Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-28 / 114. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. április 28, A csehszlovák-magyar konfliktus kulisszatitkai Prágában Hafesburg-vestaurációtól tartanak zottság tagjait mindkét részről rr.'eg­beszámolójával. Elmondotta még Watson, hogy Beogradban tárgyalt Davido­vicscsnl, Velykovicscsal, Jovano­­vics Ljubával és Jovanovics Jo­­cóval is és meglátogatta Protics Sztojánt is, akii az egyetlen szerb államférfinak fart, aki tudja, hog)> mit akar és hogyan kell kereszt ük vinni akaratát. Watson végül azt tanácsolta Radicsnak, hogy menjen Beo­­gradba, ha nem is a parlamentbe, mert szükségesnek tartja, hogy fölvegye Radies a személyes érintkezést a szerb politikusokkal, akik nem ismerik eléggé a hor­­vát politikát. Véleménye szerint így gyorsabban lehetne a meg­egyezést létrehozni. Hangsúlyozta végül Scotus Viator, hogy Paris­ban is nagy érdeklődéssel kisé-j rik a horvát eseményeket. Protics Sztoján a helyzetről A beteg Protics Sztoján részle­tesen nyilatkozott a Novosti mun­katársa előtt a politikai helyzet­ről. Nyilatkozatában élesen elitéli a demokraták magatartását, akik szerinte még most is úgy visel­kednek, mintha nem is lettek volna időközben választások. Pro­lié* kijelentette, hogy homogén radikális kormány megalakítását tartaná a leghelyesebbnek és a helyzet javulását csak az alkotmány revíziótól várja. Hangsúlyozta vé­­güi Protics, hogy az alkotmányre­­vizió maga is alkotmányos cseleke­det, amelyet a vidovdani alkot­mány nemcsak megenged, hanem azt is pontosan körülírja. A demokraták nemzetiségi politikája ellen Btogradi munkatársunk beszélge­tést folytatott a radikális klub mai mese után dr. Gr gin Dusán képvise­lővel. aki kijelentette, hogv a klub egyhangúlag foglalt állást a demo­kratákkal való megegyezés ellen. A radikálispárt tagjai lehetetleneknek tartják a demokraták teltételeit és azt kívánják. — s ennek a kívánság­nak teljesülése csak napok kérdése — hogy tiszta radikális kormány alakuljon. A demokraták feltételei közűi legsúlyosabbnak és legclfo­­gadhatatlanabbnak tartották a radi­kálispártban a belügyminiszteri tár­cára való igényt, mert az az általá­nosan elterjedt vélemény, hogy a demokraták ennek a tárcának birto­kában olyan politikát folytatnának a horvátok. szlovének és a nemzetisé­gek ellen, ami ezek elégedetlenségét 'csak növelné. A radikálispártuak egyhangú véleménye, hogy erre semmi szükség sincs: a konszolidá­lódás korszaka következett be az ál­lamban és a józan politikának leg­első feladata az állam minden polgá­rának nyugalmát biztosítani. A ta­pasztalatok is ezt mutatják. — je­lentette ki dr. űrgin —■ például ép­pen a magyarság, amelytől pedig a legkevésbé lehetett várn! pszicholó­giai alapon, hogy lojálisán viselked­jék. a választásokon bebizonyította, hogy nincs igazuk azoknak, akik minden alkalmat megragadnak a nemzetiségek elleni vádaskodásra. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak le­het. de kell a nemzetiségekkel szem­ben türelmi politikát folytatni. — A demokraták mindent el akar­tak szerbesitem, ami az államérdek, szempontjából sem kívánatos. Öt­­ven-hatvan éves régi tisztviselőktől ‘azt kívánták, hogy minden átmenet nélkül, vagy legfeljebb egy évi át­meneti idő alatt sajátítsák el az ál­lamnyelvet. — Az esküt letett magyar tisztvi­selők beváltak s cl fogiák sajátítani az államnyelvet, amelyen a szolgá­latot már ma is el tudják látni. A budapesti sajtó a kisantaní és Magyarország között kiélesedett helyzettel kapcsolatban állandó cél­zásokat tesz arra, hogy nem a ha­tárincidensek az okai a kisentatunt­­államok jelenlegi, barátságosnak nem nevezhető magatartásának. A tulaj­donképpeni okot sem nevezik meg a lapok, de — mint Budapestről je­lentik — jóliniormált körökben az­zal a beogradi eredetű hírrel hoz­zák kapcsolatba a kisantant kormá­nyai és a magyar kormány közötti konfliktust, amely szerint Habsburg Ottó Magyarországon tartózkodik a szombathelyi Mikes-kastélyban. Budapesten úgy tudják, hogy a prágai külügyminisztérium meg van győződve önnek a hírnek hitelessé­géről és a csehszlovák kormány ré­széről nem a határincidensek miatt léptettek életbe retorziókat, hanem figyelmeztetőül a magyar kormány számára, hogy ne is gondolton Habsburg-restaurációra. A kisantant bizonyosra veszi', — vélik budapesti politikai körökben — hogy Magyar­­országon komolyan foglalkoznak Habsburg Ottó megkoronázásának tervével és ezzei hozzák összefüg­gésbe gróf Bethlen István miniszter­elnök London-Páris-Római utazását is. amelynek állítólag az lenne a célja, hogy megnyerje a nagyantant beleegyezését a Habsburgok ma­gyarországi uralmának visszaállítá­sához. Természetesen Budapesten puszta képzelődésnek mondanak minden ilyen feltevést; hangsúlyoz­zák. hogy Bethlen miniszterelnök külföldi utazása kizárólag gazdasági természetű és visszautasítják azt a kombinációt is, hogy Kállay libor pénzügyminiszter csupán azért ki­séri el a miniszterelnököt az antant államok fővárosaiba, inert igy akar­ják elvonni a figyelmet a ieltunést­­keltö külföldi utazás politikai jelle­géről. A vegyes bizottság tagjai A csehszlovák határincidensnek elintézésére kiküldendő vegyes bi-Tizennégy koporsó (Budapest április 26.) Poros, április­végi alkony. Frdén hull a napsugár a kerepesi temető fehérkövcs sireráejébe. A halottasház előtt őrtálló jegenyék sora zödül a tavaszi égre ezüstfelhűk közé. ßs fenn a sírok végtelen egyfor­­maságu labirintjában, fekete tömeg zsú­folódik, szorong, hullámzik. Ezer, tíz­ezer, százezer ember. Férfi, nő, gyer­mek, ifjú. öreg, szegény, gazdag. Leg­többje mégis munkás, munkáseniber, gyárilány, munkásasszony. Gyászolni s egy kicsit tüntetni is gyűltek itt egybe, tüntetni a szeretjükkel, részvétükkel, egyvilágba tartozó ösztönös érzésükkel, tizennégy koporsó, tizennégy halott kö­rül . . . fit óra után pár perccel kihozzák a virágokkal szines szalagokkal, tarka koszorúkkal elborított koporsókat a tér­re. a kéklő szabadég alá. A sürü rend­őrkordon meginog a tömeg hullámától, míg az ezöstbetüs. egyszerű fakoporsó­kat lerakják, katonás sorba, egymás mellé Szent-Mihály-lóvaira. Minden ko­porsón egy név, minden koporsóban egy kilobbant, clperzselödött élet. Tán igy, ilyen rendben állottak egymás mel­lett a gépek előtt is, a végzetes műhely­ben. Az ember sokaság összerázkódik körülöttük, mintha csak azt akarná ki­fejezni egy önkénytclen gesztussá;: a mieink ők . . . A virágos koporsók eltűnnek, csak a rengeteg emberfej sűrűié látszik körös­­körül, amerre tekintek. Minden arc más, minden fej máskép boltozott, de most mindben egy gondolat, egy érzés gyöt­rődik. Titokzatos, félelmes, tragikusan nagyszerű kapocs százezer ember kö­zött, akikből egyetlen óriás lett. Hány­­kódó, nyugtalan ievjathán, de csudúla­neveztek. A csehszlovák kormány a külügyminisztérium nevében Kiviá- Jizersky követségi tanácsost, a bel­ügyminiszter nevében Rotter osz­tálytanácsost és a szlovcnszkói mi­nisztérium nevében Folejs minisz­teri tanácsost. A magyar bizottsá­got már majdnem teljesen összeál­lították. A magyar delegáció egyik tagja a külügyminisztérium részé­ről Rudviay Lajos, a másik tagja a boisodmegyei alispán lesz, a Harma­dik tagot vagy a vámőrség' részé­ről vagy pedig a katonaság részé­ről jelölik ki, minthogy lövöldözés­ről van szó, tehát katonaj szakértő­re lehet szükség a vizsgálatnak Csehszlovákia folytatja a kiutasításokat A csehszlovák kormány hatvan­ban állapította meg azok számát, a kiket ki kell utasítani Szlovenszkó­­ból. Pozsonyból hat magyar állam­polgárt utasítottak, ki a hatóságok, mind a hatan felebbeztek a kiutasító végzés ellen, de a belügyminisztéri­um még nem döntött. Pozsonyir.c­­gyébő! hét magyar állampolgárnak kézbesítették a kiutasító végzést. Ezek közül öten Komáromban, ket­ten pedig Dunaszerdahclyen laknak. Köztük van Bethlen Aladár gróf földbirtokos is. Kassáról Őurányi Lajos volt kommunista képviselőt is kiutasiiották a csehek, három más kassai lakossal egyetemben. A Lido­­ve Noviny jelentése szerint a csehek Nagy Gyula kommunista képviselőt is ki fogják utasítani, még pedig azon a jogcímen, hogy kétes az ál­lampolgársága. Prágai jelentés sze­rint a kiutasított magyarok feiebbe­­zését a csehszlovák kormány egy­­től-egyig visszautasította. »Titkos célok« Budapestről jelentik: Egyre nyíl­tabban foglalkozik a magyar sajtó azzal a feltevéssel, hogy a himfalui tos erővel fékezi magát. Az embeifejek barnasága fölött mozgó, kis acélkupo­lák tolódnak ide-oda: díszbe öltözött rendőrök sisakjai. Itt-ott megvillan egy aranyfényü is közöttük. Azután néhány hangos, parancsoló szó harsan: a tömeg széínyiiik s a tá­madt élő-uccán végighalad az c/iistós­­íekete papok sora. Fekete birétumok közt feimagaslik az aranyos pűspüksü­­veg. Megkezdődik a szertartás. A komor megrázó ének férfikórusa mélyen zeng: Körülvettek engem halrílsóhajok, túl­­világi iájdaUnak . . . cirvumáeticrunt me . . Es a füstölgő tömjénfelhő felszáll a derült ég felé, hosszan eldőlt napsuga­rak aranyrácsán keresztül A tizennégy halott némán, örökre mozdulatlanul al­szik sötét koporsójában. Füleik elzárul­tak földi hang elől, nyelvük megbénult, szivük verése cláilott és vérük melege kihűlt. Tizennégy szénné égett holt­test, tizennégy volt-ember, most enyé­szetbe induló roncs, por és hamu. Már csak az élőknek szói itt az ének: Befoglaljuk arcunkat a mi hitvallá­sunkba és zsoltárokkal dicsőítjük őkét... Messze, beláthatatlan messzeségben, zeng, zug a tömeg. Az éict morajlik át rajta, az Elet, amely nem bírja a béna mozdulatlanságot, nem ismeri a néma nyugalmat. Ezeknek a koporsók­nak lakói, itt, az örök dermedtség vég­telen pihennek már, de közöttük az élet szava, mozdulása reben. mint ahogy percenve fakad a rügy, nő a fü suhan­tok felett. Az ének és könyörgés utolsó hangja is clzeng. A puritán evangélikusok pa­­téiikus igéi csendülnek utána: Ki tudja, mikor, mely órában jő e! hozzátok az Ember, Fia.? Ki tudja* mikor, mejy, órá­pésének. Az Újság a jólínformáíf körök véleményét Benes legutóbbi beszédéről a következőkben ismer« tetf: — Benes olyan formában hangoz­tatja a barátságos közeledést, ami egyáltalában alkalmatlan a barátsá­gos viszony megteremtésére. Elég­tételt sürget anélkül, hogy tudna, mi lesz a vegyes-bizottság döntése. Merő szofizmussal dolgozik s ezzé! elárulja, hogy titkos céljai vannak. Az Est a következőkben utal arra, hogy mik lehetnek ezek a »titkos célok«: — Egészen nyilvánvaló, hogy a csehek az egész akciót miért ren­dezték: Gróf Bethlen István minisz­terelnök és Kállay Tibor pénzügy­­miniszter párisi utjának sikerét akarták ilyen atmoszféra megterem• tésével lehetettemé tenni. A szubotieai iskolák Bizottság tesz javaslatot az iskolák elhelyezésére A suboticai iskolák elhanyagolt, rossz állapota állandóan foglalkoz­tatja a suboticai hatóságokat. Az anyagi eszközök hiánya miatt azon­ban nem tudnak megfelelően gon­doskodni az iskoláknak elhelyezésé­ről. A városi tanács most azzal a terv­vel foglalkozik, hogy vegyes bizott­ságot fog megalakítani, amelyben ugv a város, mint a tanügyi hatósá­gok képviselői helyet foglalnak és ez a bizottság fog javaslatot tenni a suboticai iskolák jobb elhejyezésé­­nek. illetőleg az uj iskolák építésének kérdésében. , A bizottság megalakítására köz­vetlenül a suboticai tanitóképzőinté­­zet elhelyezése ad okot. amely isko­lát mostani ideiglenes hajlékából j megfelelőbb helyre akarják áthe- I lyezni. A bizottság már legközelebb I megalakul és azonnal munkához I lát. ' ban halljátok ti is az elhívó szót:... Halk zokogás, eicsukió sirás jajja lebben át a szavak hézagait kitöltő csenden. S most egyszerre, a szorongó emberváliak résén, egy kis csapóit tű­nik elém. Három fiatalember, gyászos, ünnepi feketében. Kezükben fehér virág­csokor, amelyről fehér fátyol leng. Me« révén, lehajtott fejjel állnak, három ko­porsó előtt. Három megtörött, zokogó fiatalember: három özvegy vőlegény,.. Három menyasszony feketére égett tes­tét rejtik előlük a virágos koporsók. Most, ide, igy hozták cl völegénycsok- i ukat . . . Nem lehet rájuk nézni szívig sajduló mcgindultság nélküli. Egyre jobban elnyúlnak az arnyak s mikor a búcsúztató szónokok egymás« utánjában Kéthly Anna elfogódott sza­va Hallatszik: Tizennégy koporsó, tizen­négy sir .. miért, miért, miért? — a lel« keket is eliepi a szomorúság sötétje. Könny fátyolozza a szemeket ég egy láthatatlan kéz kínzó kapcsot vet a szi­vekre. Ezer, tízezer, százezer szívre,.. Hat órakor azután megindul a menet. Előre gördülnek a nehéz gyászkocsik s egy kürtös a takaródét fújja, rlosszaiij fájva sikong az érctorok öbléből az el* haló hang. Egyszerű, naiv bucsuzója egyszerű, naiv sziveknek — az utolsó útra... Aranyport szitái az alkony a temelő fölött. Vörösbe borul a lemenő nap s az ezüstös liintók tükörablak* vén és tűz sziliébe gyullad. A sírok nyitott torka sötéten várja uj lakóit, kiket a végzet kiszakított mun­kás életük hétköznapjaiból, temetői, fe­kete ünnepre. A végzet és még valami, ami az élőket terheli, vádolja... A munka vértanúi már elpihennek a nem« lét hideg örökkévalóságában, mire elfe« ketedik az este a Város fölött. K. A. incidens csak ürügye s nem oka a csehszlovák kormány erélyes telié-

Next

/
Oldalképek
Tartalom