Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-13 / 127. szám
1923. májas 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Tanuk Jelenetek a tárgyaló-teremből Minden bünpörnak külön kelléke, sőt érdekessége a tana. Büntetőjogászok véleménye szerint nincsen cbszolat jó tani;, olyan tanú. aki csak azt mondja a biróság előtt« amit a szóbanforgó bűncselekmény kapcsán saját szemével látott, vagy saját fülével hallott. Se többet. se kevesebbet. A legtöbb tanú fontoskodva, szubjektív véleményét adja elő és összekeveri a lényegest lényegtelen semmiségekkel. Jó tanuk rendszerint csak a gyerekek. Ezek egész egyszerűen azt mondják cl, amit. valóban láttak. Őc hozzá nem tesznek, se cl item vesznek belőle semmit és nem zavarja őket az tekintet se, hogy tanúval*oinásukkal ártanak-e valakinek vagy használnak. A nők valamivel jobb tanuk, mint a férfiak, mert — bár terjengő bőbeszédűséggel — mégis csak azt mondják cl, ami: tudnák és írem azt. amit gondolnak. A nők egyébként szeretnek tanúskodni, mert íentos személyiségnek érzik magukat ilyenkor. Bizonyos az, hogy nincs két olyan tara;, aki egyformán valiana ugyanarról az egy ügyről. Mind mást mond, bár egyformán látták ugyanazt az egy eseményt. Csupán egyben hasonlatosak a tanuk, szinte kivétel nélkül: abban, hogy minden tarju zavarban van amikor belép a tárgyalási terembe. Alább néhány tipikus tanuzási jelenetet rögzítünk meg úgy, ahogy a főtárgyalási teremben, a legtöbb bünpör tárgyalásánál, nagyon csekély eltéréssel, le szokott játszódni. Klván-e kártérítést? A biróság betöréses-lopási bűnügyet tárgyal. A vádlottak padján hárem fiatal legény ül. Három hónap alatt hat betöréses lopás derült ki rájuk, de bizonyos. hogy legalább mégegyszer anynyit követtek el. Beismerésben vannak, mert a kétségtelen bizonyítékok mellett a tagadás úgy is hiábavaló iénne és a beismerés enyhítő körülmény. Ezt jól tudják. A bizonyítási eljárás hamar véget ér. A három rongyos, züllött csavargó közömbösen ü! a vádlottak padján. Előre számolgatják, hogy mennyit kapnak és kitervelik, hogy ha majd »kimennek«, óvatosabban fognak »dolgozni« . . . Az elnök az iratok között lapoz és a tanúként már kihallgatott sértettek közű! szólít egyet. Iparosféie ember indul meg a közönség padjaiból a bírói emelvény felé. A .terem közepéig bizton és bátran lépked, s de amikor a vádlottak padja közelébe! ér, nagy zavarba jön s nem tudja, hogy merre kell mennie, hova kel! állania. Ilyenkor lép akcióba a jó Dákéi, a tapasztalt teremszolga, aki nélkül bajos lenne bűnügyi tárgyalást elképzelni. Dókó nyugodtan előlép, megfogja- a .zavartan álló tanú balkarját és erélyes mozdulatokkal odakormányozza a szinte akaratnélküli embert a bírói emelvény előtt álló jegyzői asztal elé és ott »beállítja«. • — Magától különböző holmikat, rulianemüeket vittek el — szól az elnök. — Kíván kártérítést? ; — Igen! — feleli a tanú, kezdődő zavarral. . — Mennyit kíván?- Ennél a kérdésnél azután rendesen az szokott történni, hogy a tanú óriási dilemmába zuhan, ízeg-mozog. köszörüli a torkát, többször hátra tekintget — a padsorban ülő valamelyes hozzátartozója 'felé, akit szeretne hamarosan megkér'dezni, hogy mit feleljen — .aztán ismét az elnökre néz és hallgat. A tanuk lélektanát és szokásait jói ismerő elnök segíteni próbái: . — Nézze, mondjon egy összeget. •Mennyit érne ft;a az a holmi, amit ma- jj A tanú kincs zavara növekvőben van, homlokán vastag verejtékcseppek gyöngyöznek, a kezeivel olyan mozdulatokat, tesz, mint a vizbefnló, ds — hallgat. Az elnök újból segíteni próbál: — Mondjon százezer dinárt vagy egy párát ,— de mondjon valamit, mert különben a kártérítés kérdésének tisztázása tovább fog tartani, mint a bizonyítási eljárás. A tanú most már végleg és tökéletesen összezavarodik és egyetlen szót sem tud kinyögni. — Menjen a helyére, — mondja ilyenkor az elnök, tudva, hogy ebből a tanúból nem tud kihozni egy szót sem. Mikor aztán a tanú indul vissza a helyére, a terem közepén megáll és félfordulattal hátrafordulva, fontoskodva mondja: — Most már tudom, kérem . . . — Szép. mondja az elnök és uj tanút szóüt. Akar-e vallani? Gyilkosság: ügyet tárgyal a bíróság. A vádlottak padján egy szegény, nyomorult, összetört alak ül, akinek egyáltalában niesen gyilkos kinézése. Szerencsétlen buta véletlen tette gyilkossá, sőt testvérgyilkossá. Egy nyári napon a munkából • ment este haza külvárosi lakására. Házacskája előtt nagy csoport asszony és férfi áiiqít és veszekedett. Valami pletkya miatt összepereltek a szomszédasszonyok, a férfiak is belesodródtak a vitába és a végén általános verekedés lett, amiben az asszonynép nyújtóiéval élénk részt vett. Éppen ekkor ért oda. szerencsétlenségére, a bünpör vádlottja, aki mint, békéltető lépett közbe, aminek az lett a következménye, hogy az egész had ellene fordult és ütötték, ahol érték. A nyuj tófák szinte záporként zuhogtak a fejére. Ekkor végső kétségbeesésében elővette zsebéből kését és védekezésből vaktában szarkáit maga körül. A szerencsétlen véletlen úgy akarta, hogy egy késszurás éppen a testvéröccsét érte. aki a szúrás következtében harmadnapra meghalt. így lett gyilkos a iegjámborabb, legbékésebb emberből. A vádlott kihallgatása után a tanukat szólítja az einök. Egy fiatal leány lép a bírói emelvény elé. Az általános kérdéseknél a2 elnök megkérdi tőle: Rokonságban van a vádlottal? Igen. Milyen rokonságban? Az édesapáin. Minden tanú köteles a biróság előtt vallani — szól az elnök —, de miután édesapja ül a vádlottak padján, a törvény megengedi, hogy megtagadhatja a vallomást. Kérdem, akar-e vaiiani? A leány láthatólag nagy zavarba jön, nem tudja mit mondjon, lassan csóválja a fejét, akar beszélni, cje hang nem jön ki a torkán. Az einök jóságos türelemmel vár, majd így szói: — Nézze nem keil vallania, ha nem akar. egészen a maga szabad akaratától függ, hogy akar-e vallani. Feleljen, akar vallani: igen vagy nem? A leány most még nagyobb zavarra! küzd; hol eisápad, hol elpirul, ide-oda forog, többször hozzákészül a beszédhez, de a végén csak a fejcsóválásnái marad. Az elnök, nem vesztve el türelmét, harmadszor is megkérdezi: — Mondtam, hogy ha nem akar vaiiani. leülhet a helyére, senki sem kényszeríti a vallomásra, csak szóljon már végre egy szót, akar-e vallani: igen vagy nem? A leány nagy elhatározással öszszeszedi minden erejét és kinyögi: — Igen! — No, hála Istennek. Hát akkor mondjon el mindent, mit tud erről az ütközetről? — Én, kérem szépen, nem tudok az egészről semmit, mert amikor az a de ípg történt, én hátul voltam a kertben és öntöztem a virágokat . . . Ennyit tudok. — Ezt hamarább is megmondhatta volna — szójt az einök és a helyére kjildi a leányt. A por pedig azzal ért véget, hogy az apát fölmentették. KÖNYVEK «HB® Szentelek:y Kornél: Egy fáradt szív szerelmei Szenteleky Kornélt nem kell már. bemutatni az olvasóközönségnek, finom, halkszavu írásait, könnyed, nemes veretű novelláit, hangulatait a Bácsmegyei Napló hasábjairól ismeri régóta mindenki, aki olvas és Számontartja az itt élő kevésszámú, de reprezentatív értékű, magyar irót. Ez a könyv nem a máé. a béke esztendőiben íródott, 1914 őszén, a világzivatar első gyanútlan tavaszán, annak, az áldott biztonságú, de meddő időnek gyümölcse, amikor az emberek n.ég hittek a romantikában, önmagukban és a holnap teljességében. Szenteleky Kornél kivételes képességű iró^ biztos kézzel rajzol, álomkrétával .álomfigurákat, itt nincsenek ködös mélységek, szédítő szíriek, csak csend, nagy csend és békesség borul foiénk mint láthatatlan, hódító aranyháló. Mondanivalói mindég érdekesek, 'sima, egyenlet«??. í talajon gördülnek, mint ruganyos.; könnyű honiokfutók, az egroi xá-1 búit nap süt alá, trópus!, kánikulák és . csak ritkán kapaszkodik belénk hűsítő szellő. A regény hőse. Lengváry szerkesztő. akinek szerelme félénk, szemérmes, akár egy elégikus költemény, romantikus és lovagi as férfiú, mint Krúdy Gyula Szinbádja. Változatos és eseményekben tarka sorsok peregnek le a tömött oldalakon, szerelmek, párbaj, halál, de a tragédia SzeUelekynél nem tragédia és amikor a revolvert látjuk a hős kezében, nem félünk, nem hiszszük el, bárhogy is ijesztget, hogy ölni tudna. Alakjai melegek, színesek, szeretctreméltóak. még Linder doktorra sem lehet haragudni, aki elindítja végzetesen a szerencsétlenségek lavináját. Szenteleky érző szivü iró, nem hagyja sokáig szenvedni Lengvdryt és a reménytelen szerelem után elküldi egy vidéki városkába feledni. A szerkesztő forró verseket ír, hosszú, érzelmes levelekbe sírja érett férfiasságát, előtte kápráznak még a budai uccák, az éjszakai kóborlások, Margit asszony szemei, mint titokzatos duskincsü kutak és magába roskadva vár. Es ekkor bukkan fel az ismeretlenből Vanda, a hattyunyaku leányzó. Lehellctíinom, különös tónusu pasztelképek ezek, az első szerelem elcsittulása, a leány bámuló, kiváncsi közeledése, mint megannyi gazdag panoráma vonul fel az olvasó előtt. Szenteleky láthatatlan Ariadnefonalat fog meg és nagyszerű biztonsággal vezet magával. Ilyenkor bátor, erős és ámulva látjuk, hogy milyen mérhetetlenül gazdag értékek nyilatkoznak meg benne. Ismeri az alakjait, valamennyien húsból, vérből valók, élnek. lélegzőnek, Szenteieky szépen, komótosan, álmodozón oldja meg a feladatokat, nagy problémái nincsenek, letOmpitotí színek dominálnak mindenütt, sehol semmi bántó disszonancia. Régimódi emberek ezek. akik szertartásosan, de mindég kedvesen,? raffinement nélkül élnek közöttünk,; bevonva a mese és a szó muzsikáló; zománcával és átitatva a tegnap aromájával, amitől káprázatos fényt; és könnyedén exotikus, öizseregtető izt kapnak a cselekedeteik. Szén-teleky széieslátókörü. tündöklőén; ütíerátus író. mondatai csiszoltak,; hibátlanok, zengők és színesek s> öntik magukból az eifinomuit lélek illatát. Talán csak akkor hökken meg először az olvasó, amikor a margaréíás hős. a regény vége táján, lelki konfliktusba kerti!, meghasonük önmagával, Margit asszony feltámadó szere'mc felborítja a férfi nyugalmát és kíméletlenül belegázol a friss, sarjadó vonzalom gyönge vetésébe. A plátói szerelem mögött látaíianuí megbújó erotika eröszz-, kosán feltör, a szubtills, kényes lovag beleszédül a váratlan zivatarba és — még nem tudni dacból, keserűségből vagy határozatlan nágból-é? — megszökik a találkozás elől egy harmadikkal, a drámai szendével. De a margaréíás szerkesztő mindvégig lovag maradt, bus, türelmes és szenvedő — kevesebb álommal és több fanyar józansággal —. aki szelíden, de szilárd férfiúi erényekkel megtépázott szivében fut messze, el mindörökre az idegen növel a másik kettő elől, akik azon a déielőtíön epedve és szerelmesen hiába várták a kétszívű férfiút. aki számunkra egy szürke élet uj, diadalmas állomását jelentette, a beteljesülés ígéretét, a tökéletes Embert . . . A könyv* a Táltos kiadásában jelent meg Budapesten s már Suboticán is kapható. t HTML ? ML A JLm ÍJf aSurf JL$£ JZ Rovatvezető: Lenéz Géza A méz válfajai Úgy a fogvasz tóközönség, mint á kereskedő érdekét akarom szolgálni' ezzel az ismertetéssel. Méz és méz között rendkívüli ä különbség. Vannak ínycsiklandozó elsőrendű csemegemézek és közönséges ikrás harmad, és negyedrendű mézfajok. ; A kifogástalan méznek’ első feltétele, hogy érett legyen. Második, feitétele az elérhető legnagyobb tisztáséig. A beérett tiszta méznek, mindenkor bizonyos sűrűségi fokozata van. Az ikrás méz mindég valódi méz. mert a zsirszerü ikrásoaast hamisítani nem lehet, de minősége csak harmad- és negyedrendű, mert többnyire őszi méz. A hig méz vagy éretlen méz, vagy hamisítvány. A Bácskára vonatkoztatva a mézfajokat évszakok szerint három csoportra oszthatjuk; i. p. tavaszi, nyári és őszi mézfajokra. A tavaszi és nyári mézfajck minősége elsőrendű, ellenben az ősziek másod- és harmadrendűdé. Subotica és környékére vonatkozólag a legideálisabb tavaszi méz a gyümölcsfavirágméz, mely egészen színtelen és világos, mint a viz, csakhogy ezt méhészek március és április hónapokban önmaguk használják fel a fiasitás táplálására s eszerint a méhész ezt nem pergeti. Másik válfaja a tavaszi méznek a repcevirágméz. Színe sárga s ez az egyedüli másodrendű tavaszi méz. A tavaszi mézek legismertebb és legjobb válfaja az akácvirágméz. Ez tárgya' a.főhordásnak és ennek eredménye minősíti a méhészeti évet jóvá vagy rosszá.-Színe egészen világossárgás, gyenge zöldes fénytöréssel. A tiszta LFA SEPARA OK VObVOOÍKAS KÉPVISELHET SZELES LAJOS SOMBCF
