Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-28 / 114. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. április 28, A csehszlovák-magyar konfliktus kulisszatitkai Prágában Hafesburg-vestaurációtól tartanak zottság tagjait mindkét részről rr.'egbeszámolójával. Elmondotta még Watson, hogy Beogradban tárgyalt Davidovicscsnl, Velykovicscsal, Jovanovics Ljubával és Jovanovics Jocóval is és meglátogatta Protics Sztojánt is, akii az egyetlen szerb államférfinak fart, aki tudja, hog)> mit akar és hogyan kell kereszt ük vinni akaratát. Watson végül azt tanácsolta Radicsnak, hogy menjen Beogradba, ha nem is a parlamentbe, mert szükségesnek tartja, hogy fölvegye Radies a személyes érintkezést a szerb politikusokkal, akik nem ismerik eléggé a horvát politikát. Véleménye szerint így gyorsabban lehetne a megegyezést létrehozni. Hangsúlyozta végül Scotus Viator, hogy Parisban is nagy érdeklődéssel kisé-j rik a horvát eseményeket. Protics Sztoján a helyzetről A beteg Protics Sztoján részletesen nyilatkozott a Novosti munkatársa előtt a politikai helyzetről. Nyilatkozatában élesen elitéli a demokraták magatartását, akik szerinte még most is úgy viselkednek, mintha nem is lettek volna időközben választások. Prolié* kijelentette, hogy homogén radikális kormány megalakítását tartaná a leghelyesebbnek és a helyzet javulását csak az alkotmány revíziótól várja. Hangsúlyozta végüi Protics, hogy az alkotmányrevizió maga is alkotmányos cselekedet, amelyet a vidovdani alkotmány nemcsak megenged, hanem azt is pontosan körülírja. A demokraták nemzetiségi politikája ellen Btogradi munkatársunk beszélgetést folytatott a radikális klub mai mese után dr. Gr gin Dusán képviselővel. aki kijelentette, hogv a klub egyhangúlag foglalt állást a demokratákkal való megegyezés ellen. A radikálispárt tagjai lehetetleneknek tartják a demokraták teltételeit és azt kívánják. — s ennek a kívánságnak teljesülése csak napok kérdése — hogy tiszta radikális kormány alakuljon. A demokraták feltételei közűi legsúlyosabbnak és legclfogadhatatlanabbnak tartották a radikálispártban a belügyminiszteri tárcára való igényt, mert az az általánosan elterjedt vélemény, hogy a demokraták ennek a tárcának birtokában olyan politikát folytatnának a horvátok. szlovének és a nemzetiségek ellen, ami ezek elégedetlenségét 'csak növelné. A radikálispártuak egyhangú véleménye, hogy erre semmi szükség sincs: a konszolidálódás korszaka következett be az államban és a józan politikának legelső feladata az állam minden polgárának nyugalmát biztosítani. A tapasztalatok is ezt mutatják. — jelentette ki dr. űrgin —■ például éppen a magyarság, amelytől pedig a legkevésbé lehetett várn! pszichológiai alapon, hogy lojálisán viselkedjék. a választásokon bebizonyította, hogy nincs igazuk azoknak, akik minden alkalmat megragadnak a nemzetiségek elleni vádaskodásra. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak lehet. de kell a nemzetiségekkel szemben türelmi politikát folytatni. — A demokraták mindent el akartak szerbesitem, ami az államérdek, szempontjából sem kívánatos. Ötven-hatvan éves régi tisztviselőktől ‘azt kívánták, hogy minden átmenet nélkül, vagy legfeljebb egy évi átmeneti idő alatt sajátítsák el az államnyelvet. — Az esküt letett magyar tisztviselők beváltak s cl fogiák sajátítani az államnyelvet, amelyen a szolgálatot már ma is el tudják látni. A budapesti sajtó a kisantaní és Magyarország között kiélesedett helyzettel kapcsolatban állandó célzásokat tesz arra, hogy nem a határincidensek az okai a kisentatuntállamok jelenlegi, barátságosnak nem nevezhető magatartásának. A tulajdonképpeni okot sem nevezik meg a lapok, de — mint Budapestről jelentik — jóliniormált körökben azzal a beogradi eredetű hírrel hozzák kapcsolatba a kisantant kormányai és a magyar kormány közötti konfliktust, amely szerint Habsburg Ottó Magyarországon tartózkodik a szombathelyi Mikes-kastélyban. Budapesten úgy tudják, hogy a prágai külügyminisztérium meg van győződve önnek a hírnek hitelességéről és a csehszlovák kormány részéről nem a határincidensek miatt léptettek életbe retorziókat, hanem figyelmeztetőül a magyar kormány számára, hogy ne is gondolton Habsburg-restaurációra. A kisantant bizonyosra veszi', — vélik budapesti politikai körökben — hogy Magyarországon komolyan foglalkoznak Habsburg Ottó megkoronázásának tervével és ezzei hozzák összefüggésbe gróf Bethlen István miniszterelnök London-Páris-Római utazását is. amelynek állítólag az lenne a célja, hogy megnyerje a nagyantant beleegyezését a Habsburgok magyarországi uralmának visszaállításához. Természetesen Budapesten puszta képzelődésnek mondanak minden ilyen feltevést; hangsúlyozzák. hogy Bethlen miniszterelnök külföldi utazása kizárólag gazdasági természetű és visszautasítják azt a kombinációt is, hogy Kállay libor pénzügyminiszter csupán azért kiséri el a miniszterelnököt az antant államok fővárosaiba, inert igy akarják elvonni a figyelmet a ieltunéstkeltö külföldi utazás politikai jellegéről. A vegyes bizottság tagjai A csehszlovák határincidensnek elintézésére kiküldendő vegyes bi-Tizennégy koporsó (Budapest április 26.) Poros, áprilisvégi alkony. Frdén hull a napsugár a kerepesi temető fehérkövcs sireráejébe. A halottasház előtt őrtálló jegenyék sora zödül a tavaszi égre ezüstfelhűk közé. ßs fenn a sírok végtelen egyformaságu labirintjában, fekete tömeg zsúfolódik, szorong, hullámzik. Ezer, tízezer, százezer ember. Férfi, nő, gyermek, ifjú. öreg, szegény, gazdag. Legtöbbje mégis munkás, munkáseniber, gyárilány, munkásasszony. Gyászolni s egy kicsit tüntetni is gyűltek itt egybe, tüntetni a szeretjükkel, részvétükkel, egyvilágba tartozó ösztönös érzésükkel, tizennégy koporsó, tizennégy halott körül . . . fit óra után pár perccel kihozzák a virágokkal szines szalagokkal, tarka koszorúkkal elborított koporsókat a térre. a kéklő szabadég alá. A sürü rendőrkordon meginog a tömeg hullámától, míg az ezöstbetüs. egyszerű fakoporsókat lerakják, katonás sorba, egymás mellé Szent-Mihály-lóvaira. Minden koporsón egy név, minden koporsóban egy kilobbant, clperzselödött élet. Tán igy, ilyen rendben állottak egymás mellett a gépek előtt is, a végzetes műhelyben. Az ember sokaság összerázkódik körülöttük, mintha csak azt akarná kifejezni egy önkénytclen gesztussá;: a mieink ők . . . A virágos koporsók eltűnnek, csak a rengeteg emberfej sűrűié látszik köröskörül, amerre tekintek. Minden arc más, minden fej máskép boltozott, de most mindben egy gondolat, egy érzés gyötrődik. Titokzatos, félelmes, tragikusan nagyszerű kapocs százezer ember között, akikből egyetlen óriás lett. Hánykódó, nyugtalan ievjathán, de csudúlaneveztek. A csehszlovák kormány a külügyminisztérium nevében Kiviá- Jizersky követségi tanácsost, a belügyminiszter nevében Rotter osztálytanácsost és a szlovcnszkói minisztérium nevében Folejs miniszteri tanácsost. A magyar bizottságot már majdnem teljesen összeállították. A magyar delegáció egyik tagja a külügyminisztérium részéről Rudviay Lajos, a másik tagja a boisodmegyei alispán lesz, a Harmadik tagot vagy a vámőrség' részéről vagy pedig a katonaság részéről jelölik ki, minthogy lövöldözésről van szó, tehát katonaj szakértőre lehet szükség a vizsgálatnak Csehszlovákia folytatja a kiutasításokat A csehszlovák kormány hatvanban állapította meg azok számát, a kiket ki kell utasítani Szlovenszkóból. Pozsonyból hat magyar állampolgárt utasítottak, ki a hatóságok, mind a hatan felebbeztek a kiutasító végzés ellen, de a belügyminisztérium még nem döntött. Pozsonyir.cgyébő! hét magyar állampolgárnak kézbesítették a kiutasító végzést. Ezek közül öten Komáromban, ketten pedig Dunaszerdahclyen laknak. Köztük van Bethlen Aladár gróf földbirtokos is. Kassáról Őurányi Lajos volt kommunista képviselőt is kiutasiiották a csehek, három más kassai lakossal egyetemben. A Lidove Noviny jelentése szerint a csehek Nagy Gyula kommunista képviselőt is ki fogják utasítani, még pedig azon a jogcímen, hogy kétes az állampolgársága. Prágai jelentés szerint a kiutasított magyarok feiebbezését a csehszlovák kormány egytől-egyig visszautasította. »Titkos célok« Budapestről jelentik: Egyre nyíltabban foglalkozik a magyar sajtó azzal a feltevéssel, hogy a himfalui tos erővel fékezi magát. Az embeifejek barnasága fölött mozgó, kis acélkupolák tolódnak ide-oda: díszbe öltözött rendőrök sisakjai. Itt-ott megvillan egy aranyfényü is közöttük. Azután néhány hangos, parancsoló szó harsan: a tömeg széínyiiik s a támadt élő-uccán végighalad az c/iistósíekete papok sora. Fekete birétumok közt feimagaslik az aranyos pűspüksüveg. Megkezdődik a szertartás. A komor megrázó ének férfikórusa mélyen zeng: Körülvettek engem halrílsóhajok, túlvilági iájdaUnak . . . cirvumáeticrunt me . . Es a füstölgő tömjénfelhő felszáll a derült ég felé, hosszan eldőlt napsugarak aranyrácsán keresztül A tizennégy halott némán, örökre mozdulatlanul alszik sötét koporsójában. Füleik elzárultak földi hang elől, nyelvük megbénult, szivük verése cláilott és vérük melege kihűlt. Tizennégy szénné égett holttest, tizennégy volt-ember, most enyészetbe induló roncs, por és hamu. Már csak az élőknek szói itt az ének: Befoglaljuk arcunkat a mi hitvallásunkba és zsoltárokkal dicsőítjük őkét... Messze, beláthatatlan messzeségben, zeng, zug a tömeg. Az éict morajlik át rajta, az Elet, amely nem bírja a béna mozdulatlanságot, nem ismeri a néma nyugalmat. Ezeknek a koporsóknak lakói, itt, az örök dermedtség végtelen pihennek már, de közöttük az élet szava, mozdulása reben. mint ahogy percenve fakad a rügy, nő a fü suhantok felett. Az ének és könyörgés utolsó hangja is clzeng. A puritán evangélikusok patéiikus igéi csendülnek utána: Ki tudja, mikor, mely órában jő e! hozzátok az Ember, Fia.? Ki tudja* mikor, mejy, órápésének. Az Újság a jólínformáíf körök véleményét Benes legutóbbi beszédéről a következőkben ismer« tetf: — Benes olyan formában hangoztatja a barátságos közeledést, ami egyáltalában alkalmatlan a barátságos viszony megteremtésére. Elégtételt sürget anélkül, hogy tudna, mi lesz a vegyes-bizottság döntése. Merő szofizmussal dolgozik s ezzé! elárulja, hogy titkos céljai vannak. Az Est a következőkben utal arra, hogy mik lehetnek ezek a »titkos célok«: — Egészen nyilvánvaló, hogy a csehek az egész akciót miért rendezték: Gróf Bethlen István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter párisi utjának sikerét akarták ilyen atmoszféra megterem• tésével lehetettemé tenni. A szubotieai iskolák Bizottság tesz javaslatot az iskolák elhelyezésére A suboticai iskolák elhanyagolt, rossz állapota állandóan foglalkoztatja a suboticai hatóságokat. Az anyagi eszközök hiánya miatt azonban nem tudnak megfelelően gondoskodni az iskoláknak elhelyezéséről. A városi tanács most azzal a tervvel foglalkozik, hogy vegyes bizottságot fog megalakítani, amelyben ugv a város, mint a tanügyi hatóságok képviselői helyet foglalnak és ez a bizottság fog javaslatot tenni a suboticai iskolák jobb elhejyezésének. illetőleg az uj iskolák építésének kérdésében. , A bizottság megalakítására közvetlenül a suboticai tanitóképzőintézet elhelyezése ad okot. amely iskolát mostani ideiglenes hajlékából j megfelelőbb helyre akarják áthe- I lyezni. A bizottság már legközelebb I megalakul és azonnal munkához I lát. ' ban halljátok ti is az elhívó szót:... Halk zokogás, eicsukió sirás jajja lebben át a szavak hézagait kitöltő csenden. S most egyszerre, a szorongó emberváliak résén, egy kis csapóit tűnik elém. Három fiatalember, gyászos, ünnepi feketében. Kezükben fehér virágcsokor, amelyről fehér fátyol leng. Me« révén, lehajtott fejjel állnak, három koporsó előtt. Három megtörött, zokogó fiatalember: három özvegy vőlegény,.. Három menyasszony feketére égett testét rejtik előlük a virágos koporsók. Most, ide, igy hozták cl völegénycsok- i ukat . . . Nem lehet rájuk nézni szívig sajduló mcgindultság nélküli. Egyre jobban elnyúlnak az arnyak s mikor a búcsúztató szónokok egymás« utánjában Kéthly Anna elfogódott szava Hallatszik: Tizennégy koporsó, tizennégy sir .. miért, miért, miért? — a lel« keket is eliepi a szomorúság sötétje. Könny fátyolozza a szemeket ég egy láthatatlan kéz kínzó kapcsot vet a szivekre. Ezer, tízezer, százezer szívre,.. Hat órakor azután megindul a menet. Előre gördülnek a nehéz gyászkocsik s egy kürtös a takaródét fújja, rlosszaiij fájva sikong az érctorok öbléből az el* haló hang. Egyszerű, naiv bucsuzója egyszerű, naiv sziveknek — az utolsó útra... Aranyport szitái az alkony a temelő fölött. Vörösbe borul a lemenő nap s az ezüstös liintók tükörablak* vén és tűz sziliébe gyullad. A sírok nyitott torka sötéten várja uj lakóit, kiket a végzet kiszakított munkás életük hétköznapjaiból, temetői, fekete ünnepre. A végzet és még valami, ami az élőket terheli, vádolja... A munka vértanúi már elpihennek a nem« lét hideg örökkévalóságában, mire elfe« ketedik az este a Város fölött. K. A. incidens csak ürügye s nem oka a csehszlovák kormány erélyes telié-
