Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-16 / 46. szám

1923. február 16. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Kern a Halasi-uti rablógyilkost fogták el . Hamis vágányra terelődött a nyomozás — A Halasi szőlőkben letartóztatott Szabó Jánosnak semmi része nincsen a raMógyükosságban — Tovább tart a hatsz a Tóth Imre után A Halasi-uti rablógyiíkosság (jgyében a nyomozás csütörtökön reggel már teljes eredményre lát­szott vezetni és városszerte izgal­mat keltett a rablógyilkos eliogatá­­sának a hire, azonban már a déli órákban kiderült, hogy ez az öröm korainak bizonyult, mert egy fatális véletlen folytán a rendőrség a gyil­kos Tóth Imre helyett egy olyan egyént fogott él a Haíasi-szölőkben, akinek a hétfői rablógyilkossághoz nincsei semmi kosa. A tévútra l^riilt nyomozásról, va­­(amint a rendőrség újabb munkáid-1 ról az alábbi íudósifás számol be: Izgalmas bajsza a gyilkos­nak Süti egyén után A suboticaj rendőrség már szer­dán kapott olyan jelentéseket, ame­lyek értelmében Tóth Imre a város környékén tartózkodik. Ezeket a je­lentéseket azutáni teljesen megerő­sítette egy bizalmas jelentés, amely szerdán éjszaka érkezett a rendőr­ségre és amely szerint Tóíli Imrét a. Halasi-szőlőkben látták búi Mim. Erre a jelentésre a raidorlegénysé­­ger azonnal mozgósították és hajnali öt órakor több mint száz rendőr és az egész détekíivtestület Jovanovics Vászó rendőrkapitány vezetésével körülzárta a Iialasi-szőlöket és meg­kezdte a kutatást Tóth Imre után. Egyórás kutatás után egy csősz­kunyhó mellett tűnt fel a gyilkosnak vélt egyén alakja, aki után a legiz­galmasabb hajsza indult meg. Az üldözött vad futással menekült, a rendőrök többször irtana lőttek, azonban egyik golyó sem talált. Két óráig tartó hajsza után, az üldözött nem bírta tovább a futást és két szőlőkaró között bujt el, ahol azután a rendőrök rávetették magukat és erősen megbilincselve bekísérték a rendőrségre. Útközben az egész szakasz szuronyos rendőr által ki­sért ember élénk feltűnést keltett az utcákon és a rendőrségnek nagy erőfeszítésébe került, hogy a letar­tóztatottat a feldühödt tömeg bántalmazza. Tagad a letartóztatott A Tóth Imrének hitt egyén kihall­gatását Jovanovics rendőrkapitány azonnal megkezdte. Ez azonban ma­kacs hallgatásba merült eleinte, ké­sőbb pedig, amikor végre beszélni kezdett, határozottan és következe­tesen megmaradt azon állítása mel­lett. hogy a Halnsi-uti rablógvilkos­­ságban nemcsak hogy nem vett részt, hanem fogalma sincs az ott történtekről. Szilárdan kitartott azon állítása mellett is, hogy nem azonos a keresett Tóth Imrével és nem is ismer) a gyilkost. A rendőr­ség helyzetét ekkor még megnehezí­tette az a körülmény, hogy a gyil­kos fényképe bár nem egyezett meg az elfogott egyénnel, azonban a fel­tevés az volt. hogy Tóth löborotvál­a revolvert, amelynek agyát a golyó szétroncsolta és igy Tóth a jobb ke­zén megsérült, amit bizonyít az, hogy szökésének útjában mindenütt vérnyomok voltak. A letartóztatott egyén kezén pedig semmiféle sérü­lés nyoma nem volt fellelhető. Ez­után az első bizonyíték után a rend­őrség előtt valószínűvé vált a téve­dés és elrendelték szembesítését több olyan egyénnel, akik ismerik Tóthot. Sárik! sem Ismeri fel a lö. tartózta íottban a gyilkost A szembesítések azután végleg tisztázták a kérdést és kétséget ki­záróan megállapítást <nycrt még a délelőtt folyamán, hogy nem a gyil­kost fogta el a rendőrség. A letar­tóztatottat szembesítették Tóth Im­rének Suboticán lakó hozzátartozói­val, valamint egy letartóztatott asz­­szonnyal, aki ve’e, mint ' orgazda volt összeköttetésben és senki sem ismerte fel benne Tóth Imrét. Ugyanilyen határozottsággal állítot­ta a rablógyilkosságban részes és letartóztatott Torkos Sándor és Ju­lia is a szembesítés alkalmával, hogy a letartóztatott égvén nem azonos a gyilkossal. Ki a letartóztatott? Ezután a rendőrség megállapítot­ta, hogy a letartóztatott egyént Szabó Jánosnak hívják és az eddigi jelek szerint az egyetlen bűne a ha­tárátlépés. Hogy miért buikált a Halasi-szőlőkben és mért menekült a rendőrök elől, az még nincs felde­rítve. de valószínű, hogy terheli a Ielkiismeretét valami bűncselek­mény, nincs kizárva azonban az sem, hogy csupán a nagy aparátus­­sal kivonult rendőrkordon üldözésé­től ijedt meg. Szabó János kihallgatását csütör­tök délután maga Karakas^vics Gá­bor rendőrfőkapitány folytatta és vallomásában Ismét hangoztatta, hogy a keresett Tóth Imrét nem is­meri, csupán egy Tóth János nevű ismerőse van. Miután azonban az egész viselkedése gyanús és főképp a szőlőkben való bujkálása teszi az esetet rejtélyessé, a rendőrség egyelőre további őrizetben tartását határozta el. Hogy keletkezett a tévédé«? Arra vonatkozólag, hogy a rend­őrségi nyomozás miképpen siklott tévútra, többféle feltevés van. Nincs kizárva az sem, hogy a gyilkossal egyetértő egyének szándékosan ve­zették tévútra. a rendőrséget, hogy így Tóth Ibiire időt nyerjen közben a szökésre, viszont az setn lehetet­len, hogy csupán fatális véletlenről ve! i szó. mert az éjszakai bizalmas jelentés szerint a gyilkost sárga bőrkabátban látták a Halasi-szőlők közt, m’ig az elfogott Szabó János más öltözetben volt Újult erővel Indul meg a nyomozás A rendőrség semmiesetre se okol­ható azért, hogy nem a gyilkost si­került kézrekeriteni, mivel a nyo­mozás vezetője és az egész rendőr­­legénység a legnagyobb fáradhatat­lansággal és energiával ment a megjelölt nyom után. Hogy ez a nyom hamis volt, arról a hatóság tehet legkevésbbé. Csütörtök délután azonban már Újult erővel indult meg a rendőrség munkáfa a gyilkos kézrekeritésc érdekében, azonban az éjszakai órá­kig még nem sikerült Tóth Imrét a rendőrséghez érkezett jelentésben megjelölt helyen megtalálni. itatta a bajszát, hogy igy nehezebben legyen felismerhető. A gyilkosnak hitt ember tagadását az első kihall­gatás során pedig nem vehette a rendőrség komolyan. Kiderül a tévedés Később azonban, amikor a letar­tóztatott ember makacsul megma­radt első vallomása mellett és ke­­'Tesztkérdésekkel sem lehetett belőle ellentmondó vallomást kicsikarni, a 'rendőrség olyan irányba is kiter­jesztette a nyomozást, hogy vajion nem történt-e tévedés. Az első bi­­jzonyiték. amely e mellett szólt az volt, hogy a letartóztatottnak nem volt sérülés a kezén, holott Tóth Im­rétek a kezéből kilőtték a rendőrök Németország tiltakozik az ipari blokád ellen javul a márka, romlik a frank — Kiéiben nem kapnak szonett a franciák Az utolsó csepp vérig folyik a harc Franciaország és Németország ne I között Poincaré a háborús éhség­blokádja után a »béke« gazdasági éliségblokádját, ipari elvéreztetését akarja a német nagyiparnak, a francia ipar,- kereskedelem és fran­cia imperializmus legnagyobb ellen­ségének. A szénszállítások ezárása Németország felé súlyos helyzetbe hozta a meg nem szállott országré­szek iparát és vasúti forgalmát, de a nehézségeket részben áthidalta a német nagyipar azzal, hogy Angliá­ból hozatja a szenet. Minden ma­gánjellegű francia akció, mely arra irányult, hogy az angol bányatulaj­donosokat rábírja a szénszállítások megtagadására, kudarccal járt és az angol kormány sem volt hajlandó a franciák ily irányú kívánságait teljesíteni, úgy, hogy a francia kor­mány meg sem ksérelte, hogy hva­­talosan is eljárjon ebben az irány­ban. Ehelyett a széntilalom után most a fémeknek és ipari termékek­nek a kivitelét tátotta meg a meg­szálló parancsnokság, hogy ezáltal nyersanyag hiányában bénítsa meg a német gyárak üzemét. A birodalmi kormány párisi és brüsszeli kormányai utján jegyzéket nyújtott át a francia és belga kor­mánynak, amelyben tiltakozik az újabb jogtalanság ellen. A jegyzék rámutat arra, hogy a megszállóknak ez az intézkedése semmi összefüg­gésben sincs a megszállás ama be­vallott céljával, hogy a jővátételi szénszállítások biztosítsák, sőt ellen­kezőleg az Iehgt a következménye, hogy teljesen megbénítják a német gazdasági életet. A német kormány tudja* — mondja a jegyzék, — hogy nem fog sikerülni ezzel az erősza­kos lépéssel sem a megszállott te­rületek lakosságát engedelmességre kényszeríteni. Tiltakozik az uj jog­talanság ellen és a francia és beiga kormányt teszi felelőssé azért, hogy Németország jóvátéteü képességét a szövetkezett hatalmak hátrányára a legnagyobb mértékben lehetetlen­né teszi. A francia intjanzigens politika, a megszállott területeken alkalmazott rendszabályok szigorítása valóban szemmeiláthatóiag többet árt Fran­ciaországnak, mint amennyi előnyt a megszállók eddig biztosítani tud­tak a maguk számára. A ruhrvidéki akció egyelőre újabb tehertétellel, havi negyven millió frank megszál­lási költséggel szaporította a fran­cia költségvetést, a Ruhr-bányákból a legnagyobb erőszakkal kikénysze­­ritett szén mennyisége pedig alig egy negyedrésze annak, mint amit Németország a megszállás előtt ön­szántából a franciáknak szállított. Az uionan létesített rajna- és ruhr­vidéki vámhivatalok működésével sincsenek Párisban megelégedve. Schweissgut pénzügyi biztos Paris­ba utazott és uj tervezetet terjesz­­iecztett a minisztertanács e’é. A ja­vaslat szerint a szénadó behajtása a jövőben úgy történik, hogy mind­azokra, akik a szénadó megfizetését megtagadják, egy összegben előír­ják az adót és ezt az összeget eset­leg kényszerrendszabályok utján hajtják be. Most már mind nyilvánvalóbbá válik, hogy Franciaország együtt í vérzik Németországgal és fontos 1 fordulata a ruhrvidéki akciónak Bo­‘ nar Law és. az angol alsóház tagjai­­’ nak ama megállapítása, hogy a I megszállással Franciaország soha 1 nem tudja céljait elérni. ) A világpolitika nagy szeizmográf­ja, a pénzpiac is pcsszímisztikusan Ítéli meg a francia helyzetei Ugyanakkor, amkor a'német márka a két iiét előtt 0.01 centimes kurzus­ról biztos lépésekkel 0.0265 centi­­mesig javult, — a francia frank csütörtökön Zürichben elérte 31.90 centimes legmélyebb pontját. A né­met jóvátéteü tartozások közül a bi­li rodalmi bank által garantált kin.es­­; tári váltók beváltására szükséges ? 46 millió aranymárkát a Reichsbank Londonban letétbe helyezte anél­kül, hogy aranykészletéhez hozzá kellett volna nyúlnia. Emellett a bi­rodalmi bank tartalékaiból nagy­­összegű angol fontot és dollárt ve­tett piacra, hogy a márka nívóját javítsa és az aranyvalutákat a ber­lini pénzpiac minden nagyobb meg­rázkódtatás nélkül fel tudta venni. Újabb líonfl'ktusok A Ruhrvldéken a megszállók és a lakosság között egyre jobban kl­­t élesednek az ellentétek. Gelsenkir­­j Cheriben a franciák elrendelték a ; pénzintézetek vezetőinek let art őzt a- i tását, mert a város megtagadta a reá a két francia csendőr megsebe­­sitése miatt kirótt százmillió márka pénzbírság megfizetéséi Essenben a városi tanács ei akarta zárni an­nak a szállónak a gaz- és villany­vezetékéi hol a franciák laknak, mire a franciák kijelentették, hogy ebben az esetben megszüntetik mindkét üzem működését. Párisből szerdán száz telefonkapcsolónőt küldtek Essenbe és az ottani postát a franciák teljesen saját kezelésük­be vették át. Vohwinkel polgármes­terét, dr Langberget a megszállók letartóztatták és agy intézkedtek, ; hogy mindenkit, aki a polgármester j rendelkezéseit teljesíti, kihasítanak. I Kjeiben valamennyi szérkeres- i kedő cég elhatározta, hogy a VH- j mos császár csatornán áthaladó j francia és belga hajókat nem látja f el szémel. A határozatot már több I hajónál végrehajtották. I A francia vasutasok párisi szak­­l szervezete tiltakozik az ellen, hogy az 1920. évben elbocsátott tízezer '■ vasutast a megszállott területeken ' újból alkalmazzák. Felhívja a szak­­szervezet a munkásokat, hogy ezt a i szót gála tot tagadják meg. j Berlini jelentés szerint a helyzet ’egyre jobban kiélesedik. I A német munkásság elszánt küz* j delimének egyik legújabb megnyil­­? vánulása. hogy a Rajna és a Herne csatornát Franciaország leié eőor­­■ leszólták. A csatornában hajókat í siilyesztettek el és igy most meg­­\ akadt a hajóközlekedés. Mint Essenből jelentik. Mord vá­ros tartományi képviselőjét és pol­gármesterét a franciák elmozdítot­ták. akik emiatt tiltakozásukat fejez­ték ki. A polgármestert a határra toioncolták, a tartományi képviselőt pedig letartóztatták. Ugyancsak esseni jelentés hozza hírül, hogy a tisztviselők SchSffer főpolgármester kiutasítása miatt sztrájkba léptek. Essonben az isko­lákat bezárták. Schäffer ügyét a. na­pokban haditörvényszék fogja’ tár­gyalni. \ Mint ismeretes a francia kormány Trocwmr vezetésével egy diplomá­ciai bizottságot küldött Londonba azzal a misszióval, hogy a Ruhr­­vidék megszállásának egyes kérdé­seiben az angol kormány beleegyo-. zését kieszközölje A párisi lapoR ’ azt hiszik, hogy Anglia megengedi, hogy Franciaország aKö; i és Dürren közti vasútvonalat Használhassa. Trncweur missziójának eredményét francia politikai korokban nagy ér* dekiödéssel várják. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom