Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-30 / 29. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPI O 1923. január 30. postahivatal összes alkalmazottai ultimátumot küldtek a franciáknak, hogyha hétfőn délelőtt 9 óráig nem üritik ki a postaépületet, akkor nem állnak munkába. A francia parancs­nokság nem válaszolt. A bolgár kormány a komitácsik ellen Sztambuiinszki beszéde a szobrán] ében Szófiából elentik: Szakarov Jan­kó szocialista képviselő interpellá­ciójára Sztambulinszki miniszterel­nök hosszabb beszédben válaszolt a szobranjében, amelynek keretében bő expozét adott Bulgária külpoliti­kájáról. Beszédének legfontosabb kijelentése az volt, hogy nem haj­landó vak eszköze lenni a »mace­dón komáénak«., mint a legtöbb ed­digi bolgár elnök. Rámutatott beszédében bukaresti és beogradi látogatására, amelyek konkrét eredményekre vezettek és a melyek lényegesen enyhítették a fe­szültséget Bulgária és Jugoszlávia, valamint Románia között. A lausannei konferenciáról be­szélve sajnálattal emlékezett meg arról, hogy nem sikerült megegye­zést létesítenie Görögországgal Bul­gáriának az Aegei tengerhez vezető szabad zónája ügyében. Véglegeset azonban erről a kérdésről még nem lehet mondani, hanem türelemmel be kell várni az események tovább­fejlődését. Végül rátért a macedón konnte 'akciójára. Ismertette a szobranjéve; mindazokat az eseményeket, ame­lyek megnehezítették a Jugoszlá­viához való közeledést és élesen el­itélte a komitácsi bandák tevékeny­ségét. A komité által elkövetett gyil­kosságokra célozva ezekkel a sza­­vakkakfejezte be beszédét: »Meg­ölték Dimitrovot. megölhetnek en­gem is. de a bolgár politika az ma­rad, ami ma.« Az állami adói beszedi de nem szolgáltatja át Sziébotica Tovább tart az állam és a város harca A város harca az állammal to­vább tart az állami adórészesedés levonása ügyében. Amint már meg­írtuk, Subotica város legutóbb száz­ezer dinárt vont le az állami adók összegéből, mielőtt azt a pénzügy­­igazgatóságnak beszolgáltatta. Mi­vel azonban a pénzügyigazgatóság ennek a levonásnak a jogosságát nem volt hajlandó elismerni, ezért a város a levonás után fenmaradt á! lami adó összegét letétbe helyezte. Az első levonás ügye így még nem intéződött el és a város tanacsa hétfőn délelőtt megtartott rendkívüli ülésén már elhatározta, hogy ujabo százezer dinárt- von le a most be­szolgáltatandó állami adók Összegé­ből Miután a pénzügyigazgatása« most sem lesz hajlandó a varostól : nem teljes összeget elfogadni. \gfi a múltkorihoz hasonló eset fog elő­állni és a város megint kénytelen lesz az állami adót deponálni. A három millió koronán felüli kö­vetelés levonások után mintegy négy hónap alatt fog létesülni és igy megtörténhetik az az eset. hogy ennyi időn keresztül nem fog a va­rostól semmi adó befolyni a subo­­ticai pénziigyigazgatósághoz. ha­csak másként nem intézkedik a pénzügyminisztérium. A városi tanács semmiesetre se hajlandó megváltoztatni álláspont­ját ebben a kérdésben, viszont a pénzügyigazgatóság nem ismeri el a várost tanács eljárásának jogossá­gát. így a pénzügyminisztérium döntéséig elintézetlen marad a kér­dés, ■ V A kisasitaaf újabb akcióra készül Magyarország ellen Vita a francia külügyi bizottságban Beogradból jeientik: A Politika párisi távirata szerint a francia parlament külügyi bizottságában szóba került, hogy a szövetsége­seknek minél nagyobb figyelmet kellene fordítani a Versaillesi békeszerződésen kivid a többi békeszerződések végrehajtására is. A bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy Magyarországon é- Bulgáriában a szövetséges ellen­őrző bizottságok nem nyújtanak kellő garanciát a két ország lefegy­verzésének megfelelő ellenőrzésére. Ezért azt javasolták, hogy az el­lenőrzést Magyarországon és Bul­gáriában bízzák a kisantant hatal­makra. A külügyi bizottság javaslatait valószínűleg még e hét folyamán Londonból jelentik, hogy a „Daily Telegraph“ legutóbbi számában berlini tudósítójának következő táviratát közli: „Olyan forrásból, amelynek megbíz­hatóságában nem kételkedhetek, arról értesülök, hogy magyar küldöttek tár­gyalnak Berlinben bolseviki megbízottak­kal, hogy katonai vagy másfajta kon­venciót kössenek. Ez a kombináció szinte lehetetlennek látszik. Ez azonban Bu­­chcrinnak a III. internacionaíe titkos ülésén kifejtett felfogásával nincs ellen­tétben. E felfogás szerint a bolsevikiek­­nek semmi kifogásuk nincs elvben az ilyen megegyezés ellen. A magyarok szin­tén éppen ilyeti hajlékonyak politika: opportunizmusukban.“ Az angol 'apnak ezt a feltűnő hírét — mint Budapestről jelentik — a ma­gyar kormány határozottan cáfolja. A beogradi „Tribuna“ viszont a kö­ket a nagykövetek tanácsa elé fogja terjeszteni. Egyidejűleg azt írják a beogradi lapok, hogy a cseh-szlovák kormány kezde­ményezésére a kisantant kor­mányai lépést fognak tenni a nagykövetek tanácsának. A közös akciót a prágai kor mány sürgősnek tartja s evégből Bukarestben és Beogmdban meg­tette a kellő lépésekat. A kisantant arra fogja kérni a nagykövetek tanácsát, hogy hívjon össze egy külön ankétet, amely vizsgálja fölül a magyarországi ellenőrző katona, bizottságok tevékenységét 6 amely a hely színen tüzetes vizsgálódás után illapitsa meg a magyar hadsereg létszámát és fölszerelését. ! vetkezőket írja: Lausanneban Oroszor­szág és Törökország közt megegyezés jött létre, amelyen Csicserin lzmct pa­sával kötött. A szerződés szerint Törökország tá­mogatja Oroszországot, ha bármely el­lenfelével háborúba keveredik. Török­ország ezzel szemben köteles elzárni a Dardanellákat az ellenséges hatalmak előtt. Oroszország támogatja Törökor­szágot Mezopotániában, angol-török konfhkíus esetén. Román-orosz háború esetén is tartozik Törökország beavat­kozni. A Tribuna hire szerint Csicserin Stambulinskivel hasonló megállapodást kötött, arra az esetre, ha Bügária a Fekete-tenger kikötőiben megengedi orosz csapatok partraszálütását. Politikai körökben a Bulgáriával kötött orosz szerződés hírét tendenciózusnak és va­lótlannak tartják. Megegyezés készül a F errum-gyár és munkásai közt Megindultak az egyezkedő tárgyalások A Ferrum-gyári sztrájk, illetőleg munkáskizárás ügyében — két hé­tig tartó harc után — fordulat állott be, amennyiben a kizárt munkások és a gyárigazgatóság között hétfőn megindultak az egyezkedési tár­gyalások, amelyek egyelőre még nem hoztak ugyan positiv ered­ményt, de minden kilátás meg van rá, hogy a fölmerült konfliktus vég­re békésen elintéződik. Mint ismeretes a munkásság, sztrájkmozgalmára az adott okot, bogy a gyárigazgatóság nem akar­ta a múlt év szeptemberében beve­zetett indexrendszert továbbiakban alkalmazni arra való hivatkozással, hogy az állammal szemben vállalt kötelezettségeit az indexrendszer alapján nem tudja teljesíteni. Az ál-' lám ugyanis — amelynek a gyár dolgozik — a vagon javításokra: olyan szerződést kötött a gyárigaz­­gatósággal, amely lehetetlenné tet­te, hogy az indexrendszert —- ren­tábilisán — érvényesíthesse a mun­kabérek megállapításánál. A mun­kások, akik a sztrájk megkezdése előtt, a gyárigazgatóságnak ezt az indokolását nem voltak hajlandók elfogadni, utalván arra. hogy az ál­lam és a gyár között létrejött szer­ződés rájuk nem tartozik — most engedtek álláspontjukból és a gyár­igazgatóval békéltető tárgyalásokat kezdtek a megegyezés érdekében. A gyárigazgatóság a tárgyalások során kijelentette, hogy az index­­rendszert nem alkalmazhatja, de belemegy abba, hogy a munkások órabérét bizonyos százalékkal föl­emeljék. Lehetséges, hogy a meg­egyezés e javaslat alapján pár nap múlva létrejön és a gyárüzembe — a toborzott munkások leváltásával — újra visszakerül a 350 régi mun­kás, akikkel aztán teljes erővel megindulhat ismét a munka. Békacomb, varjupecsenye megbeszélik Poincarével, aki azo Jiirek orosz-magyar katonai konvencióról Orosz-török szövetség1 létesült Csicserin Oroszországba hívja a hazátlan örményeket A kapitulációk kérdésében ismét válság?euyegeli a konferenciát A békekonferencia az örmény kér­désben is csütörtököt mondott, Az orosz delegáció vezetője értesítette az ör­mény küldöttséget, hogy a moszkvai szovjet-kormány hajlandó hazát adni az örmény földönfutóknak. Az örményei, kü.dö.tsegtnek Csicserin vasárnap kijelentette, hogy a moszkvai srovjetkormány hajlandó az örménykér­dés megoldásának érdekében közremű­ködni, miu án a lausannei békekonfe­rencia nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Most a letelepedés tervé­nek részleteit kell majd megállapítani, de előbb tisztázni kell azt a kérdést, hogy magában Oroszországban vagy Ukrajnában találjanak-e uj hazát az örmények s ezért a moszkvai kormány kész az örmény nép hivatott képvise­lőivel tárgyalni. A küldöttség megí­gérte Csicserinnek, hogy a legrövidebb időn belül jelent­kezni- fognak nála a meghatal­mazott örmény megbízottak. A terü'eti bizottság vasárnap is ülé­sezett, de nem ment semmire, A kapitulációk kérdése holt pon­ton tan v és semmiféle megoldás nem kínálkozik arra, hogy milyen átmeneti intézkedé­sekkel lehessen nth dalni a kapitulációk eltörlését. Magában a török delegáció kebelében kezdettől fogva két áramlat volt, egy békülékeny és egy engeszte­lődő. Most még élesebb lett az ellentét és megtörtént az a csoda, hogy Izmed basa majdnem egyedül hajlandó az en­gedékenységre, míg a török delegáció többi tagjai hallani sem akar koncesz­­sziókról. A beavatottak azt mondják, hogy francia befolyás érvényesült, a franciák messzememő ígére­teket tettek a törököknek, ha a kapitulációk ^-’«Aban feladják merev álláspontjukat. Izmet basa ezeket a javaslatokat el­juttatta Angorába és választ vár onnan. Ha kedvező lesz az angorai döntés, ak­kor egy csapásra meg lehet oldani a kapitulációk dolgát, ha azonban — ami nagyon valószinü — Musztafa Kemal basa visszautasítja a francia kezdemé­nyezésre felajánlott engedményeket, a melyekhez a másik két főszövetséges is hozzájárult, akkor vagy végkép meghiúsul a kon­ferencia, vagv tlzhcti tanácsko­zás után elnapolja magát, de igy is, úgy is előáll a háború újabb kitörésének fenyegető veszedelme. Párisi jelentés szerint Poincaré táviratot küldött Kemal pasának. A táviratban azt a tanácsot adta neki, hogy írja alá a szerződést. Kemal még nem válaszolt a táviratra, de kizártnak tartják, hogy az angorai nemzetgyűlés beleegyezése nélkül, eleget tegyen Poincaré, felszólításának. és egyéb csemegék Míg mi gondoktól őszülő fejjel szem­léljük a mészáros üzletek naponta emel­kedő árait és hiába lessük a megváltó hatost a szomorú zürichi négyes osz­tályzat idején bukott valutánkra — mig Kínában — halljuk — éhséglázadás tört ki a pattogatott cserebogár és a kirántott fecskefészek drágulása miatt, — van ennek az országnak egy boldog szöglete, ahol megoldották az élelmezés nehéz problémáját és mindennap friss pecsenye jut a polgárok asztalára. Vrsac városa, ahonnan ez az irigylést keltő hír érkezik, valóban unikum a négy dináros tejjel és ötvendináros mézzel folyó, sertést és marhát hizlaló Vajdaságban, ahol a polgárok az úri finyásság levetésével Scheich mészáros mester jóvoltából mór hosszabb idő óta Ievitézlett paripák és megrokkant fiák* keros lovak húsát élvezik körítve, tar­tár mártással, vagy anélkül. Vrsac talán az egyetlen hely az egész országban, a hol lómészárszék van, hat dinárért már finom pecsenye-hust kapni kilónként, a kolbász sem kerül többe hat és fél dinárnál. Azonban nem ez a fő kuriózuma Vrsacnak, mert a nagy metropolisokban a Ióhus már régóta kényszerű divat és a jugoszláv-temesi fővárosban a lómé­szárszék a világvárossá fejlődésnek csak egy — ismerjük el, merész — lépését jelenti. A város polgárai ezenfelül újabb jelét is adták élelmességüknek, amellyel túlteszik magukat a mai élelmezési gondokon: napi eledellé avanzsáitatták a jegenyén károgó hollót, amely mellett ünnepi eseményeként szerepel az étla­pon a hizlalt békacomb, kirántva. Torontál és Temes német lakossága már régebben ismeri a varjú paprikást

Next

/
Oldalképek
Tartalom