Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-24 / 137. szám

TU. oiűai.

BACSMEGYEI NAPLÓ

l£23. május 24.

íthogy az ankét többsége az alapelvcket elfogadta. Az adótörvény alapja tehát a tiszta hazadéit és tiszta jövedelem kombinált rendszere, a vagyonadóval bővitve. Ezen rendszeren kívül felállít a torvénykészitö expozéjában még két rendszert és pedig a tárgyi adórendszert: a tiszta hozadék és a tiszta alanyi adórendszert: a tiszta jövedelem alapul vétele mellett, utóbbi kombinálva a vagyonadóval. Ezt az utóbi két rendszert a kérdéses expose következőképen helyteleníti:

»A tiszta hozadékon alapuló tárgyi adózás ma már ritkán van használatban a maga kizárólagosságában azért mert az nem eiéggé elasztikus, nem mér egyforma mértékkel és össze van kapcsolva nagy közigazgatási nehézségekkel. Igaz ugyan, hop.' ez a rendszer, mint stabilis, széles és szilárd alapozásával, biztos forrása a hozadéknak és a vagyonosság emelkedésével aránylagosan emelhető és gazdasági stagnálás esetén nem apad ki; igaz ugyan, hogy látható adótárgyak szolgáinak kivetésének alapjául. . mégis gyenge oldalára való tekintettel ez a rendszer. ha kizárólagosan alkalmaznék, •meg nem felelő és nem is oportimus. Viszont minden kételyen felül áll, hogy ezt a rendszert ott a hol fennáll. egyszerűen megszüntetni felette veszedelmes és alkalmaztatása, ha nem is kizárólagosan de kombinálva, szinte kikerülhetetlen oly államokban, melyek mint miénk is — divergens •elemekkel, nehéz pénzügyi viszonyok között élnek«.

»A másik rendszernél a kizárólagos jövedelmi adórendszernél, azonnal szembeötlik nagy elasticitása, igazságos és egyenlő hozzásimulása a gazdasági viszonyokhoz és az adózók anyagi helyzetéhez, általánossága úgy. hogy első pillanatra agy tűnik fel. mintha ez volna a leg ideáüsabb és legmegbízhatóbb adózórendszer. És mégis ennek a rendszernek pontos és ideális keresztülvitele elé oly nehézségek torlódnak, a melyek veszedelmessé teszik az államra nézve, hogy a kellő előfeltételek. a siker abszolút garantálása nélkül. experimentáljon ilyen ki nem próbált rendszerrel, melyhez nem mertek nyúlni szerencsésebb pénzügyi viszonyok között élő államok sem. Mert ha ideális a rendszer, ideálisnak kellene lenni, a szervezetnek is a mely pontosan és tárgyilagosan képes legyen minden egyes adózó összjövedelmét és összvagyonát 1 megállapítani, de ideájának kell lenini magának az adózónak is. a kinek ! pontosan be kellene vallani minden »jövedelmét, minden vagyonát és kezére járni az adóhatóságnak az adóadatok igazságos és pontos megálla•pitásánál. El lehet-e ezt az ideális álí lapotot képzelni a mi nemzetünknél |és különösen a mi adózóközönséfgünknél. a melynek sorában nagy í. százalékban van képviselve az eddig I velünk szeműén ellenségként szerép- Uő elem? Azt hisszük, hogy nem leihet ezt elképzelni. De minden kétséígen felül áll az. hogy erre a rend- 1 szerre való átmenethez szükségünk \ volna egyrészt az adózó közönség és jj még inkább az adóorgámmok. meg-í-------- ■ ■■-■HM, MIÜEBflMBÜ

felelő intelligenciáidra. Végül szükség van egy iiyen rendszer keresztülviteléhez a magasabb inteligencián kívül, még egy kifejlett adómorálra is. Olyan adómorálra, mely a haza iránti szereteten alapul, melynek gyökere ott van a kötelességtudásban. szükség volna oly adózóra, a ki ebből kifolyólag nem csak kötelességszeríien. híven és igazán be fogja vallani jövedelmét, de éber szemmel fog őrködni afelett, hogy más is hasonlókén teljesítse kötelességét. E! várhatjuk mi ezt nálunk? Egy tekin-1 tet a politikai életünkre teljesen meg-1 győz bennünket arról, hogv ilyen il-l lusiókban ne ringassuk magunkat!« f És mindezért az ankét nem vehette ] magára a felelősséget ilyen exklusiv adórendszerek elfogadására, hanem elfogadásra ajánlotta a most ismertetett rendszert.

Spectator.

Dense2SQSB3Bi

i jonnesc az

nagy szerepet játszik az a valuta, amelyet az idegenek hoznak be és minden állam arra törekszik, hogy az idegenek látogatásával íölicnditse fürdőhelyeit, szanatóriumait, valamint gyógyintézeteit aminek előnyeit azután a belföldi lakosság is élvezi és aminek segítségével a belföldi egészségügy fejlődik. A fürdők, gyógyhelyek fenntartásához való I idegen hozzájárulás ugyanennyi te" heríől mentesiti az ország állampolgárait . . .

f ^ Most, a fürdőszezon kezdetével ^Csehszlovákia kormánya valamenynyi követségénei elrendelte, hogy minden akadály nélkül azonnal adjanak vízumot azoknak az útleveleire, akik valamelyik fürdőhelyre akarnak utazni. A fürdők pedig mérsékelt díjtételeket állapítanak meg a gyengébb valutájú országok polgárainak. hogy ezek számára is lehetővé tegyék fürdőik látogatását. Ez az engedmény éppen úgy vonatkozik a jugoszláv és osztrák, mint a magyar állampolgárokra.

Az S. H. S. királyságnak is vannak fürdőhelyei, amelyek méltán versenyezhetnek Csehszlovákia fürdőivel. — Ennek ellenére a jugoszláviai fürdőhelyek iránt a külföldön mindeddig semmi érdeklődés sem nyilvánul meg. A vízum-szerzés nehézségei riasztják vissza az idegeneket. akik a nagy valutakülönbség ellenére is szívesebben mennek Csehszlovákiába, mert oda huszonnégy óra alatt megkapják a beutazási engedélyt.

A háború előtt és a háború alatt különösen Magyarországból sokan látogatták a horvátországi és dalmű ciai fürdőket. Most ezek a fürdőhelyek mind üresek és nincs is kilátás arra hogy élénk fürdőélet fejlődhessen ki. mert a halóságok a vízumok megtagadásával távol tartják az idegeneket, a fürdők régi törzsközönségét.

Akik szabályszerű utón akarnak vízumhoz jutni, azoknak, — mint Lengyel Arnoldnak. —• ez négy éven át sem sikerül. A csempészeknek nem kell útlevél, mert ismerik .a határmenti ösvényeket és nem futnak ba a határőrök fegyvereibe. A kémgyanusak. — ez megállapított tény, —< mindig a legszabályosabban kiállitoti okmányokkal rendelkeznek. És könnyen jutnak vízumokhoz azok is* * akiknek elég pénzük van. hogy erre a célra nagyobb összegeket áldozzanak. A sibereknek. rossz szándékuaknak jut erre pénz, — de nem hozhatnak áldozatot a rokonlátogatók. vagy a fürdővendégek. Az üzleti ügyekben utazóknak a vizűmszerzésre fordított Idilön kiadásait pedig végeredményben a fogyasztóközönségnek kell megfizetnie.

Ha a Lengyel eset nem szolgál intő például, kell. hogy az egyre inkább pusztuló belföldi fürdőhelyek sorsa bírja jobb belátásra az illetékes köröket és Csehszlovákia példája után indulva tegyék lehetővé, hogy az idegenek — a magyarországiak is — minél könnyebben és minél nagyobb számban bejuthassalak az ország területére.

— Bőr. és nemibeíegnefe Somborban

rendel ár. Koraiak lakásán (Weidinger. palota I. emelet) délelőtt 8—10 és délután 2—4 között. Salvarsan.oltások vérbaiosoknak.

Príma sépszijjakat gyárt Melkus Károly Novsad. a selyemgyárnál.

mek gondolatai vannak és azokat szép versekben tudja elmondani, az csak tökéletes ember lehet. E szerint hát az se lehetetlen, hogy a költők közt rossz emberek is találkoznak.

Müller ur: Bizony. De ezt föl se kell venni, mert vannak olyan ross2 emberek is, akik nemcsak nem ir-, nak. de még csak nem is olvasnak verseket.

Spekuláné: Ezek teljesen elvetemedettek . . . Most egy ideig nem vásárolok könyvet, mert belemélyedtem a Pallasba . . . Csak azt ti regény kívánnám mégis elolvasni, amelyről a múltkor szó volt.

Müiler ur; Aha, a La Gareonne-tí

Spekuláné: Azt . . . Elitélőles? nyilatkoztam róla tegnap s a hölgyek kinevettek és prűdnek mondtak. Otthon első dolgom volt megnézni ä leksziben, hogy mit jelent ez a szó: prűd, s nem szeretném, ha ilyennek kiáltanának ki. Tehát meggyőződésem ellenére elolvasom. De ne tessék hazaküldeni, mert valahogy EL za kezébe kerül. Elviszem magammal.

Miiiler ur: Ernő! Csomagoljon be egy Margueritte-et! Ha elolvasta, féláron szívesen visszaváltom, mert nem való könyvtárba. És jelentkezett már néhány vevő, aki hajlandó feleárat, sőt 60%-ot is adni egy olvasott példányért.

Spekuláné: Jól van. Mihelyt elolvastam, elhozom vissza, mert én is jobb’ szeretem, ha ilyen immorális erkölcsi! könyv nincsen a házamban. Az isten áldja meg, Müller ur!

Müiler ur: Kezét csókolom I

irodalomtudósunk, aki — mint;

mondja — most azzal foglalkozik, j hogy Madáchról szerkeszt egy

könyvet, ö is bizonyosan tisztában | van vele, hogy sokkal kevésbbé ér- jj tíekes mint az Embertragédiás, • és | mégis önzetlenül írja az életbio- gráfiáját. S az élő költők ebben a\ tekintetben, azt hiszem, még túltesz- \ nek a halhatatlanokon, mert a szép j fürtös fejükkel s az ábrándos szc- ! műkkel hódítják meg a közönséget és különösen a nőket, akik, magamról tudom, imádják a köitészetet. Mondom, megható, ha látjuk, hogy a tudósok, akik sokka! szorgalmasabbak mint a költők, és többet ir■ nak náluk, minden, irigység nélkül teszik őket híresekké azáltal, hogy egész könyvekben rajzolják az életüket és fejtegetik müveiket.

Müiler ur: A valódi tudós mind szerény, kedves, nagyságos aszszony.

Spekluáué: Mint minden igazi érdem. Én se dicsekszem azzal, amit a jótékonysáig terén művelek... •És, ugy-e, a költők kevésbbé szerények mint a tudósok?

Müller ur: Sokkal kevésbbé. Minden más szépet és jót cl lehet mondani róluk, de éppen azt, hogy szerények, nem! Mert a szerénység meg a költészet nem egy anyaméhből született

Spekuláné: Ezt én is tudom. A költő és a sorsharag született egyanyaméhből.

Müiler ur: Jól emlékezik, ngos Asszonyom . . . Épp azért bele kell •nyugodnunk,’ hogy az ember vagy költő vagy szerény, de egyszerre

f

|nem lehet mind a' kettő.

I Spekuláné: Hogyan? Hát költejmenyeket írni: szerénytelenség? í Müiler ur: Isten mentsen: A sze- I rénytelenség csak akkor kezdődik, Imikor a vers már meg van írva . . .

I Mert lássa, kérem, a költő cleriiref borúra szidja a kartársait, akik közt Ipedig igen derék emberek is van-! i nek; aztán szerelmes egy ldrálynő- I be vagy legalább is egy hercegnőbe és megveti azokat a csinos polgárleányokat, akik bomlanak értté; okosabbak akarnak lenni a politikusoknál, akik pedig sokkal furfangosabbak náluk; a legteljesebb biztonsággal jósolják meg a jövőt, stb. Mind oly dolgok, amelyek egyenes ellentétben állnak minden szerénységgel.

Spekuláné: Nagyon érdekes. És

mondja, ez is bent van a leksziben?

Müller ur: Nincs benn. Ott adatok vannak fölhalmozva és nem vélemények.

Spekuláné: Ez hát a maga véleménye?

Müller ur: Az enyém és sok másoké.

Spekuláné: Én, Ha magának volnék, nem beszélnék ilyen őszintén. Hiszen rontja az üzletét!

Müiler ur: Hogy-hogy?

Spekuláné: Mert költők müveivel kereskedik. S ha rosszat mond a szerzőikről, esetleg elriaszt valakit attól, hogy megvegye egy ilyen szerénytelen pasas verseit.

Müller ur: Ezzel szemben tudósok munkáit is árusítom, akiknek a szerénységét annyira kiemeltem.

Spekuláné: Az én ideálom, nézze,

Müller ur, mégis egy olyan költői volna, aki szerény is. És ezért, akár! még él, akár már meghalt, tudnék iránta annyira érdeklődni, attienynyirc azt a hitvesi hűség megengedi .. . Nincs egy ilyen költője raktáron?

Müller ur: Talán van is . . . Végire is, én minden költőnek a privát• jellemét nem ismerem, s akadhat! : köztük olyan csoda, aminőt a nagy• ságos asszony óhajt. De ez aligha lesz a kitünőbbek közül való.

Spekuláné: Mit akar mondani ezzel?

Müller m: Hogyha találunk egy szerény költőt, az csak nagyon sze; rény költő lehet.

Spekuláné: Még se értem.

Müiler ur: Azt akartam mondani, hogy ha egy költő szerény, akkor a 1 tehetsége is szerény.

Spekuláns: Most már kapiskálom.

• (Ez tigy értendő, ugy-e bár, hogy mentül tehetségesebb a költő —

Müiler ur: Annál kevesebb tehetsége van a szerénységre.

Spekuláné: Ez mégis sajnálatos.

Müller ur: Azt ajánlom, hogy ez• zel ne törődjön, mert ha költőről van szó, az a fődolog, hogy, a versei legyenek jók.

Spekuláné: Igaz, de egy iüuzióm- i mai megint kevesebb van. Eddigelé ugyanis azt hittem, hogy a költők a : legtökéletesebb lények a világon.

Miiiler ur: Ebből ki kell ábrándulni. Nem szabad lehetetlenséget ki: vánni tőlük. Elégedjünk meg azzal, hogy ők inak a legszebb verseket.

Spekuláné: Éppen ez az . . . Úgy , gondoltam, hogy ha valakinek re-