Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)
1923-03-28 / 86. szám
Ara egy és fél dinár XXSY. évfolyam Slcgjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár LZERKEísZTÍ SLG: Kralja Alezandra-utica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexendra-nüca 1 (LelLach-palota) AUitsák helyre a Vajdaság feJJboriíIt jogrendjét állampolgárok személyi 'Hreronsagát * nemcsak i Akik a választások alatt olyan nagylelkűséggel szórták a gyönyörű Ígéreteket nem vehetik rossz néven, ka a választások után ezeknek az ígéreteknek beváltását kérik tőlük. A magyarságnak nincs parlamenti képviselete, a számonkérés tehát a magyar sajtó kötelessége. S mi megkezdjük a számonkérést annál a politikusnál, akit a korona bizalma az ország élére állított, akit a hatalom ereje és a nép bizalma választási győzelemre segitett s akinek van módja, hatalma és ereje ahhoz, hogy az országnak adott ígérete t be is váltsa. Beváltsa nyomban és haladék nélkül minden téren, ahol az adott ígéret beváltása nem függ a törvényhozás elhatározásától, fölhatalmazásától vagy hozzájárulásától. A miniszterelnöknél választási szózatában az Ígéretek legelején kötelezettséget vállalt arra, hogy helyreállítja az országban a közrendet és közbátorságot, a személy és vagyonbiztonságot. A közrend és közbiztonság nemcsak Délszerbiában fordul föl, Az és vagyoni a politikából gyújtogató, fosztogató és öldöklő bolgár korriitácsi bandák és a politikai indok nélkül ugyanilyen, módon egyéni számlára garázdálkodó szabad hajdúk veszélyeztetik az országban. A Vajdaságban sincs közbátorság, a Vajdaságban sincs személy és vagyonbiztonság, ha nincsenek is bolgár komitácsik és a föld népéből rekrutálódó és a hatóságok elöl az erdőkbe menekülő szabad hajdúk. Nem nyúlunk vissza a messzi múlt eseményeire, csak azokat a tényeket sorakoztatjuk egymás mellé, a melyek azóta történtek, amióta Pastes miniszterelnök a radikális kormány élén kormányozza az ország hajóját. Még a választási kormány megszületésének mézesheteiben egy álarcos csapat behatolt egy novisadi magyar lap szerkesztőségébe és a lap felelős szerkesztőjét ügy bántalmazta, hogy az heteken át nyomta a szanatórium ágyát. Nem nagy időközben bombamerényletet követtek el ugyanazon iap szerkesztőségc,kcllen. Még el sem ült az az izgalom és egy suboticai napilap nyomdájában fosztogattak és romboltak. A választások előtt egy novisadi német lap nyomdájába vetettek három bombát. Ezeket a sajtóorgánumokat, amelyek ellen soha lefoglalást a vizsgálóbíró el nem rendelt, amelyek ellen soha bűnvádi pert az ügyész nem indított, amelyeknek iránya és írása tehát a törvénnyel soha összeütközésbe nem jutott, az ellentétes politikai alapon álló sajtó egész nyíltan fenyegette »büntetéssel« és nem csinált titkot belőle, hogy megérti és helyesli ezeket a támadásokat. A rendőrség a tetteseket egyetlen esetben sem találta meg, a királyi ügyészség viszont egyetlen esetben sem indított bűnvádi eljárást bűncselekmény elkövetésére való egyenes felhívás vagy bűncselekmény íeldicsérése miatt. A Vajdaság városaiban majdnem sorozatosan, egymásutánban rombolták össze éjszaka azokat a cirníáblákat, amelyeken az üzlettulajdonos az állam nyelve mellett a magyar és német nyelvet is használta. A rombolások előtt helyenként ultimátummal követelik a magyar és német felírások eltávolítását. A tetteseket most sem sikerült megtalálni. de az ismeretlen tettesek szándékainak tisztaságát nyilvánosait megdicsérte az a sajtó, amely állandóan uszít a magyar és németnyelvű cinifelirások használata ellen. A közvádló most sem ébredt tudatára annak, hogy a cimfelirások összerombolása bűncselekmény, a melynek feldicsérését a büncetőíörvénykönyv, tiltja. A német párt agitációját bombával és revolverrel megakadályozni akaró egyéneket a novisadi rendőrség lefogta, de az illetők nevét polgári állását és vallomásaik lényegét a nyilvánossággal nem közölte. A választás éjszakáján, amikor a rendőrséget a belügyminiszteri rendelet fokozott éberségre és vigyázatra kötelezte, az egyik délbúnáti városban beverik a német és magyar polgárok ablakait és a két kisebbségi párt vezéreinek lakását kőzáporral és revolverlövésckkel valósággal ostrom alá fogják, nem törődve azzal, hogy gyűlölt politikai ellenféllel együtt veszélyben forog családjának élete is. A választás után a Bácskában •nyílt utcán inzultáiják a német párt egyik megválasztott képviselőjét és egy magyar műkedvelői próbán boxerekkel és revolverekkel támadnak reá — asszonyokra és leányokra. Tettes itt sincs soha. Az nem vigasz, hogy ezekkel a kilengésekkel a kormány nem azonosítja magát. Az nem vigasz, hogy ezeket az erőszakoskodásoka: a komoly politikai tényezők »felelőtlen elemek« számláján igyekeznek elkönyvelni és a szembenálló pártök egymást vádolják, egymást gyanúsítják azzal, hogy a felelőtlenek az ő érdekükben garázdálkodnak, az ő támogatásukat élvezik. A Vajdaság kultúráját, gazdasági viszonyait, közigazgatási berendezkedését tekintve, a Vajdaság népére — és különösen magyar és német népére nézve ezek a hatalmaskodások épp olyan szörnyűségek, mint a délszerbiai parasztra a bolgár komitácsik és szabad hajdúk rémtettei. A vajdasági hatalmaskodások csakúgy fokmérői a közbátorság hiányának, mint a déiszerbiaiak. Mindkettő alatt szenved tek egy-egy országrész népességének ímeghatározott kategóriái, mindkettő rontja az ország tekintélyét, hitelét és pénzét. Nincsies külügyminiszter m tudottá a sajtó képviselői előtt tel: legutóbbi expozéjában: hogy jaj annak az országnak, amelynek politikáját ,a kormányen kívül álló felelőtlen tényezők intézik és amelynek kormánya az államügyekbe való ezt a beavatkozást eltűri, mert az az ország pusztulásra van ítélve. A külügyminiszternek ezt a kijelentését a maga ’ teljességében' helyeseljük. De ennek a kijelmtésmk igazsága nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai vonatkozásban is érvényes. A Vajdaságban ma az állam szervezett bíróságain és rendőrhatóságain kívül »felelőtlen elemek« is Ítélnek és büntetnek, tehát felelőtlen elemek csinálják a politikát. Ennek a következménye az, hogy megrendüli a közbiztonság és megrendült a hit az államhatalom erejében, A. kormány pedig tűri ezt az állapotot, hiába állítja az ellenkezőjét. Mert ha nem tűrné, egy pillanatig sem hagyhatná meg, a rendőrhatóságok élén az'olyan embereket, akik nem tudják, vagy nem akarják kinyomozni ezeknek a hatalmaskodásoknak a tetteseit és az ügyészségek élén az olyan közvádlókat, akik nem tudják, hogy a bűncselekményre való felhívás termeli a büntevőket, a gonosztett feldicsérése bátorítja és követésre bírja az ingadozókat. Amely országban nyilvánosan »vogclfreinak« nyilváníthatók a politikai ellenfelek, abban az országban nincs jogrend, az az ország nem jogállam. Nekünk szomorú elégtételünk, hogy a »Balkán*, melyről az ellen ségei sem mondhatják, hogy barátja a nem szláv lakosságnak, követeli a legerélyesebb kormányintéz« kedést a felelőtlenek ellen és ha ez meg nem történik a régi sze/b szabadságharcosok ellenerőszakával lenyegetödzik. De az ország egyik rétegének erőszaka ellen felvonultatni egy másik réteg erőszakos megtorlását, az —• polgárháború. Ezt pedig minden áron és mindent eszközzel meg kell akadályozni. A kormány Délszerbfában magas dijakat tűz ki a gonosztevők fejére, hadseregszámba menő katonai és csendőri karhatalmat küld le ágyuk; kai és gépfegyverekkel, a kozbátorság helyreállítására, meghoz minden anyagi és emberáldozatot, hogy ott lakó polgárainak élet és vagyonbiz«! tonságát megoltalmazza. Ez a kormánynak természetes és elemi kötelessége. De épp úgy kötelessége helyrelá- Itteni a Vajdaság felborult közbiztonságát is; természetesen más eszközökkel. Nem kell elnéznie saját közegei« nek az ilyen bűncselekmények ktnyomozása körül észlelhető tagadhatlan engedékenységét. Hacsak egy-két esetben is elveszik a bűnösök megérdemelt büntetésüket —< nyomban helyreáll a rend és a nya* galom. IJj választások terve az előtérben Kiesett a kormány kezéből a kezdeményezés — Korosec és Spaho zagrebi tárgyalásai — Prifeicsevics megint koalíciót akar tűén mutatnak rá arra, hogy a radikális pártnak lehetetlen ma Radicscsal bármiféle paktumra is lépni és hogy Pasicsnak már a zsebében is van a házfeloszlaló királyi ukáz, melyet ha szüksége mutatkozik, már a parlament első ülésén fel fog olvasni. A Pasicshoz közelálló TribüntI ugyan kedd esti számában egy ugyancsak névtelen interjúban cáfolni próbálja ezeket a kombinációkat, mondván, hogy ismeretlenségbe burkolódzó politikusok nyilatkozata nem lesz irányadó a kormányra nézve, de ez a cáfolat olyan erőtlen, hogy szinte inkább a kombinációk megerősítésének tetszik. Zngrebban megkezdődtek az autonomista blokk megalakítására vonatkozó tanácskozások a három nagy ellenzéki párt vezérei közt. A keddi nap folyamán Beogradba még nem érkeztek hírek a tárgyalások eredményeiről, éppen ezért az ország politikai központja még mindig tájékozatlanul áll az eseményekkel szemben. A helyzet súlypontja Ri d es Korosec és Spaho tanácskozásán dől el, épen ezért a politikai kezdeményezést a kormány, illetve a radikálispárt mindaddig nem ragadhatja kezébe, mig bizonyosan nem tudja, hogy mit akar csinálni az ellenzék. A politikai tétlenségre kárhoztatott kormány mellett a többi ellenzéki pártok is tehetetlenül állanak az eseményekkel szemben. A képviselőház összeüléséig már csak három hét van hátra, de ilyenformán kevés kilátás van arra, hogy április 16-ig akár provizórikus kormány koalíciót le hessen létesíteni. A helyzet zavarossága mindinkább megérleli az újabb házfeloszlatás gondolatát, mint az egyetlen lehetőséget más pártviszonyok megteremtésére. Jellemző, hogy az utolsó két nap alatt a kormánypárt félhivatalos orgánumai kezdik mind erősebben hangsúlyozni ezt az álláspontot. A lapokban interjúk jelennek meg meg nem nevezett radikális vezér férfiaktól, amelyek szinte egyönte* Egy másik, ugyancsak radikális körökből eredő verzió szerint nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a radikálisok Radiccsal is tárgyalásokba bocsójtkoznak, de csak abban az esetben, ha ő jön Beogradba. A radikálisok úgy tudják, hogy a muzulmánok és klerikálisok minden körülmények között el fognak jönni Beogn dbo és részt vesznek a parlament munkájában. Ezt megerősíteni látszik Korosecnek és Spahónak egy-egy, a beogradi sajtóban megjelent nyilatkozata, amelyben kijelentik, hogy feltétlenül részt akarnak venni a parlament munkájában. Spaho még azt is hozzáfűzte nyilatkozatához,
