Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-19 / 163. szám

4. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1923. junius 19.

Újabb akció

a suboticai színház felépítésére

A főispán és a főmérnök Beogradban kérnek támogatást

Az évek óta romokban heverő suboticai színház felépítésére eddig minden akció csődöt mondott. A városi tanács már több Ízben dolgozott ki terveket a leégett színház újjáépítésére, a múlt évben inár ankétet is összehívtak a részletek megbeszélésére. azonban az ügy sohse juthatott túl a kezdeményezés stádiumán.

A legutóbbi terv az volt. hogy a Város a felveendő kölcsönből fedezi a színház felépítésének költségeit. A kölcsön-akció meghiúsulása után azonban teljesen lekerült a kérdés a napirendről.

Az elmúlt színházi szezon tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a színház felépítése nélkül szó sem lehet állandó- színi szezon rendszeresítéséről, mert a jelenlegi színházterem színpada még műkedvelő előadások céljaira is alig alkalmas, nézőtere pedig olyan kicsi befogadóképességű, hogy megfelelő erőkből álló társulatot nem tarthat el.

Mivel pedig a város rendszeresíteni akarja az állandó szláv szinielőadásokat, most újból felvetődött az a terv, hogy a városi színház renoválását minél előbb mez kell valósítani. A színház újjáépítésének részletes tervrajzát a városi főmérnöki hivatal már régebben elkészítette és most ezekkel a tervekkel dr. Pletikoszits András főispán és Petrovics Koszta városi főmérnök kedden Beogradba utaznak, hogy ott a kormány támogatását és esetleges anyagi segélyét eszliözöljék ki a színház újjáépítésére.

Pletikoszits főispán újabb terve szerint a színház me'lett régi házakat és háztelkeket is kisajátítaná a város és ott a színház körül nagy parkot létesítene, atnel# a mostani régi házak és üres háztelkek helyén egészen a törvényszék épületéig nyúlna le.

A budapesti ítélőtábla

ma megkezdte a Tisza bűnügy felebbei-ési tárgyalását

Több mint három hónapi tárgyalás után 1921 október 5-én hirdette ki ítéletét a budapesti törvényszék a Tisza-bünpör vádlottai felett.

A budapesti ítélőtáblán Degré Miklós kúriai biró tanácsa hétfőn délelőtt tíz órakor kezdte meg a Tisza-gyilkosság bünperének felebbezési tárgyalását. A tárgyalóteremben csekélyszámu hallgatóság jelent meg. Gärtner Marcellt szuronyos őr hozta a gyüj tőfogházból.

A tárgyalás megnyitása után az elnök Gärtner Marcellt hallgatta ki személyi adatai felől. Gärtnert dr. Gál Jenő és dr. Hajdú Sándor védi, Fényes László védője dr. Salusinszky Gyula.

Fényes László vallása

Amikor Fényes László személyi adatait veszik fel. az elnök kérdésére. hogy mi a vallása, Fényes László a következőképpen válaszolt:

— Zavarban vagyok, hogy mit feleljek. Engem reformátusnak kereszteltek meg, de a Tisza-pör vizsgálata alatt a református egyház kiközösített. Nem tudom, hogy felelhetem-e azt, hogy református vagyok. Én hitemet soha el nem hagytam.

A személyi adatok felvétele után rdr. Gál Jenő védő állott fel. Elmondotta, hogy ő a Tisza-per tárgyalásán mint Kéri Pál védője szerepelt. Ebben a minőségben a tárgyalás során és az ítélet ellen perorvoslással élt Ezt most is fentartja. Kívánja, Hogy a királyi tábla Kéri Pálra vonatkozóan is tartsa meg a felebbezési tárgyalást.

A királyi tábla rövid tanácskozás után elutasítja a védő indítványát és Kéri Pálra vonatkozólag nem

Beogradból jelentik: Nebo beogradi csehszlovák követ hétfőn meglátogatta Nincsics külügyminisztert és közölte vele. hogy mindaddig, mig a jugoszláv kormány el nem ismeri az uj bolgár kormányt, Csehszlovákia sem lógja elismerni.

A jugoszláv kormány már három hónappal ezelőtt tudott az összeesküvésről Beogradból jelentik: A Politika hétfői száma azt a feltűnést keltő hirt közli, hogy a jugoszláv kormány már három hónappal ezelőtt kapott jelentést a bolgár ellenforradalom összeesküvéséről, de akkoriban olyan fantasztikusnak tűnt fel a komoly helyről érkező hír. hogy a kormány nem adott hitelt a jelentésnek.

Ugyancsak a Politika foglalkozik vezércikkében a kisant’antnak a bolgár eseményekkel szemben való fellépésével és megállapítja, hogy a kisantarX ezúttal gyengének mutatkozott. A lap szerint Románia sem-Larisch grófnő emlékirataiban Rudolf trónörökösnek nála tett első látogatásiról és Vetsera Máriának Stefánia trónörökösnővel való találkozásáról szóló fejezetei után, az események már drámai gyorsasággal követik egymást. Nagyon érdekes ezek közül az a rész, a mely Rudolf trónörökösnek a gróínénál tett második látogatását a következőképen írja le:

»Marytól nem kaptam riht a oál óta. Következő nap nagyon sok dolgom akadt, és este oly fáradt voltam, hogy meghagytam Jennynek. ne keltsen fel korán. Nagyon boszus voltam, amikor reggel már nyolc óra előtt a szobámba jött. Nagyon álmos voltam, de hamar magamhoz tértem, amikor a trónörökösnek Bratfisch által küldött levelét adta át, amely csak pár sort tartalmazott. A levél igy szólt:

»ügyedül keli veled beszélnem. Várj reám délután öt órakor. Intézkedj, hogy magadban légy. Jenny vigyázzon, hogy a cselédlépcsőn tiszta legyen a levegő.*

A különös levél nagyon idegessé tett. Különben is nagyon el voltam keseredve Rudolf ellen, akinek oly közömbös volt ferde helyzetem, amibe magaviseletével juttatott. Elhatároztam, hogy nem törődöm többet vele és dolgaival, mert tudtam, hogy a császárné sohase bocsátana meg, ha értesülne róla, milyen szerepet játszottam.

Haragosan kiugrottam az ágyból és írtam unokafivéremnek pár sort. amelyben határozottan vonakodtam elfogadni.

Komornám azonban ezt a levelet viszszakozta, azzal, hogy nem tudta Rudolfnak kézbesíteni és igy a találkozás elkerülhetetlen volt. Délután pont öt órakor megjelent Rudolf. Most is, mint első látogatásakor, tisztiköpenybe volt burkolva. De ez alkalommal nem üdvözölt. Nagyon fel volt indulva, ezek voltak első szavai:

— Ha nem segítesz, Marie, minden elveszett.

Szó nélkül bámultam rá. Unokafivérem szinte felismerheteílen volt. Sápadtan és összetörtén nézett ki. Szemei sajátságos fényben égtek, amit mindig észrevettem rajta, ha valami forrott benne. Ösztönszerüen éreztem, hogy valami nagy dolog történt. Hipnotikus hatalma volt felettem és éreztem, hogy akaratlanul is követnem keil minden kívánságát,

tartja meg á fölebbezési tárgyalást. A végzés kihirdetése után föloivasták az elsőfokú bíróság ítéletét és annak több száz oldalra terjedő indokolását.

lege^. magatartását az uj ellenforradalmi kormánnyal szemben dinasztikus érdekekkel lehet magyarázni.

Kóburg Ferdinánd Budapesten? < A Wiener Morgenzeitung* azt a hirt közli, hogy Ferdinánd bolgár excár volt udvari marsalijának, Weichnek kíséretében Bad Mergentheimből Bécsen át Budapestre utazott, hogy a bulgáriai események kifejlődését ott bevárja. Ferdinánd útközben néhány óra hosszat Bécsben tartózkodott, ahol a Kóburg-palotában vett szállást. Egy nappal később fia, Cyrill herceg is Budapestre ment. Az ex-cár tanácsára Protegeroff tábornok, aki Berlinből Budapestre költözött, hogy a macedón felkelők akcióját onnan irányítsa, továbbra is Budapesten fog maradni. Ferdinánd környezetében tartózkodik Radoszlavov veje. dr, Amstasoff is.

A bécsi lap feltűnést keltő hire még nem nyert megerősítést.

Mindketten álltunk. Hallható volt Rudolf heves lélegzése, ami az óra ketyegésén kívül az egyetlen zaj volt a szobában.

— Az ég szerelmére, mi történt?. — kérdeztem.

— El nem képzelheted az engem körülvevő bonyodalmakat — válaszolt Rudolf. — De mielőtt saját gondjaimra térnék, meg kell mondanom, hogy A'lary el van zárva szobájában.

— Elzárva? Miért? — csodálkoztam.

— A bál után rettenetes jelenete volt a »vénasszonnyai«. (így nevezte Rudolf Mary anyját.) Az a Vetsera-palotával szemben lakó ellenszenves Taxisné minden valószínűség szerint egymásután többször látta Maryt éjjel eltávozni és a legrosszabb időt választotta ki, hogy a bárónénak elárulja. Valószínűleg nem volt elragadtatva Mary magatartásáról Stefániával szemben. Gondolom, ismered az esetet?

Bólintottam.

— Igen! Folytasd!

— Ezután Maryt bezárták, csak le szabadíthatod ki.

— Nem fogom beleártani magam, Rudolf.

— De megteszed! Kell, hogy vele beszéljek.

— örült vagy.

— Nem. tökéletesen normális vagyok. Hallgass meg. Arra kérlek, hozd el őt a Bprgba,

Erre a kívánságára támolyogva tagoztam egy szék támlájába és gépiesen ismételtem szavait.

— Maryt a Burgba vinni!

— Igen, ragaszkodom ehhez. Hallgass csak meg, Marie. Semmisem egyszerűbbe Reá kell beszélned a bárónét, hogy. Maryt engedje -.eled kisétálni. Askor elhozod a magánbejárathoz, hol Loschek fog várni és egyenesen szobámba vezet.

— Nem tudom---- nem akarom___

Nem teszem!

Rettenetes düh fogott el.-— Miért akarsz tönkretenni? -- lihegtem. — Gyűlöllek.... eredj a szemem elől!

Azután a divánra borulva sirni kezdtem.

Rudolf hozzám hajolt.

— Marie, kedves, — mondta behízelgő hangján — ne csinálj jeleneteket. Ha valaki meghallja, kész a botrány. Biztositkoznom. Máskülönben én vagyok ve-i szélyben.

Felemeltem a fejemet.

— Te veszélyben?

— Igen, nagy veszélyben. Úgy beszélek most hozzád, mint féríi a léifihez. Te vagy az egyetlen, akiben megbízhatok. Esküdj meg, hogy életemben néni fogod elárulni, amit most mondani fo< gok.

— Ma ezzel veszélytől mentelek meg, szívesen. Esküszöm!

A trónörökös különösen nézett rám. Aztán egy kis sötét tárgyat húzott elő köpenyege alól. Kivehettem, hogy egy kis szövetbe varrt doboz volt. Öntudatlanul visszahökkentem, de unokafivérem szabad kezét vállamra tette.

— Ezt a dobozt vedd magadhoz 'és azonnal rejtsd el valami biztos helyre. Semmi körülmények között sem szabad, hogy nálam megtalálják. A császár min-1 den pillanatban elrendelheti magánlak-i osztályomban a kutatást.

— A császár----- — nyögtem.

— Igen, a császár.

Ezzel kezembe adta a dobozt, amely meglepetésemre olyan nehéz volt, mint az ólom.

— Acél doboz — világosított lel Rudolf. nem kerülve ki figyelmét a meglepődésem.

— De ezt nem vihetem az útra magammal, — vetettem ellen.

— Be kell tenned utibőröndödbe. ott könnyen elrejtheted. Nem tartalmaz rád nézve kompromitáió dolgokat.

— Meddig kell ezt a rettenetes tárgyat őriznem?

— Amíg visszakövetelem, vagy amíg valaki más vissza nem kéri. Arra az esetre, ha ez történne — szólt komolyan — útbaigazítást kell adnom: Csak egy ember ismerj kívülem e doboz tartalmát és csak neki van joga rajtam kívül viszszakémi.

— Ki az? I

— Neve nem számit. Átadhatod annak, aki neked négy betűt mond. írd fel magadnak és ismételd. És lassan elmondta e négy betűt: »R. L. M, 0,«

Ismételtem és íelirtam kis jegyzőkönyvembe. Aztán egy erősebb akarat kényszerének engedve átvittem a titok-? zatos dobozt hálószobámba és nagy utazóbőröndöm aljára rejtettem. Tokjai egyik sarkára is felírtam a négy betűt és lezártam.

— Ez a dolog nekem nagyon kínos —i mondottam aggódva, amikor megint unokafivércm mellett álltam.

Rudolf igyekezett megnyugtatni.

— Nem olyan nagy dolog — jegyezte meg. Hanem az idő telik, beszéljük meg holnapi látogatásodat a Burgban.

— Ez őrültség, őrültség! — ismételtem. — Nem tudtam megtenni.

— Légy nyugodt. Meg fogod tenni. Egyedül kell Maryvel beszélnem. Talán igy megszabadulok a fenyegető veszélytől.

Ezt éppen nem hittem, de mégis megkérdeztem.

— A házasságod okozta a veszélyt?

Rudolf kacagott.

—- Stefánia? Óh', dehogy, ő csak egy kis házi kellemetlenséget. A veszély, a mely fenyeget, politikai természetű

Most éppen meg voltam lepve, mert a trónörökösről sohase tettem fel, hogy veszélyes politikai üzelmekbe elegyedjék.

— Az égre kérlek, Rudolf, ne vesztegesd az időt. Bizd magad a császárnéra, vogy----- még jobb lenne, ha a császárhoz fordulnál.

— Te őrült! — korholt, de aztán szelidebben folytatta: — Az lehetetlen. Marie. Ha a császárnak meggyónnék, talán a halálos Ítéletemet imám alá.

Erre a rettenetes kijelentésre elállt szivem verése is. Nem találtam szavakat.

— Most térjünk Maryre. légy úgy, mintha bevásárolni mennél vele. Fogadj’ egy bérkocsit és vitesd magatokat az Albrecht főherceg palotája mögé, ami a Burgga! határos. Ott égi’ kis vasajtót fogsz látni. Menjetek be, ott fog várni reátok Loschek. Már sokszor bizonyult hasznosnak ez az ajtó — nevetett Rudolf. Már sok szép barátnőm jutott át ezen az ajtón az udvarhoz.

Jak, hogy feltétlen keü Maryval talál-Csehszlovákia nem ismeri el a Cankov-kormányt a SUS. királyság nélkül

Hírek Ferdinánd volt belgár cár budapesti tartózkodásáról

Rudolf trónörökös titka

of

Az acél-kazetta rejtélye — A mayedingi tragédia aktéiból