Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-17 / 161. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 17. A vajdasági aratómunkások ügye a parlament előtt Dívac Nedeljko interpellációja a szociálpolitikai miniszterhez Beogradból jelentik: A parlament szombati ülésén került először szóba az agrárreform helytelen végrehajtása miatt kenyértelenné vájt magyar és német arató- és cséplőmunkások sorsa. Divac Nedeljko, a sombori kerület szociáldemokrata képviselője tette szóvá az ügyet és interpellációjában a következő kérdéseket intézte a szociálpolitikai miniszterhez: 1. Ismeri-e a miniszter ur a cséplőmunkás-kérdést. amely a legfontosabb munkás-kérdés a .Vajdaságban? 2. Hajlandó-e a miniszter ur valamit tenni abban az irányban, hogy a nagyszámú vajdasági földmüvesmunkások legalább a leg' szükségesebb keresethez jussanak az aratás alkalmával, hogy maguknak és családjuknak kenyeret biztosítsanak? 3. Tudja-e a miniszter ur, hogy ha ebben az ügyben semmit sem tesz, akkor ? Vajdaságban minden r rossz szándék nélkül is. a súlyos körülmények nyomása alatt olyan helyzet alakulhat ki. amely veszélyes lehet a rendre és békére? Perics Ninko sjrxiáipolitikai miniszter a következő választ adta a kérdésekre: — Nagyon jó! ismerem a cséplőmunkások kérdésének fontosságát. Ezt a kérdést a magyar uralom alatt az 1898. évi II. t.-c. és az 1899. évi VII. t.-c. szabályozta. Az utóbbi törvénycikk a földbirtokos és a cséplőgéptulajdonos közötti iogviszonyt rendezi, az első pedig a földbirtokos és a munkások közötti viszonyt. Ez a törvény nagyon kedvezőtlen volt a munkásokra nézve, mert amellett, hogy nem rendezte a legfontosabb kérdést: a munkásoknak az egzisztenciáját, mindenben inkább a földbirtokos érdekeit védte. A háború után már nem is lehetett ezt a törvényt alkalmazni, azonban még a magyar uralom utolsó éveiben sem változtatták meg ezt a törvényt. Hogy mégis kerüljük azt a káoszt, amely ebben a kérdésben komoly veszedelemmel fenyegetett és minthogy nagyszámú ilyen munkás elvesztette a munkaalkalmat azokon a birtokokon, amelyek magyar állampolgárok kezén maradtak és magyar igazgatás alatt vannak, viszont másrészről az agrórreiorm sem tudta gyorsan rendezni ezt a kérdést, a szociálpolitikai minisztérium magára vállalta, hogy ezt a kérdést minden évben közigazgatási utón rendezi addig, amig az törvényes szabályozást nem nyer. A minisztérium intervenciója elsősorban arra irányult, hogy a cséplőmunkások szabad forgalmát korlátozza, megállapítsa a múimális napszámot, amit a földbirtokosok a munkásoknak fizetni kötelesek, szabályozza az arató és cséplőgépek használatának módját és a munkások és birtokosok között esetleg felmerülő vitás ügyek elintézésének módját. Eddig semmiféle törvényes intézkedés sem volt, amely szerint a szociálpolitikai minisztérium az alkotmány szellemében közbeléphetne a Vajdaságban ilyen ügyekben, a nvnisztérium 1922 május ll-ihi rendeletével kimondotta, hogy többé nem avatkozik bs a cséplőmunkások kérdésébe és azt az érdekelt felek szabad megegyezésére bízza, Csak azt ajánlotta a közigazgatási hatóságoknak, hogy békitőleg lépjenek közbe a felmerülő vitás esetekben. Kijelenthetem, hogy ennek a nagyon fontos szociális kérdésnek nagy figyelmet szentelünk és a törvény határain belül mindent el fogunk követni, hogy a hatóságok kcgére járjanak ezeknek a embereknek, hogy megkereshessék a legszükségesebbet. A miniszter után Divac képviselő szólalt fel és rámutatott arra. hogy nehéz megmondani es.v ilyen válaszra. hogy meg van-e vele elégedve az ember, vagy sem. A miniszter ugyanis kijelentette, hogy a törvények határén belül mindent el fog követni, hogy ez a kérdés a munkások javára rendeződjék, de ha a miniszter törvényes lehetőségekről beszél. az annyi, mintha kijelentené: »ebben a kérdésben semmit sem tehetek«. A Vajdaság a magj. speciális társadalmi szerkezete folytán különbözik Szerbiától, tehát nagy hiba' volna szerbiai szemüvegen át nézni a vajdasági viszonyokat. Itt húszezer lakosú falvak vannak, tehát több lakosa van egy-egy falunak, mint Szerbiában akármelyik városnak. Ezekben a falvakban sok olyan paraszt él, akiknek egy talpalattnvi földjük nincs és akiknek száma még az agrárreform után is c lakosság felét teszi ki. Ezek a háború előtt vagy nagy birtokokon dolgoztak, vagy olyan birtokokon, ímeiyeket gazdáik nem akartak maguk meg: művelni; mások viszont mint ipari munkások keresték meg kenyerüket. Most sajnos egyik diódon sem tudnak megélni és ma az a helyzet, hogy a polgárok tízezrei, akik között éppúgy varinak szeioek. mint magyarok, németek és románok, egyáltalában nem tudnak kenyérhez jutni. Ennek legfőbb oka az. hogy az agrárreformot nem úgy vitték keresztül, mint kellett volria. másrészt pedig, hogy semmi sem történik ezen a vidéken az ipar fellendítésére, hogy a munkanélküli földmunkások esetleg az ipari üzemekben helyezkedjenek el. Van még egy említésre méltó körülmény: az. hogy éppen ezeken a vidékeken engedik meg a külföldről mezőgazdasági munkások behozatalát. így a becskereki cukorgyár kétszáz csehországi munkást kapott répamunkára, pedig a környékbeli falvakban munkások ezrei vártak éppen erre a munkaalkalomra. Erről személyesen meggyőződtem. Miért nem akadályozta ezt meg a kormány? A kérdés felvetésével elsősorban a szociálpolitikai miniszter figyelmét akarom felhívni az ügyre, de figyelmeztetem a képviselőket is. hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a Vajdaság szociális viszonyainak. Nem tudom, hogy a miniszter mit szándékozik tenni de azt ajánlom, hogy alkalmazzák ugyanazokat a rendszabályokat, mint 1921-ben. Lehet, hogy ez alkotmányba és törvénybe ütközik, csakhogy itt vis major esete áll fenn. a melyre való hivatkozással már sokszor megsértették az alkotmányt és a törvényeket. Azt hiszi,- hogy legjobb volna megint a mezőgazdasági gépek használatát korlátozni, hogy minél több munkás jusson keresethez. amivel sok kellemetlen következményt leheine elkerülni, Divac Nedeljko beszéde mély hatást tett a parlament minden oldalán. Ahogy a forradalom születik A forradalom kitörése ellőtt és a forradalom kitörése alatt Szófiában Bulgáriában az egyik magyar pénzintézetnek a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, van nagyobb érdekeltsége. A bank oltár, i expozitu• rájának egyik főiisztviselője most tért ússza Szó iából. T ap asztal at álról a következőkben számolt be munkatár sunk előtt. A szobranje választások, amelyek Sztambulijszky uralmát szinte állandósítani látszottak, tűrhetetlenné tették Szófiában az ipari és kereskedelmi vállalatok azelőtt is elég suiyos helyzetét. A választások után én is hazamentem Budapestre az intézetemhez s junius 6-án utaztam újból vissza, 7-én, csütörtökön délután érkeztem újból Szófiába. Külsőleg a városon nem iáén lehetett semmi változást észrevenni, noha a főváros népe, főleg az intellektuellek. kereskedők, iparosok és munkások végtelenül el voltak keseredve Sztambuüjszky ellen, aki más név alatt, de ugyanolyan eszközökkel tartotta fent a diktatúrát, mint az orosz terroristák. Szóiiára és a városokra például külön lakástörvény volt érvényben, amely szerint egy öt tagú család legfeljebb két szobás lakást tarthatott, a többi helyiséget kíméletlenül elrekvirálták. Kötelezték a gazdagabb embereket, hegy három hónap alatt három szobás lakást építsenek s abba költözzenek be, a régi lakásukat elvették. Ezeket a rcndeleteket kíméletlen szigorral hajtották végre. Köteleztek minden rendű és rangú iskolásgyereket, hogy iskolába (élen bocskorben, nyáron mezítláb járjon, padlót súroljon s ablakot mosson. A jövedelem maximuma meg volt határozva. Az ezen felüli jövedelmet elkehozták, ^Ezek a rendelkezések azonban a parasztokra nem vonatkoztak, azok úgy lakhattak, akkor építkeztek s annyit kereshettek, amennyit akartak. A szófiai tőzsde sejtette a forradalmat j Hogy mikép és mennyi idő alatt készegény szitették elő a forradalmat, erről jcülömböző legendák vannak. Annyi bizonyos, hogy junius 7-ikén az üzleti életben s a tőzsdén még nyoma sem volt az elkövetkezendő változásnak s pé.veken, 8-án, bár nyitva volt a tőzsde, egyetlen értékben sem kötöttek üzletet. Szófiában úgy tudták, hogy erre a napra Sztambuüjszky magához hivatta Szlavovlcébe Borisz cárt, akit a miniszterelnök már előbb Vranjába internált. Borisznak semmi hatalma nem volt; s élete sem volt biztonságban. Sziavovicában Sztambulijszky villájában megszégyenítő módon fogadta a királyi vendéget, akinek tudtul adta, hogy junius 20-ikán megváltoztatja az államformát, Bulgáriát köztársasággá kiíratja ki S a köztársaság elnöki méltóságára ő maga pályázik. Borisz cár állítólag megkérdezte, hogy az ő sorsáról mikép rendelkezett a miniszterelnök, Sztambulijszky azonban nem adott feleletet, felállt s ott hagyta az uralkodót. A cár visszatért Vranjába s ott a környezetében lévő tartalékos tiszteknek elmondta az audiencia lefolyását. Kitör a forradalom Itt Vranjában, állítólag a cár tudtával, határozták el az elégedetlen tisztek, hogy a rég óta előkészített akciót megindítják s erőszakkal rnegdöntik Sztambuliiszky uralmát. Még aznap délután riadć ment a tartalékos tiszti szeivezet minden expoziturájához. Bulgária minden kis falvában volt néhány tagja a szervezetnek. A tisztek szervezete mellett sorakozott a kadétiskola növendékeinek és tanárainak serege, azonkívül a Borisz cár nevét viselő harmadik huszárezred. — Péntekről szombatra áthalló éjszakán pontban két órakor a kadétiskola és a tiszti szervezet tagjai megrohanták a Coníinental-szállodát. i hol katonái élén a városparancsnok székelt. A városparancsnok ellenállt. Lelőtték. A többiek megadták magukat. Hajnalban Szófia a fölkelők kezén volt. A kora reggeli órákban teljes diszben vonult be a vidékről Borisz cár huszárezrede. Reggel kilenc órakor az Unicn- Palace és a királyi palota közötti téren, gúlába rakott fegyverek kerül pihentek a királypárti csapatok. A város fölött repülőgépek keringtek. Röpcédulák ez« reit hajították a városra, melyekben az újonnan alakult kabinet élén Cankov, miniszterelnök jelenti, hogy megszűnt Sztambulijszky uralma. A vidéki garni« zónokbói közben üj csapatok érkeztek, feszes lépésekkel masíroztak a katonák. Szervezettségében, ünnepi külsőségeiben olyan volt ez a forradalom, mintha Berlinben rendezték volna — Vilmos császár parancsnoksága alatt!__ Éhezik a diadalmas forradalom Szombaton lelkesedéstől, örömtől volt hangos Szófia. Az uj minisztereket dia« dalmenet kísérte. Este kilenc órakor, azonban minden szófiai polgárnak haza kellett menni. Vasárnap a király Vranjából visszatért Szófiába. ligy íá szott, hogy nem egészen 48 óra alatt diadalmaskodott a forradalom. Diadaimasko« dott s a régi terror helyett uj üldözés kez-i dődött. Hétfőn azután megkezdődött már a1 kiábrándulás is. Az uj kormány Hiába próbálta letagadni, köztudattá vált, hogy az ország nagyobbik felében Sztambulijszkynak és parasztjainak van k;zében a hatalom. A főváros házai még zászlódiszben állnak, de az ünneplő városban már nincs kenyér. Vonatok nem érkeznek Szófiába, a paraszti k uem heznak be semmi élelmicikket. A diadal« más forradalmárok éheznek__ Az önzetlen Sztambulijszky Az uj kormány, amelyről ugy tudják', hogy még az esetben sem marad helyén. ha nem buktatja meg a parasztok ellenforradalma, — rövid időn jelül le-, mond, s helyét vagy katonai diktatúrának, vagy tiszta Borisz-párti kát netnek adja át, — sietett nyilvánosságra hozni a Sztambulijszky lakásán tartott házkutatás eredményét. A szófiai cukorgyár mellett vásárolt nemrégiben pompás viiiát magának Sztambulijszky: hat szobát lakott a villában. Mind a hat szoba egészen primitiv berendezéssel. A szobákban elrejtve 1,460.000 svájci trau-' kot, 4600 angol fontot és 12 millió levát találtak. Köztudomású azonban, hogy Sztambulijszky vagyonának tekintélyes részét külföldön helyezte el. — Kedden megindult a vasúti forgalom 1 .ófián keresztül. A Konstantinápolyból induló Orient-Expressz azonban Filippopol mellett nyilt pályán megá’it. A vasúti pálya két oldalán álltak szemben egymással az uj kormány és Sztambulijszky megmaradt csapatai. A nyolc óráig tartó harcban, melynek reszkető szemlélői voltak az expressz utaséi, a kormány csapatai maradtak felül, szétszórták a fegyveres parasztokat és a vasút is elindulhatott Szófia felé. Nyolcórai késéssel indultam én is Szófiából. Mégis lesz napilapja Szubctica városnak? Au»5t néni tehet meg a tanács — megteszi a városi takarék A város lapalapitásának tervét —< mint már ismeretes — a belügyminiszter döntése meghiúsította. A belügyminiszter nem járult hozzá a közgyűlésnek ahhoz a határozatához. hogy a város egy naponként megjelenő hivatalos lapot adjon ki. Amint előrelátható volt, a városi tanács nem nyugszik bele a belügyminiszter döntésébe. Az a terv merült fel. hogy a város napilapját ne a város, hanem a városi takarékpénztár adja ki. amely erre a célra már úgyis vásárolt nyomdát és ezt egy napilap előállításának céljaira be is rendezte. E terv szerint a lap ugyanazt a hivatást töltené be és ugyanazzal a programmal indulna meg, mint az eredeti terv szerinti a különbség csupán az lenne, hogy mint kiadó nem a város, hanem a> városi takarékpénztár szerepelne a lapon. Hogy azonban a városi lap ilyen alapon csakugyan megindulhat-e, az is még kérdéses, mert értesülésünk szerint a lapind.itás ellenzői bizonyo-