volna, két körülménnyel kellett vol­na tisztába jönnünk. Számíthatunk e feltétlenül és min­den körülmények között a kisantant minden tagjának támogatására. még abban az esetben is, ha a nagy­antant minden állama nem is hagy­ja jóvá lépéseinket és hogy nemcsak Párisban. hanem Londonban és Ró­mában mit szólnak tervezett lépé­seinkhez. Okulhattunk volna a második Károly-puccs tanulságain, amikor kiderült, hogy Romániára nem szá­míthatunk feltétlenül és hogy a kis­antant még nem nőtte ki magát az­zá a hatalmi tényezővé, mely érde­kei védelmében a középeurópai és a balkáni béke kérdésében a nagy­antant államaitól függetlenítheti ma­gát. Ehelyett az egyedül célravezető eljárás helyett a külügyminiszter óvatos és tartózkodó nyilatkozata dacára az egész sajtó (még a kor­mányhoz közel álló is) világgá kür­tőbe. hogy a kisantant tagjai között teljes a szolidaritás és megvan az eltökéltség, hogy a bolgár kérdés­ben a nagyantanttól függetlenül járjon el érdekeinek védelmében, hogy a bolgár békeszerződés ren­delkezéseinek megsértése miatt de­­marsot intézünk Bulgáriához és egy fegyveres intervenció lehetőségével is komolyan számolnunk kell. Közeledés a csehszlovák és á magyar kormány közt Benes lapja megértést hirdet Prágából jelentik : A prágai par­lament magyar képviselői között az a hír terjedt ei, hogy a ma­gyar kormány nem hivatalos meg­beszéléseket kezdett a cseh kormány­nyal abból a célból, hogy a kis­­antantot a magyar hitel kérdésé­ben eddigi visszautasító magatar­tásának feladására bírja. Az elő­zetesmegbeszélések sikere esetén — amiben a prágai körök nem kételkednek — B’íh'en magyar miniszterelnök meglátogatja Behest. E hírrel kapcsolatban Budapes­ten tudni vélik, hogy a cseh po­litikai körökben az utóbbi időben igen komoly hangulatváltozás ál­lott be. Benes lapja, a prágai Tribün a junius 15ií<i vezércikké­ben a magyar problémát teljesen uj beállításban tárgyalja és a köl­csönös megértés szükségességét hang­súlyozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom