Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-06 / 121. szám

1923. május 6.

BACSMEGYE! NAPLÓ

13. oldal.

Egyéni Akció

am»

Vidéki cicák kalandja

a nagyvárosban

Mielőtt a tulaj dóriképpen! riportba belekezdenék, szükségesnek tartom megrajzolni az alábbi kurta terepszemlét a történet kiindulópont járnák szili, helyéről, a k'ávéh'ázrói. A kávéhaznak mint nyilvános kávézógócpontnak is megvan a maga sajátos egyénisége és speciális lélektana. Kusza, rejtelmes dolgok esnek még itten, 2 látszólagos szürke tisztesség mögött bűnös, szóinyit históriák bonyolódnak a kerek márványasztalok körül, amiknek mono, tón forgalma csak"a felszínes, járatlan idegent téveszti még.

Nem tudom tigyciíed-e már, 6, olvasó, például délutáni négy óra tálban a sürgőforgó emberhadat, amint békésen iszogatják az áldott, mindennapi feketekávét? Bizonyára feltűnt már néked is ebben a töriSvendéges nyájban két blazirí. sápadíarcu, mélabus fiatalember, két törekvő/nagyreményű biztosító ügynök, akik a tradícióknak fitytyet hányva, soha, még csak véletlenül som. rendelnek semmit Úgy ülnek ott, mint valamelyik Balzac-regény megelevenedett figurái, kettő a tízezer közül, szigorú szemmel, zseniális üzletekről. füzekről,. jégverésről és szerencsétlenségekről álmodozva.

A két szomorkodó biztosító, névszerint Jancsek és Hónig, elfogott a minap, félrevontak egy elhagyott sarokban ‘és rendkívül 'bizalmas' tárgyalásba kezdtek velem. Az idősebb, aki szemmel láthatólag gyógyíthatatlan gyomorbajban szenvedett, kezdte a beszélgetést óvatosan és diplomatikusan, úgyhogy az első pillanatban az a rémült gyanú vert gyökeret bennem, hogy "be akarnak biztosítani.

— Már be vagyok biztosítva baleset és halál ellen — mondtam nek’ részvéttel’ —, de a koilágára, ett, az a fekete, göndörhaju, sokat jár vilíamo- S02, nyilvánvalóan íüdőbajos, ő niég érintetlen, báva ifjú és..'.

Most leintettek türelmetlenül, hogy nem erről van szó, privát ügy. Aztán nagy körültekintéssel, körmönfont biztosító-nyelven előadták, hogy nőben utaznak. Ez úgy értendő, hogy egy apróhirdetési akarnak feladni a levelezés rovatban,. amelyben finotnlélkü urilányok ismeretségét keresik »Csalódott szívek« jeligére. Rövid haditanács után megegyeztünk, hogy — természetesen normális pausálé fejében — én is társuld, a koncernhez. mint irodaimi távfevelgzö a tartalék dámák érzelmes foglalkoztatására. Az első lépés az vólt, hogy a következő szöveget fogalmazjam meg, a szövetségesek jóváhagyása mellett:

Mely tisztességes nrleány volna hajlandó szórakozás céljából / levelezést folytatni két csalódott szerelmes fiatalemberrel? Házasság vagy későbbi barátság nincs kizárva. Leveleket »Uj horizontok« jeligére a kiadóba.

Három nap múlva izgatottan karol belém a gyomorbajos és cipel az asztaluk felé, ahol már kollégája egészen beletemetkezve egy kazal levélbe, türelmetlenül várt. A csalódott nők ijesztő tömegben jelentkeztek. Irgalmatlan nagytakarítást végeztem a viharedzett bonnek illatos levélhalmazában és a tarka kazal leapadt hétre, majd ötre A legérdemesebb levél vidékről érkezeti. Egy falusi bimbó, bizonyos Mica és a nevelőnője írják szivettépőeh le bus, magányos életüket, megértő iélekie vágynak és fényképet kérnek. Trösztünk financierjei, a két szőrösszívű biztosító, ellágyulya, megilletődötten méláztak a vékony szarkaiábakon és lendületes választ írattak velem. A levél főnökeim szigorú cenzúrája után igy hangzott':

Hölgyeim, ott a fala $ áron ostoba és előítéletes niuKbaragadottságáhan, remegő kézzel vészem a tollai, hogy fá’szcz örömmel, a rátalálds nagy aiiongó máma ávah ■ <int azt Romain

üvöltözve, szitkozódva mesélte a végzetes könnyelműségem folytán keletkezett tragédiát. Biztositóék leégtek.

— .Kisült, hegy nős vagyok, hogy Hónig vagyok és majd kisült a szemem ez előtt a két istennő előtt, akik most szentül meg vannak győződve, hogy én nagystílű kerítéssé! foglalkozom. Pedig micsoda két csuda cica! A. Mica! — siránkozott panaszos gőgicséléssei, mint valami éhes csecsemő, aki az anyja emlőjét kéri. Szó nélkül sarkon fordultam és sebes vágtatással elrohantam.

3. Minden jó, ha a vége jó.

Ez egy szellemes közmondás, a:ni paradoxonnak tűnik fe! majd a jóhiszemű laikus olvasó előtt, meri ennek a ka- I iandnak a vége - csapnivalóan rosszul sült, el akár egy tizenkét felvonásig mozirémdráma. Még csak. nem is mulatságos. A nők magukból kikelve, egy njabb csalódással gazdagabban menekültek vissza a falu erkölcsös békéjébe, puritán nyugalmába és boszut forralták. A valóban leleményes retorzió abból állott, hogy Hónigné asszony a minap hatalmas paksamétáí kapott vidéktől, amelyben legnagyobb meglepetésére az ura szereimesleveiei és ifinkön fényképei voltak gondosan átselyemszaiiagozva. Mellette diszkrét kísérő sorok, amik több óvatosságra intették férje ■ csapodár hajlamait illetőleg.' Jeneseknek, szerencséjére, nem tudták ä címét és Így az ijedtségen kívül semmi más baja nem történt. Hónig csak ina jelent meg először a kávéházban. Arca, amely dúsán volt •'tetoválva furcsábbnálfurcsább kék és lila ábrákkal, félholdakkal, szokatlanul diadalmasan fényiéit, ragyogott és egy szóval sem neheztelt a közelmúltakért.

— Kitűnő ötlet, remek ötlet — mondotta sunyin heherészve és szertartásosan, mint egy hindu yoghi az ossz pincérek élénk áimélkodására kávét' rétidéit.

— Micsoda — faggattuk érdeklődve, — csak nem azokról beszélsz? — Cz gyöngéd célzás voit a kinos ügyre vonatkozólag.

— De igen, — habzsolta kaján gőggé! a tejszint, poént tettem a história végére.

— Mit???

— Beküidoítem a kislány és a mamsei leveleit a fényképekkel a szülőknek. Arait azok ketten fognak kapni az s legfinomabb point, ami csak valaha ci csattant ebben a humortalan történetben . . .

(T.)

MÉHÉSZET

Rovatvezető: Lencz Géza

A méhészet történetéből

A mai nehéz napokban, amidőn £ létért való küzdelemben az embei meggörnyed, egyrészt a többterme!és és a jobb termelés adhat kibontakozást. A méhészetben e tekintetben még sok teendő vár reánk. Pedig a méhészet közgazdasági jelentősége egészen egyedülálló. A méhészet a kis ember, a kis gazda a kis egzisztencia legbőkezűbb támogatója és segítőtársa. A történelem egész folyamán ezt a szerepet töltötte be az ember mellett.

A görög-római mithológia a mélief az Istenektől származtatja. A világi és egyházi fejedelmek palástjain ott van a méh, mint a nagysás és íönség szimbóluma. I. Napoleor császári palástjára arany-méhekehimeztetett. Az egyházban és a benső családi életben a méh a legszebb erényeknek a megtesteskpje.

A méhcsalád életében megnyilvánul a szorgalom, rend. tisztaság, Önzetlenség. összetartás, hűség, pontosag és tökéletesség mint sehol az ember családjában vagy államrendszerében. A méh az egyedüli állat mely »meghal l. 4000 éves emlékeink vannak a méhről s maca a mé-Az ősember csatangolása közbep

ráakadt az ödvás fatörzsben tanyázó) méhcsaládra. Mézes lepeit kivettei

megkóstolta, ízlett és gondozásába vette a méhet. Ez lehetett a méhts* nyésztés kezdete. Már Krisztus születése előtt 4000 évvel Egyptomban* a fáraók országában a méhcsalád a hieroglifeken meg van örökítve. t

A zsidók méhészkedése az ókorban nagyjelentőségű volt Mózes törvénye szerint a mézből is hányad, illette a hitközséget. A zsidók tisztelete csodás kis bogár iránt majdnem áhítattá vált. Háztartásukban nem hiányzott soha a méz.

A görögök Krisztus születése előtti 1000 évvel már méhészkedtek. Homérosz magasztalóan ir a méhekrők A méhkas igen gyakori a thebei síremlékeken. A mithoiogia Aristeoist .tartja első méhészüknek. A görög költők és. bölcsek egyaránt buzgóikodtak^a méhészet fejlesztésén és Nagy Sándor tanítója Aristoteles irta az első méhészeti munkát. Akkoriban egy nemzet sem fejlesztette annyira a méhészetet, mint a görögök. , Viasszal és mézzel nagy forgalmú kereskedelmet űztek s a vi-i ászt gyógyításra ők használták legelőször. .! -A rómaiaknál a méhtenyésztésit Krisztus születése előtt 209 évvel vette kezdetét. Virgiíius nagyon' kedvelte a méhtenyésztési és tapasztalatait lelkesítő szavakkal énekelte meg űeorgxonjúban. Az idősebb Cato és Ovidius lelkes művelői voltak a méhészetnek. A méz a római-' aknái nélkülözhetetlen mindennapi életszükségleti cikk volt. A viasz nem csak háztartási, de ipari és orvosi cikk is volt.

A germánok, nyugati göihok. szlávok és frankok méhészetüket törvénnyel védték és a méhtolvaj't kézcsonkitással. sőt halállal büntették. Csodálatos* hogy a germánoki méhészeti felfogásában rengeteg sok a babona.

A szlávok valóságos áhítattal és. kegyelettel viseltettek a méhek iránt.

A közelmúlt évszázadokban a méhészet terén Magyarországnak futott a vezérszerep, amit egyrészt dús flórájának és kedvező éghajlati viszonyainak, másrészt népe rátermettségének köszönhetett. Mintegy 28 magyar helynév viseli a méh nevét. Az árpádházi királyok és erdélyi fejedelmek bőkezűen gondoskodtak a méhészetről, kiváltságokkal látták el a méhészeket, sőt még udvari királyi méhészek is voltak.

1772-ben csupán Erdély területén 7 és félmilliónyi méhcsaládot számlállak össze.

A XVI-ik és XVII-ik évszázadokban a brassói, sopronyl. komáromi, besztercebányai, lőcsei, kassai és rozsnyai mézvárosokat a külföld sűrűn látogatta és. ez időkben Magyarország fél Európát elláta mézzel, viasszal és mézsörrel.

A 'törökök, a méhesek megadóztatásában nagy zsarolással jártak el.

Mária Theresia a-méhészetet lelkesen támogatta. A méhészetet min-, den adótól mentesítette. .

Ősidők óta a múlt évszázad, közepéig a méhészkedés fatönkökben és szalmából, nádból, sásból vagy fűzfa vesszőkből font és sárral betapasztott kasokban, köpükben történt, melyeknél; a belső lépépftmény elmozdult atatlanul • megvolt rögzítve,

nem volt szétszedhető. Az ókorban éppen tigy méhészkedtek. mint, Krisztus születése után 1840-ben.

A múlt évszázad elején kezdetét vette a cukcrrépatermeléssel a cukorgyártás. s ezzel beállott a méhészet alkonya. mely lesnedést csak Pr. Dz'erzon működése és találmánya kezdte lassan felvirágoztatni.

Dr. Dzierzon János karlsmarkH porosz Sziléziai plébános a múlt .évszázad negyvenes éveiben feltalálja 1 modern méhkaptárt a szétszedne-' tő lépépitménnyel. melyben az egyes

RoUand írja le gyönyörűen a Jen Christophe V. kötetének tizedik olda Ián, üdvözöljem az önök derengő haj nalát. Kedves hölgyeim megérteni a önök sikoltó iaiszavdt. zokogásai amely az életei. követeli, amely lilta kozik c falu sztvet-lelket megölő ioj tó lomha erkölcsösséget, sápadt prü đćriđja a vasárnap! kocsma és < szombat esti zártkörű bálok eile;, Őszinték az én meglátásaim, hölgyeiül érzem, hogy maguk ott. amint tnos I olvassák levelemet, tudni foglár, I hogy megértő, lovagias férfival vm I dolguk, éppen ezért bátran postát, adhatják express-alánlva dup'a bori tékban fény képeiket, amit becsület •szóra postafordultával küldünk i vissza ... Barátom. Pásztor Andor szintén együtt érez velem, egy léiéi vagyunk, ha két testben is és amit ét mondok itten ez annyi, mintha t is mondta volna . . . Levelüket válva. kézcsókkal maradunk

Jack János és Pásztor Andor.

— No, ebben van irodalom is, szén ümentalizmus is és főleg főzés is — szóltam megelégedetten a két lelke: biztosítónak, akik úgy drukkoltak rrö göttem, mint iskolásfiuk felelés közben Aztán elváltunk. A további eseményeke három ilyen alcimes fejezetre lehet fel osztani:

!. Mosolygó szerelem.

Minden a legjobban haladt, a levelei jöttek-meníek, csalt ott akadt némi Oök kenő, amikor a lányok a foglalkozó; iránt érdeklődtek.. Viharos viták kelet, keztek, végül is- úgy egyeztek ki bizto Siíóék hogy Hónig (Pásztor) mint tőid. birtokos, Jancsek (Jack) pedig titkára, ként, fog szerepelni. Az ügy- .már odaíí fejlődött, hogy a nők bejöttek Sübötijcára. A találka szertartásos ünnepélyes 'léggel folyt le, mint erről utólag érte. •• sültem. Jancsek és Hónig parádésan, é: I kínosán kiöltözve fogadták a nőket: a? < állomáson, flakkeron hajtattak -be,' a i Nemzetiben ebédeltek és vacsoráztak f és kölcsönösen meg voltak egymássá’ ;• elégedve. A szerelem kigyult mind a I négy szívben és a nők egyre biztatgat- I iák a zavarodott, félénk partnerokat (hogy bátrabban, mert reggelre vissza (kel! utazni. Talán nem is történt volna I semmi különös, ha az én átkozott sró- I rakozottságom el nem rontja ezt a gyönyörűen fejlődő ügyet. De ez már a í másik fejezetre tartozik.

2. Az összeomlás.

Úgy esett a hallatlan baklövés, hogy este a korzón, rendes szokásom szerint, hangosan odaköszöntem — egészen megfeledkezve az inkognitóról, ugyanis velem a szerencsétlenek nem tudatták a nők érkezését és én csak később jöiiem rá a borzalmas fináléra —• a két I biztosítónak, akik a nők mellett baliag! tak, kezeikben Ady-kötetekkel, a valódi nevükön, hogy:

— Jó estét Hónig és Jancsek! — és barátságosan mosolyogtam rájuk. Éppen ezért nagyon megütodtem, hogy gyorsan elfordították a fejeiket és nem :akartak megismerni. Dühös lettem, boszantoft ez a páratlan szemtelenség és a legközelebbi fordulónál, most már eréiyesen süvítettem oda a nők oldalán lépkedő Hóiilgnak:

— Szervusz, Hónig! Keresett az előbb a feleséged — és bizalmasan hunyorogtam, mint egy beavatott jólértesültnek illik. De legnagyobb megrökönyödésemre. Hónig bőszen végig, nézett rajtam, szemei villámokat szórtak és kezével fenyegető mozdulatokat tett. Riadtan hátráltam, töprengve ezen az érthetetlen viselkedésen és arra gondoltam, hogy talán magamra haragítottam valamivel őket, vagy valamelyik cimborám visszamondta a tegnapi megjegyzésemet, amit rájuk tettem? Lehet — és nyugtalanul kódorogtam az utcákon. Tiz perc múlva elfogott a kíváncsiság és visszamentem.

Hónig rohant felém ijesztően feldúlt ábrázattal sárga fogait vicsorgatva:

— Gazember, mindent elrontottál, a nők faképnél hagytak, tudni sem akarnak rólam! — bömbölte és szemeire véres hályog borult

Halálos veritek gyöngyözött a homlokomon, lassan retiraltam, mialatt

I