Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-04 / 3. szám
S. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 4. Mikor a szegény tisztviselő az államnak kölcsönt ad Nem adják ki a vasutasoknak koicsönkőtvényciket A múlt év folyamán hirdetett hétszázalékos állami kölcsönre annak idején a suboticai vasutigazgatósághoz tartozó állami alkalmazottak közül is sokan jegyeztek kötvényeket és a kölcsönösszegeket részletekben be is fizették — a vasutigazgatóság utján — .az állampénztárba. De mig mindazok a polgári személyek. akik loyalisan teljesítvén kötelességüket, jegyeztek kisebbnagyobb összegű államköicsönf, már régen kézhez kapták kötvényeiket a vasutasok mindezideig nem kapták meg. Az a pár száz suboticai vasutas, aki megtakarított filléreit kölcsönként rendelkezésére bocsájtotta az országnak, mindeddig hiába várta, hogy a kormány kiadja részükre az őket jogosan megillető kötvényeket. A vasúti alkalmazottak anyagi helyzetét nem lehet rózsásnak mondani, a legjobb indulattal sem lehet azt álltani róluk, hogy könnyen tudnak nélkülözni pár száz koronákat. Azt a kis pénzt, amit akkor önfeláldozással az állam konszolidálásának elvégzésére kölcsönként felajánlottak, biztosan mindegyik nehezen adta, abban a reményben, hogy a kormány legalább is rövid időn belül kiszolgáltatja részükre a kötvénypapirokat, amelyet — ha szükség van rá, saját javukra — felhasználhatnak. Hogy miért nem történt ez meg mindeddig, hogy a kormány miért tartja vissza kötvényeiket akkor, amikor nénzinté ceteknek és magánszemélyeknek már régen kiadta, igazán nem tudjuk megérteni. Az állámi alkalma zottak amúgy is nagy áldozatot hoznak — lehetetlen, hogy a kormány még a kölcsönkötvényeik fölött való szabad rendelkezéstől és tulajdonjogtól is elüsse őket és megakadályozza őket abban, hogy jogosan megillető kölcsönkötvényeik birtokába jussanak. Nincs abba semmi észszerüség, hogy éppen azok ne használhassák föl a kölcsönkötvények értékét, akik a legjobban rá vannak utalva arra, hogy minden anyagi erejüket igénybevegyék ebben a rettenetes drágaságban, a megélhetési viszonyoknak ebben az egyre rosszabbodó idejében. _ A lakbéremelést és lakásfelmondást az uj lakáslŐrvé&y sem fogja megengedő! A szociálpolitikai minisztérium kommünikét adott ki a kireszt élések'' megcáfolására Érdekes emberek- DE MUTÁCIÓ — Domokos László, a hires-nemes Damokosok leszármazottja, a Bach korszakban egyik vezére volt az egyetemi ifjúságnak. Jó szónok és rokonszenves külsejű szép fiatalember lévén, már jogászkorában is népszerűségnek örvendett, amely csak növekedett, midőn az Almássyüsszesküvésbe keveredve, börtönbüntetést is szenvedett a hazájáért. Akkoriban a politikai vétségekért kiállott szabadságbüntetés épp oly karriercsináló tényező volt, mint a negyvennyolcas események utáni emigráció, amelynek minden valamirevaló tagja később tagja lett a tisztelt Háznak. A szélesvállu, pompás megjelenésű és elég tehetséges fiatalembernek hát nagy jövőt tósoltak, s a pályatársai azt hitték, nogy majdan épp oly vezérszerepet fog játszani az ország ügyeiben, mint ifjúkorában az egyetem folyosóin. Másképpen történt. A daliás szép férfiú olyan természetű füíbajt kapott, amely ha nem is tette egészen süketté, nagyon is keveset hagyott meg a hallóképességéből. — oly hite, amely derékon törte ketté a biztató politikai karrierjét. Bírói pályára lépett, s ott is csak táblabiróságig vitte, nem mint ha a további emelkedéshez hiányzott volna a jogászi készsége, —■ talán inkább a kedve hiányzott s az ambíciója nem sarkalta. Az igazi magyar urnák a törvénykezés akkor még csak másodrendű foglalkozás volt. amelyben az embernek nem volt érdemes magát megerőltetni. Damokos Laci is valószínűleg fájó szívvel gondolt Az uj lakástörvény, amint ismeretes, január elsején lépett életbe. Azonban a szociálpolitikai, minisztériumra hivatkozó hírek állandóan arról számoltak be, hogy až uj lakástörvény végrehajtás! utasításán még lényeges változásokat fognak eszközölni. Az egyes vidéki ható; Ságok á lakásügyi hatóság és lakás, bíróság felállítását elrendelő ren deleteken kivin maguk sem kaptak más utasítást és igy az uj lakástörvény következtében előálló helyzet tehiiietében mindé,ntitt tejes tájéhozat lanság uraik oáot t. Ezzel szemben a háztuiajdonösok a Vajdaság legtöbb városában és igy Suboticán is úgy értelmezték az uj lakástörvényt, hogy joguk van a házbérek tetszés szerinti felemelésére és ennek folytán igen sok suboticai háztulajdonos január elsején a lakbéreket az eddigiek ötszörösére emelte lel, sőt varrnak olyan esetek is, amikor az •ujón.ün megállapított lakbér a réginek tízszeresére rúg. Ilyen körülmények közt érthető az az izgalom, amely a lakók között néhány napja tapasztalható és amelynek következtében már. az a terv is felmerült, hogy a vajdasági lakók küldöttségig keresik fel a szociálpolitikai minisztert, hogy a sérelmek orvoslását, jlletőleg. a szükséges utasításoknak' sürgős kiadását kérjék. Erre annál is inkuü’o szükség lett volna, mert a bizonytalanságban maguk a hatóságok sem voltak eddig tisztában azZai, hogy a háztulajdonosok milyen mértékben emelhetik a házbéfefcct. A mindenütt tapasztalható tájékozatlanságnak most véget vet a szociálpolitikai. minisztérium egy hivatalos kommünikéié, amely a vitás kérdésekre határozott feleletet ad. Ez a hivatalos kommüniké kimondja, hogy az 1921, évi december 31-én kelt régi-.lakástörvény és annak érvényben maradó végrehajtási utasítása szerint 1925. január 1-ig nem lehet a lakásokat felmondani sem a lakbért tetszés szerint emelni. A lakások felmondása tehát ezentúl is Csak azokban a kivételes esetekben történhetik meg, amelyekbe eddig fej lehetett mondani s igy az uj lakástörvény értelmében sem fog helyreállani a szabad lakásiorgalom. De nincs joguk a háztulajdonosoknak a lakbérek teiszésszerinti emelésére sem, illetőleg a lakó nem köti és a lakbéremelést elfogadni. A lakbéreket ezentúl, ha az érdekelt felek nem egyeznek meg, választott bíróság fogja megállapítani. A választott bíróság ítélete ellen — ha az nem egyhangú — a szociálpolitikai minisztérium mellett működő lakásbirós'ághoz lehet felebbezni, a mely minden körülmény tekintetbevételével hozza meg végső döntését. Addig pedig, amíg jogérvényes Ítélet nines a vitás ügyben, a lakó csak a régi lakbért tartozik megfizetni és ha azt a háztulajdonos nem akarná elfogadni, úgy a lakó az elsőfokú közigazgatási hatóságnál hegyezheti letétbe lakbérét, mindaddig, amíg döntés nem történik. az olykor a politikai arénára, .ahol kedvezőbb viszonyok között oly szép stallumok vártak reá, s talán kicsinyelte is a hatáskört, amelyet, mint bíró töltött be. De azért lelkiismeretesen végezte a teendőit és sem a kollégáival, sem a jogkereső közönséggel sohase éreztette, hogy valami »magasabbra születeti.« Marosvásárhelyen működött a királyi táblánál, s az erdélyi tár.síiséleínek ő és a felesége (Domahidy Irén), szintén szép és előkelő úriasszony, számottevő tagja vokak. A hetvenes évek báljaiban kevés oly szép párt láttak, mint Damokosék voltak, s ha László, ur diszmagyart öltött, akkor meg éppen mindenki rajta felejtette a szemét. Nagy küldöttség — harminc tágít — készült egyszer Erdélyből Pestre valami igen fontos ügyben. Damokost is fölszólították, hogy csatlakozzon a deputációhoz, amelyben nagyon jó! fest az olyan derék szál magyar, mint ő, főleg ha valamelyik ékkövektől csillogó díszruhájába öltözik, amelyekből jókora választék pihent a gardróbszobájában. — Hagyjatok békén! — szabadkozott Damokos ur. — Nem való süket embernek az ilyen dolog. —Először js nem vagy süket, — próbálták cáfolni — és másodszor: legyen ott egy szép ember is.' Hadd gyönyörködjön valakiben a király, ha végigtekint rajtunk!- , A hizegés se hatott. — Nem merek résztvenui; — ellenkezett Damokos. — Hátha megszólít a király és én nem hallom a ; kérdését, mert őfelsége különbéi: is j halkan beszél. ...... — Az se lesz baj, — nyugtatta meg egy barátja. Amint tudod, a király ilyen tömegfogadásnál öt-hat küidöttségi tagtól egymásután ugyanazt kérdezi. Mert hát ilyenkor több a deputátus, mint a kérdés és nem jut mindegyikre küön megszólítás . . . Nos, én majd melletted állók, s lia a Felség közeledik, értésedre adom, hogy mit kérdez a király. Az ajkam mozgását jól ösme•réd, s igy nem jöhetsz zavarba. Ez az argumentum hatott. Damokos Laci különben is szerette a nagy várost, ahol határozottan jobban lehetett mulatni, mint a szolid Marosvásárhelyen, s kofferba pakkoiva a legszebu díszruháját, a többi huszonkilenc nemessel Budára tartott. . . . Mikor a kihallgatás órája közeledett, tizenöt bérkocsi szállította az erdélyi urakat a Várba., Bevezették a fogadóterembe, félkörbe állították őket, s nemsokára megjelent a király is. A deputációs vezér beszédének s az uralkodó válaszának az elhangzása után a Felség, aki jó hangulatban volt, végigsétált a küldöttség sorfalán, kedvvel legeltette a szemét szép magyarjain és sorjában mindannyit megszólítással tüntette ki. A mikor Damokos felé tartott, ennek a szomszédja suhogva közölte vele: — A király azt kérdi: szokott ön vadászni? Damokos az ajkak mozgásából jól megértette a kérdést, boldog mosoly szántott végig az arcán és valószínű lég az* gondolta: jöhet már a király! Tudja már Damokos, hogy mii keli válaszolni ... S a király jött s már Damokos László előtt állott. De mert akkor Még nagy hatalmuk volt a királyok-3zuiiohcara még nem érkezett meg uj választójogi rendelet A „Bícsmegyei Naplóa szerda reggeli száméban jelentette, hogy Novisadra már megérkezett a belügyminiszter legújabb rendelete, amelynek értelmében január 31-ig hivatalból ki keli igazítani a választói névjegyzékeket és fel kell azokba venni a nemzeti kisebbségekhez tartozó SHS. állampolgárokat is. Ezzel szemben azonban Suboticán még semmit sem tudnak az uj rendelet kiadásáról. Munkatársunk szerdán kérdést intézett Pletilcoszits András dr. főispán-polgármesterhez, aki kijelentette, hogy az uj rendsiet még nem érkezett meg Suboiicára és a választók névjegyzékének kiegészítését végző főjegyzői hivatalban is ugyanezt az információt kaptuk. A választói névjegyzék kiigazítása a suboticai városházán folyamatban van, de csak a választások kiírásától számított 15 napon belül történő felszólamlásokat veszik egyelőre tekintetbe. A kiigazítást eszközlő bizottságnak igy js nagyon sok dolga akad, mert a délelőtti hivatalos órák alatt naponta mintegy ötven polgár jelentkezik a bizottságnál és kéri a választói névjegyzékbe való felvételét. Ha az uj rendelet csak akkor érkezik meg, amikor a hatóságok január 6 én már lezárták a választói névjegyzékeket és felterjesztették azokat a törvényszékhez, bizonyára újabb súlyos zavarok fognak bekövetkezni. Erre pedig van kilátás, mert — csodálatos módon — a miniszteri rendeleték átlag 5—6 nappal későbben érkeznek le Suboticára, mint Novisadra. nak, az alkotmányosaknak is, Ferencz József élt is vele és éppen akkor, amikor Damokoshoz ért, változtatott a kérdésén, s vele szemben nem arra volt kiváncsi, hogy szokott-e vadászni, hanem — A Felség kérdése elhangzott és igy szólt: •: — Nős ön? A Damokos szomszédja elsápadt, s a többi küidöttségi tagok is zavarran néztek össze, mintha mondanám szépen vagyunk, most jön a haddelhadd . . . Csak Damokos Laci maradt nyugodt s a biztonság derűit tudatával felelte: — Az előtt hetenkint. Felséges Uram. de most már ritkábban . . . A király fölkent személye iránti tisztelet és a köteles diszkréció se akadályozhatta meg, hogy a küldöttség egy része kacajra ne fakadjon a fura feleletre. Némelyeknek pajkos gondolataik is támadhattak és erdényi huncutságok cikáztak át az agyukon, amelyeket otthon nem mertek volna elmondani a Domahidy főispán leányának, a marosvásárhelyi Ítélőtáblái biró elegáns feleségének. A király se tudott elfojtani egy mosolyt és nem lehetetlen, hogy ugyanarra a huncutságra gondolt, amire az erdélyi urak és azok, akik ezt az igaz történetet olvassák. De jó Damokos Laci csak odakint tudta meg, hogy min nevetett a harminc nemes és hogy mért tnosoygóíi a kirniy. Es Damokosnak ez volt az utolsó küldötiségjárása. Nem csatlakozott többé soha semmiféle deputációhoz. Baedeker.
