Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-08 / 123. szám

a nemzetiségi sajtóban egy sző sem jelent meg s a Sluzbene Novinét is nagyon tüzetesen át kellett böngész­ni annak, aki észrevette, hogy a gyu­fa árát megszabó miniszteri rende­let megjelent. A pénzügyi hatóságok is meglehetős diszkréten kezelték a rendeletet, mert sem arról, hogy ezt kiadták, sem arról, hogy annak át­hágása súlyos következményekkel jár. sehol, semmi módon nem értesí­tették az érdekelteket. Ma azután beogradi kiküldöttek jelenlétében megkezdődött a rendelet végrehajtása. Le kell szögezni, hogy az a tnód, ahogyan ezt a rendeletet végrehaj­tották. nemcsak az érdekelteknek okozott súlyos anyagi károkat, ha­nem a legnagyobb mértékben sérti az állam méltóságát is. Ma délután néhány üzletben, igy a nagytőzsdében. Reiter Károly cég­­•néf s az Agrária cég üzletében meg­jelent egy fiatalember s hol egy skatulya, hol egy csomag gyufát vá­sárolt. kifizetve érte az egy dinárt. Alig távozott az ifjú niegbizott, nyomban megjelent a pénzügyőrség beogradi megbízottal megerősített osztaga s azon a címen, hogy meg­szegték a pénzügyminiszter rende­letét. lefoglalták az egész gyufakész­letet. r A kereskedők érthető megdöbbe­néssel vették tudomásul az intézke­dést. amellyel csak az emlitett há­rom cég több mint százezer dinár értékű gyufát konfiskált el. A keres­kedők természetesen protestáltak, hivatkoztak arra. hogy a rendeletről mit sem tudtak, mindez azonban nem használt. Még nagyobb volt a keres­kedők megdöbbenése, amikor ugyan­az a komisszió. amely lefoglalta a gyufát, nyomban felajánlotta, hogy a kereskedők visszavásárolhatják a lefoglalt készletet, dobozonként 6" és íél páráért, azzal a kötelezettseggel, hogy 75 páránál drágábban nem ad­ják a gyufát. A kereskedő tehát adott a gyufáért először 87 és fél párát, a pénzügyi közegeknek most fizetniök kellett 67 és fél párát, az 1 dinár 55 páráért vett és visszavett gyufát az­után eladhatják, ha tovább is van kedvük gyufát árulni 75 páráért. Attól, aki nem volt hajlandó visz­­szavenni a saját gyufáját, az elkob­zott készletet nyugta ellenében elvit­ték s nyomban eladták másik keres­kedőnek 67 és fél párás áron. így lesz aránylag csekély rizikó­val gyufa nagykereskedő az állam s keres minden skatulya gyufán 67.5 párát. Ha a pénzügyi közegek na­gyon fürgék s az ország egész terü­­letén igy hajtották végre a pénzügy­­miniszter rendeletét, mint Suboticán, ma milliókat keresett a pénzügyi kormány. 4. oldal. Sziaboticai ügyek Az uj vasúti átjáró terve, amelyet a város a vasúti síneken keresztül a Pa­­lics felé való közlekedés javítására akar létesíteni, elkészüli. Kedden a városi tanács helyszíni szemlét tart annak meg­állapítása végett, hogy a vasúti átjáró építése hol volna a legalkalmasabb. Va­lószínűleg két helyen fognak uj vasúti átjárót építeni. Az ármentesitö társulat egyelőre, mint ismeretes, csak Felsötavankut ré­szére alakult meg, mert az alsótavan­­kuti gazdák néni jelentek meg a kívá­natos számban a legutóbbi értekezleten. Ezért most szerdára uiabb értekezletet hívtak össze ebben az ügyben Alsóta­­vankuton, amelyen már valószínűleg megalakulhat a’ második ármentesitö társulat is. A villamos vezeték hétfőn reggel ismét leszakadt, azonban nem okozott nagyobb kárt. Tekintettel arra, hogy újabban mind gyakrabban fordul elő, a felső vezeték leszakad, a rendőrfő­BÁCSMEGYEl NAPLÓ kapitány a legszigorúbb intézkedéseket fogja javasolni, hogy a szuboticai vil­lamos társaság igazgatóságát rábírja a rossz karban levő és sok helyen telje­sen meglazult villamos vezeték kijavítá­sára, illetőleg megerősítésére. A városi tanács a villanytelepet erre a legeré­lyesebben fel fogja szólítani, hogy a további szerencsétlenség elkerülhető legyen. Bethlen Londonba utazott A magyar miniszterek fontos tárgyalásokat folytattak párisi pénzügyi körökkel Párisból jelentik: Gróf Bethlen István magyar miuiszterelnök és Káilay Tibor pénzügyminiszter pá­risi tartózkodásukat felhasználták arra, hogy közvetlen összeköttetés­be lépjenek a francia politikai, gaz­dasági és pénzügyi körökkel. Kálíay pénzügyminiszter báró Korányi Fri­gyes párisi magyar követ társasá­gában bemutatkozó látogatást tett több francia bankvezérnél, azonkívül megjelent a Schneider-cég fejének palotájában adott dejeuner-n, ame­lyen resztvettek Sergeant, a Banquc Parisienne igazgatója, Heine, a Banquc de France vezérigazgatója, Sienkievich, a Banquc de Province igazgatója, Varirtbernier és Bous- Qtiet, a budapesti szabadkikötő ad­­[minisztrátorai, Clovel, Benezit, Oiins­­burg báró, az .ismert svájci bankár, valamint Saint-Saveur gróf, Schnei­der vejc, aki annakidején tárgyalá­sokat folytatott a magyar kormány­ává! az államvasutak megvételéről. Az cstéiy érdekességét és jelentősé­gét fokozta, hogy a magyar minisz­terek itt találkoztak Pcretti küliigy­­rninisztériumi igazgatóval és fíoulcet követtel, valamint Paleologue volt külügyi államtitkárral, akinek nagy szerepe volt annakidején a Habs­­burg-r est aura ció elkészítése körül. Gróf Bethlen István miniszterelnök — Káilay Tibor pénzügyminiszter nélkül — felkereste ezenkívül még egyszer Palelogue-t, akivel hossza-CIRKUSZ & 8 ® Az udvarias pápuák J. fi. P. Murr a y. az ai­­guineai angol alkormányzó felolvasást tartott a londoni Gyarmatügyi Társaságban a napúik szokásairól. Különö­sen kiemelte ennek a nép­törzsnek veleszületet u d - variasságát. Elmondot­ta többek közt, hogy egy pápua teherhordó inkább meggyilkolta azt az utast, a ki megkérte, hogy vigye át a folyón de akit túlságosan nehéznek talált — semhogy megtagadta volna a kérés teljesítését. De ez még mind semmi. A pápuák ud­variasságáról én tudnék csak igazában mesélni, minthogy hónapokat és éveket töltöttem a 39-ik délkör mentén a Zam­­bezi-kávéházban. ahol testi-lelki jóbarát­­súgba keveredtem egy szobafestővel, a kinek unokanővére a leghíresebb Aírika­­kutatók egyikének tej testvérénél szol­gált, mint mindenes. Tőle hallottam az alábbi történeteket, amelyek hitelessé­géért úgy én mint a mázolósegéd to­vábbá unokanővére, valamint a tejtest­vér iótállunk, a kutatóról nem is szólva. Az előzékenység netovábbja — Amikor először jártam a Nyhassza­­vidéken, — mesélte az utazó, illetve tej­­rokona. azazhogy a mindenes, vagyis a szobafestő-legény — magammal vittem első feleségemet is. akit két hónappal előbb vezettem oltár elé. úgy. hogy ex­pedíciónknak nászút jellege volt mellé­kesen. Mint bélyeggyűjtő már régebben érintkezésben álltam Muho Toki pápua törzsfőnőkkel, aki mindig hivott hogy látogassam meg; igy történt hogy dél­­afrikai kirándulásom alkalmával felke­restem az ö faluját is. Sok vidéket be­jártam már, sok udvarias házigazdában volt részem az idők folyamán, hiszen a boldogult Lipót belga király is nem egy­szer látott vendégül ostendei katélyábau, de az előzékenységnek arról a foká­ról, amit az egyszerű pápua törzsfőnök otthonában tapasztalnom kellett, sejtel­mem sem volt odáig. íluho Toki még a sabban tárgyaltak aktuális kérdések­ről. Sok találgatásra adott okot gróf Bethlen miniszterelnöknek az a lá­togatása, amelyet báró Korányi pá­risi követ társaságában Quinanes de Leon párisi spanyol köveinél tett, aki Zita királyné spanyolországi tar­tózkodásának lehetővététele ügyé­ben nagy szívességeket tett annak­idején a magyar kormánynak. -Nagyjelentőségű volt különösen az a tárgyalás, amelyet Bethlen. Káilay és Korányi Lasteyrie francia pénz ügyminiszterrel folytattak Magyar­­ország pénzügyi helyzetéről. Las­teyrie bizonyos felvilágosításokat kért és azt az óhajtását fejezte ki, hogy behatóan akarja tanulmányoz­ni Káilay pénzügyminiszternek a magyar pénzügyekről előterjesztett memorandumát. Szombaton délután igen jelentősé­­ges megbeszélés folyt le Mortimer, Schifíel-cégek, valamint a Kulin, Loeb és Társa newyorki bankcég tulajdonosával és más bankárokkal, Vasárnap délután három órakor elutazott gróf Bethlen miniszterel­nök az északi pályaudvarról London­ba. A párisi magyar kolónia tagjai között kelemetlen benyomást keltett, hogy lord Carzon angol kültigymi niszter egy nappal előbb Itáliába uta­zott, úgy hogy nem lesz abban a helyzetben, hogy Bethlennel tár­gyaljon. legtitkosabb kívánságaimat is elleste és mielőtt hangosan kimondhattam volna valami kérésemet, már i£Ü£sitette is. Két hetet tötöttem a festői fekvésű pá­pua-faluban ifjú hitvesemmel, micsoda két hetet...! Egyetlen zavaró körülmény az volt hogy a törzsfőnök a lakáshiány következtében nem tudott külön kuny­hót rendelkezésünkre bocsátani, hanem az ő lakosztályának egyik szögletében kellett éjszakára meghúzódnunk; ebből különféle apróbb kényelmetlenségek tá­madtak. Egyszer például emlékszem, harminckilenc fokos szerelmi lázban sut­togtam imádott Evelinem fülébe:-- Úgy szeretlek majd megeszlek! Muho Toki, aki véletlenül meghallotta ezt a bókot, hangosan csámcsogni kez­dett. arai hitvesemet érthetőleg kelle­metlenül érintette. A törzsfőnők egyébként bármennyire is meglepő mértékben civilizálódott az európaiakkal való sokévi érintkezése so­rán. hasonlatait és kifejezéseit kizárólag a táplálkozás és a gasztronómia köréből merítette. Másnap reggel elfogott az ud­varon és hamfckás mosollyal súgta fü­lembe: — .Úrnő nagyon csinos, te is enniva­lónak találod? — Hogyne. — mondottam mit sem sejtve. — Na ja... — nevetett — úgy sze­reted. maid megeszed... Olyan udvariasan mosolygott és olyan szolgálatkészen dörzsölgette kezét, hogy kezdtem rosszat sejteni. Fel akartam nyomban keresni feleségemet- hogy fi­gyelmeztessem, legyen óvatos de már nem találtam; a délelőtt folyamán nem is került elő. A dolgot az tette titokza­tossá hogy Mu.ho Toki is eltűnt. Dél­felé tudtam csak ráakadni, amikor meg­jelent a községházán és engem keres­tetett. — Hol a feleségem? — főrmedtem rá. Legbarátságosabb mosolyával vigyor­gott és rámutatott az asztalra, amelyen hatalmas fazék gőzölgőtt: — Úrnő tálalva van! ... A csapás kimondhatatlanul lesúj­tott és az volt a legrettenetesebb a do­logban. hogy még csak szemrehányást sem tehettem a törzsfőnöknek, sőt nteg kellett köszönnöm előzékenységét, hogy valahogyan meg ne sértődjék. Rossz né­ven vette úgyis éppen eléggé, hogy gyo­morrontásomra való hivatkozással né­hány falatot ettem csaK a Sülön az cd tiszteletemre feltálalt pecsenyéből-Az öngyilkos fata — A Zambezi felső folyásánál — igy hangzott a másik történet amely tatán mégiukább kidomborítja a pápuák' cim­­befoglalt udvariasságát — teljesen ki­­halt-pápua-falura bukkantunk. Vala­mennyi kunyhót üresen találtuk ebben a községben, noha a tűzhelyeken a ha­mu alatt még izzott a parázs és egyéb jelek is arra vallottak, hogy itt pár órá­val előbb még éltek és laktak a derék! feketék. Kifelé haladva a faluból a liget­be értünk ahol meglepő látvány tárult szemeink elé: a falu férfilakossága tel­jes számban a pálmafákon lógott föl­akasztva. Nem tudtuk elképzelni sem, hogy mi történhetett velük? Félnapi já­róföldre azután utolértük a faluból ki­vándorló nők gyermekek és aggastyá­nok karavánját és elbeszélésükből meg­tudtuk a megdöbbentő valóságot. A helybeli pápua-törzs előző napon tiltott határátlépés címén letartóztatott egy fe­­reucrendi barátot és egy missziós nő­vért, akiket rögtönítélő bírósági hatáio­­zat alapján az országhatárt képező fo­lyóból kirántva megsütöttek és megér­tek. A banketten részt vett a falu ao­­raja-nagyja. és amikor a páter elfo­gyasztása után felállt a kisbiró. hogy rövid beszéddel üdvözölje a következő fogást, akkor jöttek csak rá a pápuák, milyen rettenetes neveletlenséget követ­tek el. — Az elsőség a ladyt illette volna meg. — állapította meg holtsápadtan maga a biró is — az egész müveit világ erről fog beszélni. Képzelem, milyen vé­leményük lesz rólunk a párisi szalónok gavallérjainak... Az egybegyűlteket annyira kétségbe­­ej tette, hogy — ha akaratlanul is — ek­kora udvariatlanságot követtek el. hogy testiiletiieg kivonultak a ligetbe és ott szégyenükben felkötötték egytől-egyijj magukat a pácolt mahagóni-fákra. Pápua-retorzió — A harmadik pápua-történet szen­vedő hősei szintén nem pápuák hanem egyik szomszédos szerecsen-törzs tag­jai, akiknek országát a pápuák részbeni elfoglalták. Az a része a szerecsenek­­nek amely nem került a pápuák fönn­hatósága alá, állandóan háborgatta a megnagyobbodott pápua-államot és egy­szer kézrekeritettek egy pápua-vámtisz­tet. akiből becsináltat készítettek. Tudni kell. hogy azon a vidéken ezt nagy sér­tésnek tekintik, mert vérbeli pápuát csak sütni szabad és főzni nem. Lett is ádáz harag a pápuák táborában. Háborút ugyan nem indítottak a szomszédos har­cias szerecsen állam ellen, hanem ösz­­szetoborozták saját fegyvertelen szere­csen alattvalóikat és igy szóltak hozzá­­juk: — Tudjátok, mit követtek el a ti test­véreitek! Mi kultur-pápuák vagyunk és nem viselünk harcot senki ellen, mert beszennyezné emberi méltóságunkat ud­variatlanul lövöldözni. Mint kimondottan finom embereki akiknek jóneveltségéröl felolvasásokat tartanak a londoni gyar­matügyi Társaságban, egészen más re­­presszáliákkal fogunk élni: benneteket eszünk meg. Úgy is történt: a szerecsen alattva­lókból szilvalekvárt főztek és vajaske­­nyérre kenve megették őket. Utóhang A harmadik elbeszélésben első hallás­ra nem tudtam felfedezni ahagyományos pápua-udvariasságot, inkább úgy hang­zott az egész mintha valahol civilizált emberek között történt volna meg. Biz­tonság kedvéért felkerestem a délafrikai kutatót, aki azonban elöltem is megerő­sítette hogy az emberevők jogérzéké­nek teljesen megfelel az ilyen elintézés. Egyben tiltakozott az ellen hogy H. K. urat a bevezetésben tejtestvérének ne­vezzem, mert — mint mondotta — az­óta rájött, hogy vízzel van hamisítva. SKIZ. 1923. május 8. A Bácsmeggei Napló 123-ik számához Aki junius 30-ig ezeket a szelvényeket összegyűjti és beküldi, az Üz évi idő­tartamra baleset ellen 1000'— dinár erejég halál 2500 — dinár ereiéig rokkantság esetére a Rossija-Fonciére biztositó és viszontbiztosító társaságnál díjmentesen^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom