Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-15 / 101. szám
12. oldal. Egyéni & 0® Kivégeztem Nick Cartert A dolog úgy kezdődött, hogy Börmándli, az ifjú kiadóvállalat zseniálisan ötlettelen financier)a, igy szólt hozzám a minap délután, amikor tűnődve bámultam éppen egy húsvéti hangulatban levő közismert narancscsempészt, aki niaceszos kávét fogyasztott jóétvággval. — Tihanyi ur, akar-e ötszáz dinárt keresni könnyen és gyorsan? Ránéztem, azt hittem ugratni akar, mert fel sem tételeztem volna róla enynyi naivitást. Boszusan szóltam rá: — Hallja ne mszeretem az elcsépelt vicceket. Itt ül már évek óta az újságíróasztal mellett és nem ragadt magára semmi humor! Ö azonban nem sértődött meg, hanem lelkendezve felkiáltott: — Nick Cartert eltesszük láb alól! Kissé arrébb húzódtam mellőle és gyanakodva néztem rá. Te ió isten, mi történt ezzel a szolid családapával? — Folytassa, Bőrmándli ur. — mondtam mindamellett érdeklődést színlelve és készenlétbe helyezkedtem. — Mit folytassam még, — kiabált rám erre türelmetlenül —• maga megírja a füzeteket, én kinyomatom és ők megveszik. Kész a kocsi. Maga vegye elő a jó ötleteit és szép pénzeket keresek. — Keresünk, — szögeztem le hidegen 'és egészen beleéltem magam a dologba. Tényleg, nem rossz. A kiváló detektiv-Tutankamen: az árvagyerekek, javítóintézetek, szomorodott szivi: bűnnek, kedélybeteg gyufaárusok és vérengző vándorköszörűsök vigasztalója, aki az izgalmakat és kéjgyilkossúgokat szervírozta hetenként 24 oldalon, most aztán elpusztul, mondjuk vakbélgyulladásban és fia, vagy hogy érdekesebb legyen, törvénytelen szerelmének bűnös gyümölcse, Jack llippson, szívja majd tovább a kis kurta angol pipát a címlapon. A kiadóvállalatok, a gyanútlan konkurencia persze haját tépi kétségbeesésében, de hiába, a nagy detektív, a betörők réme, a köztudatban már halottként fog szerepelni, acélos izmait örökre ellr.nkasztotta az alattomos bélíiurut. — Csak az a bökkenő, — zavait ki elmélázásomból Bőrmándli — a pesti ponyvák itt már be vannak vezetve! Nick Cartert itt mindenki ösmeri . . . Nick Carter mindörökre, végérvényesen hullává alakul, — sziszegtem feléje kemény elszántsággal. Dermesztő csönd támadt, Bőrmándii viharedzett gonosztevő létére is bele* sápadt és megremegett: — Ki vállalkozik a gyilkosságra? — hörögte rekedten és ziháló melle rossz fuj tatóként emelkedett és apadt. — Én! — jelentettem ki szilárdul 'és savős szemeibe néztem. — Ön férfi! — rázta meg hévvel két kezemet Bőrmándli és száz dinárt csúsztatott a tenyerembe. — Kevés. — mondtam közönnyel és szigorúan ráncoltam össze szemöldökömet. Ezért el se kezdem. Megszégycnülten nyújtott át még százat: — Ennyit előlegül, ha sikerül az ügy, még háromszázat kap, kolléga ur, — hunyorgott bizalmasan. Eltűrtem e bizalmaskodást, elvégre most tényleg cinkosok lettünk. — All right, — köszöntein a helyzethez illő férfiassággal és fizetés nélkül ruganyos léptekkel távoztam. . 1923 április 4-ikén, derült csillagos éjjel felszereltem magam két megbízható acéitollal, halkan zizegő kéziratpapirokkal és munkához láttam. Rövid siágvortokban a következőket írtam össze: 7. A tengeralatti bűnszövetkezet Rejtélyes vakbélgynlladás Mezzapin Frigyes sirásó éjfélkor nyögésekre riad, ami az egyik sírból tör e!6 tompa morajjal. Klappay Örgróí nemrég elhunyt nejének kriptáját felnyitják és az összecsődült emberek rémes konsternációjára a koporsó üres. Egy zenélő-óra van benne, ami éppen belekezd valami népszerű fox-trottba. MásBÄCSMEGYEI NAPLÓ nap Nick Carter megérkezik inkognitó, indián főnöknek öltözve, hogy fe! ne tűnjék. Az egész város róla beszél és mindenki titokban tartja. A kastélyban száll meg, nátha, viziók, vakbélgyulladás operáció, csipesz a gyomrában marad, szörnyethal, — Jack Hippson, a törvénytelen magzat, virágárus-lány imitációként boszut esküszik. Vad szélvihar, elátkozott lelkek nyögnek. 2. A mandalaszemü démon szelencéje Tengerpart, villák, milliomosok és Jack mint pilóta. Ismeretlen rém tartja konzervdoboz alakjában rettegésben a környéket, milliomosok kövér dollárokkal eltűnnek. Pánik. Nép precesszióként zarándokol Jackhoz. Plakátok az uccukén és falakon: Meghalt Nick Carter, 'éljen jack Hippson a mondáin detektivtíincmény! Jack nyomon van, matróz és nő részegséget szimulálva jönnek. Nőnek mandulaszeme. Jack kapukulccsal rájuk lő. Vér. jajgatás, feltűnik egy motorcsónak, őrülten kering, aztán fejest ie a viz alá, szirénák búgnak, rendőrök és két ópiuinszivó liftesasszony. Jack felüvöit: A rejtély meg van fejtve! Utánam! — és egyedül elrohant, míg mögötte forgószélként loholt hü segédje, Pacsi. 3. Tigrisszem véres baltába a láthatáron A detektív Pantlieonból, ahol ünnepélyesen bebalzsamozva helyezték nyugalomra, N. C. vakbelét, ez az értékes relikvia, egy zivataros éjszakán eltűnik. Hajsza a glóbuszon át szárazon és vizen. Összesen hat kéj gyilkosság, kettő dinamitmerénylet és egy meghiúsult lilimtiprás. Eközben elérkeztem a 20-ik liliomtiprás. Eközben elérkeztem a 20-ik oldalhoz. Itt rendkívül kalandos vé!etlen folytán, hogy Klappay műve e sorozatos gonosztett, akit Jack kiváló szimattal, véres bailábárói azonnal felismer, mert tavaly ilyenkor Afganigtánban ugyancsak ővele gyűlt meg a baja két elsikkadt strucctojás miatt. Jack csudálatos izgalmak árán lekapcsolja Klappay-it. Az utolsó oldalon rövid, szaggatott párbeszéd játszódik ie a titkos kamrában közöttük: Jack: Nyomorult, hol az apám vakbele?! Eiő vele! Klappay (konok kajánsággal vigyorog. Olyan most, mint valami megátalkodott étteremtulajdonos): Nem adhatom elő igazgató ur, mert . . . Jack (faifehércn, megrökönyödve, közbedadog): ön . . . Csak nem ette meg? Klappay (gyűlölettől mérgesen habzó szájjal köpködi Jack felé): Nem, de felséges atyjának vakbelét két héttel ezelőtt operáltattam a magamé helyébe! Jack elhülve, torzult arccal felsikoltott, ökle irtózatos ütésre emelkedett... de ekkor kábáit fájdalom iepte ci az agyát, szédült vele a világ és eszméletlenül terült el a földön. Mire barátai berohantak. Klappay kámforként eltűnt, némi kénkőszag illat terjengett a szobában és az asztalon egy kis papíron ezek a kusza sorok álltak . . . (Szerencsére itt már kitelt az előirt 25 oldal, tehát ezt irtain csak le)) Folytatjuk a következő számban. A második szám címe: Mi történt a mester vakbelével? — Irodalmi szenzáció! Okvetlenül olvassa e! minden civilizált kulturember! * A kéziratot másnap felolvastam Bőrinándlraak, aki nagy meglepetésemre flegmatikusán jelentette ki: — Ez semmi. Több revolver és több méreg, kolléga ur! A Mediciekbői és Tofana márkitól tanuljon, vegye igénybe a modern technikát repülőgép, buvárnjiő, fényszóró és ezzel faképnél hagyott. Elképedtem ennyi bestiális szadi/,mason Sosem néztem volna ki .’uhöl a szolid nyárspolgártársból, hogy ilyen vérengző természetű. Én nem vagyok berendezkedve exportgyilkosságokra, tömeges öldöklésre, mert otthon nagyon is puritán erkölcsök között neveitek és emlékszem, amikor májusban cserebogarakból búgó kereplőt csináltam, híven a falusi tradíciókhoz, hatalmas verést kaptam nagyanyámtól kegyetlen ösztö1923, április 15. neim miatt Honnan szedjek' hát valami disznóságot hogy kielégítsem a két és féldináros publikumot? — kérdeztem elkeseredetten önmagámtól és ekkor isteni kegyelemként — villámgyorsan az alábbi megfizethetetlen apróhirdetés ötletem támadt: Kosztba adnám jóljövedelmező detektivregényemet olyan volt gyilkosnak halálraítéltnek vagy elcsapott politikusnak, aki már jobb napokat is élt. Kritikusok és szépirodalmárok előnyben. írni és olvasni tudás nem szükséges. Ajánlatokat »véres vakbél* jeligére a kiadóba ________ (T.) A hires pesti tőzsdei krachok Tanulságos esetek kezdő és haladó tozsdejátókosok száméra Az utóbbi napok budapesti nagy tőzsdekrach ja után, ha visszapillantást vetünk a múltakra, ugymegáiiapitnatjuk, hogy időközönként a gazdasági feszültségnek törvényszeriileg kel! tőzsdekrachban kirobbanj, akár a külpolitikai feszültségnek — háborúban. Másfelől, ha a múlt budapesti tőzsdekrachjait nézzük, úgy azokon vörös fonálként húzódik végig a nem hivatalos spekuláció járatlan. hiszékeny és túlbuzgó eljárása, amely angazsmánjai felhalmozásában sohasem válogatós, de ha a legkisebb szellő fujdogál. pánikszerűen menekülni akar a tőzsdéről. A legjellegzetesebb budapesti tőzsdekrachok története is ezt példázza. Amikor a tőzsdésekböl — krájzlerok lettek A legnagyobb tőzsdekrízis 1873- ban söpört végig az európai tőzsdéken, köztük a pudapesti piacon is. Ezt a krízist közvetlen megelőzőleg a német-francia háborúból felocsúdott. Európa kezdett magához térni. Fellendült a vállalkozó kedv. vasutakat építettek, a párisi ihres Hirsch báró a török vasutakat alapozta meg. Lessens is elvégezte a Szuezicsatorna világraszóló munkáit, Hanssmann pedig Parist díszítette föl boulevardokkai. Becsben is bérpaloták nőttek ki a földből. Fellendült a börzei élet is és Becs és Pest városát — akárcsak napjainkban — a spekuláció epidémiája ejtette ráírni. A konjunktúra azonban váratlanul félbeszakadt, amidőn néhány büketshops — zugbankár megbukott. Haláltánc söpört végig Budapest piacain is, az ipar és kereskedelem is válságba jutott a nagy tőzsdei baisse eredményeként. Közben pedig Rothschild bárót, aki az akkori bécsi financélet koronázatlan királya volt — a felizgatott tömeg az utcára tessékelte ki a börze terméből. Nor: malis tőzsdei üzlet sokáig nem volt és a ponyvairodalom és az akkoriban Pesten is divatos brettlisüngerek évekig elmulattak a bukott börziánerek sorsán, akik a nagy krach előtt a pesti Beíeznay-kertben pezsgőztek, a krach után pedig kis krájz- Icrájt nyitottak. Kisebb tőzsdekrachok Ezután bosszú ideig mentes maradt hasonló krízistől a budapesti értékpiac, addig, inig a boszniai okkupáció újra próbára nem tette a budapesti és bécsi tőzsde eilentálló erejét, amelyek már ekkor együtt sírtak és nevettek. Amint azonban az első ágyulövés Boszniában megszólalt, tomboló hausse-mozgalom váltotta fel a pánikot. A Zav őrs la;-eset Az 1885-ös magyar kiállítás után Budapesten és Becsben egyidejűleg újabb nagy krach volt a piacon, amelyet a régebbi tőzsdetagok röviden Závorsky-krach név alatt ismernek. Závorsky ugyanis a delegációban célzást tett néhai Ferenc József királynak egy állítólagos politikai megjegyzésére, amelyet az .Oroszországgá) való feszült viszonyokra tett volna. Nyomban tomboló vihar rázkódtatta meg a monarchia Piacait, de csak igen rövid ideig. Magánbankház-alapitási epidémia Budapesten A kilencvenes években a magánbankházak szaporodtak el gombamódra a budapesti utcákon. A m.agánbankházak szédítő eleganciájukkal csábították a hiszékeny embereket sorsjegy részletüzletre. Egy szép napon azután kitört a válság. A Kossuth-utcai Édivy-féle bankház és Kárritz Henriknek a Szervita-téren levő magánbankja nyitotta meg az összeomlások sorát. Löwy öngyilkos lett, Kánitz és Mendel bankárok pedig a fegyliáz-priccsel cserélték fel a puha bankári karosszéket. Kronologikus sorrendben a búr háború a londoni és a német bányapiacot -• amelyet műnyelvén »Kof- Űr-cirkusznak«, neveztek el — teljesen demoralizálta. A pénz akkoriban Londonban 8%-itz emelkedett. Ennek erős visszahatásaként a Cetbei Transfers, vagyis az angol kifizetés Newyorkban erősen az aranypont alá esett, bár meg kell jegyeznünk, hogy akkor 3—5/5-os különbözet is — a maii horribilis méretekkel szemben — a krízis tetőpontját jelentette. Budapesten az európai piacok krízise a Deutsch és Haas cég spekulációs anyagának és a Weissenbacher-iéXa tömeglikvidáiásában tükröződött vissza. Az orosz-japán háború alatt szintén erős válság tombolt mindenütt. Csak amikor Port- Arthur elesett, fordult ^ a tőzsdei irányzat. A szemfüles tőzsdei rókák a katasztrófát úgy kommentálták, hogy a háború vége felé jár. Egy kritikus aür imáiéi Egy rap két esküvőn voltam jelen. A délelöttin két boldogságtól sugárzó, mosolygó fiatal egyént láttán, akik szerelmesen simultak egymáshoz s az imádottjuk boldogságtól nedves szeméből szüresiilték az üdvöt. Aki csak látta őket, mind azt jósolta, hogy az lesz a legboldogabb házaspár Európában, sót messzebb vidékeken._ Délután egy kevésbb’é bizlátó pár, állott ugyanazon oltár előtt. A v<5- legény magas volt, a menyasszony, kicsi, amaz sovány, ez kövér. Az arcukon pedig semmi különös indulat. Mint két ismerős álltak egymás mellett, s a pap kérdésére, hogy akarják-e egymást, minden lelkesedés nélkül súgták el az igen-t. Sokan a fejüket csóválták, és még többen azt mondták, hogy »ezek se lesznek sokáig együtt.« Ez hat esztendő előtt történi, s az utóbbiak még mindig együtt élnek, boldogok és elégedettek, s a másik házaspár már régen szakított, — a »boldog* emberpár nem tudta egymást megérteni, s miután két-három évig veszekedett, boldogan elvált. Boldog, aki azt szeretheti, aki 6l szereti. Es nemcsak a szerelemben, hanem a szerétéiben és a barátságban is. * A boldögságtfbk a vágyainkhoz és azoknak a teljesedéséhez alapjában semmi köze. Azoktól függetlenül költözik a lelkűnkbe, ha arra születtünk, hogy boldogok legyünk. Akinek szép volt az ifjúsága, az nem lehet egészen boldogtalan, s aki állandó nyomorúsággal küzdött fiatal korában, az nem lehet soha egészen boldog. A fiatalság és a boldogság együvé tartoznak. Aki sokszor boldog a szerelemben, az boldogtalan a szerelemben. Baedeker.
