Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-30 / 29. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. január 30. nekik olyan képviselő, akik csak ak­kor jönnek a kerületbe, ha mandá­tumról van szó. Fel akarnak támadni a régi pártok Beogradból jelentik: Vasárnap Beogradban két régi szerb politikai párt, amelyeknek tagjai nagyobb­részt a demakratapártba léptek be. gyűlést tartott, -melyen a régi pár­tok felélesztését határozták el. A naprednjak (haladó)'párt a Szlá­­via kávéházban tartotta meg gyű­lését, amelyen nyolctagú főbizott­ságot választottak, melynek elnöke Novakovics Mileta egyetemi tanár lett. Elhatározták, hogy a párt hi­vatalos; lapjává a »Videiot« teszik meg. Választottak agitációs* bizottságot is. A párt Beogradban önálló listá­val lép fel, listavezetője Grasanin 'đr. Vagy Zsivaljevics Danilo lesz. Az Az agitációt a vidékre is ki fogják terjeszteni. 1 A liberálispárt, melynek vezére a múlt évben elhunyt Ribarac volt, a Petrograd szállodában tartotta me szervező értekezletét, Sztankovics Toöor elnöklete alatt. Az összes szónokok hangsúlyozták, hogy ál­lami érdek a párt újjáalakítása. Ki­mondták a párt megalakulását és el­határozták, hogy a választásokon önállóan, vagy más pártokkal koo­perálva részt fognak venni. Központi bizottságot választottak, amelybe 20 beogradi és 25 vidéki tagot választottak. A párt csak Szerbiában és Délszerbiában fog Szervezkedni. Egyelőre a szmede­­rovói, drinamenti, pozsareváci és kragujeváci kerületben lépnek fel. Beogradban a haladópártot fogják támogatni. Némely kerületben az Avramovics-párttal akarnak koope­rálni. Délután az összes résztvevők ki­zarándokoltak Ribarz sírjához. A szkopfjei zsidók a radikálisok melleit Szkopljéből jelentik: Nordan Mik­sa emlékére az itteni zsinagógában Zaen Sabetaj szarajevói újságíró előadást tartott, amelyen több mint ezer ember vett részt. Délután a Zrinyi-tereraben zsidó nagygyűlés volt, amelyen ugyan­csak Zaen tartott nagyobb beszédet, aki egyúttal tolmácsolta a radikális­párt beogradi főbizottságának üd­vözletét is. A bibliából vett idéze­tekkel bizonyította, hogy a zsidók­nak föltétlenül a radikálisokat kell támogatni. A gyűlésről üdvözlő táviratot küld­tek Pastes miniszterelnöknek amely­ben a radikálispárt győzelmébe ve­tett reményüknek is kifejezést ad­nak. Ámerikázik a szuboficai hatóság a magyar választék fölvételével A főjegyzőnél, most kellett elutaznia — A főispán nem emlékszik az általa átvett rendeletre Névtelen emberek Irta: Zilahi Lajos A kis cseléd lehozta a padlásról azt a vászenkoffert. amelyikben dohánylevél között egy piroscsikos fekete tKzf'nnd­­rág. meg egy napszitta katonabluz volt Még nevettünk is. .micor oUvSou. fe­lesége az ágy szélén ült és sárga cér­nával újra felvarrta az egyik megla­zult hadnagyi csillagot. A gyerek négy­kézláb mászkált az ágy tetején, éles kis torkával vidámakat visított és bele­kapaszkodott a cérnába. A fia ekkor tiz hónapos volt. A felesége huszesz­­tendős gyerekasszony, ő maga innen a harmincon. A tükör előtt állott és zsilettel bo­rotválkozott. — Siessünk lelkem. — szólt hátra a feleségének — mert lekésem a vona­tot. — Jaj intenem, idegeskedett az asz­­szonyka és fogával elharapta a cérnát. — Mindjárt kész leszek!’ A férfi ott állt a szoba közepén tar­­talkos hadnagynak öltözve, komikusán, idegenül, mint mikor a civil katonának éltézik. A sapkája oldalt be volt hor­padva. mert a tetejében elgörbült a drót. Felkapta az ágyról a kisfiát, kinyúj­tott karral magasra emelte a levegőbe és felkiáltott hozzá: — Szervusz kolléga! Vállára ültette, kicsit játszott vele, aztán visszatette az ágyra. Megölelte a feleségét, kétszer gyorsan megcsókolta és azt mondta: — Szervusztok, két hét múlva itthon leszek! Hóna alá kapta a kardját, másik ke. A magyarok választójogának gyakorlása elé annyi nehézséget gördítettek, már egyes vidéki, ható­ságok, hogy azt lehetne gondolni, most az utolsó órákban, közvetlenül a választói névjegyzékek lezárása előtt megszámlálhatatlan rendelet után már nem merülhetnek fel újabb akadályok. A legutóbbi kormány­rendeletek világosan és határozot­tan intézkednek a nemzeteiségeknek a választói névjegyzékbe való fel­vételéről, úgy, hogy azoknak a ha­tóságoknak sem lehet már e tekin­tetben semmi kételyük, amelyek ed­dig a legjobban fennakadtak a vá­lasztási törvény minden olyan pa­ragrafusának értelmezésén, amely a nemzetiségek jogára vonatkozik. A gyakorlatban azonban ezeknek af világos rendelkezéseknek ellenére is még most is — két nappal a vá­lasztói névjegyzékek lezárása előtt — újabb akadékoskodással igyekez­nek egyes hatóságok útjába állni a magyar választók hiánytalan felvé­telének. Ez az eset forog fönn Suboticán is, ahol érthetetlen idegenkedéssel fogadta a hatóság azt a tervet, hogy a Magyar Párt által összeirt válasz­tók névjegyzékét fogadja él alapul a választói névjegyzék kieső,szíté-., séné!. Azoknak a tárgyalásoknak a részleteit, amelyeket a Magyar Párt suboticai intézőbizottsága ebben az ügyben a városi hatósággal folyta­tott. már ismertettük és legutóbb megírtuk azt is. hogy 0rsi.es Lazái főiegvző mór szombaton kijelentette dr. Nagy Ödönnek.- a Mag var Párt ügyvezető elnökének, hogy a bel­­tígvmhhzternek az a rendejete, c melv szerint a választói névjegyzé­kek kiigazításánál az egyes vártok < a wmamommmmmmasi által beterjesztett névjegyzékeket tekintetbe kell venni, megérkezett már Suboticúra. Ezek szerint tehát már nem lett volna semmi akadá­lya annak, hogy a város elfogadja a Magyar Párt névjegyzékét, mivel egy nappal előbb Pletikoszits And rás dr. még úgy nyilatkozott, hogy ha a város a kormánytól utasítási kap. úgy elfogadja a Magyar Párt által összeirt magyar választók névjegyzékét. Ennek ellenére azonban a város még mindig nem mutat hajlandósá­got az uj belügyminiszteri utasítás végrehajtására. A választói név­jegyzék kiegészítése, amelynek ja­nuár 31-ig készen kell lenni, még olyan kezdetleges stádiumban van, hogy egyelőre nem is lehet szó a város adatainak a Magyar Pari névjegyzékével való összehasonlítá­sáról. A választói névjegyzék még csak vázlatosan ven meg sem be­törend szerinti, sem pedig választó­­helyenkinti csoportosítása nincsen meg. Ilyen körülmények közt pedig technikailag teljesen lehetetlen a vá­­ros áhal felvett magyar választók hstajanak a Magyar Párt által ösz­­szeirt választók névjegyzékével való összehasonlítása. A hivatalból való Kiegészítés késedelmét még csak’ sú­lyosabbá teszi az, hogy a munká. vezető Orsics főjegyző éppen mos. utazott el Zagtebba — ismerettel, okból. Ennek a késedelemnek az ügyé­ben, amely ismét csak a magyar választókra lehet sérelmes Nagy Ödön dr. hétfőn délben panaszt emelt Pletikoszits főispánnál, aki a Magyar Párt ügyvezető elnökének legnagyobb meglepetésére ismét az zé- ' fülönfogta a vászenkoffert. amely­be a felesége tiszta fehér szalvétába hi­deg csirkét is pakkolt utravalónak. Mikor az ajtó felé indult, még csak körül sem nézett abban a három kis pesti szobában, amelyben alig két esz­tendővel ezelőtt berendezkedett fiatal férjnek, fiatal apának. A kapu alatt visszanézett'. Fent az emeleten kint állt a felesége, karján a gyerekkel. A férfi egy pillanatra letette a koffert és még egyszer íelintegetett: — Szervusztok! • Aztán kilépett a kapun. _ Villamoson ment a Keletire. Délután két órákor in­dult a vonat. Rettenetesen kimclege­­dett a koffertől, meg a tiszti köpeny­től. amit a balkarjára vetve vitt káni­kula volt, szombat délután, augusztus elsején. 1914-ben. * Egy reggel —5 ekkor már ősz volt — kinézett a barak ablakán és a végtelen mongol puszta peremén égnek emel­­kedő lila hegyláncot látott amelyről megtudta, hogy ott á Himalája. Fogoly volt. orosz fogoly. Egy név, egy sor szám a taskenti tábor listáján. Elmúlt egy esztendő, tompán és sü­keten. őrjítő egyhangúságban. Ha jött Is néha levél hazulról, az is féleszten­dei késéssel. Elmúlt egy másik eszten­dő is és akkor eljutott hozzá egy fény­kép. amely a fiát már kis matrózblaz­­ban ábrázolta. Volt egy német rajzta­nár az ázsiai fogolytáborban, agzal megfestette, a képét, nagyban, akvarel­­ben. — Kékre fesd a szemét a gyerek­nek. a haját meg sötétes szőkére. — magyarázta a német piktornak. És fájt I a szive arra a gondolatra, hogy nem tudja a színét" annak a kis nyakken-a dőnek. amit a gyerek viselt. Piros nyakkendőt festett a piktor ott Ázsiá­ban. pedig a kis nyakkendő itt Pesten sötétkék volt. Dehát ezt nem lehetett a fényképről megállapítani. Nagyon rosszul sikerült az akvarel. Mégis felszegezte az ágya fölé a barak falára és egész nap gyönyörködött benne. % Megint elmúlt egy végtelennek tűnő esztendő. Most másfél esztendeig nem kapott levelet, mert akkor már Orosz­országban kitört a forradalom és a fog­lyok postájával senki sem törődött. 0 kint dolgozott a dohányíöldeken. mun­kafelügyelő volt. nyár"o reggeltől estig a szamarkandi pusztákban lovagolt és feketére égette nyakát, kezét az ázsiai nap heve. Télen a fogolytábor ágyán heverésztek naphosszat, tarkójuk alá kulcsolt kézzel, a levegőbe bámulva, elevenen eltemetve az orosz óperen­­ciákba. Az ötödik esztendőben sirva borul­tak egymás nyakába, mert megjött a hir. hogy jöhetnek haza. Vonatra ült ö is. két hétig utazott ötszáz kilométert, akkor egy kis orosz állómáson a vörös katonák feltartóztatták, a vonatot és ki­adták a parancsot: — Csak a legénység mehet tovább! A tisztek vissza! A hatodik esztendőben nem történt semmi. A hetedikben sem. A nyolca­dikban. 1922-ben kora ta\ asszál _ meg­jött a szabadulás órája. Két hónapig vergődtek a lerongyolódott orosz vas­úti vonalakon, amíg Moszkvába jutot­tak. Onnan pár hét alatt Rigába. Itt már Jungerth Mihály külügyi tanácsos vár­ta őket. aki Pestről elibük ment. Ö mikor a rigai követségen belépett 1 válaszolta, hogy nincs még tudomá­sa a pártok névjegyzékének elfoga­dását elrendelő uj belügyminiszteri rendeletről. Csak amikor Nagy Ödön dr. Orsics főjegyzőnek már szombaton tett kijelentésére hivat­kozott és a kérdéses rendelet után kutatni kezdtek, derült ki, hogy a belügyminiszteri rendelet már napok óta hever valamelyik hivatalban, a nélkül, hogy a város annak értelmé­ben járna el. A rendelet előkerülése után azon­ban Pletikoszits főispán kijelentette Nagy Ödön dr.-nak, hogy a rendelet egyrészt csak arra vonatkozólag ad utasítást, hogy a pártok névjegyzé­két figyelembe kell venni, de nem rendeli el, hogy az azokban foglalt adatokat el is kell fogadni. Más­részt Pletikoszits főispán vélemé­nye szerint most már olyan rövid idő áll rendelkezésre a névjegyzék kiegészítésére, hogy csak abban, az í esetben kerülhet még sor a Magyar Párt által összeírt névjegyzék fel­használására. ha arra még január 31-ig lesz idő. A »Bácsmegyei Napló« munkatár­sának kérdésére pedig kijelentette ' Pletikoszits főispán, hogy a város­nak rendelkezésére álló adatok sze rint eddig mintegy négyezerre te­­\ hetö azoknak a magyar választók- I nak a száma Suboticán, akiket a vá­ros fel vesz a választói névjegy­zékbe. Ez a szám még ugyan módosul­hat a névjegyzék lezárásáig, annyit azonban már meg lehet állapítani, hogy ebben a négyezres számban nem foglaltatik benne valamennyi suboticai magyar választó. A Ma­gyar Párt még nem fejezte be az általa összeirt választók összeszám látását, azonban az adatokból már is arra lehet következtetni, hogy a pontosan összeállított névjegyzék, amelybe minden szavazásra igény jogosult magyar nemzetiségű S. Hv S. állampolgárt felvettek, jóval na­gyobb számarányt fog feltüntetni. Subqtiéa városnak a névjegyzék kiegészítése körüli feltűnően lassú elárását ezek után nem lehet más­nak tulajdonítani, minthogy a ható­ság mindenáron el akarja kerülni azt, hogy a Magyar Párt névjegy­zéke alapján kerüljenek be a ma­gyar választók a suboticai válasz­­tók névjegyzékébe. Jungerth szobájába, megállt az ajtó mellett, balkezét a szivére, jobbkezét a homlokára illesztette és mélyen, majd­nem a földig meghajolt. Nyolc esztendő alatt ott a mély Ázsiában, igazhivő mo­hamedán lett belőle. Azelőtt sokbeszé­­dü ember volt. most csak akkor felelt, ha kérdezték. Rigában egy debreceni fiúval, régi fogolytársával szálltak meg valami kis szállodában és ruhástul az ágyra kö­nyökölve fél éjszaka a hazulról kapott leveleket olvasták. Mikor az utolsó levelet is leengedte a kezében, ráereszteíte a fejét a párná­ra és az a debreceni fim aki a másik ágyon könyökölt neki a maga levelei­nek. csak a válla rángásáról vette ész­re, hogy arcát a párnába fúrva, ma­kogva. hörögve keservesen zokog. Ijedten nézett rá és csendesen megszó­lította: — Miért sírsz testvér? Nem feleli Mikor nagysokára elcsi­tult. hirtelen felugrott az ágyról és két kézzel megrázta a debreceni fiú vállát; — Te! Nyolc nap múlva Pesten le­szünk! Visszaült az ágy szélére, lenézett a földre és azt mondta: — ’Hosszabb ez a nyolc nap, mint az a nyolc esztendő. Abban a sok levélben csak annyi volt. hogy nyolc esztendő alatt nem történt semmi. Csak mindig az örökös várakozás, reménykedés, csüggedés: Néha egy-egy idegen ember csönge­tett be a lakásba, hírt hozó fogolytár­sak. akiket előbb hazavetett a sors. Nem történt semmi, csak éppen nyolc esztendő elmúlt, kimaradt az életből. És hogy a gyerek milyen okos. milyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom