Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-01 / 90. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. április 1. A pénzügyi bizottságban» leszavazták a kormányt A radikäFispirH Hpvis; Beogradból jelentik: A pénzügyi bi­zottság pénteken délután Veljkovics Voja elnökletével ülést tartott, amelynek napi­rendjén egy -10 millió dináros vasúti hitel szerepelt. A hitelt a közlekedési miniszter kérte a 7 százalékos állami kölcsönalapból arra a célra, hogy abból a kijavított vasúti mozdonyokért fennálló tartozásból 30 millió dinárt törlesszen és 10 millió di­nárt a mozdonyok elszállítására fordítson. A miniszter hiteljavaslata ellen beszél­tek Setyerov Szlávkó, Divac Nedeljkó, Mcskovljevics és Spates, mig a javaslat mellett egyedül Grgin radikális beszélt, ajánlva annak elfogadását. Ezután az elnök elrendelte a szavazást, amelynek eredménye volt, hogy tizenket­tőn szavaztak a javaslat mellett és tizen­négyen ellene s igy a miniszter hitel]** vaslatát két szavazattal elvetette a bi­zottság. A szavazás után Jankovics Velizár köz­lekedési miniszter kérdést intézett a bi­zottság ellenzéki tagjaihoz, hogy vájjon lók otthagyták as ülást azért szavaztak-e a javaslat ellen, mert nem tartják magukat kompetensnek? Erre Divac képviselő Írásban terjesz­tett elő indítványt, hogy az ellenzek nem ickinti a bizottságot illetékesnek arra, hogy ebben a kérdésben döntsön. Divac indítványát a bizottság 17 sza­vazattal 10 cileriében elfogadták. Ezután Szetycrov Szlávkó megállapí­totta, hogy a szavazás bizalmatlansági vótumot jelent a kormánnyal szentben. Erre a bizottság radikálispárti tagja; nagy zaj között elhagyták a helyiséget és testületileg vonultak ki a teremből. Ugyiátszik, hogy a kormány már elő­re számitott erre a vereségre, mert Markovics igazságügyminiszter Ismere­tes nyilatkozatában előre kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság állásfoglalá­sa nem fog politikai következmények­kel járni. Bcogradból jelentik: Jankovic/ Közle­kedési miniszter pénteken este referált Pasicsnak a pénzügyi bizottság határo­zatairól. Szuboticai nyomortanyákon Bedőlt házak koldus-lakóinál — Akiket senki sem támogat A szemérmes szegények A Bácsmegyei Napló munkatársa ötszáz dinárt oszlott szét öt szuboticai szegény között Nyomortanyák vannak ebben a gaz­dag városban, az úri paloták és az élet­tel teli szérüs-udvarok mellett. Elhagya­tott szegények éheznek a jóllakotíak és dőzsölök közelében. Beteg és nyo­morgó öreg emberek megváltásként várják a halált akkor, amidőn körülöt­tük tombol a megujhodó tavaszi élet. Ünnep van a tavasz szent feltám adási ünnepe: husvét. Örömös készülődés mindenütt, csak a nyomortanyákon, a gond és szomorúság hajlékaiban van dermesztő csend: itt nincsen feltámadás még ezen a napon sem . . . ötszáz dinárt _ küldött a Bácsmegyti Napló szerkesztőségének a nemes szivü nagyasszony, özv. Hartmann Rafaelné. hogy osszuk szét husvétra a szegények között és amikor elindultunk a nyomor­gókat felkeresni, ezreket találtunk, akik­nek adni -kellett volna vigaszt és támo­gatást ötszáz dinár . . . Nagy pénz a szegénynek, de elenyészően kevés a nyomorgók szomorú tömegének, öt szó géíiyt válogattunk ki a sok közül, hogy ennek az ötnek legalább könnyebbé te­gyük pár napra az öromtelen életet, hogy ez az öt éhező is örömmel fogad­hassa a feltámadást. Bedő'tfálu házak piszkos vackán, kiet­len és vigasztalan nyomortanyákon ta­nultuk meg újra, hogy kifogyhatatlanul szeszélyes ötletei vannak a kegyetlen sorsnak és a nyomor annyiféle formában mutatkozik, ahány szenvedő szegény ember- jár közöttünk. Mindnek más és más a panasza ezerfztp a fájdalma, csak egyben egyezik meg a szenvedők nagy osztálya: egyforma tehetetlenséggel, egyazon türelemmel kell viselniök a szenvedések súlyos keresztjét . . . Ak? egész télen kétszáz koronából élt Az Osiojicseva-ucca egyik házában bukkantunk egy öregasszonyra, akinek nincsen senkije. Nyolcvanegy éves dzv. Eyctovics Mihályné, vagy ahogyan a kornyéken nevezik: Viktor nóni, papu­­csos volt az ura és valamikor jobb na­pokat látott a tisztes iparoscsalád. De a kegyetlen sors szigorúan megtépázta ezt a szerencsétlen életet. Busz éve már, hogy özvegy és kilenc gyermeke közül egy él már csak az is szegényen Buda­pesten. A gyönge, beteges öregasszony meg ittmaradt egyedül, runes senkije, akihez támogatásért fordulhatna. — A rongypiacon árultam azelőtt régi ruhákat, — mondja — de amióta ilyen gyönge és beteg vagyok, azt se tudok már. Most a környékbeli jó emberek segí­tik néha egy kis ennivalóval vagy pár koronával. Koldulni nem tanult meg és nem is akar, hát úgy tengeti .szegény, öreg éleiét, ahogyan bírja. Kérdezzük tőle, hogy miből élt a liosszji tél alatt? — Héhyáz koronát költöttem el no­­venwér óta <— feleli. Ebből is ötszá2 ment tüzelőanyagra, hogy nagyon meg ne fázzam és kétszáz koronát adtam csak Id élelemre. Bámuljuk ezt a szegény öregasszonyt, aki igy tud élni. És amikor, kezébe csúsztatjuk a száz dinárt, a hála kony­­nyei öntik el a szemét. Ebből a nagy pénzből fog most élni száz hétig. Aki a gyerekeiért nyomorog A uyomorgók közt találtunk egy ■olyan családot is, ahol a szülök csak azért nyomorognak, hog'- a gyermekeik­ből tanult embereket nevelhessenek. A családfő hordár, aki esténkint, amikor hazaviszi sovány keresetét a Bene- Sudarevics-uccáhan levő icgy szoba­­konyhás kis lakásba és1 ősi-zcül számol­ni az asszonyával, súlyos gondok je­lentkeznek az öregek arcán : a|ig elég a szegényes kis kereset a két gyerek is­koláztatására. A negyedik elemibe jár a hordár kislánya, középiskolába a fia és neveltetni akarja a gyerekeit hogy ne­kik ne ilyen szokásom legyen a részük. A népkonyhán étkezik az egész család és minden kis pénz irkára tankönyvek­re. meg a gyerekek ruházatára kell. ör.ieláldozó szülők ez a' szegény hordár meg a felesége és a száz dinárt, amit otthagyunk, szintén a gyerekekre fog­ják fordítani . . . A bedőlt lakásban.., A Zlataricseva-utca 11. számú ház ol­dalfala is bedőlt a nágy esőzés követ­keztében. Özvegy Besztriczki Ferencné lakik itt a 11 éves kid anyával és sirva panaszolja, hogy az éjszaka bedőlt fal majdnem rájuk szakadt. Most egy bú­torral telt szoba egyik zugát adták át nekik, itt húzódnak meg egyetlen bútor­darabbal. egy rozzant ággyal. Cipész volt a szegény asszony férje de a harc­térről gyilkos kórt hozott haza magá­val és két évvel ezelőtt meghalt. Szo­morú örökségül az uszonyra maradt ar, tüdőbaj és sovány testét meg-megrázza a köhögés. A tüdőgondozóban kezelik. A kislányát aki — eszes, helyes gye­rek — egy jószívű ember nemrég vette ki a moziból, ahol cukrot árult. Azóta ez az emberbarát teszi lehetővé, hogy a kislány már a második polgárit vé­gezheti. a beteg asszony meg az isme­rősek támogatásával tengeti szomorú életét. Most boldog lesz a husvétjuk attól a kis segélytől, amit juttatunk neki. Aki Khbajmokróf jár be haj­nalban újságot árulni Nem mindennapi tragédia az Úri Mi- j hályné sorsa sem. Az ura betűszedő volt Suboticán. de már tíz éve meghalt. A nyomdász-betegség vitte a sírba, j Négy gyerekkel maradt itt. a legkisebb* egy tizenkét éves fiú, a másik egy hu­szonhét éves gyengeelméjű süketnéma lány . . . Egy másik lánya Magyaror­szágon van munkában, egy fia pedig eltűnt, A beteg lányáról, meg a ki$ fiá­ról kell gondoskodnia ennbk a v,ézna asszonynak aki csodálatos hősiességgel száll szembe az élettel. Kisbajmokon laknak egy iys parasztimban és min­den percben attól félnek, hogy lakásuk fala be fog dőlni. És a szegény asszony | télcn-ny&ron minden halnalban Öt óra-I kor beiár a városba Kisbalmokról, hogy! itt újságot árudon. Hatvan koronás napij keresetét azután délután ötkor visza ha­za. amikor újra megjárja gyalog az utat Kisbajmökig. Későn este takarit, mos és ípz aztáp otftion a gyerekeire, hogy másnap újra megkezdődjék a robot. Tiz év mult I el már igy és ha valaki nicg-| érdemli a támogatást, úgy ez a bámu­latos energiájú asszony bizonyára rá­szolgált . . . A nyugdíjas színésznő Utoljára őí kerestük fel. a nyugdíjas magyar színésznőt, akmek öreg napjai­ra a szelmérmes szegények keserű ke­nyere jutott. Valamikor nem a nyomor­­tanyák riportjában írtak róla, mert 1910-ben még ünnepelt énekesnője volts Kréiner juboticai színtársulatának. A?-| tán Nddassyhoz szerződött Sopronba és! 1913-ban betegen került haza Suboticán ra. Régi szép emlékeit meséli, majd el­borul az arca, közbejött a világháború, ö beteges volt nem szerződött és amire újra kiállt volna a világot jelentő desz­kákra, nem kellett senkinek mert ruha­tára már divatját múlta és szép ruhák nélkül nem kell a jó színésznő sem. Az­óta itt él, nyomorban a nyugdíjas ma­gyar .színésznő, aki nem kapja meg a nyugdiját sem. Mindössze háromszáz magyar korona ez a nyugdíj havonta, mire ideérne, ugysetn telne belőle egy kiló kenyérre sem . . . Nem is folyósít­ják. Két lányáról gondoskodnia kell és igy éli a szemérmes szegények szomo­rú életét. ♦ Sok-sok nyomortanyán jártunk, te­mérdek panasz vésődött a szivünkbe és véres emberi könnyeket láttunk folyni sápadt, vézna arcokon... (1. S.) A demokraták megbízást követelnek az isj választások lefolytatására jogtalannak tartják Pasicsnak a pártok vezetőivel való tárgyalásait Beogradbót jelentik: A demokrata la­pok szombat reggeli számai részletesen foglalkoznak a minisztertanács pénteki .ülésének határozata által előállott uj po­litikai helyzetig. A demokrata iapvó­­lemériyek szerint Pasics miniszterelnök nem jogosult az egyes pártok vezetői­vel való tárgyalásokra, mert a királytól csak a választások lefolytatására ka­pott mandátumot és mivel a választások eredményeképpen Pasics nem kapott megbízást kormányalakításra, parla­menti szokás szerint le kellene monda­nia és altkor a korona döntene a vál­ság megoldásáról. Pasics mégis saját felelősségére megkísérli a pártokkal való tárgyalásokat, hogy igy — állapít­ják meg a demokraták — a királyt be­fejezett tények elé állítsa. A demokrata lapok szerint az utolsó näppkban lerősen észrevehető már, hogy a radikálisok megváltoztatják taktikáju­kat és'keresik a közeledést a demokra­tákhoz; Ilyen Ténynek tekintik a belügy­­minis ter legújabb rendeletét, amelyben utasítja a hatóságokat, hogy a demok­ratákkal szemben ne járjanak el az ál­lamvédelmi törvény alapján. Politikai körökben elterjedt hírek sze­rint a radikálisok hajlandóak lennének 4—7 miniszteri tárcát átadni a demokra­táknak. A demokrata lapok szerint azon­ban ez piszkos üzlet, amely a minisz­teri tárcák árubabocsátását jelenti és amibe nem lehet belemenni A demok­raták most már tovább mennek kíván­ságaikban és azt követelik, hogy mivel a radikálisoknak Raitícsékkal való meg­egyezése úgyis teljesen ki van zárva, ezért a' megoldás érdekében szükséges­nek mutatkozik, hogy a radikálspártot távolítsák el az államhatalomtól és a de­­mokratapártnak adjanak megbízást a) választások lefolytatására, amelyen « párt diadalra vinné az állami egység eszméjét. Tárgyaltak Radios és Strpilá megbízottai A Pravda Zagrebböl nyert értesülése szerint Piadics és Supitó megbízottai meg­tárgyalták a politikai helyzetet. Radics péntek délelőtt találkozót adott Supiló­­nak. A Pravda ehhez a hírhez hozzáfűzi, hogy Supiló és Radics közti tárgyalások­ról kiadott hivatalos cáfolat nem igaz és csak arra szolgált, hogy Pasics. fiaskóját .leplezze. Pasics közeledik Radicshoz Péntek délután Pasics fogadta Iírista Müetin agrárreíorm-minisztert, akivel hosszasan tárgyalt Pelesnek, a zagrebi kerület uj radikális képviselőjének referá­tumáról. Peles a horvát viszonyok iránt nagy érdeklődést tanúsít, referátumának tárgyalását tehát politikai körökben úgy, veszik, hogy Pasics közeledést keres Ra-; dicsnoz. . Nincsics külügymmiszier helyesli a magyarság magatartását a választásokon A magyar választók a magyarság érdekeit tartották szem előtt A vajdasági magyarságnak a már eins 18-i választások alatt tanúsított magatartása élénken foglalkoztatja még mindig a közvéleményt A vé­lemények természetesen meglehető­sen divergensek és különösen a szerb „államalkotó“ pártok expo­nensei sok elitélö, rosszaló kijelen­tést tett már a magyarság viselke­déséről a szavazás alkalmával. Epen ezért, rendkívül érdekes a kormány egy tagjának, Nincsics külügyminiszternek a véleménye a magyarság választási magatartásáról. Nemcsak azért, mert Nincsics a ra­­dikáiispárt egyik legtekintélyesebb vezetője és mint külügyminiszter a nemzetközi jogviszonyok szempont­jából is állandó figyelemmel kiséri a nemzetiségi kérdés kezelését, ha­nem főleg azért, mert épen Nincsics volt az, ajkivei a Magyar Párt ve­zetősége a választójogi tárgyaláso­kat folytatta és a később meghiú­sult paktumot megkötötte. Nincsics Momcsillo legutóbb BeCó kereken járva egy vajdasági magyar politikussal hosszabb beszélgetést folytatott, amelynek kapcsán a kö­vetkezőkben foglalta össze vélemé­nyét a magyarok magatartásáról a választások alatt: — Véleményem szerint a vajda­sági magyarok a választásokon tel­jesen korrekt magatartást tanúsí­tottak, amely ellen a kormány sem­miféle kifogást sem emelhet. A Bánságban, ahol a részvételemmel megkötött megkötött megállapodást végrehajtották és felvették a ma­gyarokat a választói névjegyzékbe, a magyarok nem állítottak jelölte­ket. Ez különösen azért fontos, mert magam is a Bánságban léptem fel képviselőnek és még az a látszat sem maradhatott fenn, hogy engem, aki a magyaroknak a választásokon való részvételének biztosítását nagy­részben kieszközöltem, a Magyar Párt vezetői kijátszottak volna. — A Bácskában nem vették fel a magyarokat a névjegyzékekbe az összeíró hatóságok hibájából, tehát nem is gondolhattak saját nemzeti­ségű jelöltjeik felléptetésére. Azok viszont, akik a magyarság általános

Next

/
Oldalképek
Tartalom