Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-27 / 26. szám

4. oldal, BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1923. január 27. íorska-utca 26. S2ám alatti lakös kárá­­ra 150.000 dináros értékű betörést. Az Itt lopott dolgokat Magyarországon részben eladták Roszkocsi György ke­­iebiai lakosnak, részben elrejtették Strapaka Simon tompái lakosnál, amig azután a suboticai rendőrség megkere­sésére a magyar csendőrség letartóz­tatta őket. A banda tagjai közül egyelőre még Bosnydk-Hunyadi Pál és Kehcs Juhász József Magyarországon szökésben van­nak. azonban a magyar csendőrség már nyomukban van és letartóztatásuk utón a magyar hatóságok ki lógják adni a tatáron túl felhalmozott rabolt dolgokat. Azokat a lopott tárgyakat, amelyeket Suboticán megtalált a rendőrség, már kiadták tulajdonosaiknak. A suboticai rendőrség derekas mun­kát végzett Miiadinavics rendőrkapitány irányítása mellett a rablóbanda: ártal­matlanná tételével. A rendőrség a nyo­mozást teljesen befejezte és Dudás Ist­vánt. Szálai Gyurát. Hornyok Andrást. Sefsics Máriát. Rosenberz Antalt Vi­­luska Licát és Lakatos Józsefet pénte* ken délben átadta az ügyészségnek. CIRKUSZ «S« A jól berendezett újság A novisadi lapok kénytele­nek voltak véd őrséget szer­vezni, amely a felelőtlen ele­mek támadásaival szemben a nemzetiségi sajtó munkásait megvédi. Szerkesztőségünkben egy munkatársi állás üresedett meg. Az állás betöltésére pályázatot hirdettünk. Alábbiakban kö­zöljük a pályázat feltételeit. A pályázó hírlapírónak Iirai verseket kell írnia, ennélfogva csak okleveles box.bajnokok pályázhatnak, előnyben részesülnek olyanok, akik galamblövés­ben dijat nyertek. Erpólcs! bizonyít­ványt a pályázótól nem követelünk, el­lenben annak, aki súlyos testi sértés­ért, közbotránkozásért s kávéházi vere­kedésért jogerősen el volt ítélve, aján­latát elsősorban vesszük figyelembe. A munkatárs kényelméről s arról, bogy a lírai versek írásához szükséges hangulata meglegyen, a szerkesztőség gondoskodik. A költő a felvétel alkalmá­val felveszi páncélingét, amelyet éjjel­nappal viselni tartozik. A szerkesztőségi helyiségek páncélajtóval, golyóálló fa­lakkal vannak felszerelve, s bomba­­mentes deckungról gondoskodás törté­nik. Revolverek, kis kaliberű mezei ágyuk korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre. Kötöző hely a szerkesz­tőség közvetlen közelében, gyors első­segély és elsőrendű szanatórium. Az állásra jelentkezők kötelesek ma­gukat próbának alávetni. A próbán vizs­gáznak súly dobásból, kötélhúzásból, ví­vásból, birkózásból és futásból. Csak, a ki ezen sportágakban kellő jártasságot tanúsít, tekintetik okleveles lírai költő­nek. Pályázatok: »Szólj igazat és betörik a fejed«, vagy »Sajtószabadság« jelige alatt a Szánd athletikai osztályához nyújtandók be. Az ostromállapot megköveteli ezenkí­vül, hogy az egyes szerkesztőségek a kellő felszerelésekkel lássák el magu­kat. Ez a körülmény természetesen nagy kiadásokat okoz a kiadóknak. Mint ér­tesülünk a kiadók már legközelebb na­gyobb megrendeléseket fognak eszkö­zölni. Sürgősen be kell szerezni ugyanis: hordágyakat, vattát, vészsipokat, operá­ciós asztalokat, mankókat, sérvkötőket, Kiülábakat, mükarokat, miiszemeket, mii­­fogakat, karbolt, ágytálakat, vízhatlan fehérneműt, kötőszereket és óvszereket. Az újságkiadók ezenkívül alapitótagul belépnek a Vöröskereszt Egyesületbe, biztosítják összes munkatársaikat bal­eset és rokkantság esetére, kellő számú mise alapítványokról gondoskodnak, összeguberálják az alkalmazottak öz­vegy. és árva kasszáját és végül — megspórolják már a legközelebbi else­jén munkatársaik fizetését. Mert ki fog ezekután a frontra menni? Minden új­ságíró segédszolgálaton léSz, kiszupe­­jráltatia magái, vagy meglóg a kádertól. Santoy, Magyar kormásiyreiidelet a határmenti népgy ülésekről Nem szabad átlépni a nemzetközi jogba ütköző kritika határát Budapestről jelentik: Félhivatalos jelentés szerint a magyar belügymi­niszter a következő rendeletet intéz­te valamennyi rendőrhatósághoz: A kormány nem kivált akadályo­kat gördíteni az elé, hogy a trianoni békeszerződés következtében idegen fenhatóságok alá jutott és részben idemenekült magyar nemzetiségű egyének kisebbségi jogai érvényesí­tésének biztosítása és súlyos hely­zetük enyhítése céljából, vagy a trianoni békeszerződéssel ellenke­zően a magyarság rovására meg­nyilvánuló egyes tünetek tárgyalá­sára nyilvános gyűlések tartassa­nak. Több ízben megtörtént, hogy az ilyen gyűléseken elhangzott szónok­latok vagy az azokon elfogadott ha­tározati javaslatok a nemzetközi jogba ütköző kritika határát átlép­ték vagy olyan — a magyar nem­zet nyilvánvaló békés szándékaival ellenkező — kijelentéseket tartal­maztak, melyek a szomszéd államok részéről kifogás tárgyává voltak te­hetők. A magyar királyi kormány A novisádi Elmaradt az inierpsilác' Novlsadról jelentik: Pénteken dél­után 4 órakor tartotta Novisad vá­ros kiegészített tanácsa közgyűlését Stefanovics Zsarkó polgármester el­nöklete mellett. A közgyűlést ez al­kalommal nagy érdeklődés előzte meg, mert az a hir terjedt el, hogy a gyűlésen interpellálni fognak a Délbácska elleni támadás ügyében. Az interpelláció azonban elmaradt, mert Tatics Pavle későn jegyezte be interpellációját és így ezt nem lehetett az idő előrehaladottsága mi­att napirendre kitűzni. A közgyűlés megnyitása után Ste­fanovics Zsarkó polgármester azt javasolta, hogy a tárgysorozat első pontját, a bizottságok újjáalakítását, vegyék le a napirendről, mert a bel­ügyminisztériumban nyert értesülé­se szerint a kiszélesített tanács tag­jainak személyében változás fog történni, ami a bizottságok össze­állítását illuzóriussá tenné. A köz­gyűlés ebben az értelemben határo­zott. ilyen tartalmú kijelentéseket és határozatokat meg nem enged­het, minthogy ezek az általában elfoga­dott nemzetközi kötelezettségekkel ellenkeznek és nem kívánatos követ­kezményeket idéznek föl. Ezért elrendelem, hogy a rendőr­­hatóságok az említett cimen tartani kívánt gyűlések korlátozásának el­bírálásánál, valamint az engedélye­zett ily gyűlések ellenőrzésénél e szempontokra szigorú figye­lemmel legyenek és minden olyan megnyilatkozást, mely a fenti szempontokkal ellentétben áll, feltétlenül akadályozzanak meg. A rendőrhatóságoknak ez irány­ban való céltudatos eljárására annál nagyobb súlyt fektetek, mert^ a mennyiben ezúton a kellő eredmény elérhető nem volna, kénytelen len­nék az ország külső biztonságát ve­szélyeztető ezen megnyilatkozások­kal szemben erélyes intézkedéseket folyamatba tenni, amelyeknek salya elsősorban a rendőrhatóságok vál­lára nehezednek. közgyűlés lő a Délbácska ügyéiben Lakics Jován gazdasági tanács­nok indítványt terjesztett elő. hogy a városi gyógyfürdő területén levő trén-barakkot adják el a fürdőnek szálloda és étterem építésének cél­jára. Több hozzászólás után Mirko­­vics Güsa indítványára a javaslatot levették a napirendről. A gazdasági tanácsnok előterjesz­tésére a közgyűlés elhatározta, hogy a város telket ad el az egészségügyi palota építési céljára. A terv szerint a novisadi egészségügyi osztály kétemeletes palotát építtet a telken várótermekkel, egészségügyi hiva­talokkal és alkoholmentes étterem­mel. A közgyűlés a polgármester ja­vaslatára a VI—VIII. fizetési osz­tályba tartozó tisztviselők számára 5000 dinár, a IX—XI. fizetési osz­tály számára 3500 dinár, a többi tisztviselők részére 2000 dinár te­metkezési segélyt szavazott meg. Több kisebb javaslat tárgyalása után a közgyűlés véget ért. A magyar nemzetgyűlés elfogadta az indemnitást Nagyatádi Szabó uj Budapestről jelentik: A nemzet­gyűlés pénteki ülésén Kállay pénz­ügyminiszter válaszolt az indemni­­tási vita szónokainak. Beszéde fo­lyamán külpolitikai kérdésekre is rátért és a következőket mondotta: — A külföld teljesen igazságtala­nul ítél bennünket azzal a váddal, hogy itt rendbontó törekvések van­nak. Ha el is hangzik valamely nép­­gyüiésen egy elkeseredett magyar hangja, ez az agresszivitás nem je­lenti még az egész közvéleményt. A külföld azt konstatálhatja, hogzf igyekszünk a békekötés határozatai ellenére keresni az érintkezést a szomszédos népekkel és hogy nem rajtunk múlt, hogy ez nem sikerült. Mi sürgettük a cseh tárgyalásokat, amelyek már valóban folyamatban is vannak, mi követeltük a közele­dést Ausztria felé, amely a kancel­lár látogatásával igen fontos kibon­takozáshoz is jutott. Ismertette az Ausztriával folyta­tott pénzügyi tárgyalásokat, majd a jóvátételi kérdésből beszélt: Jogi helyzetünk e tekintetben tel­jesen tiszta, mondotta Kállay. A bé­foldreform-javaslata keszerződésben úgy olvasom, hogy a succidiáriusi felelősség megállapi­­(ására jog szerint nem kerülhet a sor. Amit a békeszerződés követ­keztében területi veszteséget szen­vedtünk, továbbá a román meg­szállás által történt károkkal mi megfizettünk mindent, ami a legszi­gorúbb felfogás szerint tőlünk kö­vetelhető. Nemcsak a békeszerző­dés szelleme, kovám betűi szerint is ki van zárva, hogy Magyarországra reparációs teher legyen hárítható. Sajnálattal kell látnom, hogy a re­­paráció kérdése immár nem pénz­ügyi kérdés, az politikummá vált és mint politikai kérdéseknél, nagyon hajlandók az emberek napi kívánsá­gok, napi elismerések szerint dol­gozni. Lehetséges, hogy e kérdésnél is ilyen eszmpontok léphetnek fel. Félek, hogy ily reparáció megálla­pítása oly gazdasági helyzetei idéz­ne elő. melyben a háború előtti tar­tozások törlesztésére és reparJctó cimen jelentős összegeket volnánk kénytelenek kiszolgáltatni a külföld­nek. Ily helyzet meg nem állhatna, vagy csupán végtelen időkig nyúló rabszolgamunkára vezetne. Kállay beszéde után a nemzetgyű­lés többsége az indemnitási javasla­tot általánosságban elfogadja. Azután a határozati javaslatok fö­lött határoznak. Az első határozati javaslat Far­kas Istváné, a gyülekezési és egye­sülési jog biztosításáról. A nemzet­gyűlés a javaslatot elveti. Szeder Ferenc első határozati ja- I vaslata a földbiríokreform revizio- I ját követeli. Nagyatádi Szabó István: A föld­reform módosítása tárgyában tizen­hat javaslatot nyújtottak be. így egyszerűen módosítani a törvényi nem lehet, hanem csak a beható munka és előkészület után, Beje­lenti. ho"v a kormány elhatározta, hogy a földreformtörvény rövid, no­­velláris módosításával jön a Ház elé. Kötelező nyilatkozatot tesz, hogy a javaslat a legrövidebb időn belü idekerül. Kéri a határozati javaslat I elvetését. A Ház a határozati javaslatot el­veti. I ■ A Habsburgok elherdált kincsei Bécsből jelentik" A bécsi udvar kincseskamarájának gondnoka ősz­­szeállitotta azoknak a kincseknek jegyzékét, amelyeket Károly excsá­­szár menekülése után titokban Svájc­ba vittek. Az értékesebbek ezek kö­zül a következők voltak: I A magyar nemzeti színekben jᣭ­I szó forgó, smaragdból, gyöngyből * és rubinból. Ezt még í 766-ban adták !át a kincseskamarának, azzal, hogy ez a Szent István-rendhez tartozik, j A Chaton-garniíura 95 gyöngyből és ž brcloquesból állott. Ezt az ékszert j I. Ferenc német római császár vi~ I selte a Mária Terézia-rend szalag- I ján. A mavyar sziliekből összetett I derékszalag, ugyancsak brilliánsok­­; bői, smaragdokból és rubintokból. j Ezt 1867-ben Erzsébet királyné sza­unára fölujitották. A híres smaragd­­garnitúra Mária Terézia házi éksze­réhez tartozott. Ugyancsak ide so­rozható az a kis brilliánsokból álló ékszer, amelynek mindegyikén ró­zsaszínű gyöngycsepp tündöklőit Állítólag: a svájci ékszerészek arról győződtek meg, hogy ez a rózsaszín nem volt természetes szín, hanem mesterségesen állították elő. A bril­­liánscsokor. amelyet Mária Terézia királynő akkor viselt, ha szánkirán­duláson vett részt ilyenkor a karmantyú zsinóron csillogott. A negyvenöt karátos hires frankfur­ti gyöngydiadém. A Solitairet I. Ferenc vásárolta 1764-ben Frank­furtban. A 389 brilliánsból álló cor­sage, am elv 267 karáíot nyom. A gyöngy karkötők 494 gyöngyből te­vődtek össze és 383 karátot nyom­tak. A Szent István-rendhez való rubinból, gyönwből és smaragdból való csokor. A gyöngynyakék há­rom briliánsrozettával, amelyet Ka­rolina Auguszta császárné viselt. A Mária Antónia kelengyéjéhez tar­tozott rubint-garnitura, amelyet a boldogtalan királynő II. Ferencnek adott el. Az Erzsébet birályné le­gyezői briliánsokkal, smaragdokkal, rubintokkal, szafirokkal. Végül a hi­res Flirentinus, amely 133 karátot nyom. Ezt az ékszert Merész Ká­roly 1776-ban egy csatában elvesz­tette. Azóta többször cserélt tulaj­donost, mig végül a Habsburg-ház birtokába jutott. Ennek az óriási bri­liánsnak mindig rossz hire volt. Azt mondották róla, hogy aki egyszer viselte, annak nem lesz szerencséje. Ezek az itt felsorolt ékszerek olyan hatalmas értéket képviselnek, hogy a lajstrom elolvasása után erősen kételkedni lehet benne, hogy Zita exkirályné családja valóban szűkös viszonyók között él, ahogy ezt a le­gitimista propaganda elhitetni sze­retnéd

Next

/
Oldalképek
Tartalom