Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-17 / 161. szám

1923. Junius 17. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal muH — békés jelen O. : a var es a varos Osijek egyike, az SHS királyság­ban azoknak városoknak, amelyek írtég a régmúlt időkre visszamenő eseményekben gazdag történelmi múltra tekintenek vissza. A város helyén a rómaiak idejé­ben . K. u. 8-ban. a falakkal meg­erősített Mursia, vagy Mursa-major állott, — melyet valószínűleg még az avarok pusztítottak el. Helyében épüli a mai Osijek vára. — mely több. mint mósíélszázadig a félhold uralmát nyögte. 1687-ben szabadult meg végleg a török iga alól és ez időponttól datálódik a város virágzó fejlődése. A med Osijek. — 36000 lakosával — egyike Jugoszlávia legnagyobb városainak. Addig míg Slavonia Horvátországgal nem egyesült. Ősi­tek volt Slavonia fővárosa. Kedvező földrajzi fekvése (a Dráva mentén, közvetlen közelében annak a Duná­ba való torkolatánál) mindenképpen arra predesztinálná, hogy az SHS királyság egyik, legszámottevőbb ke­reskedelmi gócpontjává váljék, —a szerencsétlen közlekedési viszonyok azonban megakasztják egészséges fejlődésében. ■ A Dráva szabályozása még mindig csak terv; nagyobb gőzösök csak Osijekig juthatnak. — innen felfelé egy darabon még kisebb gőzösök ei­­közlekednck. —- de azontúl a folyam úgyszólván hajózhatatlan. A vasúti közlekedés pedig teljesen elhanyagolt. Közvetlen összekötte­tése úgyszólván csak Zagreb felé van, mig a többi, fővonalakkal — Daljan és a Vinkovciu keresztül — a leggyatrább az összeköttetés. Gyorsvonata pedig — az egyetlen, most beállított budapesti gyorson kí­vül— épensággél nincsen, E virágzó város megérdemelné, hogy a közle­kedésügyi minisztérium több gondot fordítana közlekedési viszonyaira Az elszigeteltség ellenére- Osijek jelentős kereskedelmi és ipari ténye-A fortélyos emh Irta: Nadányi Zoltán A fiatal doktor útnak indult az asszonnyal. Csak úgy táska nélkül. — Hótton van szegény, már az utolsót rúgja! — jajveszékelt az asz­­szony. Az úri fertályon mentek. A doktor akarta jgye Hadd lássa mindenki, hogy beteghez hívják, sürgősen. Hadd jusson a fülébe az öreg Reichenbergnek. Jobbra-balra köszöngetett. min­den ablakra felnézett. Jóleső érzés bízsergeít a bordái közt. Mégis csak őt hívják, ha baj van. nem az Öreg Reichenbergert. Hiába mondja az a vén kuruzsló, hiába fújja az egész falu. begy ö kontár, hogy a halál vi­­géce, meg mi egyéb, meg hogy kör­­orvos is csak azért lett, mert sógora az alispánnak. Itt van ni. most is sú­lyos beteghez hívják. Elérkeztek Balog Andris portájá­ra. Az asszony betessékelte a fiatal doktort. Az ember ott ült a hűvös szobában, szenvedő arccal, jobbkar­ját az asztalon nyugtatva. — No lám. nincs is olyan nagy baj, — mondta a doktor csalódottan. — Dehogy nincs, tekintetes doktor ur. Szörnyen fáj a jobbkarom. — Mutassa. — Igen ám. ha mozdítani tudnám. De még az ujjam se hajlik. — Ejha, hát ennyire vagyunk? Hadd nézzem csak. — Hozzá ne nyúljon a doktor ur. — Na, na. nem kell úgy érzékeny­kedni. Segítse le a kabátot, jó asz­­szony. Nehezen ment a kabát lesegitésc, Sziszegett, hápogott a paraszt. A doktor feltette az általános kérdése­rővé vált és minthogy a magyar ha­tártól csak mintegy 18—20 kilomé­terre -fekszik — fontos missziót tel­jesít az állam jövő gazdasági életé­ben. Kimondottan kereskedelmi vá­ros, nagy és gazdag üzletekkel, me- I lyek egymás hegyen-hátán nyíltak I és nyílnak. Bár a jelen gazdasági viszonyok nyomasztólag hatnak, mégis egész jsora az uj. életképes vállalatoknak alakúit, melyek karöltve produktu- I maikkal az egész honi piacot, sőt — már amennyire a szerencsétlen vám­­viszonyok megengedik — erősen gravitálnak a külföld felé is. Gyáripara bámulatraméltóan fej­lett. A gyárüzemek a legmoderneb­ben felszereltek és készítményeik az első helyen állanak. A cukorgyár hatalmas termelésével, a vas- és gépgyár modern telepeivel, az egész hazai szükségletet ellátó Reisner-féle gyufagyár, a »Alira« cigarettapapir­­gycír. melynek »Zora« készítménye közkedvelt, a Povišil-, Or Unkát- és *Daniccu-butor gyárak, a Krsztíc­­féle tükörgyár, a Schicht-íéie szap­pangyár, Höfler-bőrgyár, Adler L. vegyészeti gyára, a »Sfva« modern keiekötő- és ecsetgyára és a többi nagy gyárak egész légiója. A malomipar terén a legmoder­nebb xelszerelésüek és méreteikben is imponálók az Union-gőzmalom, a Krausz-féle és a Karolina-gőzmalom, mely utóbbi újabban tészta- és kekszgyárral bővült. Ily hatalmas fejlődés mellett csak természetes, hogy Osijek gazdag város, melynek pénzügyi forgalma lebonyolításához a nagybankok egész sora nyújt segédkezet. A Ja­­goslavenska Banka és a Prva fírv. _ Slédionica hatalmas palotái ékessé­gei a városnak, a Narodna Banka, f’rv. Eskomptna Banka, Srpska Ccntrdria Banka ■ — a többi nagy Ibankokkal együtt — óriási forgal­mat bonyolítanak le évente. két. A legsötétebb színezetű válaszo­kat kapta. — Égető, szúró, vagy hasogató fájdalmat érez? — kérdezte végül. — Mind a háromfélét, — volt a fe­lelet. Következett a vizsgálat, A paraszt minden érintésre felüvöltött. Merev volt a karja és az ujja, mint a fada­rab. —' Toiiartritisz reumatika,—mond­ta a doktor és receptet irt. Az asszony felsóhajtott: — Úristen, be meglátogattál! Az ember nagyokat szitt a pipán. — Le keil vágni? — kérdezte. — Arról jelenleg szó sincs, — mondta a doktor irésközben. — Sú­lyos a dolog de liát segítünk rajta. Szerencséje, hogy engem hivatott. Sercegett az öntöltő a papiron. A paraszt nézte. Balkezébe fogta a pi­náját. Lassan, nyomatékosan mon­dotta: — Mindenki az öreg Rákenberget hivja. ha baj van. Mindenki csak benne bizakodik. Az öntöltő megrándult a papiron. — Elég rosszul teszik, — mondta a doktor idegesen. — Közönséges kuruzsló, ö csak megnyuzza magu­kat. És kapkodva irta a harmadik re­ceptet. A paraszt megint szitt egyet a pi­pán. Megint csak megszólalt: — Az öreg Rákenberg okos em­ber. Kisujjában van az orvosi tudo­mány. Bjzbny nincs annak pária a környéken. — Mindenki meggyógyul, akit ő kúrál. — tóditotta az asszony. A doktor felvetette a fejét. Lángolt az arca. — Ha benne bíznak, miért hívtak ■akkor engem? . „<•- - •- *♦ x A város társadalmi élete határo­zottan nagyvárosi. Intelligenciája rendkívül fejlett, kultúrát és művé­szetet felkaroló. Békés megértésben élnek és bárha a politika hullámai c város felett is átcsaptak, mélyebb nyomokat nem hagytak az emberek lelkében. A város élén dr. Božić Iván főis­pán áll, aki, mint régi közigazgatási tisztviselő, mintaképe tisztviselői­nek. A közigazgatás vezetője dr. Hengl Vjekoslav polgármester, nagy rminkakedwcl és tetterővel viszi mon főrabbi nagy tudásának örven­dő zsidókkal ...„'■,' ; ’• > Dr. Bozsič Ivén, főispán előre a város sorsát. Hatalmas mun­kaprogrammal, városfejlesztéssel és szépítéssel lépett hivatalába, sajnos, a gazdasági krízis kerékkötője lett ambíciójának. A jeles férfiak egész sora tömö­rül mögötte a városi tanácsban, melynek egyik legszámottevőbb tag­ja dr. Spitzer Hugó ügyvéd, kit fá­radhatatlan munkásságáért a király uj abban a szent Száva-reuddel tün­tetett ki. Tuéan rendőrfőkapitány erélyes működésének köszönhető, hogy. a városban példás a rend és a közbiztonság. A felekezeti béke teljes e város fa­lai között. A görögkeletiek — kik­nek lelki atyja a patriarcha-fejü Bogdanovié Lázár esperes — test­véri jóviszonyban vannak a Pavié Malija lelkészkedése alatt élő római kathoíikusokkal és a Dr. Ungar Si-BM» Lecsapta az öntőitől. — Hát miért, mert ez a mestersé­ge magának. — mondta a paraszt nyugodtan. — Hadd keressen ma­ga is. A doktor nevetett dühében. — Eli, mit! — mondta aztán le­­gyintve. Megint felkapta az öntöltőt. A negyedik receptet irta. A paraszt tovább fűzte a szót: — Úgyis mindegy. Már én béna le­szek hóttomig. Csak a család ne vo­­na. Az asszony, meg a gyerek. Hej, hej. —Úristen, mi lesz velünk! — só­hajtotta az asszony. . A doktor oda se figyelt, csak irt. A paraszt rezegtette a hangját: — Beletörődnék a sorsomba, ha megvóna a szeszgyár. Ha az enge­délyt megadnák. Az alispán úrtól függ. Csak tőle függ. — Tőle bizony, — bólintott rá az asszony. .A doktor megírta a recepteket. Ráz­ta a levegőben a zizegő cédulát, hogy hamarabb száradjon. A pa­raszt bizalmasan közelhajolt hozzá. — Mondanék valamit, tekintetes doktor ur. Szólhatna a sógorának, a nagyságos alispán urnák. Szólhatna egy jó szót. Megtehetné. — Hogy érti ezt? Miről szóljak? — Hát a szeszgyárról. Hogy meg­kapnám az engedélyt. Nehezen megy az ilyesmi protekció nélkül. — Erre akar engem felhasználni? Furcsa. Igazán furcsa. A doktort kellemetlenül érintette a kérés. — Tetszik tudni, tekintetes ur, — mondta a paraszt behizelgő hangon, — a községnek is nagy hasznára vé­na a szeszgyár. Ide tenném a lapos­­dülőbe, kőhajitásra a falutól. Köz­érdek ez. kérem, • ’* < Bogdanovié Lázár, espe. es A kulturális igényeknek a színház kis mérete már nem felel meg, — bár kitűnő szinész-ensemble van. Ami a város építészeti részét illeti — s ehelyütt a legnagyobb elisme­réssel kell megemlékeznünk Kon­stantin Čutaković főmérnök, építé­szet] tanácsos ambiciózus munkálko­dásáról — még vannak ugyan héza­gok, a széles. íásitott főútvonalak­nak éles kontrasztjai az aszíaltozat­­lan mellékutcák. A divatját múlt lóvasutnak villamos vasúttal, való helyettesítése. — a villamosvilágitás bevezetése szőnyegen forgó tervek, melyek: előreláthatólag a közeljövő­ben meg is valósulnak. Rendezetlen a vízvezeték kérdése is. mely pedig higiénikus szempontból elsőrangú fontosságú,, mert a rossz ivóvíz már sok járványos betegségnek volt kut­­íorrása. A szanitáris viszonyokról szólva meg kell említenünk a nagyméretű állami kórházat, mely most legújab­ban egy modern chirurgiai pavilon­nal bővül. A sportélet rendkívül fejlett és kü­lönösen a íootbaliidtéklúvaínck óri­— Az bizony. Közérdek. — kont­rázott az asszony.-- Jő, jó. — mondta a doktor. — Majd ha meggyógyul, akkor beszé­lünk erről is^ Egyelőre csak a gyó­gyulással törődjék. — Igen, csakhogy ez sürgős ám. Kenyeres Balázs, a volt községi bíró is folyamodott engedélyért, tetszik tudni. De ő méltatlan ember. — 0, az a kötélrevaló! Majd mit mondok! — csattant fel az asszony.­— Iipci csak az írást! — paran­csolta az ura. Erre beperdült a má­sik szobába. i A parasztnak megeredt a nyelve. — Méltóztatik tudni, tekintetes ur, azt kéne megmagyarázni a nagysá­gos alispán urnák, hogy Kenyeres Balázs méltatlan ember. Sok min­denféle suskust elkövetett már őkel­­rne. Biró létére a legelőkiosztásnál kinullázta a szegénységet. Engem is kinullázott. De ez még a legkeve­sebb. Folyt a szó a parasztból. Belehe­­vült, hadonászott. A jobbkezével ha­donászott. A jobbkeze öt ujján kezd­te előszámlálni Kenyeres Balázs bű­neit. A doktor megütközve nézte a jó működő végtagot, a mozgékony ujjakat. Kidülledt a szeme, tr úgy; nézte. xAi S'--mi Hirtelen elnémult a paraszt, ö is csak nézte a levegőbe emelt karját, a számadást végző három ujját. Fennakadt a karja és fennakadt a szeme. Paprikavörös lett az arca. Az asszony akkor lépett be az írá­sokkal. Visszahökkent, ö is nézte az­­ura kezét a magasban, ö is elvörö-Isödött. A doktor is elvörösödött. Mind a hárman egy pontra néztek,, elvörösödve, a magasra emelt kézre. Nem jutottak szóhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom