Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-28 / 27. szám

Usmepi szám. — Ara: 6 korona XXIV. évfolyam Szubotica, VASÄRMÄP 1923. január 28. 27. szám Rtgjelecik minden reggel, ünnep után ét hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-13 v&sűamai Előfizetési ár negyedévre 90 dinár fck.LiUvti.I'íőStG» Kralja Alexandra-nlica 4 szája alatt Kiedéhividel: Kralja Alesandra-nllea 1 (Lelbaeh-paleta) Ady Endre „Itt valahol, olt valahol, esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt magyar összehajol" s négy esz­tendőnek örökkévalósággal fölérő táv.atából bámuló szemmel néz vissza arra, ki mindene volt neki, nemzedékének, fajtájának, vérisza­pos történelmének, imádkozó meg­hatottságainak és káromkodó elke­seredéseinek a köítö, akinek be­tegségektől Ć3 lázaktól összeron­csolt testéből ma négy éve fo­gyott ki az élet szentelt olaja. Hogyan kellene gyászolni örök­kévalóságba dőltét győzelmes éle­tének ? Amíg élt, ur volt és költő, magyar ur és magyar költő, pa reszt zsályák közt született s az örökkévalóságba nőtt bele. Kik ál­lítsanak neki ravatalt, hol az ol­tár, melyen föllángolhat ez emlé­kezés, hol vannak a szivek, me­lyek komor dübörgéssel dobban­ják el a gyászdobok indulóját. Ö volt a kiáltó szó, a fölrianó lelki­­ismeret, a korhácsoló vádr-a -tóm jt-nezö istenkáromlás. Ő veit, jaj, a szent vates, aki nagy öleléssel fordult a jövendő felé s dacos ta­gadással verte a múltat, ő volt, aki megtalálta elvesztett hangun­kat, fölgyujtotta eltékozolt hitün­ket, fölrázta eizsibbent szándé­kainkat. A szavunk volt, a csele­kedetünk volt, harcbahivónk és békeszerzőnk volt, nagy bátoritónk és keserű elbusitónk volt. A köl­tőnk volt. Költője annak a nem­zedéknek, amelyik a huszadik szá zad küszöbén Európát akart vn rózsolni a magyar ugarra, szépsé­get és szabadságot akart adni Dózsa György unokáinak. „Dózsa György hóhérainak uno­kái kisajátították maguknak Pető­fit" — jajđult föl Ady Endre s hogyan kellene feljajdulni nekünk, amikor ez a szellemi elbirtoklás őt is hatalmába készül keríteni. A történelmi fejlődés értelemmel kimért egyenesén talán ma nem Ady Endre lenne a falíörő. O a fsjiság költője, talán az utolsó nemzeti költő. Verseiben sz életébe beágyazott fajiság terebélyesedett és virágzott ki, egyetemes ember­érzését megtörték és határokhoz szögezték a Kárpátok és az Adria. Úgy gondoltuk, oz emberiség ki nőtt a faji érzések huszáratiliái­­ból, a közös nyomorúság és kö­zös szenvedés, mint a könnyek irtózatos közlekedő edénye, az emberi szolidaritás hídjait épí­tette ki a lelkek között. Mér fi­gyeltünk az uj dalosokra is, aki két ez a töretlen egyetemes­ség szólaltatott meg, ha szavuk még dadogott is — Pythia is da­dogott ! — s iszapos himnuszok szálltak is fel rekedt kiáltásaikból. De ránk talált az uj idők elren deltetése s visszaforditotta éle­tünk gyászkocsiját az elhagyott utakra. Megint harcosai lettünk magyar fajtánknak, őrei azoknak a kulturértékeknek, melyeket a a „nótázó bűnök, hetyke gazság" a szunnyadó mélységben marasz­taltak. A harcunk örök, a vergő désünk predestinációs, nem enyhül az a szent birok, ami faj­tánk védelme fátumos paranccsal ránk kényszerit, csak az ellenfe­leink változnak nyelv, ország- és faj szerint, de úri bűneik vál­tozatlanul e -yek. Az id 5 Ígérete átsuhant Ady Endrén, de az idők visszafordu tak e ébe. A költőnk volt s a költőnk maradt, régi vi gasztalónk az uj bánatokra, régi szent ösztökénk az uj rnesgyé­­ken. Sorsunk fordulásai tették ele­venen élővé anakronizmusát. Mert ez volt benne a legmé­lyebb: a fejisága. A forradalmi­­sága nem volt a leikétől lelke­­zett, inkább valami keserű elbu­­sulás voit ez nála, eburafakós for­radalom, Ugacsa non corona-el­­szántsiig. A forradalom nála csak hörgő-daloló tiltakozás volt min­den ellen, ami fajtája ragyogó értékei kibontakozásának útjában áiit. ... És most, talán először ezen a helyen, szólalhasson meg a Ura is, ami úgyis itt játszik bu­­jócskát minden leirt szó árnyé­kában, Azok az idők, amelyek Ady Endrének missziós élete szent igazolását hozták, e sorok rohotosára százhúszezer magyar vezetését és gondjait bízták. E a munka — ma mór eltagadhatat ianul látom — a történelembe nőtt bele. S ha lehet valamire jóér­zéssel visszagondolnom e tiszta idők eltorzult megítélésein keresz­tül, az csak az, hogy százhúsz­ezer magyarnak a szegedi város házára fölhúzott fekete lobogó jelentette Ady Endre halálét s a mikor temették, a városháza öreg harangja egy óra hosszáig sírta a búcsúztatót. (d- j.) A kormány nem tűri az egyéni akciókat Pasics a kilengések ellen — A választási agitáció hírei Beogradból jelentik : A Bács­­megyei Napló tudósítója jól infor­mált helyről arról értesül, hogy Pasics miniszterelnök a legutóbb nála járt nacionalista küldöttség­nek kijelentette, hogy a naciona­lista szervezeteknek nem áll jogában saját felelősségükre eljárni és igaz­ságot szolgáltatni, mert a hatósá­gok minden egyéni akciót meg fognak torolni. Protics Sztoján a Radikalban vezércikkben foglalkozik Pasícs­­nak a nacionalisták előtt tett ener­gikus kijelentéseivel. Megállapítja, hogy Pasics fellépése a náción lis­tákkal szemben uj politikai kurzus! jelent. Ez a kurzus nagyon okos és helyénvaló, de attól tart, hogy ezek csak szavak, amelyet nem fognak tettek is követni. Pasicsnak a kú lönböző pártokkal kötött paktumai ugyanis épen oz ellenkező kurzus szolgálatában látszanak éilani. A demokraták és az Orjuna Beogradból jelentik : Protics lapja éles támadást intéz a demo­­kratepárt ellen azért, mert a Vaj dasagban az Orjuna szervezeteire támaszkodik, amelyek kierősza­kolták Noviszadon Pribicsevics Szvetozár és Jurisics Pavle fellép­tetését. Ugyanakkor azonban a demokratapárt listáján olyan em­berek is szerepelnek, akik ezelőtt Tisza István hivei voltak. így az óbecsei járásban jelölt Balaton szolgabiró, aki szintén Tisza-párti volt. Balaton egyébként, Írja a Radikal, tisztességes ember, aki a háború idején is kifogástalanul viselkedett a szerb lakossággal szemben. Csak az az érdekes, hogy az Orjuna, amely olyan erő­sen fellép a magyarok és a né­metek ellen, választási érdekből még sem átalt szövetségre lépni az ellenféllel is. Ugyanebben a számban emlé­kezik meg a lap a „Deutsches Voiksblall“-nak küldő t „Omlcdina" aláirásu fenyegető levélről is. A demokratapárt egyébként nemcsak a Vajdaságban, hanem Horvét­­szlavónországban is, főleg Zagreh­­ban, szintén az Orjunára támasz­kodik. Elégedetlenek a boszniai radikálisok Beogradból jelentik : A radikális párt főbizottsága szombaton ülést tartott, amelyen a Boszniai radi­kálisok memorandumával foglal koztak. A boszmiai radikálisok ugyanis erősen tiltakoznak a köz­ponti főbizottság jelölései ellen, amely a Helyi jelöltek mellőzésé vei a pártnak azokat a képviselőit akarja Boszniában jelöltetni, akik máshol nem tudnak mandátum­hoz jutni. A mozgalom élén La­­zarevics Todor volt képviselő áll. Elhalasztották a szkopljei radikális nagygyűlést Beogradból jelentik: Szent Száva ünnepe miatt a délszerbiai radikális pártnak január 28 ára tervezett nagygyűlését elhalasz­tották február 1-re. A gyűlésen, mint mér jelentettük, Pasics mi­niszterelnök is résztvesz és nagy politikai beszédet fog tartani. Pa­sics január 31-én utazik le Szko­­pljébe. Mandátumot követelnek a boszniai tisztviselők Szarajevóból jelentik : A bosz­niai tisztviselők szövetsége gyű­lést tartóit, amelyen n választások kérdése is szóba került. Azt az indítványt, hogy a radikális pár­tok támogassák, nagy szótöbb­séggel elvetették. Viszont elhatá­rozták, hogy memorandummal fordulnak az összes pártokhoz, a melyben felszólítják *ket, hogy listájukra a tisztviselők jelöltjét is vegyék fel. A földmives párt Boszniában február elseje és he­tediké között mindenütt julölö győléseket fog tartani, amelyeken a párt járási jelöltjeit fogják meg­választani. Miniszterek kortes útja Beogradból jelentik: Nincsics Momcsiilo külügyminiszter agiíá­­ci-óeHrífr utrar a Vtíjdas ágba uta­zott. MileitCS Krszta agrárreform pedig Zajcsárba, a bolgár határra. Dalmáciában a demokratapárt listavezetője mind a két kerület­ben Krsztel] Ivó volt vailásügyi miniszter lesz, aki élénk agitációt fejt ki. Rendőrség és poWika Beogradból jelentik : A Radikal azzal vádolja meg Miiuainovics Zsarko volt postaminisztert, hogy szerémségi választókerületében, Ruméban az egész eddigi csendőr- és rendőrszervezetet föl akarja váltatni, A régi emberek helyébe mindenütt a saját embereit akarja ültetni, akiknek rendőri tevékeny­ségükön kívül az ő megválasz­tása érdekében politikai tevé­kenységet is ki kell majd fej­teniük. Setyerov Szlavko válasza Setyerov Szlavko volt demok­rata képviselő, aki, mint ismere­tes, a Davidovics frakc ónak lista­vezető jelöltje a suboticai vá­lasztókerületben, a beogrndi Vre­­meben nyilt levélben válaszol arra a támadásra, melyet Fi ipc­­vics muzulmán képviselő ellene a pénzügyi bizottságban elkö­vetett. Setyerov megállapítja, hogy Fi­lipovics számadatai a muzulmán papok drágasági pótlékáról hely­telenek és leszögezi, hogy a Fili­­povics által hamisnak deklarált bizottsági jegyzőkönyvet maga Filipovics is aláírta. Egyébként szerinte Filipovics egyáltalában nem is é’t költségvetési kérdé­sekhez, amelyek megértésére föl­desúri észjárása nem is teszi alkal­massá. Egyébként éppen egy muzulmán képviselő voit oz, aki Lapunk mai száma 16 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom