Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-20 / 106. szám
'2. oldal: BÁCSMEGYEI NAPLÓ ezért Radics híveinek véleménye sprint a radikálispárt és a klub közötti megegyezés dolgában, Radics kockára vetette eddigi presztízsét a tömegek előtt, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ő is kívánja a megegyezést, mint #egyet!en kiutat. A Vrémenek ezt az állítását megerősíti Radics lapjának, a Slobodni Bont-nak legújabb száma, amelyben már megszüntették az eddigi éles támadásokat Basics és a kormány ellen és barátságosabb hangon ír a szerb-horvát megegyezésről. A lapba maga Radics is cikket irt, amely szerint a megegyezés alapján áll, hangsúlyozva, hogy most elérkezett az ideje annak, hogy a horvát nép saját hazájában megkapja mindazt, ami az önrendelkezés jogán megilleti. _ Költségvetési tárgyalás — PaHcson Helyszíni tárgyalásokat tart a sznboticai tanács Az idei városi költségvetés tárgyalását, amely hétfőn vette kezdetét, a városi tanács ebben az évben nagy gondossággal és figyelemmel végzi. Az 1923. évi költségvetésben rendkívül sok olyan tété! szerepel, amelyeket a város álla! felvenni Szándékolt kölcsönből akartak eredetileg fedezni. Mivel azonban a köicsön-akció végleg meghiúsult, a városi tanácsnak más módon kell fedezetet találni ezeknek a most már halaszthatatlan beruházásoknak költségeire. Ez a körülmény a fölösleges kiadások teljes redukálását teszi szükségessé, hogy minél kisebb deficittel záruljon a budget es ne legyen szükség a városi pótadónak nagyobb mértékű emelésére. Ezért a városi tanács az idén azt a. rendszert vezette be, hogy a fontosabb költségvetési tételeket a helyszínen vitatja meg, ahol egyben alkalma van a tanácsnak helyszíni szemle utján meggyőződést szerezni arról, hogy a kérdéses városi objektum milyen átalakítást és költség-befektetést igényel. így legutóbb a városi Jíözvágóhidnál tárgyalta le a tanács az átalakításra felvett öszszeget, csütörtökön pedig a volt pailcsi íöldmivesiskola helyén alakult városi kertgazdaságban szállt ki a városi tanács, hogy meggyőződjön a szükséges befektetésekről. A tanács tagjai Hoffmann Kálmán dr. gazdasági tanácsos kalauzolása mellett tekintették meg a palicsi városi gazdaságot, amelyben már az idén is szép eredményeket értek el. T923, április 20. Ennek a Tételnek’ a ieíárgyalasával a tanács be isjejezte már ° nagyobb kiadási tételek letárgyalását és most a bevételek megvitatására fog sor kerülni. Ez azonban már lényegesen gyorsabban halad előre. A városi tanács azt reméli, hogy ezen a héten már be is fejezheti a bndget-vitát, amelynek eredménye —- mint az eddigi jelekből következtetni lehet — nem fog sokban eltérni a tavalyitól. Dunai konföderáció készül De la Barra a dunai államok szövetségének kiépítése céljából tartózkodik Biidanesíen A sirató néni Uia: Thnry Lőj as Véletlenül kerültünk egymás mellé a menetben, amely lassan haladt előre a havas, sáros utón, a fehéringes papok és a virágokkal borított gyászkocsi után. Halkan, suttogva köszöntem neki: — Kezét csókolom Ottil néni. Prémes kabátja aló! aranykeretcs lorgnont szedett elő, a szeméhez tartotta, felém hajolva megnézett, jóindulatúan elmosolyodott és csak azután felelt: — No. te is itt vagy?. Szervusz fiam. Micsoda hó! , — Igen. — mondtam én. — Nagyon ‘kellemetlen, utálatos idő. — Vigyázz fiam. egészen beszorítasz a hóba. Inkább belédkarolok, támogass egy kicsit. Ügy. na. Szép temetés, nem is hittem volna, hogy ennyien leszünk. Vagyunk vagy kétszázan itt van az államtitkár is, a volt főnöke szegénynek. Es eZ a szegény öreg asszony, folyton azt suttogja: Ó. édes. szép fiam! Miért nem én. szegény nyomorult öregaszszony, óh. istenem, miért nein inkább én?!... Virág is van elég. Csak ez a szörnyű idő! Én nem értem, hogy kerül ide mindig annyi hó. A menet eleje megállapodott, a gyászolók előre tódultak és tömött félkörben helyezkedtek el. Engem néném, még mindig karonfogva félrevont. — Ne menjünk oda. Most bocsátják le a koporsót. Jaj, ezt nem szeretem, ez olyan borzalmas. Várjunk inkább itt egy kicsit. ( Megálltunk. Néném ide-oda topogott a hóban és félfüilel a gyászének hangjaira figyelve, halkan panaszkodott: — bek temetésem van mostanában: pedig ha tudnád fiam. mindig hogy kiderítenek. Amint kitek innen, kocsiba Nagy feltűnést keltett — mint Budapestről jelentik — a magyar fővárosban de la Barrá-nak. a francia-magyar vegyes ciöntöbiróság elnökének akciója, amely a lapok híradása szerint a dunai államok szövetségének kiépítésére irányul. Az akció abból az elgondolásból indul ki. hogy Magyarország elszigeteltségének — Közepeurópa békéjének biztosítása céljából — véget kell minél előbb vetni: ez egyformán érdeke Magyarországnak és a vele szomszédos államoknak, amelyekre Magyarország gazdasági okokból kétségtelenül rá van utalva. Azok a magyar körök, amelyek idáig tiltakoztak minden közeledésnek még a gondolata ellen is. az utóbbi időben észrevehetően elhallgattak és egyre inkább szóhoz jutnak azok a politikusok, akik kezdettől fogva megvalósíthatónak jelezték a dunai államok szorosabb kapcsolatát. De la Barra a dunai konföderáció megvalósítására indított akciót, s ennek eddig napvilágra került részletei érthető visszhangot keltettek a magyar politikai körökben. Kétségtelen. Masaryk. a csehszlovák köztársaság elnöké áll az akció középpontjában. Legutóbbi nyilatkozatával kapcsolatosan olyan hírek jelentek meg a külföldi lapokban, hogy az ott kifejtett gondolatok csak kis részét teszik annak a keretnek, amelyet Masaryk elnök a magyar szomszédi viszony kimélyitésére kidolgozott. A cikkek írói jó forrásra hivatkozva ugyanis arról számoltak be, hogy Csehszlovákia elnöke egy korábbi. de bizonyos okokból nyilvánosságra nem került intervjujában jelentékeny területi engedményeket helyezett kilátásba Magyarország javára. Ebből a nézőszögből kisérik figyelemmel politikai körökben De la Barra budapesti útját. De la Barnának az a véleménye, hogy a sivár magyar gazdasági helyzeten minden körülmények között segíteni kell. Igen nagy elismeréssel van azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel Magyarország bizonyságot tesz arról, hogy gazdasági életét rendbe akarja hozni. Úgy nyilatkozott azonban, hogy a külföldi segély.m unkának egyik feltétele a szomszédokkal való egyetértés, azokkal a szomszédokkal. akik a Duna-medence földrajzi egységében egymásra' szorulnak, miután érdekeik azonosak Magyarország érdekeivel- De la Barra külön hangsúlyozta, hogy magyarországi útja a Magyarországot szomszédaitól elválasztó ellentétek elsimítására irányul. De Ja Barra közismert tevékenysége és mostani megnyilatkozása, valamint sejtetett további lépései a legkedvezőbb hangulatot keltették. Általános a felfogás, hogy küszöbön vannak azok a komoly kísérletek, amelyek révén derülök és hazamegyek, egyenesen haza. És megiszom egy csésze, jó forró teát, de talán már igv is meghűlök. A múlt hétfőn egy régi barátnőm férjét temettük. Nagyon szomorú eset, igazán szomorú. Vasúti szerencsétlenség, tudod; a gyorsvonat összeütközött. Három napig kínlódott szegény. — Igen, — dünnyögtem és dideregve csavargattam nyakam a kabátom gallérjába. — Nagyon szomorú. — Most imádkozik a pap, — mutatott Ottil néni a többiek felé. — A múlt hónapban is hármat temettünk. Rég volt már ennyi dolgom egyszerre Először Lándory. a színész, nagyon szép volt. rengetegen voltunk. De jó helyet kaptam, ott álltam az első sorban, mindjárt a család mellett, Csak az sok beszéd, kérlek, hárman vagy négyen is szónokoltak. Majd lefagyott a lábam. Akkor is nagyon hideg volt... Rábámultam: tulajdonképpen csak most kezdtem figyelni rá, hogy miről beszél: — Hát írének ment oda a néni? Csendesen mosolygott: — Hát csak etmegyek. Azután meg a többi nem is ilyesmi volt: egy távoli rokon szívbajban halt meg és egy fiatal leány. Nagyon kedves, bájos teremtés. a bátyja együtt járt iskolába a fiammal. Hát csak elmegy az ember, ha nehezére esik is. — No persze. — morogtam minden meggyőződés nélkül. — A múlt héten már azt hittem, hogy még egy akad. Tóni bácsi leesett a villamosról hiszen biztosan hallottad te is. A jobblába eltört. Igazán, nem hittem volna, hogy kibírja az öreg. Egy hat-yanhatéves ember. De most már javul. Ül a karosszékébeiu a lába gipszben van. Úgy látszik, kilátok Nem szóltam semmit, csak néztem reá, Egy kicsit furcsa lehetett a pillantásom. de ő észre sem vette. Beszélt tovább. — Decemberben is volt kettő, azelőtt is vagy három. Van eléír. Pedig most már nehezen bírom ezt a strapát, öreg vagyok. Meg dolgom is van elég. Ahányszor eljövök az üzletből, mindig csinálnak valami bajt; most is árut kellene átvenni. Biztos, hogy megint nem fog stimmelni semmi.-- Hát akkor miért nem marad otthon Ottil néni? Elvégre is... hiszen alig ismerte a megboldogultat. Nevetett: — No igen. Persze. Hiszen tudod. így van ez: elhatároztam százszor is: nem megyek én. Minek mennék? Lesznek biztosan úgyis elegen. De azután, amint ülök az üzletben, eszembe jut: már égnek a gyertyák a ravatal körül, jönnek az emberek, az özvegy sir, a pap lóbálja a füstölőt... meg a fekete ruhák, a kocsik és minden. És akkor úgy elfog a meghatottság. Felugrok és szaladok kifelé. Legalább jó! kisírom magam.. Most is úgy sírtam. Nézd, egész vörös a szemem ... Csakugyan, egész vöröskarikás volt a szeme — Nem bánom, lía ki is nevetlek ti gonosz fiatalok. Én vagyok a sirató, néni. Tudom, hogy- úgy hívnak. De csak a magam kedvéért... mert jól esik.,, No, már vége is van. oszlanak. Kondoieáltál? Igen? Én is. Akkor mehetünk; ne várjunk tovább... Elindultunk. Fáztam. Ottil néni is didergett bundájában. De azért meg-megállt és körülnézett a keresztek és síremlékek végtelenbe fehérlő sorai között: — Itt. a harmadik sorban fekszik a kis Török Sári. Erre valahol Bató. az énekes, két éve halt meg. Nagyon szép temetése volt. Arra egy ékszerész, akit a műit télen meggyilkoltak. Itt az első sorban pedig Kánya, a publicista. De heteinek látszik a dunai szövetség Magyarország bekapcsolásával. A nagy tervnek még sok az akadálya. köztük sok belpolitikai természetű kérdés is. de az atmoszféra kedvez a szükségszerit evolúciónak. Bunyevácoknál szállásolják el a Beográdból érkező gyermekeket A gyermeknap programija Az idei gyermeknap előkészítésével1 foglalkozó bizottság, élén a tanügyi hatóságokkal, most dolgozza ki a gyermeknap programiját, amelyet minél fényesebben akarnak öszszeállitani. Miután Beogradból többezer gyermek érkezik, nem kis feladat lesz ezeknek a gyermekeknek az elhelyezése. Ezt a feladatot azonban az előkészítő bizottság úgyszólván már meg is oldotta. Mivel tavaly Suboticáról elsősorban bunyevác-gyerekek voltak Beogradbarí tanulmányi kiránduláson és azalatt magánházakban voltak elhelyezve. a suboticai rendezőség most úgy akarja viszonozni a beogradiak figyelmességéi, hogy itt bunyevácoknál szállásolják el a Beogradból érkező kis vendégeket- Az iskolák igazgatósága — mint a tanfelügyelőségtől értesülünk — már a bunyevác tanulók szüleinél előre el is szállásolta „majdnem valamennyi* bejelentett gyermeket, ezeknek kísérőit pdig szintén erre önként vállalkozó családoknál fogják elhelyezni. A bizottság lelkesen fáradozik, hogy a beogradi gyermekek minél kellemesebbe- érezzék magukat. Az eddigi Programm szerint a beogradi gyermekek május 3-án este érkeznek meg Suboticára. ahoi ünnepélyes fogadtatás után katonazenével vonulnak be a városba. Május 4-én PalicsQu rendeznek . nagy 'majálist a gyermekek. részére, este pedig a. színházban lesz koncert, beogradi szereplőkkel. Május 5-re a programmot még nem dolgozták ki. mert valószínű, lio^y ezen a napon már a beogradi gyermekek visszautaznak Beogradba. szépen irt szegény. Na látod, hogy itt van: mondtam, ugy-e? Tovább mentünk. Ahogy a következő kérész! úthoz értünk, én is megálltam és körülnéztem: — Itt ezen a soron pedig Mariska fekszik, ha jól emlékszem. A maga lánya, Ottil néni. Felkapta a fejét, rámbámult. Zavartan köhécselt, azután félrefordult: — Itt? Igen. hogyne: én is azt hiszem. Elhaltén bámultam rá. Megfogtam a karját, talán meg is szorítottam, amint rászóltam: — Mit? Azt hiszi? Minden sirt ismer, csak a saját lányáért nem? Ingerülten félrehuzódott: — Ugyan, mit beszélsz? Hogy mondhatsz ilyet. Eredj!... Továbbmentünk, még mindig egymás mellett, de félig elfordulva egymástól. A havas földet bámultam és halkan dünnyögtem: érthetetlen. Azután ránéztem. Egy fénylő, kövér könnycsepp éppen akkor gördült végig hidegtől piros orrán és lehullott a hóba, bele egy hócipő nyomának rovátkolt kis barázdái közé. Azután hatalmas retiküljéből parányi. zsebkendőt szedett elő, lármásan fújta .az orrát és szipákolva mormogott: — Nem tudok odamenni. Édes, kicsi lányom. Mikor temették, eszméletlenül feküdtem otthon. Minden tavasszal rendbehozatom a sírját, teleültetik virággal; a fiam mindig megnézi, hogy szép legyen. Elindulok én is hogy kimegyek hozza, de mire ideérek, a kapuba, a szivem elszorul és nem látok a könnytől. Nem tudok tovább menni. Az én édes, kis iányom... Ha meghalok odavisznek ki mellé. Van ott mellette egy helyr nekem is. Addig már nem megyek. Nem tudok. no... Elhallgatott. Rárnnézctt. És én lesütöttem a szemem. Csendesen mentünk tovább.
