Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-06 / 121. szám

í 923. május 6. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. párt központja ezeket a követelése­ket magáévá tette. A legszélesebbkörü autonómiát követelik, csak a hadsereg lenne kö­zös és annak fentartásához a kvóta arányában járulnának hozzá. A nemzetiségi jogokat a kierikáiis­­párt a legteljesebb mértékben elis­meri és azok megvalósítását pro­­gramntjába vette. Vázlatosan ez az a kép. amelyet a tnuravidéki képviselőkkel folyta­­toít beszélgetésünk alatt az ottani ál­lapotokról nyertünk. A képviselők a beszélgetés végén hangsúlyozták, hogy az ottani magyarság érdekei­nek védelmét is kötelességüknek te­kintik. Ezután hosszas vita következett, amelyen nem tudtak megegyezni. Miért is az elnöklő Rumbold javas­latára ezután a bizottság a javaslat fölötti határozathozatalt elhalasz­totta. A bizottsági ülés lefolyását áiiaífL- ban rendkívül kritikusnak tartják, noha nem hiszik, hogy az értekezlet már most meghiúsulna. A törökök azért mutatkoznak olyan makacsok­nak. mert számolnak azzal a körül­ménnyel, hogy a ióvátételi kérdés­ben a szövetségesek között egyenet­lenség támad, míg a franciák már azért is kénytelenek elfoglalt állás­pontjukhoz ragaszkodni, hogy a mostani kritikus pillanatban ne tanú­sítsák a gyengeség jelei, ami na­gyobb változásokat idézhetne elő. Ä nagyhatalmak visszautasították Németörszág ajánlatát A balgák kívánságára mcgszigoriíoííák a frasscia választ Válságban a második lausannei értekezlet A törőkők nem tSraek idegen igazságügyi tanácsadókat A lausannei értekezlet politikai bi­zottságának Sir Horace Rumbold elnöklete alatt pénteken tartott üiése meghozta a folytatólagos konferen­cia első nagy válságát. Ez alkalom­má! is a Törökországban életbelép­­teíendő igazságügyi reformjavasla­tokról volt szó, amelyek már a már­ciusi értekezletet felborulással fe­nyegették. Az ülés izgatott hangulat­­bán folyt le. végül azonban Montag­na olasz kiküldött közvetítő formulát terjesztett elő. Montagna javaslata szerint Törökország kötelezi magát arra. hogy a külföldiek jogvédelmé­nek biztosítására a semleges orszá­gokból igazságügyi tanácsadókat vá­laszt. akiket öt éven át a török igaz­ságszolgáltatásban alkalmaznak és akiknek megadják azt a jogot, hogy Szmirnában és Konstantinápolyban ellenőrizzék a polgári és büntető igazságszolgáltatást. ízmed pasa a török küldöttség ne­vében határozottan visszautasította ennek a javaslatnak az elfogadását. tül. Ötödik nap, amikor ki akartam nyit­ni a szekrény ajtaját hagy a pokolgé­pet felhúzzam.' legnagyobb meglepeté­semre nem működött a zár. Ez a kö­rülmény rögtön fölkeltette gyanúmat Rosszat sejtve, habozás nélkül feltörtem a szekrényt Rémes látvány tárult szemem elé: a szekrény üreseti tátongott és a pokol­géppé előléptetett vekkernek hült he­lyét találtam. E hült helyen viszont egy cédula feküdt, amelyről figyelmesebb vizsgálat után megállapítottam, hogy zálogjegy egy ébresztőóráról. A fölfedezés némileg lehangolt. Saj­náltam a vekkert és dühös is voltam. Becsengettem a szobaasszonyt. — Koncsekné. az ébresztőórám meg­szökött. — közöltem vele röviden a tényállást. Biztosan az a gazember vitte cl! Semmi kétség Koncsekné a gazem­ber megnevezés alatt a nagyon tisztes­séges fiatalembert értette. Bármennyi­re is fájlaltam a vekker eltűnését, a !a­­kásadónőm hangjából kicsengő elkese­redés bizonyos vigasztaló derűvel töl­tött el. Határozottan mérsékelte, sut el­lensúlyozta a vekker elvesztése felett érzett keserűségemet. Tehát a nagyon tisztességes fiatalember nemcsak engem károsított meg. hanem Koncseknét is? .Valószínű, mert máskülönben nem traz­­emberezné le. Biztonság okából azonban megkér­deztem: — Milyen gazemberről beszél? — Hát akinek kiadtam a nagyságos ur szobáját. Ne tessék érte haragudni... — Dehogynem — mondtam vidáman — hogyne haragudnék, megszöktette a vekkeremet. Akkor én mit szóljak? — fakadt ki Koncsekné. — Nekem a lányomat szöktette meg, mert nem tudott éjszaka aludni és egyszer hajnalban, amikor a vekker felzörgette, benyitott a lányom szobájába . . . igy ismerkedtek meg... — Úgy? — kérdeztem fokozott derű­vel. És megbocsátottam Koncseknénak. Elvégre a nagyon tisztességes fiatalem­ber az én vekkeremről itt hagyta a zá­logcédulát. Az ő lányáról azonban nem. Parisból jelentik: A Petit Párisién értesülése szerint a francia és bel­ga választ a német javaslatra elő­reláthatólag két napon beiül egyide­jűleg át fogják nyújtani Parisban és Brüsszelben a nó.nct diplomáciai ügyvivőnek. Themis belga miniszter elnök és jasper belga külügyminiszter a brüsszeli francia követtől még pén­teken reggel megkapta Poincaré miniszterelnök választervezetét, a melyet alaposan fontolóra vettek és megállapították, hogy az nemcsak teljesen fedi a belga kormány állás­pontját, hanem bizonyos pontokban ficm megy elég messzire. Azt kívánta Theunis és Jasper, hogy a válaszban kellőképpen dom­borodjék ki a szövetséges és társult kormányoknak az a felfogása, hogy a német jegyzék ismételten elárulja Németország rosszindulatát és job­ban ki kell emelni, hogy a német ja­vaslatban foglalt ígéretek semmit­mondók. Poincaré, a »Petii Párisi­én« értesülése szerint, készséggel téri eleget a belga kívánságnak. A módosított válasz rá fog mutatni ar­ra a feltűnő ellentmondásra, hogy mig a néniét kormány egy helyen szállott területeken maga szervezte a passzív ellenállási, utób igyekezett úgy feltüntetni a dolgot, hogy a Ruhr-teriilet lakossága minden irá­nyítás nélkül kezdte meg a passzív rezisztenciát. A válasz megemlíti, hogy a német javaslat megdönti és darabokra tépi a versaillesi szerződés több lénye­ges függelékét. Azt is kérték a bel­ga miniszterek, hogy Poincaré mu­tasson rá pontosan, hogy a leszá­mítolási pénzművelet következtében az a húszmilliárd aranymárka, amit a német javaslat első részletként felajánl, tulajdonképpen 15 milliárd és WO millió aranymárkára zsugo­rodik össze. Paris és Brüsszel között létrejött a megegyezés a válaszra nézve és pénteken este már külön futár vitte meg Parisból Brüsszelbe Poincaré módosított szövegét. Mihelyt a brüsszeli kormány véglegesen hoz­zájárult a válaszjegyzék tervezeté­hez, a francia külügyminisztérium azt haladéktalanul közölni fogja a többi szövetséges kormánnyal. Egyidejűleg juthatják el a választ Olaszország, Anglia, az Egyesült- Államok és Japán párisi nagyköve­teinek kormányaikhoz való továbbí­tás céljából. minden félreértést kizáró módón el­ismerte jegyzékében, hogy a meg-Bethlen a jóvátétel! bizottság előtt A nagyánfáaí a magyar kérdésben alkalmazkodik a MsántáÉt kívánságaihoz A Nemzetközi Jóvátételt Bizottság’ előtt pénteken délelőtt jeient meg a párisi Hotel Astoriában gróf Bethlen István magyar miniszterelnök dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter kisé-' relében, hogy megtegye Magyaror­szág gazdasági helyzetének szanálá­­sara vonatkozó előterjesztéseit. A i jóvátétel! bizottság ülése, amelyet a' magyar ügy leíárgyalására szenteli* ötvennégy percig tartott. Az ülést Barthou, a .ióvátételi bizottság elnö­ke nyitotta meg. majd gróf Bethlen István miniszterelnök félórás be­szédben feltárta a magyar gazdasá-; Ki helyzetet, ismertette azokat a rendszabályokat, amelyeket a ma­gyar kormány a helyzet szanálására eddig tett. valamint azoknak az in- \ tézkedéseknek tervét, amelyeket a \ jövőben szándékozik életbe léptetni. § Kijelentette, hogy a magyar kor-1 many, ha a ióvátételi bizottság szűk-f ségesnek tartja, kész ezeknek a tér- j veknek részletes bemutatására. Kész I továbbá arra is, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságával megbeszélő- j; sekeí kezdjen. Gróf Bethlen István beszéde után jj Káílay Tibor pénzügyminiszter szol- jj gált a bizottságnak felvilágosítások- { ka!. E két beszéd meghallgatása után f Barthou elnök köszönetét mondott a delegációnak és kijelentette, hogy a . magyar előterjesztéseket szükebb- j körű albizottság elé utalják. Ezzel az >. ülés véget ért. f Bethlen nyilatkozata ■ a paris; fogadtatásról ? A magyar miniszterelnök egyik1 budapesti lap párisi tudósítója előtt / kijelentette, hogy a magyar kikül-i dőttek a legjobb fogadtatásra talál­tak és mindenütt a legnagyobb jó­akaratot és megértést tapasztalták. Arra a kérdésre hogy az utódálla­mok propagandája nem nehezitette-e meg a magyar delegáció helyzetét, Bethlen igy felelt: — Nem. Szó sincs arról, hogy el­lenséges érzülettel viseltetnének irá­nyunkban. Ellenkezően, a legkomo­lyabb készséget találtam arra vonat­kozólag. hogy Magyarország gazda­sági helyzetén változtassanak s hogy Magyarországot az újjáépítés utján megsegítsék. Nem tudom elég­gé nyomatékosan és ismételten hangsúlyozni, hogy az antant őszin­tén kivdnia Magyarország gazdasági gyarapodását. Kijelentette Bethlen miniszterel­nök továbbá azt is, hogy tárgyalá­sai folyamán politikai kérdések egy­általán nem kerültek szóba és hogy a ióvátételi összeg meghatározásá­ról sem beszéltek: a magyar kikül­döttek csak külföldi kölcsön feltét­len szükségességét hangsúlyozták. Pénteken délután Bethlen minisz­terelnök a p.árisi sajtó képviselőit fogadta: kifejtette előttük utazásá­nak célját és kijelentette, hogy lon­doni útja után kész ismét megjelen­ni a ióvátételi bizottság előtt, hogy kifejtse pénzügyi orogramját, a ki­adások megszorítását, a tisztviselők létszámának csökkentését és mind­ama kölcsönök segítségével kivihető rendszabályokat, amelyekkel meg­valósíthatja az állami költségvetés egyensúlyba hozatalát. Magyaror­szágnak szomszédaival való viszo­nyára vonatkozó kérdésekre kije­lentette Bethlen, hogy kormánya semmiféle kalandos megoldásra néni gondol és a békés megoldás híve. A kisanianttól füge Magyarország sorsai Cabíogramme laptudósitó »Az an« tant dunamenti politikájának mér­lege* citnü cikkében megállapítja., hogy Magyarország Franciaországé ban éiénk szimpátiának örvend éá annak a nézetének ad kifejezést, hogy szükség van a szerződések gazdasági klauzuláinak revíziójára. A jelentékenyebb párisi lapok ezzel szemben tartózkodóan Írnak Beth-I len látogatásárói. A Temps vezér­cikkben foglalkozik Magyarország pénzügyi nehézségeivel, amelyekről azt írja, hogy össze sem hasonlitha- i tók Ausztria ínséges helyzetével I Franciaország mielőtt állást fogial- I na a magyar kérdéssel szemben, érintkezést fog keresni Csehország­gal, Jugoszláviával és Romániával és magatartását a kisantant nézeté­hez fogja szabni. A főispán as elbocsátott bunyévác tisztviselőkről Elbocsátás helyett -— felfüggesztés A választások előtti napokban a várostól elbocsátott hét bunyévác tisztviselő felebbezése ügyében be­állt fordulatról már beszámoltunk. Munkatársunk ebben az ügyben kérdést intézett Pletikoszits András dr. főispánhoz, aki pénteken este ér­kezett vissza Beogradból. A főispán a bunyévác tisztviselők föiebbezés^ ügyében a következőket mondotta: — Tény az. hogy a várostól elbo­csátott hét bunyévác tisztviselő fö­­lebbezése ügyében a belügyminiszter a legközelebb dönt. .4 döntés az el­bocsátó határozat megváltoztatásá­val felfüggeszti a két bunyévác tiszt­viselőt és elrendeli ellenük a fegyel­mi eljárás lefolytatását. Addig tehát, amíg a fegyelmi eljárást le nem folytatjuk, nem lehet szó arróK hogy a tisztviselők visszatérjenek állásuk­ba, mert ez már csak a fegyelmi el­járás eredményétől függ. Bár a bunyevác-sokác-pártban — amely elvi kérdést provokál ebből az ügy bő, — azt remélik, hogy a bel­ügyminiszter olyan értelemben fog dönteni, hogy az lehetővé teszi a bu­­nyevác tisztviselőknek állásukba való visszahelyezését, értesülésünk szerint a párt mégis megnyugszik ebben az elintézésben is és be fogja várni a fegyelmi eljárás lefolytatá­sát. jMajláth püspök beszéde ja bukaresti szenátusban ,* „Nem akarom Jiogy a politika szennyes I hullámai megfertőzzék az ártatlan gyermeki sziveket!“ \ A román all-otmányreform vitájával, I amelyet viharosabb fázisaiban uccai «őr­tüzek ropogása kísért, sokat foglalkoz­tak a külföldi lapok is. Több speciáli­san magyar vonatkozása is volt a vitá­nak és a szenátusban már a javaslat S beterjesztésénél is exponálédoit a ma­gyar kérdés. Eredetileg Bianu szenátor exponálta, aki támadást intézett gróf Mcjláth Gusztáv, erdélyi katolikus püs­pök ellen. A támadásra a püspök a kö­vetkezőket mondta: — Bianu szenátor ír engem, mint erdélyi római katolikus püspököt tett felelőssé a katolikus iskolák állítólagos irredentizmusáért és mert a Mariamim r.eveiő inté-et növendékei úgynevezett Bocskay-sapkát viselnek, úgy állította be, hogy irredentizmust tanítunk isko­láinkban. — A Bocskay-sapkát bevezet ük, mi­vel a közoktatásügyi miniszterivel forma­sapkák bevezetését kívánta. A sapkát bemutattuk az illetékes hatóságnak, a mely azt írásban jóváhagyta. Épp azért vezettük be a Bocskay-sapkát, .nort Bocskay Erdély egyik legjobb íeridclníe

Next

/
Oldalképek
Tartalom