Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-23 / 347. szám

2. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1922. december 23. velem szemben, amikor válaszá­ban az ellenkezőjét állította. Hogy a rendelet valóban fenn­áll, bizonyítja még ez a néhány hdat: Debeljacsa községnek a kova­­csicai járásban 5000 lakosa van, bbböl 150 szerb, a többi magyar nemzetiségű. Ebben a községben összesen 81 személyt vettek fel c névjegyzékbe, köztük 26 magyar. Szenta városának 32000 lakosa yen, 260C0 magyar és 6000 szerb. A névjegyzékbe került 3200 sze­mély, ebből összesen 31 magyar, természetesen tisztviselő. Ada községnek 14000 lakosá­ból 10000 magyar. A névjegyzékbe 2800 személyt vettek fel, vala­mennyi szerb, egyetlen egy ma­gyart sem! Szubotica városának, mint a gyermekek is tudják, tekintélyes számú magyar lakossága van. Vi­szont a választói névjegyzékekben összesen 214 magyar szerepel, aki­ket azért vettek fel, mert tiszt­viselők í Közöltem ezeket az adatokat, hogy megmutassam, hogyan dol­gozott a régi belügyminiszter és milyen lojálisán válaszolt az én kérdésemre, foggal remélem, ha;:y Vajicsics, az uj miniszier késed 'em nélkül mindent meg fog tenni 'arra, hogy véget vessen ennek a rut és ostoba belügyminiszteri politikának, amely pozitív törvényeket sért és árt az állam és nép érdekeinek, hogy egyes képviselője'ölteknek, apró klikk és pártérdekeknek o kedvére tehessen. Három évi börtönre egy volt járásbirósági jegyző A topnia: hamis bizouyitványgyár Másodszor jelent meg Sztojano­vics Javán volt topolai járásbirósági jegyző a suboticai törvényszék bün­tető tanácsa előtt. A járásbirósági jegyző ellen csa­lás és vesztegetés büntette miatt emelt vádat az ügyészség. Decem­ber 6-ikán tartotta meg elsőizben a törvényszék a főtárgyalást, amelyet — több uj tanú beidézése végett — december 22-re halasztottak. Sztojanovics Jován a pénteki fő­tárgyaláson is választékos elegan­ciával volt öltözve, jó szabású finom fekete zsakett volt rajta, vasalt nad­rág, divatos nyakkendő. Védekezési rendszere most is ugyanaz volt, mint az első főtárgyaláson, teljes ta­gadás. Tagadja, hogy bárkitől is pénzt vett föl és amikor a tanuk a szemé­be mondják, hogy pénzt kért tőlük és adtak is neki pénzt a lakásán, csak azt mondja: — Nem igaz! ' A vádlottak padján ezúttal is ott iilt Sztojanovics mellett az öreg nyugalmazott néptanító és anya­­könywezető, Klein János, aki mint bűnsegéd van vádolva. A főtárgyalást reggel 9 órakor Régi írók — Emlékek jegyzetek — Irta: Bceöeker Az idén volt harminc éve, hogy a Szegedi Dugonics-Társaságat alapí­tották, amely ilyformán nemcsak hosszú esztendőkre, de tiszteletre­méltó és tekintélyes irodalmi múlt­ra is tekinthet vissza. Azáltal, hogy nemcsak szépirodalmi, de tudomá­nyos szakosztálya is volt, némi aka­démiai jelleget is öltött, s mert tag­jainak a többsége igazi írókból és komoly tudósokból (vagy legalább valóban tudományos férfiakból) ál­lott, sokkal kevésbbé volt vidékies mint á többi vidéki irodalmi egye­sületek. Hiszen már az alakulásnál Mikszáth Kálmán, Pósa Lajos és más jeleseknek a jólhangzó neve díszítette a tagok névsorát, s a Tár­saság --"ük-másik fölolvasóülésc olyan nívójú volt, hogy a programja kielégíthette a fővárosi irodalmi tár­sulatok közönségét is. Csak egyben volt és maradt vidéki ez a derék egyesület, — hogy az elnökét kö­vetkezetesen a nemirók közül vá­lasztotta, Ez csakugyan a jó vidék­re vall, ahol többet adnak a tekin­télyre, mint a tehetségre, de azért szívesen kijelentem, hogy a válasz­tás e módja nemcsak vidékies volt, de bölcs is. Mert Lázár Gyurka, az első elnök (Szegednek főügyésze, később otsz. képviselője és végül nyitotta meg Vukotics Milán dr., a tanács elnöke, a tanács tagjai voltak Láhner Antal és Lékó Mihály tör­vényszéki birák. A közvádat Vaszilivvics Ljuba dr. államügyész képviseli. A védelmet — Sztojanovics Jovánért — Maga­­rasevics Sándor dr. és Klein János­ért Veréb Gyula dr. ügyvédek lát­ták el. Sztojanovics Jován vádlott ártat­lannak mondja magát. Nem követett el büntetendő cselekményt. Klein János másodrendű vádlott beismeri, hogy két asszony a hábo­rúban eltűnt férjük holtnaknyi’váni - tási ügyében járt nála és pénzt ad­tak át neki, de ő az átvett pénzt ázorina! átadta Müdrics aljegyzőnek és BőmUes ügynöknek. Utóbbit az első főtárgyaláson tanúként kihall­gatta a bíróság és beismerte, hogy átvette a pénzt Klein Jánostól. A vádlottak kihallgatása után ta­núként hallgatták ki Szikom Viktó­ria topolai asszonyt. Elmondja hogy múlt év január havában fegyveres rendőrök jelentek meg házuknál és közölték, hogs’- Szikoráné férjét a hatóság rendeletére magukkal vi­szik és a határon átdobják. Szikorá­poigármestere) hamar feledtette, hogy nem iró, azzal az agilitással és buzgalommal, amellyel a Társa­ságot igazgatja. Ezt az alkotását mert a létrehozatalában is volt ré­sze — annyira szerette, hogy szíve­sebben foglalkozott vele sokszor, mint a városa ügyeivel, s megtör­tént, hogy arra a kérdésre, lehetne-e ma tanácsülést tartani, azt felelte: — Sajnálom, ina nem lehet. Ma a Dugonicsokkal van dolgom. Ami pedig Szalay Jóskát, a mos­tani elnököt illeti, talán szerencséje, hogy nem professzionátus iró. Ak­kor valószínűleg nem volna olyan ügyes elnök. És mindenhol van szükség olyan müveit férfiakra, akik tudnak ugyan írni (mint Szalay is), de nem élnek vissza ezzel a tehet­ségükkel, mert ha egyéb előnyeik mellett még ezt is ragyogtatnák, ak­kor kelletténél jobban irigyelnék őket. Ö különben már a könyvgyüj­­tőszenvedélyénél fogva is olyannyi­ra közel áll az irodalomhoz, hogy szinte iró. Ha igryán akarna, már az is volna. A megalakulás nagvon szép ün­nepségek keretében történt. Nem­csak a banket és a táncvigalom ál­lott magas »irodalmi« színvonalon (ami nem is csoda, mert hiszen a fáradhatatlan és leleményes Ke­­mechey Jenő rendezte őket), ha­nem az első fölolvasó ülés is, amit tudvalevőleg nem lehet minden ilyen vidéki matinéról elmondani. De hát né rimánkodására pár óra halasz­tást adtak a fegyveresek és eltávoz­tak, a megrémült asszony pedig el­ment Sztojanovics .lován járásbiró­sági jegyző lakására és kérte, hogy eszközölje ki a kiutasítás visszavo­nását. Sztojanovics erre késznek nyilat­kozott, de a közbenjárásáért 5000 koronát követelt. Szikoráné sirt, hogy neki csak 1000 dinárja van, azt odaadja. Sztojanovics némi habozás után megelégedett a 4000 koronával, amit az asszony át is adott neki, de a tériét mégis átdobták a határon: Vukotics elnök kérdezi a vádlot­tat, hogy mit mond a tanú vallomá­sára? Vádlott: Nem kaptam tőle pénzt. Az ügyész indítványára tanút a bíróság megesketi. Utána Burai Zsuzsanna tanút hall­gatták ki, akire Szikoráné hivatko­zott, hogy ö vele hivatta ki egyszer Sztojanovicsot a korcsmából és előtte szólította fel, hogy adja neki vissza az 1000 dinárt, mert különben feljelenti. Burai Zsuzsánna azt vallja, hogy ő nem tud erről semmit és hogy el­lenkezőleg Szikoráné ígért neki egy fejre való kendőt, ha a bíróság előtt azt mondja, hogy tud arról, hogy Szikoráné a jegyzőnek pénzt adott. A két asszony a szembesítésnél is megmarad a maga állítása mellett és a biróság Burai Zsuzsannát is megesketi. Ezután Frank Károly dr. topolai ügyvédet hallgatták ki tanúként. Ki­jelenti, hogy közvetlen tapasztalat­ból nem tud semmit, hallomásból tudja, hogy Sztojanovics a telektől pénzt fogadott el. Általánosságban beszélték, hogy lakásán feleket fo­gad és pénzt fogad el tőlük. Salzer Jenő dr. ügyvéd tanút hall­gatták ki ezután. Elmondja, hogy történtek szabálytalanságok. Az ügyvédek beszélték, hogy Sztojano­­vícsná! iratok tűntek el. Ezután kihallgattak néhány tanút, akiket már az első főtárgyaláson H- hallgattak. A bizonyítási eljárás befejezése, valamint a vád- és védelem előter­jesztése után, meghozta a bíróság ítéletét, amelyben Sztojanovics .lo­ván volt járásbirósági jegyzőt bű­nösnek mondja ki csalás bűntettében és nyolc rendbeli megvesztegetés Szeged egy kicsit mindég fölötte állott a vidéknek és a viddkiesség­k, nem volt olyan pletykás mint más városok, s a lakói nem. voltak annyira apprehenzivek mint a kis­városiak szoktak lenni. A lapjai is, meg az irói is igen közel álltak Bu­dapesthez, s ez utóbbiak között mindig voltak — és ma is vannak (csak Móra Ferenc barátomat kell említenem) —, akik vidéken laknak ugyan, de az országnak imák. A fölolvasó ülés tehát szintén jól sikerült. A városháza dísztermét a zsúfoltságon túl is megtöltő közön­ség itt talán nem mutatott oly jól mint az ebéden, amely azt a Tisza­­szállóban követte s a táncvigaíom este, ahol már irodalomról nem is volt szó, de mindenesetre azt a be­nyomást nyerte, hogy komoly fér­fiak komoly akciójával áll szemben, s hogy az alapítók nem magasabb önképzőkört, hanem szinvonaios irodalmi társaságot hívtak életre. Az első ülés hatásának csak az az cTM körülmény ártott egy kicsit, hogy Reizner János, a derék sze­gedi történetíró s a Somogyi­­könyvtár érdemes igazgatója is sze­repelt a »müsor«-on, s hogy az a »rövid« részlet, amelyet Szeged vá­rosának akkor készülő monográfiá­jából fölolvasott, egy kissé — hosz­­szu volt. A közönség valahogyan még csak végigélvezte, mert hiszen .a figyelés rája nézve nem becsület­beli kötelesség, de a Társaság tag­vétségében és ezért három évi bör­tönre ítéli. Klein János vádlottat fölmentette a biróság. Sztojanovics az Ítélet ellen feleb­­bezést jelentett be. oeisi kerül közgyűlés elé Ä december 28-iki közgyűlés tárgysorozata A suboticai városi tanács most készítette el a december 28-án meg­tartandó városi közgyűlés tárgyso­rozatát. amelyen több fontos pont szerepel. A leglényegesebb ezek közül a tanácsnak 500 hold városi föld eladására vonatkozó javaslata. Az eladni szándékozott földeket az agrárminisztérium zár alá vette és igy abban az esetben, ha a kiszéle­sített tanács hozzájárul az eladás­hoz, előbb a földek feloldását kell kieszközölni. Ha ez sikerül és a föl­deket a város eladja, úgy ennek jö­vedelméből két uj iskolát akarnak építeni Suboíicán, hogy végre meg­oldják a már tarthatatlanná váló is­kolahiány kérdését. Ezenkívül a közgyűlés tárgyalni fogja a kövezetvám felemelésének, valamint egy újabb városi adónem, behozatalára, ebadóra vonatkozó ja­vaslatát, dönt végül a kiszélesített tanács a városi tisztviselők szemé­lyi pótlékainak felemelése ügyében, amit minden bizonnyal meg is fog szavazni. Egy nagyon fontos és sürgős ügy: az ellátatlanokról való ható­sági gondoskodás kérdése nem sze­repel a december 28-iki közgyűlés napirendjén. Amint ismeretes erre a ■ célra a közgyűlés már megszava­zott 640.00 dinárt, azonban a minisz­térium formahibák miatt nem hagy­ta-jóvá ezt a határozatot, hanem azi kívánja, hegy a rendkívüli pótadó? bah kivetendő összeg megszavazá­sa pótköltség utján történjék. így' ennek az ügynek újból a kiszélesí­tett tanács elé kell kerülni, még pe­dig sürgősen, mert az ellátatlanok érdekében megindított hatósági ak­ció apiugyis nagy késést szenved már és az első terminus, amelyet karácsonyra jelöltek ki az ellátatla­nok első segélyezésére, már úgyis elmúlik anélkül, hogy a rászorulók segítséget kapnának. iái, akik hivatalból voltak kénytele# nek »érdeklődéssel csüngeni az elő# adónak ajakán«, kissé nyugtalan­kodtak az igen alapos, de nem na­gyon mulatságos, tanulmány alatti Írók mindig kritikusabbak a kollé­gáik fölolvasásaival szemben mind azok, akik maguk nem szoktak föl­olvasni. (Az utóbbiak esetleg üdvö­seknek, az előbbiek szükséges rosznak tartják az efféle produkció­kat.) Sipulusz hallhatóan jegyezte meg: — Nem hittem volna, hogy ma ilyen jól mulatunk! Mikszáth Kálmán pedig, aki mel­lettem ült, alig fojthatott el egy ásí­tást, s mikor a fölolvasásnak sé­­hogyse akart vége lenni, odasugta nekem: — Mint fiatalemberek jöttünk ide, s mint öreg urak fogunk hazamenni, Szerencsére Reizner végre mégis végzett, s aztán Mikszáthra kerüli a sor, aki mint mindig, most is na­gyon szellemes és mulatságos, de egyszersmint rövid is volt. Hiába, elmés nem lehet az író sohase olyan sokáig mint unalmas! Mikor ülés után az uj Társaság egy suboticai tagjától megkérdez­ték, hogy hogy’ tetszett neki a Du­gonicsok »premier«-je, igy felelt: — Minden nagyon szép volt, S ha. Rejzner olyan rövid lett volna mint Mikszáth és Mikszáth olyan hosszú mint Reizner, akkor meg éppen kitűnő lett volna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom