Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-13 / 127. szám
1923. május 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ II. oldal. Cseresznyefa halálára Cseresznyefa egy nagy kertben élt. Szép voit és boldog. Mindene megvolt. amit csak egy cseresznyefa kívánhat magának. Ifjú volt és erőteljes.'Karcsú törzse és gömbölyű koronája. Elegánsan öltözködött. Télen egyszerű barna kosztümöt viselt, de tavaszai gyönyörű fehér'ruhát csináltatott magának és késő öszig_ változtatta ■ halavány zöld. piros, fekete, sötétzöld, aranysárga toityttjejt. Nagyszerű földben nőtt és a barátságos, napsugár csaknem mindennap meglátogatta. Nyáron kitünően szórakozott. Kacérkor dídt a máhekkel és darazsakkal, játszott a: seregéllyé!, meg a többi madárra!. Elnézte a gyerekeket, akiknek szeretette! és boldogan kínálta oda gyümölcseit, és csodálkozott az embereken- akik alatta járkálva dolgoztak, perlekedtek vagy sírtak. Mert? gondolta Cseresznyefa, frissen az élet ssép és milyen ragyogó a nap! , Néha esett az eső és akkor kéjesen nyújtogatta ágait a langyos zuhan v alatt. Mikor aztán kisütött a nap. kacagva táncolt szél uríival és gyönyörködött a gyémánt ékszerekben. amikkel a pazarló eső fölékesjtette. így éít Cseresznyefa, míg ősszel íassankint. elálmosodott és csak az első tavaszi napon nyitotta ki álmos r ügy szem ecskéit. így volt ez minden évben, amis egy télen — valami történt. A kert gazdát cserélt és az uj gazda nagyon rendes ember volt. nem tűrte a rendetlenséget. — Mért áll ez a cseresznyefa a kertben? Át kell ültetni a gyümölcsösbe. Az egyik fiatal munkás sajnálta Cseresznyefát, megpróbált ellenkezni. — Kár érte. nem bir.ia ki! A gazda szakértelemmel vizsgálta aztán kimondta az ítéletet: Ki fogja bírni. Vigyétek. Es igy történt hogy egy hűvös, nedves tavaszi reggelen cseresznyefa arra ébredt, hogy már nincs a régi helyén. Mikor tépték ki onnan — az operációt átaludfa — csak azt érezte, hogy gyökerei bizonytalanul állnak egy ismeretlen földben, melynek a nedve, talán épp olyan tápláló —- de az ize nem olyan édes... Régi szomszédai — egy hárs és egy fehér akác távolról integettek neki és mellette ismeretlen szilvafák és barackfák sorakoztak katonás rendben. Cseresznyefa lecsukta a szemét: Meg kell halni — érezte. Mélyen bent a szive kínosan fájt le a .gyökeréig és föl koronája Csúcsáig. Aztán jött a napsugár és rámosolygott: Látod, itt is megtaláltalak! Cseresznyefa bágyadtan tűrte az ölelést. Meg kei! halni — érezte. Aztán kihynjtózkodott, a szeme vágyva kereste a régi helyet, a régi földet, a régi szomszédokat -- igen meg kell halni, de előbb még egyszer szépnek lenni, még egyszer szeretni ... ah! Es Cseresznyefa divatszalonjának titkos műhelyében lázasan indult & munka. Az uj rulia készült — a fehér nászwha. A rügyek kipattantak, bimbóba szöktek. Az emberek jöttek-mentek a kertben. Senki se vette észre, hogy Cseresznyefa már nincs a régi helyén. Kinek is tűnne fel. hogy egy szegény k:s -gyümölcsfa néhány mederre! errébb vagy odább áll. És a gazda, aki kitépte a régi helyről, és nagyon büszke volt rá. hogy ő milyen rendes ember, elégedett mosollyal állt meg néha előtte: Lám. lám. ezt iől csináltam. Meg se sínylette, dusabb virága lesz mint valaha. _ ws cseresznyefa némán nézett rá vissza és még csak azt se gondolta: Megöltél! Csak azt gondolta szomorúan és resignáltan folyton csak ezt az egyet; Meg ke!! halni! És kétségbe* esetten erőlködött, csak még előbb elkészüljön az uj ruha! És elkészült. Egv hűvös fehér hajnalon. mikor a többi cseresznyefa még alig bimbózott öltötte magára. Soha ilyen szépre még nem sikerült. Fehér volt. makulátlan és szikrázott, csillogott, a reggeli harmat gyémántjai alatt. A kert királynője volt aznap. A madarak és a méhek hódoló bámulattal vették körül. Olyan volt mint egv gyönyörű felhő á keleti égen: mint egv tizenhatéves lány az első bálján, mint egy óriási hólabda, amit valami pajkos tündérgyerek áthajtott a tavaszba valahonnan a tél birodalmából. Csak állt. kiterjesztett karokkal a napfényben és érezte, hogy szép fiatal, hogy mindenki ünnepli és — hogy meg kel! halni. Es kitárta a szirmán a méhek felé és azok jöttek és szerelmesen simultak a fehér helyitekbe. És Cseresznyefa egész, nap állt a tündöklő napfényben, ami Íassankint fölita róla a harmatcseppeket. Kéjesen adta át magát a napsugarak tüzének, utoljára táncra kerekedett szél uríival, hogy a fehér ruha csak úgy lobogott és lengett. Magába itta a madarak zenéjét és forró szerelemmel rázta kelyheibe a méhecskékéi. akik más, távoli virágok forró vágyakozását. gyengéd üzenetét hozták neki és aranysárga testükön beleöielték a friss, tiszta virág szivekbe. Bealkonyult. Csersznyefári boldog sóhajtás remegett át. A szerelmes kelyhekef összecsukta és lelkén átviilant egv régi emlék — a gyümölcs Ízlelés boldog beteljesülésének emléke. Reggelre Csersznyefa meghalt. Alatta a föld — fehér szirommező lett. Az emberek megálltak: mi baja iehefett ennek a fának? »Megcsapta valami« mondották a szakértők. És a gazda, aki nagyon rendes, és fölötte hozzáértő ember volt meglepődve csóválta a fejét.-- Lám. lám. még se bírta ki! Hogyan igazolják a napfényképek Einstein elméletét? A magyar szinjáíszás ügye A műkedvelő előadások lobbizóén foglalkoztunk már a magyar színjátszás ügyével és ezzel kapcsolatban a kulturális feladatra hivatott magyar műkedvelőkkel, akiknek itt, ezen az árva és sivár területen az a szerep jutott, hogy a magyarság művészi igényeit és érdeklődését —úgy* ahogy telist — kielégítsék, neveljék és ébrentarísák. Araikor csak alkalom, volt rá, gondos, szerető figyelmességgel muiattunk rá mindenkor a hibákra, a szükséges, keresztülviendő pótlásokéra és azokra a művészi szempontokra. amelyeket föltétien alkalmazni, élctreváltani kellene a műkedvelőknek, ha a rájuk parancsölódoít kulturális feladatot minden tekintetben derékul kívánták teljesíteni. A műkedvelők ügye — ma itt magyar ügy, kisebbségi életprobléma: kötelességünk volt tehát számtalan esetben feléjük fordítani az érdeklődés reflektorát és kötelességünk volt — nem a fölényesen szigorú kritika hangján, de a segítés szolidaritásával — tanácsokat adnunk nekik, akik Thália istenasszony magyarjait indítják kedvre itt, ahol ma csak búsulni szabad és elfáradni. De a támogatásúm; — amelyet mindig a kötelesség diktált — beismertük, nem volt teljes, mert az aktuális ! vonatkozások olyan szűk keretbe szorítottak minden feléjük adresszált ■ hangot, hogv csak éppen a leglényegesebb mondanivalónkat tudj tűk valahogy értésükre adni. Azok a sorok, amelyek róruk. az ő munkájukról szóltak, hiányosak voltak és nein ölelték föl a színjátszás minden kérdését. Az alábbiakban az elmulasztottakat szeretnénk pótolni — a magyar műkedvelők munkájának mcirkönnyitésére: okulásul a jövőkre nézve. I Az első szempont, amit nem lehet feléggé hangsúlyozni: a művészet I szempontja. Azé a művészeté, amely I valóban produktiv értékű — és profduktiv hatású. Azé, amely kultúrát ■jelent, kultúrát gazdagít és amely több a szórakoztató játéknál.- A színpad elsősorban — sőt mondhatjuk kizárólag — ennek a művészetnek szolgál tribünül. Nagy elfajulás az, ha a színjátszás oiesó kedvek rossz bohócává szegődik, ha többre becsüli a dilettantizmust, mint a . makulátlan tisztaságú litteraturát. {Hatodrangú operettekkel nem lehet 1 itt a magyar kvttura ügyét szolgálni és nem lehet predesztincki ős missziót teljesíteni vásári komédiákkal, olyanokkal, amelyeknek semmi közük az emberséges hitek magyar hitek — I sorsához. Csak az abszolút irodalmi kvalitás lehet mindig , (itt különösen) a döntő motívum a darabok kiválasztásánál. A magvar műkedvelők repertoir.iának összeállítását éppen ezért rá kell bízni egy olyan emberre. aki meg tudja őrizni ebben az irodalom értékeit. Művészi vezetőre von szükség, aki lát és tisztán lát és aki a színpadot fel tudja használtatni kultusz-propagandára. Aki a műkedvelőket beállítaná a helyes útra és elindítaná őket — nem szórakoztatni — de neveim és beteljesíteni a magyar kulturei őket. * T Művészi vezetőn kívül szükség van egy rutinos, iskolázott, jóizlésii technikai rendezőre, aki a darabot a műkedvelőkkel a körülményekhez képest megjátszatja, még hozzá ufcy, hogy annak semmi, köze se legyen a dilletantizmushoz. Vannak itt íalentumos műkedvelők, akik csak azért nem tudnak jobbat, kielégítőbbet nyújtani, mert rendezői utasítás nélkül a maguk erejére és felfogására vannak utalva. Mindezek egy jó hozzáértő rendező keze alatt túlnőnének a műkedvelők átlagnivóján lés becsületesebben tudnák szolgálni a magyar színjátszás ügyét. És nagyon természetes, hogy a rendező a játék tökéletesítésével együtt az előadás egyéb technikai kérdését is megoldaná. * Mindenekelőtt azonban — minden partikuláris érdeken túl a magyarság érdekében — sürgősen egyesíteni kellene a különböző műkedvelőtársaságokat. Ami erő van itt, azt mind össze kell hozni egy célra. Nem szabad szétszórva tartani őket, mert csak gyöngítik és rontják azt a frontot, aminek védelmére felvonultak. Az egyesítés nívóban, értékben nagy hasznot jelentene és hozzásegítené a magyar színjátszás dolgát az ígéretes kibontakozáshoz... A műkedvelők számára — az is rendkívül fontos volna — kurzusokat (vagy rendes Iskolát) kellene nyitni, ahol a színjátszás elemi téziseit megtanulnák. Képezni, nc/tíni kellene Őket rendszeresen, hogy tudásban. játékkészségben megedződjenek és alkalmassá legyenek arra. hogy komoly irodalmi darabokat zökkenő nélkül, hibátlanul előadhassanak. * Egyéb technikai és anyagi kérdést, ami ezzel kapcsolatban még fölmérői, lelkes, odaadó, áldozatkész emberekkel, már könnyebben el lehetne intézni. Csak az elindulás nehéz, csak a magyar színjátszás megszervezésének és megalapozásának első etapeja kivan bátor szándékot és kemény türelmet: aztán már gyorsabb tempóban épülhet ki Thália magyar temploma . *. Einstein a newtoni gravitációnak,: ennek a csudálatos, soha kellően Íeí; nem fogható tömegvonzásnak a helyébe olyan uj föltevést állít. amel$ I eddigelé megmagyarázhatatlan jejienségeket is meg tud magyarázni és uj, eddig sohasem észlelt jelenség létezését jósolja meg. igy Einstein azt állította, hogy a iénysugár, amely egy távoli csillagból a napkorong közelében, tehát erős gravitációs térben, halad el, nem egyenes irányban megy, hanem útvonala kissé meggörbüi, akár csak ä löveg, meiyet bár vízszintes irányban lőttünk ki. a föld vonzása következtében görbe pályán folytatja útját. A napnak ezt az elgörbítő hatását természetesen olyankor, mikor a nap is látszik, észlelni nem lehet Csak olyankor volna észlelhető, mikor a nap elsötétül, szóval, napfogyatkozáskor. A csillagászok már 1914-ben készültek az észlelésre S pedig olymódon, hogy tudva, hogy a nap a napfogyatkozás idején az ég boltozatnak melyik helyén, milyen csillagok között fog állni, az égnek erről a tájékáról pontos tén^ képet veitek fel (aminthogy már az égooilozat igen nagy részéről a legfinomabb fölvételeink vannak) és ugyanerről a részről a napfogyatkozás idején, tehát olyankor, mikor az illető csillagokból hozzánk jövő fénysugarak a nap mellett fognak elhaladni.. szintén pontos képet akartak készíteni. E képen, ha Einstein jóslása helyes, az egyes csillagok képei a régiekhez képest el lesznek tolódva. 1914 augusztusában volt a. napfogyatkozás, mely az észlelésre alkalmas lett volna. Déloroszországba készültek az expedíciók, köztük németek is, a megfigyelésre; de ez a háború miatt lehetetlenné vált. « A legközelebbi alkalommal, 1919 május 29-én, Eszak-Brazüiában, Szobraiban és Kamerun egyik szigetén, Principe-szigetcn végeztek az angolok fölvételeket. Az eredmény igazolta ugyan Einstein állítását, de tekintve a mérési eredmények túlságos kicsinységét, kételyek merültek fel, hogy az eltérések nem tulajdonithatők-e más okoknak. A múlt évi szeptember 22-iki napfogyatkozás alkalmával végzett észlelések most kerültek nyilvánosságra és Campbell, az amerikai Lickobszervatórium igazgatója, aki a kanadai Wallalban végezte ez észleléseket, kinyilatkoztatta, hogy a fényképfelvételek teljesen igazolták Einstein elméletét. Campbell Trumpierrel együtt vizsgálta meg tüzetesen az ausztráliai felvételeket is. melyeket a legtökéletesebb műszerekkel készítettek és azoknál a csillagoknál, melyek sugarai a nap korongjához legközelebb haladtak, Einstein számításaival teljesen megegyező eredményeket találtak; az eltérés az egyenes iránytól 1.59—í.'íS ivmásodperc volt. Lane, a híres berlini fizikus mondja, hogy Einstein jósiása az emberi szellem egyik legnagyobb diadala. Einstein még más két csillagászati jelenségre is felhívta a fucósvilág ügyeimét. Az ő uj gravitációs elméletével meg tudta magyarázni a csillagászatnak majdnem százados problémáját, a Mercur-bolygó perihéliumának elmozdulását, melyet más bolygók zavaró behatásával megmagyarázni nem lehetett és megjósolta, hogy pontos észleléssel meg lehet állapítani, hogy a romban levő anyag színképe ugyanazon anyag földi színképéhez kissé C van tolódva a vörös felé. A legkiválóbb észlelők figyelik jelenséget és bár még végérvényesen nem mondták ki, de úgy látszik, Einsteinnak ebben is igaza yan.
