Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)
1923-03-23 / 81. szám
2. oldal, BACSMEGYE! NAPLÓ 1923. március 23. vátországi választások eredményéről és a horvátok politikai hangulatáról. Délután a helytartó látogatást tett Szupilo földmivelési miniszternél is. A muzulmánok a klerikálisok magatartását teszik magukévá Szarajevóból jelentik : A Spaho párt országos konferenciát hivott össze, amely hivatva lesz a megválasztott képviselőknek parlamenti magatartásukra nézve a direktívákat megadni. Politikai körökben azt hiszik, hogy Spaho politikáját teljesen a klerikálisok magatartásától teszi függővé. Ez azt is jelenti, hogy csak akkor hajlandó a kormány koalícióba belépni, ha abban Ko rosecék is helyet foglalnak, vagy is ha az alkotmány revíziós áramlat kerülne kormányra. A kormány munkája Beogradból jelentik : A minisztertanács csütörtökön délelőtt Pastes elnöklete alatt ülést tartott, a melyen Vujicsics belügyminiszter referált az utólag beérkezett vá tasztési eredményekről. Ezután ? muzulmán miniszterek lemondásának kérdését tárgyalták. A megüresedő tárcák betöltésének kérdésében még nem történt meg a döntés. A királyi helytartói állások meg szüntetésének kérdését a legközelebbi minisztertanács napirend jére tűzték ki. Sztojadinovics pénzügyminiszter felszólította minisztertársait, hogy az 1922—23. évi költségvetései eszközlendő változtatások ügyében legkésőbb április 10-ig tegyék me£ javaslataikat, hogy május havár elkészülhessen az uj költségvetés. Omerovics és Sevics, a lemondott muzulmán miniszterek megérkez tek Beogradba és kihallgatásra jelentkeztek az udvarnál. wmi ing. ,ti»j.w-M-itYarttesasjtje mMimftm um ________ Az utolsó sírófa Irta: Sző' ősi Zsigmond A mély fotölybcn ölt, fejét a széles, puha peremre támasztva, két keze! esz. szekulcsolva a homloka fölött, kinyújtott lábakkal, mozdulatlanul és valami édes zsibbadással az idegein — emlékezett . . . * . „ . Hogy is jutottak odáig? ... A beszélgetésük, halk és akadozó, már csak olyan volt, mint az elmélyedt ember dudolása. Maguk se hallották. Valami közeledett melegen lélegző suhanással és csendes sercegést éreztek az ereikben. És lassanként elhallgattak esészen és megérezték, hogy: itt van. Nagy, piros szárnyát kibontotta Kilőttük és mint egy széles baldachin rájuk terült a: Pillanat Gubbasztva, némán mozdulatlanul ültek a melegen oimó fényben mind a ketten. Az asszony keze fehér-izzón ragyogott a térítőn, mint egy odaejtett virág. A szeme elveszítette a színét. Csak fénylett. A szája rnegplrosodott oly feszülten, oly híj S telten piros lett, mintha minden pillanatban kicsordulna belőle a vér. fis a szeme Is, a szája is bevonódott valami kimondhattlanul vonzó és mámoritó üde ség mézével, olyannal, amit megizlelni az üdvösség lenne és a boldog halál. A fehér, a piros, a kék ragyogásának és az édességnek és a kinálkozásnak néma és forró fergefegc örvénylett a világos csend tűzvészében, a műiden szavakon túl való szótlanságban. Feuér szikrák fátyla lengett a férfi szeme előtt, de nem zavarta égő szeme látását. A Szive úgy dobogott, hogy majd kiverte a mellét, ügy dobogott dőngőn, zuhogdn mint az ijedt és kétségbeesett emberek tüskéi, mikor az ingó gátas verik, tömik, gyömöszölik, amelyet elmo-Trifkovics miniszter Szarajevóba, Nincsics külügyminiszter pedig Dubrovnikbe utazott. Politikai körökben a miniszterek utazását a muzulmánokkal folytatandó tárgyalásokkal hozzák összefüggésbe. Feloszlik a Maglajlics párt Tuzldról jelentik: A Maglajlics csoport, mint ismeretes, nagyon ráfizetett a kormány támogatására: egyetlen emberét sem tudta újra behozni a parlamentbe. Feltűnően kevés szavazat esett a pártra az összes Bosznia-Hercegovinai ke rületekben. A legtöbb voksot még Tuzlán kapták, Maglajlics íőfészkében, 4558-at de ez sem volt elég a hányados elérésére. A part eddigi képviselői csütörtökön Tuzlán ülést tartottak, amelyen arról tanácskoztak, folytassák-e egyáltalában politikai tevékenységüket az eddigi irányban, vagy pedig szüntessék meg az összes pártszervezeteket. Eb ben az esetben az Irsad cimü pártlapot is beszüntetnék. Végleges döntés még nem történt ezen az ülésen. Szakadás fenyegeti a bunyevác-sokác pártot Hírek a klerikális és mérsékelt szárny különválásáról A bunyevác-sokácpáríot a választások lezajlása után újabb események tartják izgalomban. Ezek az események, amelyeket a pártvezetőség még erősen titokban tart. nem értek még meg annyira, hogy tisztán lehetne látni mivé fognak fejlődni, azonban azt meg lehet állapítani, hogy a bmyevác-sokácpárt egységéi veszélyeztetik. Ismeretes, hogy a bunyevác-sokác pártban már a választásokat megelőzően is felmerültek súlyosabb természetű ellentétek és a pártvezetőségnek a legéberebb figyelmére és legnagyobb erélyére volt szükség, hogy a többizben fenyegető pártszakadást elhárítsa. Ezek az ellentétek már a jelölések megeitésénél is mutatkoztak, aminek következtében nagyon sokáig el is húzódott a végleges jelölés s fokozódtak akkor, amikor a Protics-párttal való választási együttműködés terve merült fel. A pártvezetőség a pártszakadást a választások előtt mégis elhárította, fia ez nem sikerül, úgy a bunyevácok sokkal gyöngébb választási eredményeket értek volna el, A legjobb bizonyítékot erre a demokratapárt szolgáltatja, amely a párt kettészakadása miatt nem tudott mandátumhoz juni. így is a bunyevác-so-w—■ ■'iiinii sássa! fenyeget a dagadó áradat. Úgy dobogott, mint a félrevert harang kengása. Az izgalom égette az ajkait és zúgott a fülében. Az a fehéren izzó kéz, amelynek az ujjai felé lángoltak, rettenetes erővel húzta. Olyan erővel, mint maga a boldogság. Utána kellene nyúlni ennek a kéznek. Forró ujjaival át kellene ölelni finom, karcsú csuklóját és egy mozdulattal odaltuzn; dobogó szivére, hogy ez belcverjeu a tenyerébe. Tudta, hogy a kis fehér kézben nincs semmi ellenkezés. Azt mondja neki: emelj fel és vezess! Jönni fog engedelmesen, ellenkezés nélkül, a készség édes szédületében, fis csak oda kell Hajolnia a fényesség fátylában izzó arcra, rsak a finom kis fej alá kell tartania a kariát, hogy az bágyadtan, boldogan ráomoljon. Kimondhatatlan nagy, tikkasztó és őrjítő szomjúságot érzett és az aszszbny arca úgy ragyogott, a szeme, a szája, mint egy édes itallal telt gyámé ntkehelv, A diadalmas szerelem ujjongot benne olyan büszkén, mint soha egész életében. Olyan üdvösségei megvalósulásé, amelynek a párjára nem emlékezett. Gyémántból való diadalkapu ive alatt állt a szive, oly csók küszöbén, amely megéri a halált és minden vércsöprje a győzelmi induló taktusát verte az erein. Könyek égtek a szeme alatt. Könyek, a melyek, ha kiáradnak, úgy omlanak majd, mint egy forró zuhatag egy határtalan öröm, büszkeség és hála sodrában. És mig a vágy mázsás teherrel nyomta, oly erővel, hogy szinte összeroskadt alatta, — meg se tudott moccanni. Vaskapcsok tartották mozdulatlanságban a karjait és minden izmát. A két keze ujjal a kétségbeesés görcsös merevségében fonódtak egymásra és bilincselték meg egymást, A forró köd mélyében egy érzés mozdult meg, amelynek nekácpárfban felmerült ellentétek miatt a párt egyrésze a választások alatt passzív magatartást foglalt el és nem vett részt a váasztásokon, aminek következtében a párt egy mandátumot vesztett. A passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedő bunyevácok eilen a pártban most főleg emiatt nagy az elkeseredés és ez előreláthatólag csak gyorsítani fogja a tisztulási folyamatot a bunyevác-sokác pártban. Az ellentétek már régebbi keletűek és most csak elmérgesedtek. A súlyos ellentétek onnan erednek, hogy a bmyevác-sokácpárt vezetőségében mindinkább a klerikális elemek jutottak túlsúlyra és igy a párt politikáját is mindinkább jobb felé tolták. .4 pártban azonban igen tekintélyes számbm vannak mérsékeltebb elemek. akik nem helyeslik az egyházi részről érezhető erős befolyás érvényesülését. A bunyevác-sokác pártban folyó harc igy tulajdonképpen a klerikalizmus és a liberálisabb felfogás küzdelmének tekinthető, de ezen kívül más ütközőpontok is vannak a két szárny között A bunyevácpárt vezetősége egyelőre ugyan még cáfolja a pártszakadásról elterjedt híreket. azonban beavatott helyről szer-.Mi«it,MMiiiriii ini—awaBMiBi rimi ........ vet adni nem tudta és keresni se merte. Egy ormótlan vadállat., amely hideg libegősben homályos víziókat eregetett rá, nehéz és bénító látomások sorát. A hideg gőzben, amely a mélységből a lelkére áradt, mint a novemberi kid rég elszállt sóhajok lelkei emelkedtek eléje és fejek sokasága: hamuszlnü arcok és megdermedt szemek. És kezek, sok, sok kis kéz, akaszkodtak a karjába és kitűzésedéit arcára csókok emléke hullt, mint egy hideg zápor. Reszketett a szive és minden idege reszketett. Vasszekér dübörgőit át rajta és hullajtottá rá a podgyászát: fellángolt emlékeket, kínokat, vergődéseket, megalázkodásokat, álmatlan éj., :akák sóhajait, a nyugtalanság rabságát, kftnyeket, amelyek a szégyen, a düh é: a kétségbeesés tüzével égették egykor arcát és lelkét. Sompolygásokat egy ablak alatt, áibódorgott éjszakákat, az idegei sok vad remegését, az asztalra borulva töltött órákat, kínos és tébolyult várakozásokat, óh, mennyi szenvedés, menyi gyötrelem és mea yi szegyein! való gyengeség! Milyen ivjrzas ztó emlékei annak a rabsz 1,teas ágnak, amit szerelemnek, sőt boldogságnak hívnak! , . . Az édes fényesség ott ragyogott előtte: az öröm csodálatos és fejedelmi kelyhe. És soha a vágya nein v..lt sznmjzsabb és elepedöbb. De nem mozdult. A szive dobogása végiglükteteít minden tagján és egész teste úgy reszketett, mint egy leiáncolt rabé. És a lelkében vékonyan, mint egy gyereksirás zendűlt fel a rémült panasz: — Félek a boldogságtól . . . Meddig tartott? Sokáig, vagy nem is sokáig és mi vetette végét? . . Csak arra emlékezett, hogy az asszony szeme ijedten és meglepetten tágult ki, igy nézett rá elcsodálkozva, értetlenül és megütődött hangon kérdezte: zett értesülésünk szerint ez valóban küszöbön van. A választások akadályozták me? eddig is csak a két frakció különválását. ami most már annál is inkább fenyegeti a pártot, mert magában a párt vezetőségében is több olyan polgári politikus van. aki nem azonosítja magát a párt mostani politikai irányával. Ezért a pártvezetőség minden fáradozása is nehezen fogja a tisztulási folyamatot megakadályozni. aminek következtében a két frakció valószínűleg teljesen külön, pártban fog tömörülni.. A tervek szerint mindkét párt hangsúlyozná a bunyevác jelleget, de hogy miképpen fognak politikailag elhelyezkedni, arról ma még korai volna jóslásokba bocsátkozni. Átadták a szuboticai mandátumokat A választási főbizottság befejezte működését Négy napi munka után, csütörtökön délután fejezte be Suboticán működését a választási bizottság. A zéróülésí, — amelyen a képviselői megbízó leveleket állították ki, s azokat a megválasztott képviselőknek átnyújtották — csütörtökön délután tartották meg Mettcsics Jocó dr. a zagrebi hétszemélyes tábla elnökének elnöklete mellett. A főbizottság tagjai közül jelen voltak Pletikoszics András dr. főispán-polgármester, Pavlovics István törvényszéki elnök, Nedelj- OVics Milorád dr. egyetemi tanár, Popovlcs Györg.y kerületi tanfelügyelő, Prolics Márkó gör. kel. -elkész, Matics Ivó dr., Brkity Györgye és Kuntily Márkó. A megválasztott képviselők közül elsőnek Juries Márkó radikális párti képviselő jelent meg, akinek a főbizottság elnöke átnyújtotta a — Mi az? ... Elmegy? . . Olyan volt a hangja, mint mikor a vékony porcellán eltörik: — Elmegy? ... Mit feleit neki? Feleit-e egyáltalában? Erre sehogy se tudott visszaemlékezni. Csak arra, hogy az asszony szeme, a meglepett, megütődött, ijedt tekintet előtte táncolt, mint egy macska, elüzhetctlen, fájdalmas látomás akkor is. mikor már az utcán volt, a hideg este sötétségében. És emlékezett arra is, hogy zuhant rá egyszerre egész testére, a vállára, a karjaira, a hátára, a lábaira egy olyan rettenetes, ólmos fáradtság, amilyet még soha életében nem érzett. Olyan kimondhatatlan fáradság, hogy reszkető lábai nem bírták el a saját súlyát és alig volt annyi ereje, hogy tel tudjon lépni a kocsira, amelyet odaintett . . . * Kinyitotta a szemét és lecsusztaüa a kezeit a homlokáról. Hirtelen ielpaitant, odament az Íróasztalához, elővett egy darab papirost és ráirt egy nevek És abban a pillantban, amint ráirta, gyufát rántott és meggyujíotta a levegőbe tartott papirost, amely ellobbant és a hamuja csendes zuhanással esett az üveglapra. Megrázkódott és elpirult, mint aki valami ostobaságot csinált és ijedten nézett körül: nem látta-e valaki? . , . Kifújta a hamut. Felkelt és a tükörszekrény elé lépett. Hosszan, kíváncsian nézett a tükörbe. Nézte árnyékos szemét, a mély árkot szeme szögletében és a sok kis árkot, amelyek ebből futottak az arcába. És nézte, sokáig nézte az ezüsíszinii hajat a halántékán. Mind a két kezét felemelte és végigsimitotta a szürke fürtöket lassan, határtalan nagy gyengédséggel és egy kis borzongással, mint aki egy kedves hatottja haján huzza végig az ujjait.
