Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-10 / 9. szám

2, oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 11. Uj kórház épül Suboticán A Singer Bernét szeretetaáz megnyitás előtt Ha Subotica oly, gazdag volna közegészségügyi intézményekben, mint amilyen szegény, akkor is ér­demes volna sokat és bőven foglal­kozni a Singer Bernát-szeretetliáz egyesület most megnyitás előtt álló uj kórházával. A mai helyzetben pe­dig egyenesen kötelesség volna min­denkinek kimenni az uj kórházhoz, ínegnézni, mi készült ott, s tanács­­csat és anyagi hozzájárulással segí­teni a nagyjelentőségű mü megte­remtőit, hogy valóra válthassák mindazt, amit megvalósítani akarnak. A szegedi szőlőkben, a Nagy Ee­­renc-telep utcájában, a város főté­rétől tiz percnyire van az uj kórház, amely körülbelül készen is áll már a megnyitáshoz. Két egymás mel­letti földszintes házat alakítanak át a kórház céljaira. Az egyiknek az átalakítása már majdnem teljesen be is van fejezve, kertészek az ud­vart parkírozzák, festők, mázolok a festési munkákat fejezik be. Az uj kórház alapitói a rendelkezésükre álló rendkívül korlátolt anyagi esz­közökön túl menő áldozatkészség­gel, nemcsak arra ügyeltek, hogy az épület és a berendezés az egész­ségügyi követelményeknek megfe­leljen, hanem gondot fordítottak a külső csinosságra, s arra is, hogy minden modern és szép legyen. A ház kívülről újra van tatarozva, az ablakok befestve. A kórtermek pa­dozata és falai' fehér olajfestékkel ragyogóra mázolva. A kórházban külön férfi és női osztály van, minden osztálynak mo­dern berendezésű fürdőszobája, van külön operációs terem a legmoder­nebb berendezéssel, várószoba, iro­da, gondnoklakás, orvosi lakás. Kü­lön épületekben van a konyha, még pedig a zsidó rituáléknak megfele­lően külön konyha a tejjel és külön a zsírral készítendő ételek számára, a mosókonyha, raktár és a hulla­kamra. Az orvosi és az operációs termek modem, értékes berendezése már meg van, a raktárban ott vannak már a szükséges fehérneműk is, 180 lepedő, 80 férfi, 80 női, 16 gyermek­­. ing, 180 párna. A megnyitáshoz szükséges 30 ágy is készen áll. A kórház eddigi munkálatai több mint három millió koronát emésztet­tek fel. Azt az összeget Pollák La­josnak, a szeretetház-egyesület al­­elnökének kiváló buzgalma és áldo­zatkészsége hozta össze. Az áldo­zatkészséget ő váltotta tettekké, az építkezések irányítása is az ő mun­kája. A nap nagyobb részét a mai időkben szokatlan önzetlenséggel ott tölti a kórház építésénél. Subotica város a kórházra való tekintettel az épület előtt artézi ku­tat furatott, a pénzügyminisztérium az orvosi műszerek vámmentes be­hozatalát engedte meg. A magáno­sok áldozatkészsége is dicséret és '■ elismerésre méltó módon megnyil­vánult. Sólyom Ernő az elektromos berendezést ingyen készítette, Leip- Ilik Testvérek a vízvezetékeket, Stern Zsigmond a festő- és mázoló­munkát önköltségi áron készítette, Goldner Testvérek, Rotmdn Imre­­cég értékes adományokkal járultak a kórház berendezéséhez. A kórház megnyitásához és üzem­be helyezéséhez azonban még a jó­szívű és érző emberek áldozataira van szükség. Másfél millió korona kell ahhoz, hogy a kórház működé­sét biztosítani lehessen. Noha pél­dául Péterrévfe, Stari-Becse, Mól községek 350.000 koronát áldoztak a kórház céljaira. A szükséges ösz­­szeg előteremtésére most a magáno­sok áldozatkészségét kell igénybe­venni. Megkezdik Szuboticán- a választói névjegyzékek hivatalból való kiigazítását január 6-ig 800 választót vettek fel a névjegyzékbe A választói névjegyzékek kére­lemre történő kiigazítására tudva­levő leg január 6 án lejárt a határ­idő. Ez a munka már Suboticán is befejeződött. A suboticai városi, főjegyzői hivatalban lezárták a választói névjegyzékeket, azonban azt még ezideig néni terjesztették be a törvényszékhez. A VB xs megyei Nap'ó* munka­­'ársu kér/iést intézett Orsics Lázár főjegyzőhöz a névjegyzék kiigazí­tásának eredményéről, amire vo­natkozólag a következőket mon­dotta : — A névjegyzékek lezárásáig mintegy nyocszázan jelentkeztek és kérték pótlólag való felvételüket. Ez meg is történt és a névjegy­zék kiegészítése befejeződött, Az 1 rendelet, amely szerint it válasz­­jói névjegyzékek hivatalból egész, január 31-ig kiegészítendők, meg­érkezett már Suboíicára is és ezt a hivatalból való kiegészítési most meg is kezdjük és január 31-ig folytatjuk. Ami azonban a nem­zeti kisebbségek választójogát illeti, arra nézve még ma sem nyilatkozhatott! érdemlegesen,mert egyelőre még várjuk a kormánynak tarra vonatkozó utavfásj, hogy, yaj-Érdekes emberek Ibsen a kávéházban A Peer Gynt és a Hedda Gabler szer­zője a legszenvedelmesebb ujságmolyok közé tartozott. Az embereknél, sőt — csodálatos! — a könyveknél is jobban szerette a hírlapokat. Olyen jóbarátuk­­nak tekintette őket, akikre minden is­tenadta nap — a hétfőt kivéve — biz­ton számíthatott, s akik naponta újabb meg újabb szórakozással kedveskedtek neki. Bár kevés írónak volt már életé­ben annyi tisztelője és bámuiója mint Ibsen.nek, barátai abban az értelemben mint más nagy írónak — Petőfinek, Goethének, Byronnak vagy akár a leg­több modernnek — nem igen voltak. Csalt kevéssé volt közlékeny s hiány­zott benne a barátkozás meleg talentu­ma .. . Bámulatos, hogy egy iró, aki többet olvasott újságot mint embert, ez utób­bit olyan jól Kiismerte. Nem volt éppen ember kér ülő, de emberkereső se, s ha választania kellett egy nagyvárosi úri­ember s egy vidéki újság közt, habozás nélkül az utóbbit választotta. Ennek a tagadhatatlanul nagyon ^ ki­váló embernek — hiszen a 19. század egyik vezérlő szelleme volt s még ma Is egyike annak az öt-hat Írónak, akik a legtöbbet foglalkoztatják és nyugtala­nítják a közvéleményt — oiyan allűrjei is voltak, amelyek sehogyse illettek egy nagy géniuszhoz. A kávéházjárása például csak kevéssé különbözött az elő­lapokban kifigurázott ama ujságfalpké­­tól. akik rémei a kis- és nagyvárosi ká­­véházakrak, mert ráülnek egy csomó újságra és sonuino-i szent önzésükben nem törődnek a mások hirlápszomjávai, csak nekik legyen meg az ö mindennapi r-ssyvpn-öiven újságjuk, ámen! Én is sokszor láttam a müncheni Café Maximilian-ban az érdekes fejű nagy poétác, amint fülsiketítő zajban, embe­rek lármás jövése.mené^e közt órákig böngészett a nagy hirlaptömegben, ame­lyet — hihetőleg úgy vélte — egyedül az ö számára és kedvére járatott az établissement tulajdonosa. Az utcán ál­landóan voltak a költőnek nézői, akik legkevésbbé se zavarhatták őt, valamint a karrikaiura.rajzolók és amafőrfotog­­rafusok se, akik a jellegzetes fejét ta­nulmányozták. Ibsen nyugodtan olva­sott ... Bent a kávéházban a helyét az egyik ablaknál olyan tiszteletben tartot­ták mint egy udvari páholyt. Müncheni ember meg se próbált odaülni, ha pedig idegenek akartak odatelepedni, a pincér első szavára udvariasan visszavonultak, mert Ibsen nevét ismerte mindenki. Mig ő bizony nem egy Jeles írótálának még a nevét se tudta, s nem is volt kiváncsi rá, mert ő csak írni szeretett meg újsá­got olvasni, — könyveket keveset, Írók­kal semmit se törődött. Georg Ebers, az egyiptomi tárgyakkal foglalatoskodó regényíró nagy divatban volt abban az időben, amikor München­be lakott, — többet beszéltek róla mint mostan a két Mann.ról és Wassermann­­ról együttvéve, a regényei óriási pél­dányszámokban fogytak és mégis meg­történt. hogy mikor egyszer emleget, ték a norvég poéta előtt, ez körülnézett és igy szólt: — Ebers? Ebers? Ki az? A hirét se hallotta. Ellenben a leg­újabb botránypört vagy színházi plety­kát úgy ismerte mint a legügyesebb riporter. Krisztiánéban és Rómában éppen úgy megvolt a tiszteletben tartott külön ká­véházi asztala, mint a bajor főváros­ban, s ott is ugyanolyan splendid iso­­lation-bau tudott maradni, mint a. Maxi. jón a márciusi választások a január 6-ig eszközölt, vagy pedig a január 31-ig történő kiigazított választói névjegyzék alapján fognak lefolyni. Ugyanilyen értelemben nyilat­kozott munkatársunk előtt Pleti­­koszit3 András dr. polgármester­főispán is, Eki szintén hangsú­lyozta, hogy csak a kormány újabb utasításának megérkezése után lesz világos a helyzet a tekintetben, hogy melyik névjegyzék fog a legközelebbi választásokon alapul szolgálni. Amint ezekből a kijelentések­ből látható, a suboticai városhá­zán még mindig teljes tájékozat­lanság uralkodik a magyarok vá­lasztójogára nézve. Ez az előszeretettel táplált tájé­kozatlanság bizonyára mér egész rövid ideig fog tartani s annak tisztázásnyal fog végződni, hogy a listák hivatalból kiigazitandók, a magyarok felveendők s a márciusi választásokat a január 31-ig kiiga­zítandó listák alapján kell megejteni. Ezek a nyilatkozatok csupán amel­lett bizonyítékok, hogy a Magyar Párt vezetősége és a kormány közt létrejött megállapodás sürgős és. erélyes végrehajtásáról kell gon­­doskodn’. Az eljáró közigazgatás tisztviselők ebben a kérdésben az önállótlanság Csodálatos példáit szolgáltatják. A világos törvény és még világosabb rendeletek után még mindig — utasításokat várnak. Éppen ezért arra van szükség, hogy félreérthetetlen és félremagyarázhalatlan módon sze­rezzen érvényt a kormány akara­tának s már előre s már most gondoskodjék arról, hogy semmi­féle hátsóajtókhoz szokott tépelő­­dések és a cselekvéstől elszokott megfontolások ne álljanak akarata érvényesítésének útjában. Végre is, amit az alkotmány megadott s a kormány elismert, azt nem veheti el az alárendelt tisztviselők bátor­talansága. Ez a bátortalanság is különös jelenség. Amikor jogokat kell e venni, signum laudis-os bá­torságok* nyilatkoznak meg, ami­kor jogokat adni kell, még az alkotmány és kormányelhatározás fölött is úrrá lesz a körültekintő megfontoltság és hátsó ajtók felé tekintő óvatosság. Újabb szállítási panama A föidmivelésügyi minisztérium botránya Beogradból jelentik: A »Tribuna« értesülése szerint Szupiló, az uj föld­­nevelésügyi miniszter nagyobb ará­nyú visszaélésnek jött nyomára, a melybe Pucolj volt miniszter, Pesics, a minisztérium eibocsájtott osztály­­főnöke és Stimmler osztályfőnök, a topcsideri uradalom igazgatója, aki Puceljnek veje, is be vannak ke­verve. A Wiesbadenben működő jugo­szláv jóvátételi bizottság ugyanis arra jött rá, hogy a jóvátétel cimén több mint 200 millió dinár értékben megrendelt mezőgazdasági eszkö­zök után Pesics osztályfőnök 15% " províziót kötött ki magának. Ebből a magas provízióból a »Tribuna« szerint a fentemlitetteken kívül né­hány más magas állású személyiség is részesedett, sőt néhány újságírót is korrumpáltak. Hír szerint Szupilo földmivelési miniszter a bíróságnál fog feljelen­tést tenni a tettesek ellen. mi!íar,-ban. Húsz újság is feküdt előtte, s ha valamivel kevesebbet tudott föl­halmozni, akkor — elégedetlenül zsör­tölődött. De a pincérek respektálták a gyengéjét s bizony nem egy kávéházi vendéggel történt meg, hogy amikor új­ságot kért, azt felelték neki sajnálkozva: — Nem szolgálhatunk vele. Ibsen ur olvassa. (Ez az »Ibsen ur« most egy kicsit kü­lönösen hangzik, majdnem olyan furcsán mintha valaki Vörösmarty úrról vagy Mister Shakespeare.ről beszélne, de negyven esztendő előtt nem volt sok­kal furább mint ha Müller úrról lett vol­na szó. Hiszen volt idő, amikor Petőfi is »ur« volt!) Voltak persze olyanok is, akiket nem fegyverzett le teljesen a pincér fölvilá­­gositása, s akadt akárhány türelmetlen, aki a költő asztalához lépve, egyik-má­sik újságnak a zár alól való feloldását kérte. Ibsen ilyenkor zordon tekintettel nézett az interpellálóra. amely a skan­dináv észak hidegére emlékeztetett, át­adta a kívánt lapot, de nincsen oly kép­zelőtehetség, amely e gesztusban lel­kességet vagy csak szívességet lett volna képes fölfedezni. Nem szerette, ha háborgatták, s azo­kat, akik újságot kértek és vittek cl tőle, kíméletlen önzőknek tartotta, s a pincéreknek dörmögve panaszkodott, hogy milyen udvariatlanok az emberek, nem hagyják őt békében olvasni. Pedig sose történt meg, hogy valaki neip a legtökéletesebb udvariasság hangján szólott volna hozzá. Sőt a legtöbben pusztán azért közeledtek az asztalához, hogy a szavát hallják s egy tekintetét ellessék. Egy akkoriban fiatal német iró, aki boldog lett volna, ha jnegismerkedhetilc a norvég hattyúval, megkockáztatta, hogy bemutaikozzon neki a kávéfaázban. IA pillanatot szerencsésen találta el, mert Ibsennek még nem volt újság a kezében. A fiatal német sugárzott a bol­dogságtól, amikor a Nóra szerzője ba­rátságosan mosolygott rá. kezet nyúj­tott neki s megkínálta a szemben lévő üléssel. Senki se volt oly boldog, mint az iró, aki diadalmasan nézett körül, mintha mondaná: az Ibsen asztalánál, iilök, olyan szerencse, amellyel nem sok ember dicsekedhetik! De az öröme nem tartott soká. Ibsen elrendezte az újságjait, aztán elővett közülük egyet, s úgy elmélyedt benne mint egy fiatal lány. amikor a Párisi Titkok-at olvassa. Aztán a többit bön­gészte át. s amikor mindannyival elké­szült, kifizette a kávéját s az uj »isme_ rős«-ét fejhajtással köszöntvén, kisietétt a Maximilianstrasse-ra. Egy szót se váltott a fiatal Íróval, aki leverten tá­vozott s attól a naptól kezdve más ká­véházat frekventált. Ez persze könnyen elviselhető vesz­teség volt a Maximilian-Caféra, mert inások meg egyenesen azért jártak oda, hogy láthassák mindennap a század egyik legmarkánsabb egyéniségét, aki­nek Nórája akkor már diadallal járta be Európa majd minden színpadát. iMondják, hogy e kávéház tulajdonosa »sokat keresett Ibsenen«, s ha nem is élt kizárólag belőle, bizonyos, hogy Ib­sen elköltözése után a Café Maximilian hanyatlásnak indult. Azért, hogy a nagy költő annyira szerette a kávéházat meg az újságokat, nem kell azt hinni, hogy más társaság­ba egyáltalában nem járt. Megfordult imitt-amott, ha nem is szívesen, s a müncheni irodalmi körökkel Is tartott fönn összeköttetést, de a kávéházban az egyedüllétet szerette, s mint egynémely drámai figurája, kissé »weltfremd« és mindenképpen különös ember volt. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom