Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-04 / 34. szám

1923 február 4. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal zettek. Jövedelmük volt az italmérés, a révvámok és malmok utján. Birto­kaikban háboríthatok nem voltak. Vetés és aratás idején bevonulni csak háború esetén tartoztak. Tiszt­jeik nemességet, sőt Stanisavljevič Aron báróságot kaptak. Utoljára 1850-ben a május 7-én kiadott ha­tárőrvidéki törvényben a sajkások újólag biztositattak birtokaikban: »a % sajkások területe elválaszthatatlan része az osztrák monarchiának. Céi­­jok marád ő felségének a császár­nak és királynak békében és hábo­rúban, bel- és külföldön, a legmagasb rendeletek értelmében minden ka­tonai szolgálatot teljesíteni... Ezért kapják a sajkás községek törvény­szerű javaikat, úgy a magok mint a maradékaik részére igazi és állandó birtok gyanánt.« • A sajkások mindig mintaszerűen, lelkiismeretesen 'és békés egyetér­tésben szolgálták államukat és ural­kodójukat. Nem volt közöttük soha lázongás, fegyelmetlenség, vagy belső villongás, nemzetiségi vita. Szerbek és magvnrok nem ismertek mást, csak kötelességet és bajtársi szeretetet. Parancsnokaik: a két Stahisavljevič, Magdié, Živkovič, Jankovié, Appel stb., mind egyfor­mán szerették és gondozták legény­ségüket és hajóikat. így azután a sajkások mintaképei voltak mindig a kötelességüket pontosan teljesítő, egymást különbség nélkül szerető, becsületes népnek. Mai utódaik ugyancsak ilyen emberek, kik az ál­lamnak és társadalomnak mint be­csületes, hűséges és szorgalmas ter­melő munkások épp olyan hasznos szolgálatot tesznek, mint elődeik hajóhadaikkal. éppen a Tisza-féle. A magyarok fel­készültek és — leszavaztak. Persze nem a kormánypárti jelöltre, de még csak nem is valamelyik függetlensé­gi kurucra, ellenkezőleg, dr. Miletics Szlavkóra. a szerb radikális párt ak­kori és mostani egyik vezérére. Ni­ni! — a politika önmagába vissza-Bánság legnagyobb magyar községe Debeljácsa (Torontálvásárhely) Az egykori Torontálvásárhely, ez a szép és nagy magyar község, úgy terül e! az alsó Bánság szláv német és román tengerében, mint valami oítfelejtett sziget. Másfélszáz esz­tendő előtt keletkezett ez a tiszta magyar, reíoraiátus hely és érdekes, hogy az első ‘ k^resztséghen szláv nevet kapott: Debeljácsa volt az el­ső neve,'i'orontáivasariieiyuek egy Dobeli Jása nevű korcsmárosról, aki­ről ez az elnevezés a falura ragadt. Az alig százötven esztendős köz­ségnek nagyszerű fekvése van és ez volt Akárhányszor afrikai feketék is megjelentek a hires torontálvásár­­helyi vásárokon — de nem a cirkusz­ban, se a panorámában! Természetes, hogy ez a körül­mény az itteni polgárokat a magyar ember természetének megfelelő vál­lalkozásokra bírta (ló, marha, ser­tés tenyésztés, hizlalás és eladás) Debeljácsán. ‘r 1 **r^ .? Ami azt illeti, nemcsak a született tőzsgyökeres debeljácsaiak érzik jól magukat ebben a kedves, _ viruló, szép községben, de mindenki, akit valamilyen dologban erre vet a szél. Még a kávéházi élet sem hiányzik innen-A kávéházi élet olyan ebben a nagy magyar községben, akárcsak valamelyik bánáti varosé. A dél­utáni alsós-, dominó és sakkparti­nak éppen olyan törzsasztala van, mint amilyen élénk eszmecserés, hangos a »börze-asztala«. A »Babos«-féie kávéházban erősen JoanoviS Simon gyógyszerész térő játéka, melynek — sajnos — most sem lesz az a következménye, hogy a titcli szárnyvasut Deoeijá' csán kapcsolódik a pančevo—beéke. rekihez, nem pedig azért, mert ak­kor a nyakas kálomisták nem hó­doltak be a kormánypártnak, most Goes a! János ref. lelkész a körülmény erősen hozzájárult ah­hoz, hogy messze földön ismert, ne­vezetes hellyé váljék. Debeljácsa felvirágozásának másik titka: lakói­nak szintén messze földön hires vendégszeretete. Ez a két jó tulaj­donsága tette egy nagy vidék gaz­dasági központjává. Az itt lezaijó országos nagy vá­sárok igy születtek meg. minden reklám nélkül. Aki egyszer a vásár-Főtér, háttérben az aj bank de még természetesebb, hogy ez a helyzet további iejiesztésre önként kínálkozott, itt kanyarodik közsé günk történetében az a bizonyos po­litika I a forgalom — és általában az egész Bánát forgalmának — köny­­nyepb lebonyolítása végett szükség volt arra, hogy Torontáli Bácskával összekössék. Ezt szolgálta volna a sének minő nagyszerű következmé­nyei volnának Bácskára, Bánságra Horváth István bíró helyi »sütögető« főztjét megizielte, az itteni polgár magyaros szives ven­déglátását élvezte, visszavágyik ide ha épen — mint a hogy sok száz példa igazolja — Bergamőban, Itáliában, avagy Athénben ringaták is böl­csőjét. Debeljácsa volt — különösen a háború előtt — a felső Balkán »Nižni Nowgorodja«. A Balkán min­den egyes nemzetiségének legked­veltebb találkozó helye ez a község Tóth Ferenc a magyar párt alelndke egyaránt és figyelmeztették is a vásárhelyi magyarokat, hogy jól vi- i debeljácsa-titeli szárnyvasut. Régen kiböngészték azt már hozzáértő em­berek, hogy e szárnyvasut kiépité­­scljék magukat, tartsanak egy kicsit i kormánypárttal is és akkor nem ? marad el a jutalom. Éppen jött a vá-1 laszíás. Talán a Héderváry. vágyj pedig késő, mert megkapta már Orlovát. Azért a fejlődés szekere nem ál­lott meg utján. A 'T^epiő szerencsés, jó kezekben van, amit az alantiak is élénken bizonyítanak. Nemrégen hívták nieg a debeljá csai kálomisták lelkészül Gacsal Já­nos volt pancsevói papot, ki vaióoan szerencsésen egyesíti magában mindama tulajdonságokat, melyek egy vezetésre hivatott férfiúban a mai nehéz körülmények között meg kell hogy legyenek. Egyházi és vi­lági élete, társadalmi és kulturális tevékenysége annak mutatják őt, kire a falunak már régen szüksége volt és akinek eljövetelével betelje­sült azok vágya, kik a község gyor­sabb tempójú fejlődését óhajtják. A »Kaszinó«, a »Magyar Kulturegyesü­­let« megalakulása Qacsal nagytisz­­teletü ur nevéhez fűződik, bizonyára ezek további fentartása és fejlődése is tőle vár irányítást. Külön szerencséje Debeljácsának, hogy a község jegyzőjének szemé­lyében olyan férfiú áll a közigazga­tás élén, aki teljesen megbecsüli a lakosságot, aki megismerve a ma­gyar ember őszinte, jóhiszemű vol­tát, fertíartás nélkül valóJojalitását, megtalálta azt az utat, amely a falu népével való közös és békés mun­kálkodást lehetővé teszi. Kovincsity Milán, Debeljácsa jegyzője, erős kézzel és nagy megértéssel őrködik azon, hogy a község társadalmi éle-* tét ne zavarják meg bántó egyenet­lenségek s hogy a debeljácsaiak iga­zán otthonosan érezzék magúkat) Krausz József bankigazgató zajlik délutánonként, esténkiní tt debeljácsai élet. A »Hitelbank« vezetői Krausz Jó­zsef és Krausz Árpád, azután Pár­tos Simon téglagyáros, Révész ál­latorvos, Vilovszki igazgató, a fiatal Babos el nem maradnak rendes do­minó- vagy alsóspártijuktól, »börze­asztaluktól«, valamint dr. Somogyi sem engedne el egy déiutánt kibice­­lés nélkül s egy világért sem szól bele a játékba, amig valamelyik já­tékos — hibát nem csinál. A Magyar Párt vezetői: Szejßi Imre és Tóth Ferenc is tpeg-megje­­iennek és rendesen itt vitatják meg a párt tagjaival a napi eseményeket. A kereskedővilágot a Stein-testvé­rek, Krausz Dávid és a fiatalabb nemzedék számos alakja képviseli. Debeljácsa pénzügyi és kereske­delmi vállalatai közül kétségtelenül 'egerősebb az újonnan alakult »Hi­telbank«, kapcsolatban a »Bánáti Ipar és Kereskedelmi R. T.«-al. Rö­vid megalakulása óta igen jó nevet szprzett magának s az élén álló ve­zetők tudása és akaratereje biztos garancia arra, hogy a fejlődés mind­két céget még magasabb fokra, ne­vüket még ismertebb pontra juttat­ják. Tóth János fakereskedő Egyébb régi intézményei is szolid, de biztos alapokon állók. A pancse­vói »Népbank« fiókja, ugyanannak »Depo«-ja, fakereskedése mind-mind jó hírnevű vállalat. Társadalmi és kulturális téren is említésre méltó helyet foglal el De-

Next

/
Oldalképek
Tartalom