Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-06 / 36. szám

BÁCSMEGYE1 NAP .0 1923. február 6. Megkerültek a vasúti tolvajok Három vasutast adott át a rendőrség az ügyészségnek Legutóbb már beszámoltunk azokról az újabban ismét elszaporodott vasúti tolvajlásokról és vagon-feltörésekről, amelyek a suboticai pályaudvaron a legutolsó hetekben történtek. A rend­őrség azonnal megindult erélyes nyo­mozása már eredményre vezetett és Miladinovics rendőrkapitánynak sikerült a tolvajlások tetteseit kézrekeriteni. A rendőrség letartóztatta Komáromi Imre, Bisztrícs Obrad és Kovacsics An­drás suboticai vasutasokat, akik rend­szeresen fosztogatták a vagonokat, mig a tolvajszövetkezet feje, Tatalovics Marko még szökésben van. A vasúti tolvajok rengeteg árut loptak el az utolsó hetekben, különösen sok bőrt, szövetet, cukrot és lisztet, de ezenfelül más árukat is rendszeresen lopkodtak. A nagyértékü árukat azután Petrovo­­szelón adták cl, azonban azok megke­rültek és a rendőrség részben már ki is adta őket a megkárosítót} kereske­dőknek. A rendőrség a bárom letartóztatott vasutast hétfőn már átadta az iio-yész­­ségnek. # A rendőrfőkapitányok harca a kormány előtt Pletikoszita főispán beogradi tárgyalásai Több fontos városi ügy elinté­zése céljából Pletíkoszits András dr. főispán-polgármester hétfőn reggel Beogradba utazott, hogy ott egyrészt jelentést tegyen a kormánynak gyors elintézést kí­vánó ügyekben, másrészt inter­veniáljon néhány már régebben huzpdó városi ügy jóváhagyása érdekében. A főispán beogradi utazása ösz­­.zefüggésben van a suboticai rendőrségen néhány hét óta folyó személyi harc is. A rendőrfőkapi­tány és helyettese között folyó pare ma olyan stádiumban van A temetés Irta: Balázs Sándor •:v’''1 i. Hidegen szikrázott a téli nap az utca kövén és Mihály éppen arra gondolt, hogy milyen jó lesz egyet sétálni a friss levegőben, amikor a cseléd sürgönyt ho­zott be. Kalocsáról jött, nézzük csak. Mi­hály nyugodtan tépte fel, biztosan Gá­bor akar valamit, de mikor belenézett, hirtelen elsötétült a szeme előtt a pa­piros. Mi ez . . . mit . . . hogy Gábor ... az nem lehet. Újra meg újra elol­vasta s a keze közben erősen reszketett. A sürgönyben ez volt: Gábort operál­ták remény kevés jöjj azonnal. Jolán. Mihály megszédült, a falhoz kellett támaszkodnia. Gábor!... Az lehetetlen! Mi baja volt? Az a vasgyuró! Megope­rálták és most meghal már meg is halt, nlert az a »remény kevés« nyilván any­­nyit jelent, mindenki ismeri már a sür­­gönystilust. Gyorsan összepakolt és kocsit ren­delt, még a déli vonatot elérheti. De akármit csinált, csak egy gondolat za­katolt az agyában, akkor is, mikor je­gyet váltott s a pénztáros mogorva ar­cába nézett, vagy mikor beült a kupéba s a hordárt kifizette: meghalni Gábor nak, aki az életet úgy szerette s akit az élet is annyira szeretett — micsoda ret­tentő dolog! Még neki is az, hát még Gábornak, hogy fájhatott itthagyni min­dent“, a özép kis feleségéi, ezt az egész khmisz) drága, egyetlen földi életet. Kinézett áz ab Iákon $ qTtogy a havas tájék e'.Sífcloii szeme előtt, a sok-sok emlék íeirájzótt a múltból és a vonattal együtt vágtatott, kísérte. Testvére volt már,_ hogy _ lehetetlennek látszik a rendőrség két vezetőjének együttmű­ködése. A rendőrség fegyelmének megvédése érdekében tehát sür­gősen szükséges ennek az ügy­nek rendezése. Elsősorban ezt célozza a főispán beogradi utazása. Pletíkoszits főispán a legutolsó napokban részletesen meghall­gatta^ úgy Karakasevics Gábor rendőrfőkapitány, mint Palmar Kálmán főkapitány helyettes je­lentéseit és ezeknek alapján re­ferál a belügyminisztériumban a rendőrségen folyó személyi harcról. Több más ügyben is közbenjár Beogradban Pletíkoszits főispán. Elsősorban rendezni kívánják a pénzügyi tanácsosi állás betölté­sének kérdését. A városi takarék­­pénztár szervezési munkája már teljesen elkészült és megnyitását nagyrészt az hátráltatja még, hogy igazgatóját, Lepedőt Illés pénzügyi tanácsost még nem mentették föl állásétól. Ä bimyevác-Protics-párl megegyezése előtt A bunyevác-sokac-pártban hajlandóság' van a Proticsékkal való választási együttműködésre A bunyevác-sokác párt tárgyaló- tózkodó magatartása, amelynek I a rarH.k-ni.cnartfo f0jytán még a jelölésekre vonatkozó intézkedéseket sem tette meg a párt, részben azzal magyarázható, hogy a párt már régebben azzal a tervvel foglalkozik, hogy valamelyik más ellenzéki párttal kooperáljon. A Pro­tics-párt különválása óta pedig mindinkább megerősödött a bunye­­vácoknál az a kívánság, amelyik a Protics-párttal való kompromisz­­szumot akarja. A pártban ugyan frnég mindig vannak olyanok is. akik önálló listá­val akarnak a választásokba menni, azonban a legutóbbi események, a melyeknek következtében a párt tagjai közül többen csatlakoztak a radikális. párthoz, arra a belátásra késztetik a párt vezetőségét, hogy a leghelyesebb, ha választási kom­promisszumra lép a Protics-párttal. Sok függ- még természetesen attól, hogy miképpen sikerül az egvütt­­müködés feltételeiben megegyeznie a két pártnak, azonban a bunyevá­­cokban mc& van arra is a hajlandó­ság. hogy a listavezető helyét áten­gedjék a Protics-párt jelöltjének, ha ezzel szemben a járási jelöltek a bunyevác-sokác párt 'tágjaiból ke­rülnek ki. A suboticai radikálispáríban meg­lehetős idegenkedéssel fogadják a bunyevácok és a Protics-párt között meginduló tárgyalásokat, mert a ra­dikálisok tartanak attól, hogy egy sai a radikálispárttal egy választási kompromisszumra vonatkozólag, a mint ismeretes eredménytelenek maradtak. A radikálispártnak külö­nösen a bunyevác gazda-csoportja idegenkedett a bunyevác-sokác párttal való megegyezéstől, viszont a bunyevác-sokác pártban is sokan voltak olyanok, akik nem akartak a radikálisokkal való együttműködés­ről tudni. A bunyevácok politikai orientációja azonban most lényegesen fordulat előtt áll. A »Bácsmcgyei Napló hétfő déli számában közölte már a Subo­­ticán tartózkodó Ivanics Momcsiilo Proíics-párti képviselőnek nyilatko­zatát, amelyben kijelentette, hogy a Magyar Párt és a bunyevác-sokác párt vezetőségével kíván tárgyalá­sokba bocsátkozni választási kom­promisszum megkötése, céljából. A kilátások szerint a bunyevác­­sokác párttal folytatandó tárgyalá­sok sikerrel kecsegtetnek. Az ered­ményről ugyan ma korai volna be­szélni, mert eddig még meg sem kezdődtek a hivatalos tárgyalások, azonban beavatott helyről vett infor­mációnk szerint a bunyevác-sokác pártban olyan komoly a hajlandóság a Protics-párttal való együttműkö­désre, hogy a két párt közötti vá­lasztási kompromisszum bizonyosra vehető. A bunyevác-sokác párt eddigi tar­ilyen választás! kompromisszum árthatna a radikálispárt .választási eselveinek. Amint értesülünk a bunyevác* sokác- és a Protics-párt közötti tár­gyalások rövidesen kilépnek a nerrt kötelező megbeszélések keretéből s néhány napon belül eldől, hogy csakugyan létrejön-e ez a megegyc-ZeS< • • * **cm. neki Gábor, egy évvel idősebb csak, mint ö és gyermekkoruktól fogva együtt birkóztak, tanultak, tánciskoláztak, együtt kisérték ki az apjukat, anyjukat a temetőbe és ha azóta, hogy megem­­beresedtek, el is szakadtak egymástól, azért valahogy mindegyikük maga mel­lett érezte a másikat és most tessék.­­Mihálynak keserű könny égette a tor­kát és vad düh fojtogatta. Valami sú­lyos és nagy szót szertett volna kiál­tani, az öklével betörni az üveget s az eget fölverni átkaival. De aztán lassan, ahogy az idő telt, csöndeseden fájdal­ma és haragja. Az utasok beszélgetése kizökkentette bus gondolatai közül, kez­dett már a tájra is figyelni és azon kapja magát, hogy egy messze kutágason el­mosolyodott, mert olyan volt az. mint egy óriás csősz, ahogy gyerekek raj zolnák, botjára — a kút gémjére — tá, maszkodva. És amit eddig tagadott, most ébredezett benne a remény is, hogy hátha — hátha mégis, történt már iyen csoda és Gábornak vasból van a szervezete. Mikor pedig megette a ma­gával hozott ennivalót és utána rágyúj­tott egy szivarra, majdnem azt lehet mondani, jókedve lett. Próbálta ugyan többször összeráncolni a homlokát és visszakomolyodni az első döbbenetbe, de ez többé nem sikerült teljesen. Úgy érezte, de egész határozottan, hogy minden jóra iordul és Gábor újra egész, séges lesz. Csak amikor megérkezett Kalocsára és ott sápadt arcok és könnytől bágyadt szemek fogadták, tudta meg, hogy hiá­ba remélt. Gábor már akkor halott volt, mikor ö a vonatra ült. Egy semmi, egy pattanásból a nyakán lett az egesz és három napra megölte. Mihály egész 'éj-Elfoifták a topolai rablókat Tyúklopáson rajtavesztettek a nagystílű betörők Néhány hét előtt hírt adtunk arról a két vakmerő rablásról, amelyet Topolán Lörincz József juhásznál ég Szokolal Gergely kereskedőnél kö­vettek el revolveres banditák. Az esti szürkületben két idegen állított be előbb Lörincz, azután Szokolal házába, revolvert fogtak a háznépre* mindkét helyen pénzt és értéktár­gyakat szedtek össze, s elmenekül­tek. v <4 Február 1-én újabb betöréses lo­pás történt Topolán. Varga István gazdálkodó házát fosztották ki. a: honnan többek közt negyven páfl tyúkot loptak el. A nyomozás kide­rítette. hogy a betörést Mernyák Péter az unokaöccsével, Mernyák Pál kulai lakossal együtt követte ci, Mernyák Péternél tartott házkuta­tás alkalmával meg is találták a lo­pott tyúkokat. Letartóztatta a csend­­őrség Mernyák Pált is. aki huszon­három éves, nős, családos ember. A1 csendőrség megállapította, hogy Mernyák már régebben követeit el betöréses lopást. Kulán egy éksze­rész-üzletet fosztott ki. Ezért le Is volt tartóztatva, sikerült azonban 3 fogházból megszöknie S azóta bujdo­sott.. y'Tjl Mernyák Pál a vallatás során be­ismerte. hogy a Lörincz és a Szoko- Iai házban is ő követte el a rabláso­kat. Mernyák anyjánál meg is talál­ták elrejtve Szokolai két aranyórá­ját, a többi lopott tárgyakat az or­gazda család már értékesítette. Mernyák Pált bekísérték a subo­ticai ügyészség fogházába. i : o.i jel fent volt és Jolán vigasztalan pana­szait hallgatta. Hogy Gábor mennyire várta öt. hányszor kérdezte és inég utoljára is, mikor eszméletnél volt. a sze­me végig kutatott az ágya körül álló­kon és a szája mozgásán látni, lehetett, ahogy leheli: Ml-há-!y... De ki gon­dolta volna, még akkor is. iiogy meg­hal! Ilyen ember. A másnap a temetés körüli dolgokkal telt el. Érkeztek mindenfelől az atya­fiak, a városból a jóbarátok, feketeru­hás asszonyok, egész nap hangos volt a ház a jövés-menéstől, ajtócsapkodás­­tól, orríuvástól és fejcsóválástól. Mihály, mikor elintézett mindent, ami ilyenkor keil, észrevétlenül bement a halottas szobába és sokáig ott maradt. Elnézte a fekete posztóból élesen kirajzolódó sápadt arcéit és búcsúzott tőle. Isten ve­led. testvér, valóban jó lett volna még egyszer legalább kezet szorítani!... Mélységes, olthatatlan - gyászt érzett, valami olyat, hogy az ő jókedvének örökre vége és ez a felhő, amit most Gábor halálára borított, sohasem fog el­oszlani többé. II. Meg volt a temetés, nagy tömeg em­berre!, szép beszédekkel, fel-feltörő sí­rással, asszonyi ájulással és a kopor­sóra hulló rög ama szörnyű dübörgésé­vel. ami beivódik a fülbe és néha éjsza­ka felriasztja az alvót álmából. Lezaj lőtt az ebéd is, komoran, szótlanul és ebéd után az egész család beült a sza iónba. Nagy csend volt itt is, csak a só­hajtás nem szűnt meg, hol ebből, hol abból a sarokból hangzott fel. A nap be­sütött az ablakon és két léuyes csíkot húzott a falra és a szőnyegre. Ha valaki megszólalt, felnéztek, bólintgattak’ 8 fe­jükkel és tovább hallgattak. Mihály az egyik szögletbe húzódva keserűen néz­te őket. Ha volna itt egy bátor, szóki­mondó ember, annak most így kellene beszélnie: — Tisztelt társaság, önök' itt mind mélyen hallgatnak, de ez a csend már, nem a gyászé és emlékezésé, hanem —1 ne haragudjanak, hogy őszintén kimon­dom — az unalomé. Világért sein aka­rom ezzel azt állítani, hogy önök a sze­gény elhunytat nem szerették. Meg va­gyok győződve róla, hogy igen és na­gyon, de azt is hiszem, hogy önök most mind mást szeretnének csinálni, mint itt ülni és egymás sóhajtását nyelni. Pél­­lául ön. mélyen tisztelt özvegy, bármily nagy is az ön fájdalma, most mégis, ha: tehetné, előszedné a ruháit és válogat­na köztük, hogy melyiket festtesse fe­ketére. Vagy ön. tisztelt uram (és most odafordulna Jolán apjához), nyilváit azon tűnődik* hogy a lánya hozománya megvan-e még egészen, amit íérjhezme-’ nőskor kapott. És ittvan ön, asszonyom, akit, mint jó anyát, súlyos gondok bán­tanak, mert~a!ig négy éve adta férjhez a lányát és most ime újra kell kezdeni a férjkeresést. Jolán mindössze huszon­két éves. így nem maradhat, még sze. rencse, hogy nincs gyerek. Igaz, hogy itt van a kisebbik is — ön az, szép kis­asszony, aki az egész farsangot itt akar­ta Jolánéknál tölteni és most vége. egy kicsit ezért is könnyes a szeme, nem­csak Gáborért. Ön pedig, Kedves nagy­bácsi, már ebéd óta tűkön ül. legjobb szeretné a kocsist kiáltani £5 befogatni á szánba és repülni haza a pusztára, nlert fél, hogy az a pernaíiajder Jancsi i megint nem ad elég szénát az ökrök­­ínek-. Ég .vetül Ön, 3 szegény távoli ro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom