Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-15 / 101. szám

12. oldal. Egyéni & 0® Kivégeztem Nick Cartert A dolog úgy kezdődött, hogy Bör­­mándli, az ifjú kiadóvállalat zseniálisan ötlettelen financier)a, igy szólt hozzám a minap délután, amikor tűnődve bá­multam éppen egy húsvéti hangulatban levő közismert narancscsempészt, aki niaceszos kávét fogyasztott jóétvággval. — Tihanyi ur, akar-e ötszáz dinárt keresni könnyen és gyorsan? Ránéztem, azt hittem ugratni akar, mert fel sem tételeztem volna róla eny­­nyi naivitást. Boszusan szóltam rá: — Hallja ne mszeretem az elcsépelt vicceket. Itt ül már évek óta az újságíró­­asztal mellett és nem ragadt magára semmi humor! Ö azonban nem sértődött meg, ha­nem lelkendezve felkiáltott: — Nick Cartert eltesszük láb alól! Kissé arrébb húzódtam mellőle és gyanakodva néztem rá. Te ió isten, mi történt ezzel a szolid családapával? — Folytassa, Bőrmándli ur. — mond­tam mindamellett érdeklődést színlelve és készenlétbe helyezkedtem. — Mit folytassam még, — kiabált rám erre türelmetlenül —• maga megírja a füzeteket, én kinyomatom és ők meg­veszik. Kész a kocsi. Maga vegye elő a jó ötleteit és szép pénzeket keresek. — Keresünk, — szögeztem le hidegen 'és egészen beleéltem magam a dolog­ba. Tényleg, nem rossz. A kiváló de­­tektiv-Tutankamen: az árvagyerekek, javítóintézetek, szomorodott szivi: bűn­nek, kedélybeteg gyufaárusok és vé­rengző vándorköszörűsök vigasztalója, aki az izgalmakat és kéjgyilkossúgokat szervírozta hetenként 24 oldalon, most aztán elpusztul, mondjuk vakbélgyulla­­dásban és fia, vagy hogy érdekesebb legyen, törvénytelen szerelmének bűnös gyümölcse, Jack llippson, szívja majd tovább a kis kurta angol pipát a cím­lapon. A kiadóvállalatok, a gyanútlan konkurencia persze haját tépi kétségbe­esésében, de hiába, a nagy detektív, a betörők réme, a köztudatban már halott­ként fog szerepelni, acélos izmait örökre ellr.nkasztotta az alattomos bélíiurut. — Csak az a bökkenő, — zavait ki elmélázásomból Bőrmándli — a pesti ponyvák itt már be vannak vezetve! Nick Cartert itt mindenki ösmeri . . . Nick Carter mindörökre, végérvé­nyesen hullává alakul, — sziszegtem fe­léje kemény elszántsággal. Dermesztő csönd támadt, Bőrmándii viharedzett gonosztevő létére is bele* sápadt és megremegett: — Ki vállalkozik a gyilkosságra? — hörögte rekedten és ziháló melle rossz fuj tatóként emelkedett és apadt. — Én! — jelentettem ki szilárdul 'és savős szemeibe néztem. — Ön férfi! — rázta meg hévvel két kezemet Bőrmándli és száz dinárt csúsz­tatott a tenyerembe. — Kevés. — mondtam közönnyel és szigorúan ráncoltam össze szemöldökö­met. Ezért el se kezdem. Megszégycnül­­ten nyújtott át még százat: — Ennyit előlegül, ha sikerül az ügy, még háromszázat kap, kolléga ur, — hunyorgott bizalmasan. Eltűrtem e bizalmaskodást, elvégre most tényleg cinkosok lettünk. — All right, — köszöntein a helyzet­hez illő férfiassággal és fizetés nélkül ruganyos léptekkel távoztam. . 1923 április 4-ikén, derült csillagos éj­jel felszereltem magam két megbízható acéitollal, halkan zizegő kéziratpapirok­­kal és munkához láttam. Rövid siág­­vortokban a következőket írtam össze: 7. A tengeralatti bűnszövetkezet Rejtélyes vakbélgynlladás Mezzapin Frigyes sirásó éjfélkor nyö­gésekre riad, ami az egyik sírból tör e!6 tompa morajjal. Klappay Örgróí nemrég elhunyt nejének kriptáját felnyit­ják és az összecsődült emberek rémes konsternációjára a koporsó üres. Egy zenélő-óra van benne, ami éppen bele­kezd valami népszerű fox-trottba. Más­BÄCSMEGYEI NAPLÓ nap Nick Carter megérkezik inkognitó, indián főnöknek öltözve, hogy fe! ne tűnjék. Az egész város róla beszél és mindenki titokban tartja. A kastélyban száll meg, nátha, viziók, vakbélgyulladás operáció, csipesz a gyomrában marad, szörnyethal, — Jack Hippson, a törvény­telen magzat, virágárus-lány imitáció­ként boszut esküszik. Vad szélvihar, el­átkozott lelkek nyögnek. 2. A mandalaszemü démon szelencéje Tengerpart, villák, milliomosok és Jack mint pilóta. Ismeretlen rém tartja konzervdoboz alakjában rettegésben a környéket, milliomosok kövér dollárok­kal eltűnnek. Pánik. Nép precesszióként zarándokol Jackhoz. Plakátok az uccu­kén és falakon: Meghalt Nick Carter, 'éljen jack Hipp­son a mondáin detektivtíincmény! Jack nyomon van, matróz és nő ré­szegséget szimulálva jönnek. Nőnek mandulaszeme. Jack kapukulccsal rájuk lő. Vér. jajgatás, feltűnik egy motor­csónak, őrülten kering, aztán fejest ie a viz alá, szirénák búgnak, rendőrök és két ópiuinszivó liftesasszony. Jack fel­­üvöit: A rejtély meg van fejtve! Utánam! — és egyedül elrohant, míg mögötte forgó­szélként loholt hü segédje, Pacsi. 3. Tigrisszem véres baltába a láthatáron A detektív Pantlieonból, ahol ünnepé­lyesen bebalzsamozva helyezték nyu­galomra, N. C. vakbelét, ez az értékes relikvia, egy zivataros éjszakán eltű­nik. Hajsza a glóbuszon át szárazon és vizen. Összesen hat kéj gyilkosság, kettő dinamitmerénylet és egy meghiúsult lilimtiprás. Eközben elérkeztem a 20-ik liliomtiprás. Eközben elérkeztem a 20-ik oldalhoz. Itt rendkívül kalandos vé!etlen folytán, hogy Klappay műve e soroza­tos gonosztett, akit Jack kiváló szimat­tal, véres bailábárói azonnal felismer, mert tavaly ilyenkor Afganigtánban ugyancsak ővele gyűlt meg a baja két elsikkadt strucctojás miatt. Jack csudá­latos izgalmak árán lekapcsolja Klap­­pay-it. Az utolsó oldalon rövid, szagga­tott párbeszéd játszódik ie a titkos kam­rában közöttük: Jack: Nyomorult, hol az apám vakbele?! Eiő vele! Klappay (konok kajánsággal vigyo­rog. Olyan most, mint valami megátal­kodott étteremtulajdonos): Nem adha­tom elő igazgató ur, mert . . . Jack (faifehércn, megrökönyödve, közbedadog): ön . . . Csak nem ette meg? Klappay (gyűlölettől mérgesen habzó szájjal köpködi Jack felé): Nem, de fel­séges atyjának vakbelét két héttel ez­előtt operáltattam a magamé helyébe! Jack elhülve, torzult arccal felsikol­­tott, ökle irtózatos ütésre emelkedett... de ekkor kábáit fájdalom iepte ci az agyát, szédült vele a világ és eszmélet­lenül terült el a földön. Mire barátai berohantak. Klappay kámforként eltűnt, némi kénkőszag illat terjengett a szo­bában és az asztalon egy kis papíron ezek a kusza sorok álltak . . . (Szeren­csére itt már kitelt az előirt 25 oldal, tehát ezt irtain csak le)) Folytatjuk a következő számban. A második szám cí­me: Mi történt a mester vakbelével? — Irodalmi szenzáció! Okvetlenül olvassa e! minden civilizált kulturember! * A kéziratot másnap felolvastam Bőr­­inándlraak, aki nagy meglepetésemre flegmatikusán jelentette ki: — Ez sem­mi. Több revolver és több méreg, kol­léga ur! A Mediciekbői és Tofana már­kitól tanuljon, vegye igénybe a modern technikát repülőgép, buvárnjiő, fény­szóró és ezzel faképnél hagyott. Elké­pedtem ennyi bestiális szadi/,mason So­sem néztem volna ki .’uhöl a szolid nyárspolgártársból, hogy ilyen véreng­ző természetű. Én nem vagyok beren­dezkedve exportgyilkosságokra, töme­ges öldöklésre, mert otthon nagyon is puritán erkölcsök között neveitek és emlékszem, amikor májusban csereboga­rakból búgó kereplőt csináltam, híven a falusi tradíciókhoz, hatalmas verést kaptam nagyanyámtól kegyetlen ösztö­1923, április 15. neim miatt Honnan szedjek' hát valami disznóságot hogy kielégítsem a két és féldináros publikumot? — kérdeztem el­keseredetten önmagámtól és ekkor isteni kegyelemként — villámgyorsan az alábbi megfizethetetlen apróhirdetés ötletem támadt: Kosztba adnám jóljövedelmező de­­tektivregényemet olyan volt gyil­kosnak halálraítéltnek vagy elcsa­pott politikusnak, aki már jobb na­pokat is élt. Kritikusok és szépiro­­dalmárok előnyben. írni és olvasni tudás nem szükséges. Ajánlatokat »véres vakbél* jeligére a kiadóba ________ (T.) A hires pesti tőzsdei krachok Tanulságos esetek kezdő és haladó tozsdejátókosok száméra Az utóbbi napok budapesti nagy tőzsdekrach ja után, ha visszapil­lantást vetünk a múltakra, ugymeg­­áiiapitnatjuk, hogy időközönként a gazdasági feszültségnek törvénysze­­riileg kel! tőzsdekrachban kirobbanj, akár a külpolitikai feszültségnek — háborúban. Másfelől, ha a múlt bu­dapesti tőzsdekrachjait nézzük, úgy azokon vörös fonálként húzódik vé­gig a nem hivatalos spekuláció já­ratlan. hiszékeny és túlbuzgó eljá­rása, amely angazsmánjai felhalmo­zásában sohasem válogatós, de ha a legkisebb szellő fujdogál. pánik­szerűen menekülni akar a tőzsdéről. A legjellegzetesebb budapesti tőzs­­dekrachok története is ezt példázza. Amikor a tőzsdésekböl — krájzlerok lettek A legnagyobb tőzsdekrízis 1873- ban söpört végig az európai tőzsdé­ken, köztük a pudapesti piacon is. Ezt a krízist közvetlen megelőzőleg a német-francia háborúból felocsú­dott. Európa kezdett magához térni. Fellendült a vállalkozó kedv. vasuta­kat építettek, a párisi ihres Hirsch báró a török vasutakat alapozta meg. Lessens is elvégezte a Szuezi­­csatorna világraszóló munkáit, Hanssmann pedig Parist díszítette föl boulevardokkai. Becsben is bér­paloták nőttek ki a földből. Fellen­dült a börzei élet is és Becs és Pest városát — akárcsak napjainkban — a spekuláció epidémiája ejtette rá­írni. A konjunktúra azonban váratlanul félbeszakadt, amidőn néhány büket­­shops — zugbankár megbukott. Ha­­láltánc söpört végig Budapest pi­acain is, az ipar és kereskedelem is válságba jutott a nagy tőzsdei bais­se eredményeként. Közben pedig Rothschild bárót, aki az akkori bé­csi financélet koronázatlan királya volt — a felizgatott tömeg az utcára tessékelte ki a börze terméből. Nor: malis tőzsdei üzlet sokáig nem volt és a ponyvairodalom és az akkori­ban Pesten is divatos brettlisünge­­rek évekig elmulattak a bukott bör­­ziánerek sorsán, akik a nagy krach előtt a pesti Beíeznay-kertben pezs­gőztek, a krach után pedig kis krájz- Icrájt nyitottak. Kisebb tőzsdekrachok Ezután bosszú ideig mentes ma­radt hasonló krízistől a budapesti értékpiac, addig, inig a boszniai ok­­kupáció újra próbára nem tette a budapesti és bécsi tőzsde eilentálló erejét, amelyek már ekkor együtt sírtak és nevettek. Amint azonban az első ágyulövés Boszniában meg­szólalt, tomboló hausse-mozgalom váltotta fel a pánikot. A Zav őrs la;-eset Az 1885-ös magyar kiállítás után Budapesten és Becsben egyidejűleg újabb nagy krach volt a piacon, amelyet a régebbi tőzsdetagok rövi­den Závorsky-krach név alatt is­mernek. Závorsky ugyanis a delegá­cióban célzást tett néhai Ferenc Jó­zsef királynak egy állítólagos poli­tikai megjegyzésére, amelyet az .Oroszországgá) való feszült viszo­nyokra tett volna. Nyomban tomboló vihar rázkódtatta meg a monarchia Piacait, de csak igen rövid ideig. Magánbankház-alapitási epidémia Budapesten A kilencvenes években a magán­­bankházak szaporodtak el gomba­­módra a budapesti utcákon. A m.a­­gánbankházak szédítő eleganciájuk­kal csábították a hiszékeny embere­ket sorsjegy részletüzletre. Egy szép napon azután kitört a válság. A Kossuth-utcai Édivy-féle bankház és Kárritz Henriknek a Szervita-té­ren levő magánbankja nyitotta meg az összeomlások sorát. Löwy ön­gyilkos lett, Kánitz és Mendel ban­károk pedig a fegyliáz-priccsel cse­rélték fel a puha bankári karosszé­ket. Kronologikus sorrendben a búr háború a londoni és a német bánya­piacot -• amelyet műnyelvén »Kof- Űr-cirkusznak«, neveztek el — telje­sen demoralizálta. A pénz akkoriban Londonban 8%-itz emelkedett. En­nek erős visszahatásaként a Cetbei Transfers, vagyis az angol kifizetés Newyorkban erősen az aranypont alá esett, bár meg kell jegyeznünk, hogy akkor 3—5/5-os különbözet is — a maii horribilis méretekkel szem­ben — a krízis tetőpontját jelentette. Budapesten az európai piacok krí­zise a Deutsch és Haas cég speku­lációs anyagának és a Weissenba­­cher-iéXa tömeglikvidáiásában tük­röződött vissza. Az orosz-japán há­ború alatt szintén erős válság tom­bolt mindenütt. Csak amikor Port- Arthur elesett, fordult ^ a tőzsdei irányzat. A szemfüles tőzsdei rókák a katasztrófát úgy kommentálták, hogy a háború vége felé jár. Egy kritikus aür imáiéi Egy rap két esküvőn voltam jelen. A délelöttin két boldogságtól sugár­zó, mosolygó fiatal egyént láttán, akik szerelmesen simultak egymás­hoz s az imádottjuk boldogságtól nedves szeméből szüresiilték az üd­vöt. Aki csak látta őket, mind azt jósolta, hogy az lesz a legboldogabb házaspár Európában, sót messzebb vidékeken._ Délután egy kevésbb’é bizlátó pár, állott ugyanazon oltár előtt. A v<5- legény magas volt, a menyasszony, kicsi, amaz sovány, ez kövér. Az ar­cukon pedig semmi különös indulat. Mint két ismerős álltak egymás mel­lett, s a pap kérdésére, hogy akar­ják-e egymást, minden lelkesedés nélkül súgták el az igen-t. Sokan a fejüket csóválták, és még többen azt mondták, hogy »ezek se lesznek so­káig együtt.« Ez hat esztendő előtt történi, s az utóbbiak még mindig együtt élnek, boldogok és elégedettek, s a másik házaspár már régen szakított, — a »boldog* emberpár nem tudta egy­mást megérteni, s miután két-három évig veszekedett, boldogan elvált. Boldog, aki azt szeretheti, aki 6l szereti. Es nemcsak a szerelemben, hanem a szerétéiben és a barátság­ban is. * A boldögságtfbk a vágyainkhoz és azoknak a teljesedéséhez alapjában semmi köze. Azoktól függetlenül költözik a lelkűnkbe, ha arra szület­tünk, hogy boldogok legyünk. Akinek szép volt az ifjúsága, az nem lehet egészen boldogtalan, s aki állandó nyomorúsággal küzdött fia­tal korában, az nem lehet soha egé­szen boldog. A fiatalság és a bol­dogság együvé tartoznak. Aki sokszor boldog a szerelem­ben, az boldogtalan a szerelemben. Baedeker.

Next

/
Oldalképek
Tartalom