Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-13 / 337. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. december 13. Felemelik az utadof Szuboticán Ejjy millió dinár az utak javítására A városi és kültelki utak javítása régi megoldatlan problémája már Suboticának. A tanács rég elhatározta már az utak sürgőssé vált javítását, azonban erre mindezideig nem volt alkalom. A város által felvenni kívánt tizenötmillió dináros kölcsön nagy részét erre a beruházásra akarta a tanács fordítani, miután azonban a kölcsön megszerzése lehetetlenné vált, em tudták fedezni az utak javításának költségeit sem. Ezalatt az utak természetesen még jobban leromlottak és a városba vezető utak ma olyan állapotban vannak már, hogy az a veszedelem fenyeget, hogy tavasszal egyes helyek felől Subotica már egyáltalán nem lesz kocsival megközelíthető. Ezért a városi tanács elhatározta, hogy a rendelkezésére álló egyetlen megoldást választja az útjavításokhoz Szükséges költségek előteremtésére: felemeli az útadót. Az útadó nagysága törvényileg van megállapítva és nem lehet magasabb, mint az állami adó tiz százaléka. Ezért a városi tanács elhatározta, hogy minden adóalanyra három munkanap megváltása fejében 15 dinár és a kocsik rendelkezésre bocsátásának megváltásáért külön 30 dinárt fog kiróni. A törvény értelmében ugyanis a város mindenkit három napra munkába állíthat be az utak javítására és e célra ugyanenynyi időre használhatja a magánosok fogatait és lovait is. Miután azonban az igy behajtható összeg is évenkint csak 300.000 dinár jövedelmet biztosit a város részére, a tanács keddi ülésén elhatározta, hogy a jövő évi költségvetésbe külön egy millió dinárt fog előirányozni az útjavítások céljaira. Ez az előirányzandó összeg abban az esetben, ha a városnak időközben mégis sikerülne a kölcsönt megszerezni és igy ebből fedezhetné az útjavítási munkálatokat, már a városi kölcsön amortizációjának céljára szolgálna, ha pedig a kölcsönt addig sem kapná meg a város, úgy ezt az útjavításokra fordítandó összeget rendes városi adóban fogják a jövő esztendőre kivetni. A kölcsön megszerzésére különben a városnak ezidőszerint sincsen semmi kilátása, mert az eddigi tárgyalások szerint majdnem lehetetlennek látszik, hogy a Narodna Banka a hitelt folyósítsa. Ezért a város már a jövő évi költségvetés összeállításánál úgy kezd berendezkedni, hogy a feltétlenül szükséges és halaszthatat lan beruházásokra fedezetet teremt sen. Ez a mód végeredményében az adók emelését fogja maga után vonni. Parlamenti vizsgálóbizottságot küldtek ki az Uíam-Rőssay affér kivizsgálására Uhaa kilépett az egységes pártból — Kijelentette, Logy aem tudja vádjait bizonyítani Irodalompolitika Haraszti Sándor, az írásban kedves és megbecsült társam, a Bdcsmegyei Napló vasárnapi számában ezen a címen irt cikket az ő pompásan kikovácsolt, célbataláló szavú stílusával. Ez az irás azonban nemcsak a helyeslés tapsait kényszeriti ki, hanem magasra huzatja föl az ellenkezés szemöldökeit. Mert a szempontjai feltétlenül helyesek, de feltétlenül — használhatatlanok, óz irodalompolitika is — politika és ha politika, akkor nem az igazság, s a kitervelt bölcseség abszolút követelményei irányítják, hanem az okosság, a célhoz siettető szándék és az exigenciáknak való engedelmesség. Vajdasági irodalom nincs, vajdasági irodalmat teremteni kell — ebben szent és megzavarhatatlan az egyetértés. Am az irodalom teremtésének, ha van módja, mi a módja? Az-e, hogy magunkra öltsük a lessingi tógát — id est: gyapjualsóruha — s magunkra erőltessük a kérlelhetetlenség szempontjait, a mikkel ki tudjuk űzni — ahogy eleink mondották — az irodalom szentelt berkeiből a hivatottság nélkülieket? (Ez a Haraszti Sándor követelése). Vagy az-c, hogy melengessünk minden tehetségplántát, biztatgassunk és szeressünk, szeressünk, szeressünk mindenkit, akin a tehetség istenszaga megérzőtök, akiben Budapestről je'entik: A nemzetgyűlésen lázas izgalommal várták Vlain Ferenc képivelő nyilatkozatát, aki mint ismeretes, a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén Rassayt, illetve párt ját azzal vádolta meg, hogy választási célokra Csehszlovákia kormányától pénzt kaptak. Az izgalmakban bővelkedő keddi ülés megnyitása előtt Ugrón Gábor közölte Rassayvnl és barátaival, hogy Ulain bejelentette kilépését az egységes pártból és nyílt ülésen bocsánatot fog kérni. Elvárja tehát a Rassay-párttól, hogy kímélettel járjanak el vele szemben. Az elnök délelőtt 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését és az elnöki bejelentések után jelenti, hogy Ulain Ferenc képviselő napirend előtti felszólalásra szót kért. A Ház megadja az engedélyt és feszült izgalom között emelkedik szólásra Ulain Ferenc. Mindenekelőtt bejelenti, hogy az egységes pártból kilépett és igy ezidőszerint párton kivül áll. nem tartozik egyetlen párt kötelékébe sem. Ezután — közbeszólások zuhogó zápora között — rátér a Rassayügyre és kijelenti, hogy a Rissay ellen felhozott vádakra vonatkozólag semmiféle blzönyitékkal sem rendelkezik és igy tett nyilatkozatát tárgytalannak tekinti. Sajnálja, hogy az incidensre sor került, sajnálja a történteket, megköveti a Házat és azokat a képviselőket, akiket nyilatkozatával megbontott. Ulain beszéde alatt is nagy izgalomban volt a Ház ellenzéki oldala, de a beszéd után szinte elementáris erővel tört ki a felháborodás Ulain ellen, aki sápadtan állt helyén. nem giliszta mozog, de talentum, Procal este dilettantes — mondom, sőt harsogom én is. Ami csöpp, szjnte csak egy lélekzetrevaló levegője, csak egy talpalatnyi helye van itt a magyar írónak, azt nem szívhatják el és nem foglalhatják el sem a zsursikerek hajszolói. sem a schöngeist-es önkritikátlanok. De lezárni a sorompókat s csak azokat beengedni, akik aranyjánosi tehetséggel, vagy egy Petőfi zsenijével fizetik le a vámot — lehet tiszteletreméltó megalkuvásnélküliség, iehet a kritikai szempontok kérlelhetetlensége, csak egy nem lehet — irodalom politika. Mert azzal tisztában kell lenni, hogy aki irodalmat akar életre hívni, annak nem az Arany Jánosokra keli várnia, hanem a zsengék mellé kell állnia bátoritóul és karóul. Irodalom itt nincs, csak irodalmi tradíciók vannak s ezek a tradíciók, a maguk fénylő emlékeivel, glóriás múltjukkal inkább megfojtják a kezdeményezést, mint bátorítják. Miért nehéz folyóiratot csinálni? Mert lesújt az összehason. tás. Miért nehéz írókat nevein Mert lever az előttünk jártaknak nagysága. Gazdagok vagyunk tradíciókban, szegények tehetségekben és koldusok áldozatkészségben — ezért nincs vajdasági irodalom. Ezért a fájdalmas hiányért mindent inkább lehet okolni, mint a kritikát. Ez a kritika valóban nem az irodalomAz óriási és egyre megújuló zaj csillapultával állt fel szólásra Rassay Károly, aki a következőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a képviselő ur és a tisztelt ház azt tartják, hogy az ügyet a képviselő ur nyilatkozatával elintézettnek tekintse. Az ellenem lelhozott vádak a mai viszonyok közt egyenlők a halálos Ítélettel. Vlain képviselő ur kijelentette, hogy nem rendelkezik bizonyítékokkal, de a gyanút mindenkinek a szivébe beleplántálta. hogy ellenséges országokkal szövetkeztem. A vád alapját képező hamis nyugtákat leteszem a Ház asztalára és remélem, hogy megindult a nyomozás a tettesek után. A hamis nyugtákról különben a miniszterelnök urnák is tudomása van. Bethlen miniszterelnök igenlőleg bólint. Rassay: Tudja meg az ország, kik azok. akik tudtak erről a dologról. Ulaint nemcsak rosszhiszeműséggel kell vádolnom, hanem azzal is, hogy maga is részese a hamisításnak. Parlamenti bizottság kiküldését kérem, amelynek feladata lesz megállapítani, hogy kerültek forgalomba a vádak. Rassay után Bethlen miniszterelnök emelkedik szólásra és a következőket jelenti ki: — Amikor génuai utamról hazaérkeztem, jelentést kaptam arról, hogy Rassay képviselő ur Bécsben járt és ott az emigránsokkal és a cseh követséggel érintkezést tartott fenn. Erről az érintkezésről nyugtákat is mutattak fel, melyekben Rassay nagyobb összegek átvételét ismerte el. Utánajártam a dolognak és írásszakértőkkel megvizsgáltattam az inkriminált nyugtákat, mely alkalömmal kitűnt hn"v a szóhanforeó nvueták hamisítványok. Kijelentem azonban, hogy erről az ügyről nem beszéltem Ulain képviselő úrral és nem tudom, hogy Ulain honnan szerezte információit. Az a véleményem azonban, hogy a mai nyilatkozat teljes elégtételt szolgáltatott Rassay kéviselő urnák. Ezután újra Rassay szólal fel és viszontválaszában a következőket mondja: — Bethlen miniszterelnök ur nyilatkozata engem nem elégíthet ki. Kénytelen vagyok kijelenteni, ha Ulain képviselő ur nem nevezi meg azokat, kiktől az információt szerezte úgy kénytelen vagyok minden következtetést Ulainra vonatkoztatni. A miniszterelnök urnák pedig azt ajánlhatom csak, csapja el a közegeit, akik hamisítani tudnak, de nyomozni nem. Rassay szavai után a nemzetgyűlés az ügy kivizsgálására parlamenti bizottságot választott A piaci affér epilógusa Megbüntették a piacot szétkergető joadorőrmestort A múlt heti hetipiac szétkergetéséért, amint már megírtuk, az azonnal megindított vizsgálat szerint Putnik rendőrőrmestert terheli a felelősség, miután ő adott az alárendelt rendőri közegeknek parancsot a piac feloszlatására. A rendőrség azonnal megindította az eljárást' az őrmester ellen és ennek folyományaképpen az önkényeskedő rendőr-altiszt már kedden az első büntetésben részesült. Az őrmestert, aki eddig piaci biztos, központi őrmester és a rendőrségi fogda scgédíelügyelője volt, a rendőrfőkapitány eddigi hatáskörének megvonásával a VIII. körbe helyezte át. Az őrmester kihallgatása alkalmával egy régi parancsra hivatkozott és azzal védekezett, hogy annak érteimében akart eljárni, amikor a csütörtöki hetipiacot feloszlatta. A rendőrségen azonban megállapították, hogy a hivatkozott parancs sem jogosította fel a rendőrőrmestert erre és ő teljesen önkényesen vagy tévesen magyarázta a kiadott hivatalos utasítást. K A Az áthelyezés után is tovább folyik a fegyelmi eljárás az önkényeskedő rendőrőrmester ellen. történet súlyaival mérlegel. Ne is tegye. A kritika ma és itt ne legyen az irodalomtörténet lejárat előtt leszámítolt váltója. Ne az irodalomtörténet métermázsáival mérje meg a pehelynyi tehetséget, Hanem a fölfedező bátorságával, lelkendezésével, akár kalandvágyával vegyen kezébe minden írást, ami itt születik meg. És a szeretet szárnyait kösse hozzá az ügyefogyottság lankadt testéhez. És mennyire nem lehet Gyulai Páiokat és Alfréd Kcrr-eket sürgetni a még csak vágyakban szunnyadó vajdasági irodalom számára. Gyulai Pái Arany Jánoson és a Bánk bánon lett — Gyulai Pál, Kerr pedig Ibsenen, Hauptmannon és Strindborgen iett — Kerr. Honnan jöjjenek világra itt a nagy kritikusok, ha nincs irodalom, amelyik méhében melengetné őket? A csiga útját nem fényévekkel mérik, a fii zsendülésének nem az égi távolságok a mérői. A bimbózó irodalmat sem szabad a klasszicitás tonnáival megmérni, ezerszer inkább az elnézés és segítő szándék patika mérlegén. S ez a termő, ez a langyos erővel fölérő segítő szándék tiltakozik az ellen, hogy a meg nem alkuvó kérlelhetetlcnség szabja meg irodalmi Ítélkezéseinkben a mérték-egységet. A tipegő lábakra nem szabad vaspáncélt huzni. S azokkal is, akiknek már van mon-1 darűvalójuk s akik már megtalálták 1 hangjukat, amig nem szólalhatnak meg, mit tehet a kritika? Más kellene ide, mást kellene sürgetni síppal, dobbal, Ielkiismeretébresztéssei. Fórumot, nyilvánosságot, levegőt kell teremteni a hivatottak, a tehetséggel eljegyzettek számára. Jó szóval, lelkes sürgetéssel, nemes erőszakkal össze kellene toborozni száz embert, akinek leikéhez nőtt a magyar kultúra ügye; s akik nem sajnálnának fejenkint, szinte azt mondom: szivenkint egyetlen ezer dinárost egy irodalomtársaság céljára. (Hányszor és milyen fájdalmasan jut ez eszembe, amikor ezer dinárosok cserélnek gazdát egy-egy dartlipartiben.) Ha nincs még a hivatásosak között senki, akinek üzleti szimata eífinomodott volna odáig, hogy merje vállalni az elsőség üzletileg is rentábilis érdemét, a társadalmi áldozatkészségnek kell elvégezni azt, ami előtt megtorpan az üzleti kedv. Százezer dinár alaptőkével megalakulhatna egy altruisztikus részvénytársaság, amelyik irodalmi folyóiratot ad ki s könyvek kiadására vállalkozik. Ez lenne a reprezentánsa a vajdasági magyar irodalomnak, ez lenne a nyilvánossága, a levegője a vajdasági magyar Íróknak. Amig levegő nincs, nem hivhatjuk életre az Írókat és nem korholhatjuk a kritikusokat. Ha életet akarunk, teremtisünk levegőt > Jean Jeudi.
