Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-18 / 48. szám
1923. február 18 BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal Egyéni Herkules vidéki körúton A vándorbirkózóval Szívácon találkoztam a műit héten. Hatalmas mellén pogácsaszerü kerek álaranyérmek csüngtek hivalkodva, rövid, testhezálló trikója alatt mint vastag kötelek dudorodtak az iztinók, jobb kezében harminc, kilós vasbotot lóbázott, akár mások a sétapálcát, álmélkodó falusi polgárok rajzolták körűi, tapogatták greifoiták. bokszolták és sürii ah. felkiáltásokkal ] adtak kifejezést a hatalmas, erőtől duz-i zadó dijbirkózó iránti csodálatuknak. ! A sáros kis uccákon öles plakátok) hirdették az ő rettenheteííenségét. Ijesztő jelenetek a legváltozatosabb va-j riációkban ábrázolták azt a pillanatot, a! mikor az ellenfelét szabályosan földhöz! teremti. Magam is meghatódtam, mikori ezen a képen láttam, hogy az amerikai ] elnök sajatkezüieg tűzte fel mellére iiz-í ezerfőnyi lelkes jenki üdvrivalgása kozott a gyémántoktól csillogó ritka drá_ ga aranyérmet, amit rajta kívül — mondotta a sziváci Herkules — csak hárman viselnek, de azok közül már kettő három éve meghalt. A plakát azzal a méla akorddal végződött, hogy bárkivel kiáll birokra a modern Herkules és ennyi meg ennyi ropogós dinár üti a markát annak a szerencsés férfiúnak, a ki öt nyilvánosan legyűri. Ezek a plakátok szörnyen felcsiklandozták a falu érdeklődését és estére a nagykocsmában seregestül verődtek egybe a kiváncsi, erőt tisztelő Szivá ciak. ' Áz emberek az ivóban ki.bejárnak, nyurga legények keakenyszáru. fekete nadrágban, csizmás magyarok, szerb katonák suttognak, tárgyainak, a birkózóra mutogatnak, aki rendithetetien, budhai méltósággal és nyugalommal ál! a terem közepén és magyaráz a körülötte sürgő.forgó, borzasztóan kiváncsi népeknek. Mindenki szájtátva fülel bámul. érdeklődik. Egy köpcös gazda melléje sompolyog és megtapogatja dagadó •-muszkliiáH Érre a többiek is vérsze. met kapnak, odaóvakodnak és sorra güsztálják. belecsipnek. a Herkules csak tűr angyali szelídséggel. szemérmesen, akár egy sokat tapasztalt leányzó, aki már nem igen pírul el. A sarokban egy busuló sváblegény harmonikázik, társai idogálva énekelnek. Nagyon szomorú, furcsa nóta. a szövege így szól: Brázai sósborszesz egy korona használati utasítás mellékelve van! Mindezt ütemesen, ritmikus, vontatott sirámmal huzza, a harmonika szivszaggató zümmögésével s a hallgató direkt meiankólikussá lesz. ha elgondolja, hogy valamikor a sósborszesz egy korona volt használati utasítással. Az előadás rövideseit megkezdődik, a zenekar han_ goi. egy pattogó polkát próbálnak Minden kitünően egybevág, csak a flótával van egy kis baj. Szegény flótás nagyon szógyeríli a dolgot, erőlködik, izzad de a flóta ma este kirúgott a hámból, liheg, fuj. sziszeg, konokul hörgött és úgy megmakacsolta magát, mint egy kedélybeteg. asztmás öreg ur. A produkció előtt pár perccel várat, lan fordulat állt elő. Megjelenik izgatottan. magából kikelve egy rendőr, kardcsörietve hivatalosan Herkuleshez ro_ han, fontoskodva suttog, szájából töredezve gurguiáznak a szavak Herkules arca elborul, vérfagvasztó lesz és hangosan hirdeti ki. hogy a szomszéd »Gájónál«, a kocsmában, megszállott egy »bikaerős ember«, vasgyuró, díjbirkózó, Herkulesnek régi vetélvtársa, akit már hosszú ideje keres a széles világban mig most Szívácon sikerült neki utolérni. Nagy konsternáció. A meglepett atyafiak felugrálnak, dörömbölnek harciasán és követelik a két rivális »összeeresztését«. »Micsoda csuda hecc lesz ebbü!«, örvendezik egy őszhaju apó és felragyognak szürke, szúrós szemei.. Újabb üzenetváltás és az ajtóban, sapkáját szemére csapva, sötét, vésztjósló arccal megjelenik a konkurrens, aki Herkulest hosszú hajsza és keresés után végre Szívácon utolérte. Ez nagyon tetszik a jó embereknek. Harsány »Gyerünk !«-be törnek ki és azok is. akik eddig sajnálták a tizdinárt a »bűéiért«, valósággal dűlnek, sőt bedőlnek és a terem megtelik érdeklődőkkel. A hangulat izzó a szó elhal, erélyes pisszegés a jobb sarokban, a dermedt, várakozó csöndben úgy liheg a két birkózó, mint egy rosszul hajtott fújtató. Negyedórás küzdelem után, az összes szabályos és szabálytalan fogások és tekergések félekzetelálütó fordulatainak bemutatásával Herkules egy duplanel. zonnal lefogta ellenfelét, aki nyögve, fogcsikorgatva adta be a kulcsot. Menydörgésszerü hurrá szakadt fel a mámoros torkokból, a terem morajlott, zúgott, háborgott és a lepipált konkurrens a közönség csufolódó megjegyzéseitől kisérve, szégyenkezve szikrázó szemekkel, átkot és revansot mormolva fogai között, kisurrant az uccára. Herkules még ráadást is adott. Vas_ rudakból nyakkendőt kötött, hordókat emelt a fogaival és mázsás, dinnyenagy. ságu sulyokkal labdázott. Nagyobb sikere volt. mint például Bonar Lawnak az angol parlamentben. A siker osztatlan és teljes volt. a nézőtér csak későn este ürült meg és mindenki bámulattal adózott a győzhetetlen. igazi Herkulesnek. ♦ Hajnalban utaztam el Szivácról. Az egyik fülkében, nagy meglepetésemre, két elegáns kifogástalan Ízléssel öltözött urban Herkulest és a John Bull kinézésű riválisát ismertem fel. Békés egyetértésben ültek á párnás ülésen, illatos szivart szívtak és a tegnapi bevételen osztozkodtak. Ahogv később összebarátkoztunk, elmesélték, hogy művészi körúton vannak. Legközelebb Cservenkára mennek. De most John Bull érkezik majd elsőnek ás Herkules fogja hosszú hajsza után utolérni. Megkértek. hogy ne áruljam el őket a cser. veukaiaknak. Nem is teszem . . . CT.) Palócok Bácskában Doroszlói magyarok közt — A Bács égjjei Najuli munkatársától — A római sáncok mentén, Svilojevo (Szilágyi) község szomszédságában húzódik meg Doroszló község, a középbácska egyik szinmagyar szigete. Kertjei alatt a szeszélyes vizállásu Mosztonga-csatorna folyik, határában tekintélyes kiterjedésű bükkös-erdő van. A doroszlóiak, a régi képviselőválasztások megrögzött ellenzéki választói, a hozzájuk kerülő más fajtabéliekkel vajmi ritkán keverednek. A falu lakossága háromezren felül van. ezek között tizenöt-húsz német eredetű család, a többi magyar. A németek is teljesen elmagyarosodtak. A doroszlóiak magyarságukat, nyelvük kincsét, fajuk minden sajátosságát féltve őrzik és szinte megható, ahogyan mindezekhez ragaszkodnak. Tudják, hogy palócok, a legegyszerűbb közöttük is büszke a származására és megtart valamit abból, amit magával hozott. Apáról-fiura szálló megkövesedett tradíciók, mind dédelgetett maradványok a rendben tartott, meleg vendégszeretettel hívogató doroszlói kúriákban. A Kocsisok, Horváthok, Bartolok, Gyurgyovicsok, Borsicsok és Feketék mint a falu hangadó és tekintélyben vezető családjai gondoskodnak róla, hogy a régi patriárkális állapotok ki ne pusztuljanak. A hatósággal nincs bajuk. Nem adnak okot rá. A higgadt és meggondolt magyar lélek vezeti őket minden cselekedetükben. Jotztics Mileta jegyzőnek és a közülük való Samu Imre bírónak, akik a község megelégedésére dolgoznak, kevés bajuk van a .közigazgatással, Zavartalan, csöndes, semmi által meg nem bolygatott egység van itt. A falunak két tiszteletben álló intellektuelle Knézy Péter plébános és ár. Wilhelm Ignác orvos, a doroszlóiak testi és lelki orvosai, valóban jól megválasztva kerültek öszsze. Mindkettő a néppel bánni tudó ember. Olyanok, akik alkalmasak a türelmes, liberális észjárású magyarok közt mindenkor fentartani az egyensúlyt. Egy kút van itt, amely a nép hite szerint gyógyító hatású. Csinos kápolna is épült ezen a helyen és sokezer ember keresi fel évente. A földesgazdákon kívül halászok is vannak a faluban. Varga Jánossal, a halász.céh főnökével, a halászok mesterségesen tenyésztik a halat a csatornában. Magyar embernél kicsit szokatlanul hangzik, de ez már a második bácskai magyar község, ahol a politikától való meglehetős tartózkodást tapasztaltam. Doroszló egy palóc tengerszem, amely őrzi az ősi viseletét és az ősi erkölcsöket. Idegen vértől mentes magyar község, értékes és támogatásra érdemes része a nemes erényekkel biró jugoszláviai magyarságnak. Mesierbázy Ambrus. MÉHÉSZET-0 Maurice Maeterlinck a méhész Közli: Ler.cz Géza I. Maurice Maeterlinck, a belga születésű, hírneves francia költő f.lozofus egyszersmind szenvedélyes méhész is volt s a »Méhek élete« cimü müvében tüneményes megfigyelőtehetséggel írja le a méhek életét és a méhek világának titokzatos részleteit. Maeterlincknek világnézetéhez a méhek élete csak tulajdonképpen illusztráló anyagul szolgált. Az ő világnézete azon alapul, hogy tudatos létünk csupán egy fénysugár a tudatlanság éjjelében s a dolgok és események is egy bennök foglalt titokzatos, tudatra nem jutott erő megnyilvánulásai. Maeterlinck uj és merész állításait — ha nem is mind, de javarészt a tudományos világ megdöntötte s azok csupán nyugtalanító eszméket előidéző hypotézisek maradnak. Ez a körülmény azonban a »Méhek élete« költői szárnyalásu és ragyogó tollú mü értékéből mit sem von le. A méhekről szebben, vonzóbban, érdekesebben és különösebben eddig még ember nem irt. Maeterlincket, a méhészt, két tulajdonsága jellemzi: rajongó szeretete a méhek iránt és rendkívül éles, ritkán látott megfigyelőképessége. Ha most ehhez hozzávesszük, hogy a költő stilusa is zseniálisan eredeti, akkor előttünk áll Maurice Maeterlinck, a méhész! A méhek iránti szeretefél mi sem jellemzi jobban, mint azon kijelentése: »Aki megismerte és megszerette a méheket, annak egy náluk nélkül átélt nyár oly tökéletlen, mint ha virágok és madarak nélkül töltötte volna el.« Müvének célját a következőkben fejti ki: »Nincsen szándékomban a méhtenyésztésről szakmunkái Írni, miután azt már előttem számosán megtették s azt nem szükséges ujn megcsinálni. Úgy kívánok a mellekről beszélni, mint oly tárgyról beszél az ember, melyet ismer és szeret, azoknak, kik nem ismerik.« Továbbá igv folytatja: »Aki ezen könyvet elolvasta, nem lesz képes egy méhkas kezelésére, de ismerni fogja körülbelül mindazt, ami bizonyosat, érdekeset, mélységest és meghitt dolgot Aristea mesés leányairól tudunk.« Maeterlinck hangsúlyozza, hogy. nem kívánja az igazságot feicico_ mázni, sem a való csodáit a képzelet tetszetős csodáival helyettesíteni és hogy semmit nem fog állítani, amiről maga húsz éves méhészkedése alatt meg nem győződött. Az úgynevezett szobatudósokat találóan jellemzi a következő szavakkal: »Hajlandó vagyok hinni, hogy soha nem hagyták el könyvtárukat avégből, hogy maguknál hősnőiknél kérdezősködtek volna.« És jól jegyzi meg: »Sok szobatudós osztozik azon hibában, hogy következtetései egy előre történt megállapodások.« Ragyogó szavakkal festi le Maeterlinck azt a benyomást, amit ő reá az első méhes tett. »Ma sem felejtem cl az első méhest, melyet láttam s melyben a méheket megszerettem. Évekkel ezelőtt volt a flandriai Zcelandban, ezen a tisztaságtól tündöklő, bájos földdarabon. Tizenkét kaptárból állott, melyek közül néhány élénk rózsaszínűre, mások világos sárgára, a legtöbb azonban halvány kékre volt festve, mert már sir John L|i_ bock megfigyelte, hogy a kék a méhek kedvelt szine, akárcsak az azúrkék égbolt. A kaptárak ezen a helyen, mint mindenütt, ahova helyezők őket, uj jelentőséget adtak a virágoknak, a csendnek, a levegő enyheségének, a nap sugarainak. A nyár pazar gyönyöreinek teljességét élvezve annak a ragyogó kereszíutnak tövében pihent ott az ember, hol azok a légi utak futnak össze és sugárzanak szét, melyeket virradattól szürkületig serény zümmögés kíséretében jár be a mezők egész illatárja. Meg lehetett ott lesni, az édes-boldog kerti órák látható leL két, értelmes és dallamos hangját, elevenségének lüktetését. Meg lehetett ott ismerni a méhek iskolájában a mindenható természet gondoskodásának tárgyait, a létezők három országának világos összefüggését, az élet kimeríthetetlen szervezetét s az önzetlen buzgó munka morálját.« Ezek Maeterlinck szavai a méhézetről s itt megszólalt a költő, a filozófus és a méiiész egyaránt, — mintegy himnuszt zengve a méhekről és a méhészetről. Maeterlinck müvével a méhészeinek nagyobb szolgálatot tett, mint1 sok más méhészeti szakkönyv és feltaláló együttvéve, mert az emberi társadalom széles rétegeiben feiköltöíte az érdeklődést és rokouszenvet a méh, c csodálatos és hasznos kis bogár iránt és ezzel a szerény, igénytelen, kedves és hasznos méhészet iránt is. aZGÉErSsfptt* ; ■ SAKK wvm Rovatvezető: Maróczy Géza 71. száma föladvány. Kuiipers L. A.-tól Sötét: Kf5; Fg; gy: d6; 1-1; f2; f4 és h6 (7). Világos: Ka7; Vbl; Fh5; HdS és e6; gy: d4 és h2 (7). Matt három lépésben. * 71. számú játszma. Játszották 1921 telén Gallipoliban a Wrangel-tábor bajnokság! versenyén. A játszma vezetői osztoztak az első és második díjon. Világos: Sötét: Martinowski Soultanbelew 1. d2—d4 d7—dS 2. Hgl—f3 KgS—f6 3. c2—c4 c7—e6 Újabban Steinitz védekezése 3. .... K c7—c6 kezd tért hódítani. Sötét védekezési módja — a modern mesterek zerint — a Caro-Katm védelembe'"
