Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-27 / 140. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. május 27. 20-ika után ő maga is figyelmeztette erre a belügyminisztérium BBB. osztályát. Felhívja a parlament figyelmét még egy erőszakosságra Előfordult több helyen, hogy c választóknak a saját nevükhöz való jogukat nem részesítették keltő védelemben. Egyes helyeken nem engedték a választókat leszavazni, mert a névjegyzékben a nevükben egy beült helytelenül írtak. Ezután áttér a íerrorszervezeíek kérdésére, amelyek a nemzetiségeket több mint másfél év óta rettegésben tartják és egyes képviselők éleiét is veszélyeztetik. Élesen támadja az Órjunát, amelyet rvyilt veszedelemnek bélyegez az ország rendje és békéje szempontjából. Szívesen elhiszi, hogy ennek a szervezetnek a nemzeti eszmék védelmezése a célja és maga is megerősíti, hogy több esetben tüntettek őfelsége a király és az uralkodóház mellett. (Éljenzés a ház minden oldalán.) Én is azt mondom — mondja Krafft — hogy éljen I Ezeknek a szervezeteknek is meg van a joguk az ilyen tüntetésekhez, amint mi németek és a nemzetiségek sorában mások is épen úgy lelkesedünk a királyi családért, mint az említett szervezetek. (Helyeslés a radikális pártban.) Ismerteti j Schauer képviselő megtámadár ‘ Sát. Peles elnök figyelmezteti, hogy ez a választások után történt és igy nem tartozik a tárgyhoz, hanem külön interpelláció tárgyát képezi. Krafft rámutat arra, hogy e tekintetben az egész parlament érdekeiről, nem pedig pártérdekekről van sző. Bejelenti, hogy olyan távirati értesítést kapott, hogy Schauer Ferenc képviselő állapotában aggasztó fordulat állolt be és attól lehet tartani, hogy egy megvadult szervezetnek az eljárását Schauer életével lesz kénytelen megfizei ni. Rátér ezután a demokrata és a földmüvespárt 1 támadásaira és polemizál Pribicsevics és Lázics Voja beszédeivel. Felolvassa Pribicsevics Szvetozár beszédének a német párt ellen szóló részletét. Megállapítja, hogy Pribicsevics nem tudja, miért akarják a németek nemzetiségi érdekeiket megvédelmezni és nem tudja, miért nem lépnek be a németek egyik szerb pártba sem és miért szervezkednek külön pártban. A német nemzetiségi párt már a magyar uralom idején is fennállott és barátságos viszonyban volt a szerb nemzetiségi párttal. Felmutat egy plakátot, amelyet a német és szerb nemzetiségi pártok 1905-ben együttesen adtak ki. 1910-ben közös képviselőjelöltjük volt egy szerb pap személyében. Reflektál ezután Pribicsevics kérdésére, hogy miért nem léplek be a németek valamely államalkotó pariba. Kijelenti, hogy pártja nem aliameUenes, amit Pribicsevics is megállapíthatott volna a párt. programmjából. A radikális-párt hi vatalos lapja is megállapította a német párt programmjának teljes Ioyaiitását és csupán két pontot kifogásolt abban, ezt, amely német tisztviselőket követel a néinetlakta vidékekre és amely azt kívánja, hogy a német nemzetiségit hadkötelesek német vidékeken szolgáljanak. Felkiáltások a áemokralapár ion: Ohó! Pribicsevics: Erről szó se lehet! Krafft kijelenti, hogy mivel más kifogást a német párt programmja ellen nem emeltek, bátran kimondja, hogy pártja állami párt. A nemzetiségi kérdés likvidálásáról szóivá rámutat arra, hogy mért eppm a Vajdaságban a legerősebb a nemzetiségi mozgalom. A választ abban találja, hogy azért, mert itt a szerb nép hazaíisága adta meg a példát a magyar uralom alatt, hogy miképpen kell az egyházi és nemzetiségi érdekért harcolni. Kijelenti, hogy szívesen adja meg a receptet Pribicsevicsnek, hogy hogyan lehet a nemzetiségeket likvidálni? A felelet nagyon egyszerű, csupán mit den nemzetiségnek meg kell adni a teljes jogokat és már meg is van oldva a nemzetiségi kérdés... Pribicsevics: Német kérdés! Kraft: Nem a német kérdés, havié m az ország nemzetiségi kisebbségeinek kérdése .., Pribicsevics: Ilyen nincsen! Kraft:... és pedig a haladás 'és az igazi demokrácia szellemében. Pribicsevics: Hogyan oldották meg a németek a lausitzí szerbek kérdését? Kraft: Ezért mi nem felelhetünk.. Ezután dr. Kraft Lazics Voja beszédére válaszol, aki azt kifogásolta, hogy a németek faji alapon szervezkedtek, pedig az ország földműveseinek egy az érdekük. Ez igaz és nincs őszintébb vágya a németségnek, mint hogy benső barátságba kerüljenek a szerb földműves1 néppel, amely liberálisan gondolkodik 'és amellyel meg is tudják magukat jobban értetni, mint a burzsoáziával. Beszél a szerb népnek a szabadságáért vivott küzdelméről, a mit a radikálisok nagy tapssal fogadnak. Meg van győződve arról, — mondja Kraft dr. — hogy ezt a kijelentését sokan mosollyal fogadják és felkinálkozásnak veszik, mások pedig bizalmatlanul fogadják, azonban hangsúlyozni akarja, hogy pártjának és népének nincs szüksége Iclkinálkozásra. A német nép sok országban van szétszórva, de mindenütt konstruktiv munkát végez és reméli, hogy úgy, mint másutt, itt is hamarosan meg fogják ezért becsülni. A német nép barátságban akar élni az államalkotó nemzettel és támogatni akar minddn pártot, amely az ország érdekében dolgozik. Az a meggyőződése, hogy a most kormányon lévő párt ezen az utón halad. (Taps, a középen.) Sem a parlamentben, sem máshol a közéletben még egyetlen olyan kijelentés sem hangzott el, amely olyan békés és rokonszenves hangú lett volna a nemzetiségekkel szemben, mint Jovanovics Ljubának a vita során elhangzott beszéde. Abban a meggyőződésben, hogy a radikálispárt ezen a megjelölt utón fog haladni' és minden nemzetiségnek megvédi a jogait, pártja bizalommal van a kormánnyal szemben, bár nincs a radikálispárttal szövetségben, Annak ellenére is, hogy még bizonyára sokszor kell a pártnak sérelmei ügyében interpellálni, mégis, mert látja a kormány jóakaratát, a mandátumok igazolása ügyében úgy ő, mint pártja a radikálispárttal fog szavazni. Dr. Kraft István hosszú beszédét különösen a radikálispárt, valamint a klerikálisok és: a muzulmánok szimpatikusán fogadták. A mayerfiagi tragédia fináléja I hanem az övé. teljesen az övé. Alig két hétre rá. január 29-ikén már halott volt , , . A január 13-iki találkozás emlékére medaillont kapott a trónörököstől, amelyet vékony láncon mindig a nyakán hordott. A medaillonban csupán egy darabka vászon volt, rajta egy vércsöppel. Hogy bátran hordhassa a kis medaillont, Larisch grófné ajándékának mondotta és éjszakára se tette le. Egymillió maláriás beteg Jugoszláviában A beogradi közegészségügyi kiállítás Ä közegészségügyi minisztérium ‘Beogradban kiállítást rendezett, a melyen nagyérdekü előadás keretében a maláriás megbetegedésekről mutattak be szemléltető képeket. Dr. Jurkovics orvostanár, aki a közegészségügyi minisztérium utasítására két éven át folytatott vizsgálódásokat a maláriás vidékeken és kimutatást állított össze arról, hogy az S. H. S. királyságban egymillió, ember szenved maláriában. Az orvostanár jelentésében különböző óvintézkedéseket javasol a malária terjedésének meggátlásására és igy többek között azt indítványozza, hogy szüntessék be az ország déli részén a rizstermelést, mert^ mindert; I rizsföld kitűnő talaja a malária terjedésének. A kiállítást szeptemberben Suboticán is bemutatják. ,j Á bajai-üfi temető botránya Interpelláció a suboticai közgyűlésen A szombati városi közgyűlésen Rigq István bizottsági tag napirend előtt n;ngyar nyelvű interpellációt intézett a városi tanácshoz, amelyben a Bajai-uti temetőben uralkodó állapotokat tette szóvá. A kiszélesített tanács tagjainak élénk érdeklődése mellett elmondotta, Vecsera Mary utolsó levele Rudolf trónörökös és Vetsera Ma-| ry tragédiájának folytatólagosan közölt aktái beszámolnak a baronessz és a trónörökös viszonyának legbizalmasabb részleteiről is. Az első találkozást újabb randevúk követték: Larisch grófnő a legkülönbözőbb ürügyekkel elvitte Vetsera Mary.t délutánonkint s mindannyiszor a Burgba hajtott velük a trónörökös bizalmas fiakkerosa. Amikor azután az operában a Wagner-ciklus megkezdődött, — december 11-ikén — az esti órákban is megszökhetett a baronessz hazulról. Édesanyja és nővére ugyanis egyetlen operaelő- \ adást sem mulasztottak volna el, míg Mary, azzal az ürüggyel, hogy nem szenvedheti a Wagner-muzsikaK nem ment velük. Kiszökött a palotából és hogy a Burgba juthasson, futva rohant a Marokkanergasseig, a hol a sarkon várakozott rá a trónörökös fiakkere. A Burgban az Augustiner-folyosón sietett végig, ahol a I komornyik várta, aki az őr mellett elvezette a trónörökös lakosztályába. Kilenc órakor már megint otthon volt és komornáját kivéve senki sem sejtette, hogy az estét a házon kívül töltötte. Vetsera Marynak a barátnőjéhez intézett levelei pontosan beszámolnak ezkről a találkákról. A trónörökös leveleit szerette volna elküldeni barátnőjének, de Larisch grófnő rögtön elszedte tőle Rudolf leveleit, azzal az ígérettel, hogy »ő majd megőrzi.« A tapasztalatlan leány nem is sejtette, hogy ez elővigyázati rendszabály esetleges szakítás esetére. Barátnőjéhez intézett egyik levele igy hangzik: »Ha egy kunyhóban élhetnénk együtt, milyen boldog volnék. Mindig erről beszélünk és már ez is boldogít. De, sajnos nem lehet. Ha neki adhatnám az életemet hogy ezzel boldoggá tegyem, örömmel megcselekedném. Mit törődném az élettel! Oh ugy-e, Hermina, ha egyszer szöknöm kell a világ elöl. ha az emberek megvetnek, ön magához fogad, ugy-e s nem vet meg engem.« Január közepén irta utolsó levelét barátnőjének; ez a levél igy szólt: Kedves Hermina! Ma vallomást kell önnek tennem, a melyért bizonyára nagyon meg fog haragudni. Tegnap hét órától este kilencig nála voltam. Mind a ketten elvesztettük a leiünket. S most testestől-lelkcstől egymáséi vagyunk. Remélem, hogy szombaton nem kel! elmennem a bálba s akkor természetesen hozzá sietek. A levél, melyet a Németországban időző barátnő január második felének első napjaiban kapott meg. nincsen keltezve, de kétségtelen, hogy január 14-én Íródott, vagy legalább ezen a napon fogott bele Mary a levélírásba, mert január 13-ika különösen feltűnő módon van megjegyezve kis zsebnaptárában, ahol minden napot megjelölt, mikor a trónörököst látta vagy találkozott vele. Ezen a napon engedélyt kért rá, hogy otthon maradhasson, mert Larisch grófné megígérte neki, hogy eljön hozzá. De nem maradt otthon, estefelé el-1 ment hazulról, meglátogatta a trón-" örököst s nagyon izgatottan tért haza, Otthon azt mondotta a komornájának, hogy bár el se ment volna hazulról, okosabb lett volna, ha ezen a napon otthon marad. Később meg azt mondta a lánynak, hogy most már mindent meg kell tennie, amit tőle kér, mert most már nem önmagáé, hogy a vizsgálóbíró intézkedésére a múlt héten exhumálták a Bajai-uti tér metőben eltemetett Szendi Istvánt, akit néhány héttel ezelőtt egy korcsmái verekedésben Nagykanász János halálosan megsebesített. Az exhumálás alkalmával Govorkovics Márk, a Bajai-uti temető őre értesítette Szendi édesanyját, hogy fia holttestét csak háromszáz dinár temetési dij lefizetése ellenében hajlandó újra eltemetni és mikor a szegény öregasszony kijelentette, hogy nem tudja a kért összeget előteremteni és különnen sem ő kérte az exhumálást, a temetőőr kijelentette, hogy nem fogja a halottat vjra eltemetni. Csak rendőri beavatkozás után egy fél napi késéssel földelte el azután Govorkovics a holttestet szitkozódások közepette, amivel kegyeletsértést követett el. Az interpelláló szerint a temető or különben rs gyakran viselkedik botrányosan temetéseken is és sokszor még a szertartás alatt is káromkodik. Kérdi a hatóságot, hogy van-e tudomása erről a botrányos esetről és mit szándékozik ellene tenni. Pletikoszits András dr. főispán válaszában kijelentette, hogy nem volt tudomása az esetről. Helyesebbnek tartotta volna, ha az esetről az interpelláló azonnal jelentést tett volna a hatóságnak. Kijelenti, hogy az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot fogják megindítani. Karakcsevics Gábor rendőrfőkapitány hasonlóan kijelentette, hogy nem volt eddig tudomása az esetről, azonban szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a bejai-uti temetőben a legutóbb történt incidens óta a temetőben állandó rendörörjárat cirkál és a kisbajmoki rendőrbiztosnak szigorú utasítása van arra, hogy a temető éjszaka is felügyelet alatt álljon. Úgy az interpelláló, mint a közgyűlés megelégedetten vette tudomásul a válaszokat.
