Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-14 / 13. szám

1923. január 14. BACSMEGYEI NAPLÓ n . oTflSf Brenner Frigyes. rom. kath. főespc­­rés, ez a nagyíudásu, lelkes pap, aki igazi pásztora, lelke híveinek. Pap, akit hívei szeretnek és akit más vallásnak is nagyon nagyra becsül­­nek. A legcsöndesebb visszavonulf­­ságban él itt dr. Drexler Brúnó, dr. Zsírosa Lajos. dr. Vincehidy Dezső Dr. Brenner Fringes, apátplébános akik kitartottak, ittmaradtak Kikin­dán. Van aztán egy harmadik kávéhá. za is városnak: a Madarász-kávé­­ház. A kávéjáról, a konyhájáról, tisztaságáról nevezetes. Ide jön a népszerű doktor Koszíics állam­leti, hát van üt egy kaszinó, egy Lloyd-klub, Ipari Kaszinó, Társas­kör, nőegyletek, sportklubok, dalár­dák, mint ahogy ezek másutt is a kulturéletnek is tényezői szoktak lenni egy ilyen harmincezernél több lelket számláló városban. A kaszúió valaha minden társadalmi megmoz­dulás otthona veit, ma csöndes, csak a bírák és a régi Kikhida pár itt maradottja a vendége. De most ké­szül uj életre kelni. A Lloyd-klub Márkó, a keresk. egyesület elnöke is a mérsékelt és kölcsönös megértés útját egyengették mindig. A Lloyd klub másik igazgatója, Messingcr d, a zsidó hitközség elnöke. Dos Sándor, ügyvéd már népesebb. Ez a kereskedők va­sárnapi kártyahelye. Gyüléseznek is itt a kereskedők, társasvacsorákat is rendeznek, de ennél tovább már nehezen mennek. Tavaly sikerűit Dr. Malissá Géza, járásbiró Joviális, kedélyes ur, aki amellett hogy a Lloyd elnöke, kitűnő keres­kedő. Kikindáról szólva első sorban kell megemlékezni a város polgármeste­réről, Majinsszky Lukácsról is. A polgármester tizenkét éve áll a vá­ros élén. Annyi megértéssel, buz­­gósággal, a nehéz időkben is pártat­lan jóindulattal és pedáns lelkiisme­retességgel vezeti a város ügyeit, hogy az egész lakosság igaz hálá­ját érdemelte ki. Újságja Kikindának nincsen. A régi lapok megszűntek. Kikindáról tarka korzó gondtalan kacagásait halljuk, a főutca néhány igazán nagyvárosi üzietkirakatát nézzük, a kávéházakból kiszűrődő muzsika mögött, talántán vágyak, törekvések mozdulását is meg lehetne látni. Egyelőre azonban csak a társasági bálok, az idei téli napos, estélyek, hangversenyek izgatják a kikindai szereplőket. De hát ez is valami. (W.) I Navy Zoltán: TEL A (él fütyül, süvít, havaz, 1 Be réges-régen volt tavaszi Be réges-régen voltam én Ábrándos, bus kamaszt Oh, bükkösük ti és melyek öntözték, csergő csermelyek, Be rég befagytatok! Havas mezőn tar parti fák . . . — Oh, Chárisok! Oh, Gráciák! Magamra hagytatok! Oh, vágy, mely rég megdermede! Oh, lányok hajlós termete! Oh, régen-volt majálisok Füzércs gyermeke! Rigó nem szólhat szebben és Lépésük táncos rebbenés, Nyomukban baktatok. Hónyakban vérszin kldrlsok . . . — Oh, Gráciák! Oh, Chárisok! Epedni hagytatok! Halljátok vén szivem jaját! Már megfagyott minden Najád S a tisztuson nem bontja már A Nimfa dús haját! A téli erdőbe megyek, Vén Faun, a hótakart hegyek ölén szűz csönd temet És tépi tüske s játszi dg — Oh, Chárisok! Oh, Gráciák! Bozontos mellemet. Havas tetőn, hol galy ropog. Végső gyásztáncot ott ropok, Kancsal szememből hull a köny S kél kecskeláb kopog. Halódón biccenő, keszeg Száz vad bakugrást ott teszek. Az égre nézve tel! Hétága sípom, ős Titok, A református templom Kikindai utcarészlet ügyész és Jakovlyevits rendőrfő­kapitány. Ide jár a város uzsonnáz­ni. Itt található estefelé Guttmann bankigazgató és iiéhány hölgy is merész úttörőként. Sőt vasárnapon­ként egészen megtelik a kávéház szép hölgyekkel. Ez uj dolog Kikin­­dán. Dr. Malisza Géza és Miatovich járásbirák, valamint Glumac ügyész­kulturestékef, zene- és irodalmi es­téket is rendeztek, de az idén csak a biztatásnál tartanak. Egyébként a lelke a Lloydnak, Kasszinónak is Dr. Kosztics, kir. ügyész Joanovics Szimé, nagykereskedő ségi megbizottt neve az árdrágitási perek során lettek nevezetesen is­mertté Kikindán, ahol ezek a ne­­rek heteken át nagy port vertek fel és alaposan izgatták a kedélye­ket. Ami a város társadalmi .életét il­JoanóVits Szimó, ez az agilis, ügy­­szerető, még lelkesedni tudó ur, aki annyi szeretettel áll minden tár­sadalmi, kulturális megmozdulás, terv mellé, hogy a fiatalság elbújhat mellette. Teli lelkesedéssel, jósággal, egyike azoknak, akik a társadalmi harmónia megteremtése érdekében sokat tettek Kikindán. ö és Bogdán három nyomda költözött el az utób­bi pár évben, ami maga is eléggé jellemző a város kulturális életére. A kép Kikindáról készült, pillanat­­felvétel csupán. Ezek a sorok csak mozaikok, amiket csupán röpke kis impressziók adhatnak látnivalónak, így első pillanatra nem lehet tudni, hogy a télbe pipáló csöndes szu­­nyokálások mögött pislognak-e aka­Messinger Zsigmond, nagykereskedő rások. vágyak, tervek. Erről csak akkor lehetne Írni, ha a meglehető­sen zárkózott kikindai lelkeket kö­­zeebbről megismerhetné az ember. De esti órákban, ha a villanyiényes — Oh, GráciákI Oh, Chárisok! Többé nem énekel .................... ..................................... .. Steinach megbukott Uraim: üreg habdüék, kimustrált gavallérok, inaszakadt, hervadó konö­­legények. bejelentem önüknek a szo­morú hirt: Steinach professzor meg­bukott. ruccs az áhiioit csodának, fuccs a reménynek, nem gilt az egész, vége az álmodott Hiúságnak, vége a csókvárásnak és vége c. szerelemnek. Uraim: nem lehet, nem megy a dolog, nem lehet visszacsinálni az esztendő­ket. Ér. nagyon sajnálom önöket, öreg szerelmi csatárok és hadirokkantok, de hiába, vigasztalódjanak. A?, arcuk vén marad és redős és a vágyaik, amik. tudom, elborítják néha rossz éj­szakáikat — nem kapnak rámát, se asszonyt szálat soha többet. Elhi­szem, uraim, csalódni fáj, de nem le­hel. Nem megy. A professzor ar csak ugratta önöket, a professzor ur téve­dett, amint azt most a tudomány ille­tékes törzsfőnökei megállapították. A fiatalság gyönyörű ajándékát ne vár­ják tovább, a csodának befellegzett. Rozzant térddel, uraim, hervadó gaval­lérok. be kell vonni végre a vitorlákat és busán, ahogy illik egy ilyen tra­gikus malőr után. gyerünk csak visz­­sza a józan hétköznapokhoz. Nyugod­janak bele alázatosan. Steinach nem tud fiatalítani. Nem tud — nem le­­hét . . . Nyugodjanak bele, uraim: öreg ha­­bitüék, kimustrált gavallérok és vi­gasztalódjanak: hervadó dámák együtt sírnak önökkel ezért a szerelem fája alatt .... . v v . ■ . u

Next

/
Oldalképek
Tartalom