Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-12 / 98. szám

2 oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1925. április 12.

párt megbízottai a Davidovicscsoporttal, a földmüvespórttal és másokkal is érintkezést fognak keresni, ez azonban nem történi meg, ami nagy csalódást okozok ellenzéki körökben.

Zagrebben is folynak

a tárgyalások

A Radios párt kiküldöttei: dr. Macsek és dr. Krnjevics képviselők — zagrebi jelentés szerint — szerdán délelőtt 9 órakor érkeztek vissza Zagrebba ‘és azonnal részletesen referáltak Radicsnak beogradi tárgyalásaik eredményéről. A Radios pártban a beogradi tárgyalások teljes megelégedést keltenek és Zagrebban is az a vélemény alakult ki, hogy a radikálisokkal való koalíció küszöbön van. Nagy érdeklődéssel tekintenek az április 15 én Zagrebban megtartandó Radios párti nagygyűlés ele, Valamint fontosnak tartják a föderációs blokk vezéreinek ujsbb tárgyalásait, amelyeknek folyta

tása céljából Korosec és Spahc Szerdán délután Zagrebbe érkeztek, ahol Re dics informálta őket a kormánnyal folytatott tárgyalások eredményéről.

Lapalapitás

és tisztviselősegély

Készülődés a subo'lcai közgyűlésre

A pénteki rendkívüli várost közgyűlést előkészítő tanácsülést csak csütörtökön tartja ugyan meg a suboticai városi tanács, azonban már a szerdai rendes tanácsülés is részletesen foglalkozott újból a város hivatalos lapja megindításának ügyével. Ismeretes, hogy a lapalapitás terve ellen a kiszélesített tanács egyes pártjai részéről a leghatározottabb állásfoglalás készül és ezért — mint már tegnap megírtuk — a pénteki közgyűlés viharosnak ígérkezik.

A városi tanács a készülő ellenállásra való tekintette? szerdai ülésén újból foglalkozott a lapalapitásra vonatkozó javaslattal és úgy határozott. hogy azt teljes egészében ientartja és a közgyűlés elé viszi, s ragaszkodik ahhoz is. hogy a város hivatalos közlönye napilap legyen. A javaslat sorsa így a közgyűlésen fog eldőlni. A tanács bízik abban, hogy sikerül megszavaztatni a javaslatot.

Foglalkozott a szerdai tanácsülés a tisztviselőknek nyújtandó természetbeni ellátás kérdésével is és úgy határozott, hogy a pénteki közgyűléstől két millió dinár hitel megszavazását fogia kérni erre a célra. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a kiszélesített tanács ezt a javaslatot megszavazza, mert ez az összeg úgyis megtérül s a városi tisztviselők helyzetének megjavítása csakis ezen a módon lehetséges.

Az adókivető bizottságok a méltánytalan

fogják megakadályozni adóztatásokat

Pletikossiis főispán nyilatkozata az egybehívandó értekezletről

Egg könyv története

Irta: Baedeker

Csupa író veit együtt és kivételesképpen nem nőkről, hanem irodalomról és könyvekről volt szó, s különösen az utóbbiaknak a kelendőségéről.

— Sose volt olyan nehéz kiadót kapni, mint most! — sóhajtotta egy termékeny novellista, akinek néhány kötetre való elbeszélése fekszik »parlagon« a fiókjában.

— öh, az élt fiatal koromban még nehezebb volt! — bizonykodott egy öreg írónk, — Az én Időmben, amikor tud- BiiTiík ifjú valék és bohó, a szépirodalmi müvek négyötődrésze »őnkiadásban« jelent meg, mint »a szerző sajátja«, az írók javára és veszélyére. Előfizetést hirdettek a regényükre, a beszédeikre (ahogy akkoriban a novellákat neveztük) és a tárcáikra és azok érték c! a legnagyobb könyvészeti sikereket, akiknek legtöbb Ismerősük volt az irodalompártoló lelkes hazafiak s a versekért rajongó ábrándos honleányok táborában. Rendes kiadójuk csak a legelismertebb Íróknak, a patinásnevüeknck, a szerencsésen beérkezetteknek s a Kisfaludy Társaság tagjainak volt, de bizony még az is megtörtént, hogy egyikmásik Kísfaludysta is kénytelen volt ntaga adni kj a köteteit, more patrio, előfizetésre, mint például az öreg Vajda János.

— Ük, óh! — hitetlenkedtek a fiataléit, akik valószínűleg azt hitték, hogy az irótársuk »tódit,«

Úgy van, — erősítette amaz. — s

A suboticai pánzügyigazgatőság által közszemlére kitett adóeiőirányzat tartja most izgalomban Subotica dolgozó polgárságát: elsősorban a kereskedőket és iparosokat, de a gazdákat 'Is. akik valamennyien, nemzetiségi és pártkü’önbség nélkül a legelszántabb harcot vették fel az igazságtalan megadóztatások ellen, a melyek Subotica iparát és kereskedelmét csőddel fenyegetik.

Az adóelőirányzat elleni tiltakozás eddig már két izgatott hangulatú értekezleten megnyilvánult. Az egyiket. mint ismeretes, a burtyevácsokácpárt tartotta a Pucska-kaszinőban. a másik értekezlet pedig a napokban folyt le a Lloyd helyiségében. Ügy a bunyevácok, mint a suboticai kereskedők testületé -még folytatni fogja akcióját, azonban a suboticai polgárság együttes tiltakozása és akciója a méltánytalan adókivetések ellen még késik.

Közöltük már egy Ízben, hogy Pleíikosziis András dr. főispánnál folytak már megbeszélések egy az adókivetések ügyében Összehívandó értekezlet megtartásáról, amelyet a hatóság is szívesen támogat. Pletikoszits főispán a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt annak a várakozásának adott kifejezést, hogy maguk az adókivetö bizottságok fogják megakadályozni a méltánytalan megadóztatásokat. Erre nézve Pletikoszits András dr. főispán a következőket mondotta:

— Az adókivetések körül tapasztalható izgalom nagyrészt érthető ugyan, azonbän nem találom szerencsésnek azt, hogy különböző csoporböző . akciókat kezdeményeznek. Az erőknek ez a szétforgácsolása amugysem vezethet sok eredményre. de különben is fölöslegesnek tartom az ilyen izgalmak fölkelését, mert — mint már egyszer hangsúlyoztam — a város a maga részéről szintéi támogatni fogia a suboticai polgárságnak azt a kívánságát, hogy ne történjenek méltánytalanságok az adókivetések körül.

— E célból már legközelebb néhány napon belül értekezletet fogok egybehívni, mihelyt megérkezik a Pénzügy minisztériumból a suboticai adóbizottságok tagjainak kinevezése. Ezen az értekezleten részt fognak venni az adóbizottságok kinevezett tagjai, valamint a pénzügyigazgatóság kiküldöttei és meghívjuk az értekezieirei az ivari és kereskedelmi érdekeltségeket is. amelyeknek képviselői előadhatják az adóelőirányzat elleni kifogásaikat, panaszaikat és az adókivetésekre vonatkozó kívánságaikat. Ez az értekezlet lesz hivatva megállapítani azt az adókulcsot is. amely szerint az adóalap méltányos megállapítása történhetik.

— Ennek az értekezletnek az útmutatása szerint fogják azután az adókivető bizottságok megkezdeni működésüket és csak ezután fogják tudni, hogy szükséges lesz-e egyéb intézkedés is. Lehet ugyanis, hogy az adótárgyafásokon teljes megelégedésre fogják megállapítani az adóösszegeket, az esetben azonban

ha a pénzügyigazgatóság megbízottai mereven ragaszkodnának az előirányzott adóösszeghez és a bizottságok nem tud.

esetemet, amely éppen Vajdának egy kötetével és velem történt.

S a következő kis históriát beszélte el.

Fiatal éveimben, amint a Iekszikonban olvashatjátok, vidéken laktam, de már élénk összeköttetést tartottam fönn a központi irodalommal, amely abból állott, hogy tárcákat szállítottam a budapesti újságoknak, amelyekért ő—8 forintnyi mesés honoráriumokat kaptam, s időnkint — ha t. i. megkértek erre — előfizetőket gyűjtöttem a nagyvárosi kollégák müveire. E jó urak mint »pártfogó«-] ükhöz küldték hozzám az előfizetési felhívásaikat, amelyek sohase mentek vissza egészen üresen, mert a jó vidékiek nem olvastak ugyan akkoriban jóformán semmit, de ha szivhezszólóah rábeszélték őket, megvettek oykor egy-egy könyvet — a gyűjtő kedvéért.

Vajda János i.^ küldött hozzám egy ilyen felhívást, ha jól emlékszem, a »Találkozások« cimü kötetére, amely nem volt drága. A gyakorlatlatlanságáró! híres költő az árát igen szokatlan öszszegöen: pont egy forint harminc krajcárban szabta meg, valószínűleg azért, hogy legyen olyan könyv is a könyvpiacon. amely ebbe a fura összegbe kerül. Azért-e, mert a »spekulativ« szerző a felhívásában azzal fenyegetődzött, hogy müvének a könyvárusi árá később másfél forint lesz, vagy azért, mert volt némi népszerűségem a városban, hamarosan szereztem neki harminc mégiendelőt. s az egybegyiilt harmiiicki'cnc forintot, akkor igen tekintéieys összeg,

jiá akarjátok, ctaondcm egy kóusihis bekükltcm az illusztris költőnek.

Nemsokára meg is érkezett hozzám a harminc csinos kis könyv, de ezzel meg is kezdődött a honyolulat e máskülönben olyan egyszerű történetben.

K,j kellett voina osztanom a verseskönyvet a vevők közt, de — óh iá tűm! amint régen mondani szoktuk — az előfizetési ivet hiába keresem, ez a fontos okmány, amelyre a harminc könyvbarát neve föl volt jegyezve, elkallódott, s én aki csak néhány megrendelőnek a nevére emlékeztem, az előfizetőket rém elégíthettem ki. Kellemetlen helyzetemben, nehogy sikkasztónak tartsanak és kigolyózzanak a kaszinóból, közzétettem egy rövid hirdetést a városom és Vidéke cimü hetenkint egyszer s a főszezonban (a bálok és. disznóölések romantikus korszakában) kétszer megjelenő vegyestartahnu újságban, Hogy a kérdéses dokumentum elveszett, a t. előfizetők névsorával nem rendelkezem, s ezen a már nem szokatlan utón kérem őket, hogy nálam valamelyes módon jelentkezni s így engem abba a helyzetbe hozni szíveskedjenek, hogy kötelezettségemnek velük szemben eleget tehessek.

S most képzeljétek! Néhány nap alatt hatvannégyen jelentkeztek a könyvért, amelyre harmincán fizettek elő. Tudtam, hogy 30—40 csaló van köztük, Öe mit tehettem?

írtam Vajda Jánosnak, hogy időközben sikerült még harmincnégy lelkes magyart »fognom«, küldjön hát még ennyi példányt, ö persze fordulúpóstával küldött és áradozó levelet irt, á melyben örömmel konstatálta, hogy nem veszhet el nemzet, melynek oly költészet kedvelő városa van mint a kedves őcsénának eredményt elérni, úgy az adókivetö bizottságok megszüntetik működésűket és az akkor már konkrét panaszokkal fog egy minden pártot egyformán képviselő küldöttség a pénzügyminiszter elé járulni.

— Ilyen módon remélem, hogy, megfelelő eredményt lehet majd el érni — fejezte be nyilatkozatát Pl£ tikoszits főispán — és ezért nem tar tóm szükségesnek a kedélyek fölös leges izgatását. Novisadon is óriási volt az adóelőirányzat, az adótár gyalások megtartása után azonban már csak százhúsz millió adót vetettek ki Novisadra. a pénzügyiga_zga« tóság és az adófizetők kölcsönös megelégedésére. Az pedig természetes. hogy magam is ügyelni fogok arra. hogy Subotica polgárságát se terheljék meg jobban, mint más városok lakosságát.

Százötven százalékkal

lettek drágábbak a suboticai hotelek.

A lakbérek általános emelkedése most elért a suboticai szállodákig is, amelyekben eddig sem voltak olcsóknak mondhatók a szobaárak, ezentúl azonban egyenesen megfizethetetlenek lesznek.

A suboticai szállodatulajdonosok bejelentették a városi tanácsnak, hogy a szobák árát lényegesen emelni kénytelenek, egyrészt az általuk is fizetett lakbér tetemes emelkedése. másrészt az általános drágulás miatt. A városi tanács szerdai ülésén foglalkozott a szállótulajdonosok; bejelentésével és az általuk kérj árakat engedélyezte.

Eszerint ezentúl a Bárány, Beograd és Nemzeü-szállodában egy két ágyas szoba 50 dinárba fog kerülni. mig az egy ágyas szoba áras 35 dinár lesz. Az árakban benfoglaltatik a világítás és kiszolgálás is* fűtés nélkül. Pótágy felállítása külötf 15 dinárba kerül.

Az áremelkedés tehát mintegy százötven százalékos az eddigi árakhoz képest, ami súlyos drágulást jelent és ami az idegenforgal-* mat seminiesetre sem fogja kedvezően befolyásolni. A szállodákban az; uj árak a napokban érvénybe lépnek;«

mé. (Ez az öcskös természetesen éns voltam.)

A könyveket most már azzal a kijelentéssel, hogy az ezentúl jelentkezőié igényeit nem fogom honorálni, szétosztottam, s aztán egy ideig búsultam az érzékeny veszteségen, amelyet az irodalom »pártolásának« köszönhettem. De egy kicsit örültem is, mert a károirt még nagyobb lett volna, ha a kiváló poéta a versmüve árát nein potom egy forint harminc krajcárban, hanem feudális két pengőben szabja meg.

De várjatok! — a történetnek még nincs egészen vége.

Néhány hét múlva az írásaim között kotorászva megtaláltam az eltévedt ivet. És mit gondoltok? Mit tapasztaltam? Azt, hogy a harminc valóságos, tényleges, hiteles, bejegyzett és kétségtelen előfizető közül mindössze hatan jelentkeztek, a többi huszonnégy tisztára elfelejtette, hogy érdekelve volt ti irodalmi vállalatnál.

*

Jóizüt nevettek a mai írók a régi történeten, s az eset moráljáról kezdtek beszélgetni. Mulatságosnak találták, hogy huszonnégyen veszni hagyták a pénzüket, amelyet egy könyvért kifizettek, £j még mulatságosabbnak, hogy akadtak ötvennyolcán — csupa derék ember, sőt dzsentlmen J —, akik éhesek voltak egy könyvre, amelyért nem adtak pénzt, Hosszan vitakoztak', s végül abban állapodtak meg, hogy az, aki megveszi a könyvet az keveset törődik vele, de az, aki nem adott pénzt érte, nagyon szereti. És abban, hogy ez nemcsak a könyvekkel vau így...