Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-23 / 347. szám

2. oldal.

BACSMEGYEÍ NAPLÓ

1922. december 23.

velem szemben, amikor válaszában az ellenkezőjét állította.

Hogy a rendelet valóban fennáll, bizonyítja még ez a néhány hdat:

Debeljacsa községnek a kovacsicai járásban 5000 lakosa van, bbböl 150 szerb, a többi magyar nemzetiségű. Ebben a községben összesen 81 személyt vettek fel c névjegyzékbe, köztük 26 magyar.

Szenta városának 32000 lakosa yen, 260C0 magyar és 6000 szerb. A névjegyzékbe került 3200 személy, ebből összesen 31 magyar, természetesen tisztviselő.

Ada községnek 14000 lakosából 10000 magyar. A névjegyzékbe 2800 személyt vettek fel, valamennyi szerb, egyetlen egy magyart sem!

Szubotica városának, mint a gyermekek is tudják, tekintélyes számú magyar lakossága van. Viszont a választói névjegyzékekben összesen 214 magyar szerepel, akiket azért vettek fel, mert tisztviselők í

Közöltem ezeket az adatokat, hogy megmutassam, hogyan dolgozott a régi belügyminiszter és milyen lojálisán válaszolt az én kérdésemre, foggal remélem, ha;:y Vajicsics, az uj miniszier késed 'em nélkül mindent meg fog tenni 'arra, hogy véget vessen ennek a rut és ostoba belügyminiszteri politikának, amely pozitív törvényeket sért és árt az állam és nép érdekeinek, hogy egyes képviselője'ölteknek, apró klikk és pártérdekeknek o kedvére tehessen.

Három évi börtönre egy volt járásbirósági jegyző

A topnia: hamis bizouyitványgyár

Másodszor jelent meg Sztojanovics Javán volt topolai járásbirósági jegyző a suboticai törvényszék büntető tanácsa előtt.

A járásbirósági jegyző ellen csalás és vesztegetés büntette miatt emelt vádat az ügyészség. December 6-ikán tartotta meg elsőizben a törvényszék a főtárgyalást, amelyet — több uj tanú beidézése végett — december 22-re halasztottak.

Sztojanovics Jován a pénteki főtárgyaláson is választékos eleganciával volt öltözve, jó szabású finom fekete zsakett volt rajta, vasalt nadrág, divatos nyakkendő. Védekezési rendszere most is ugyanaz volt, mint az első főtárgyaláson, teljes tagadás.

Tagadja, hogy bárkitől is pénzt vett föl és amikor a tanuk a szemébe mondják, hogy pénzt kért tőlük és adtak is neki pénzt a lakásán, csak azt mondja:

— Nem igaz!

' A vádlottak padján ezúttal is ott iilt Sztojanovics mellett az öreg nyugalmazott néptanító és anyakönywezető, Klein János, aki mint bűnsegéd van vádolva.

A főtárgyalást reggel 9 órakor

Régi írók

— Emlékek jegyzetek —

Irta: Bceöeker

Az idén volt harminc éve, hogy a Szegedi Dugonics-Társaságat alapították, amely ilyformán nemcsak hosszú esztendőkre, de tiszteletreméltó és tekintélyes irodalmi múltra is tekinthet vissza. Azáltal, hogy nemcsak szépirodalmi, de tudományos szakosztálya is volt, némi akadémiai jelleget is öltött, s mert tagjainak a többsége igazi írókból és komoly tudósokból (vagy legalább valóban tudományos férfiakból) állott, sokkal kevésbbé volt vidékies mint á többi vidéki irodalmi egyesületek. Hiszen már az alakulásnál Mikszáth Kálmán, Pósa Lajos és más jeleseknek a jólhangzó neve díszítette a tagok névsorát, s a Társaság --"ük-másik fölolvasóülésc olyan nívójú volt, hogy a programja kielégíthette a fővárosi irodalmi társulatok közönségét is. Csak egyben volt és maradt vidéki ez a derék egyesület, — hogy az elnökét következetesen a nemirók közül választotta, Ez csakugyan a jó vidékre vall, ahol többet adnak a tekintélyre, mint a tehetségre, de azért szívesen kijelentem, hogy a választás e módja nemcsak vidékies volt, de bölcs is. Mert Lázár Gyurka, az első elnök (Szegednek főügyésze, később otsz. képviselője és végül

nyitotta meg Vukotics Milán dr., a tanács elnöke, a tanács tagjai voltak Láhner Antal és Lékó Mihály törvényszéki birák.

A közvádat Vaszilivvics Ljuba dr. államügyész képviseli. A védelmet — Sztojanovics Jovánért — Magarasevics Sándor dr. és Klein Jánosért Veréb Gyula dr. ügyvédek látták el.

Sztojanovics Jován vádlott ártatlannak mondja magát. Nem követett el büntetendő cselekményt.

Klein János másodrendű vádlott beismeri, hogy két asszony a háborúban eltűnt férjük holtnaknyi’váni - tási ügyében járt nála és pénzt adtak át neki, de ő az átvett pénzt ázorina! átadta Müdrics aljegyzőnek és BőmUes ügynöknek. Utóbbit az első főtárgyaláson tanúként kihallgatta a bíróság és beismerte, hogy átvette a pénzt Klein Jánostól.

A vádlottak kihallgatása után tanúként hallgatták ki Szikom Viktória topolai asszonyt. Elmondja hogy múlt év január havában fegyveres rendőrök jelentek meg házuknál és közölték, hogs’- Szikoráné férjét a hatóság rendeletére magukkal viszik és a határon átdobják. Szikorápoigármestere) hamar feledtette, hogy nem iró, azzal az agilitással és buzgalommal, amellyel a Társaságot igazgatja. Ezt az alkotását mert a létrehozatalában is volt része — annyira szerette, hogy szívesebben foglalkozott vele sokszor, mint a városa ügyeivel, s megtörtént, hogy arra a kérdésre, lehetne-e ma tanácsülést tartani, azt felelte:

— Sajnálom, ina nem lehet. Ma a Dugonicsokkal van dolgom.

Ami pedig Szalay Jóskát, a mostani elnököt illeti, talán szerencséje, hogy nem professzionátus iró. Akkor valószínűleg nem volna olyan ügyes elnök. És mindenhol van szükség olyan müveit férfiakra, akik tudnak ugyan írni (mint Szalay is), de nem élnek vissza ezzel a tehetségükkel, mert ha egyéb előnyeik mellett még ezt is ragyogtatnák, akkor kelletténél jobban irigyelnék őket. Ö különben már a könyvgyüjtőszenvedélyénél fogva is olyannyira közel áll az irodalomhoz, hogy szinte iró. Ha igryán akarna, már az is volna.

A megalakulás nagvon szép ünnepségek keretében történt. Nemcsak a banket és a táncvigalom állott magas »irodalmi« színvonalon (ami nem is csoda, mert hiszen a fáradhatatlan és leleményes Kemechey Jenő rendezte őket), hanem az első fölolvasó ülés is, amit tudvalevőleg nem lehet minden ilyen vidéki matinéról elmondani. De hát

né rimánkodására pár óra halasztást adtak a fegyveresek és eltávoztak, a megrémült asszony pedig elment Sztojanovics .lován járásbirósági jegyző lakására és kérte, hogy eszközölje ki a kiutasítás visszavonását.

Sztojanovics erre késznek nyilatkozott, de a közbenjárásáért 5000 koronát követelt. Szikoráné sirt, hogy neki csak 1000 dinárja van, azt odaadja. Sztojanovics némi habozás után megelégedett a 4000 koronával, amit az asszony át is adott neki, de a tériét mégis átdobták a határon:

Vukotics elnök kérdezi a vádlottat, hogy mit mond a tanú vallomására?

Vádlott: Nem kaptam tőle pénzt.

Az ügyész indítványára tanút a bíróság megesketi.

Utána Burai Zsuzsanna tanút hallgatták ki, akire Szikoráné hivatkozott, hogy ö vele hivatta ki egyszer Sztojanovicsot a korcsmából és előtte szólította fel, hogy adja neki vissza az 1000 dinárt, mert különben feljelenti.

Burai Zsuzsánna azt vallja, hogy ő nem tud erről semmit és hogy ellenkezőleg Szikoráné ígért neki egy fejre való kendőt, ha a bíróság előtt azt mondja, hogy tud arról, hogy Szikoráné a jegyzőnek pénzt adott.

A két asszony a szembesítésnél is megmarad a maga állítása mellett és a biróság Burai Zsuzsannát is megesketi.

Ezután Frank Károly dr. topolai ügyvédet hallgatták ki tanúként. Kijelenti, hogy közvetlen tapasztalatból nem tud semmit, hallomásból tudja, hogy Sztojanovics a telektől pénzt fogadott el. Általánosságban beszélték, hogy lakásán feleket fogad és pénzt fogad el tőlük.

Salzer Jenő dr. ügyvéd tanút hallgatták ki ezután. Elmondja, hogy történtek szabálytalanságok. Az ügyvédek beszélték, hogy Sztojanovícsná! iratok tűntek el.

Ezután kihallgattak néhány tanút, akiket már az első főtárgyaláson H- hallgattak.

A bizonyítási eljárás befejezése, valamint a vád- és védelem előterjesztése után, meghozta a bíróság ítéletét, amelyben Sztojanovics .lován volt járásbirósági jegyzőt bűnösnek mondja ki csalás bűntettében és nyolc rendbeli megvesztegetés

Szeged egy kicsit mindég fölötte állott a vidéknek és a viddkiességk, nem volt olyan pletykás mint más városok, s a lakói nem. voltak annyira apprehenzivek mint a kisvárosiak szoktak lenni. A lapjai is, meg az irói is igen közel álltak Budapesthez, s ez utóbbiak között mindig voltak — és ma is vannak (csak Móra Ferenc barátomat kell említenem) —, akik vidéken laknak ugyan, de az országnak imák.

A fölolvasó ülés tehát szintén jól sikerült. A városháza dísztermét a zsúfoltságon túl is megtöltő közönség itt talán nem mutatott oly jól mint az ebéden, amely azt a Tiszaszállóban követte s a táncvigaíom este, ahol már irodalomról nem is volt szó, de mindenesetre azt a benyomást nyerte, hogy komoly férfiak komoly akciójával áll szemben, s hogy az alapítók nem magasabb önképzőkört, hanem szinvonaios irodalmi társaságot hívtak életre.

Az első ülés hatásának csak az az cTM körülmény ártott egy kicsit, hogy Reizner János, a derék szegedi történetíró s a Somogyikönyvtár érdemes igazgatója is szerepelt a »müsor«-on, s hogy az a »rövid« részlet, amelyet Szeged városának akkor készülő monográfiájából fölolvasott, egy kissé — hoszszu volt. A közönség valahogyan még csak végigélvezte, mert hiszen .a figyelés rája nézve nem becsületbeli kötelesség, de a Társaság tagvétségében és ezért három évi börtönre ítéli.

Klein János vádlottat fölmentette a biróság.

Sztojanovics az Ítélet ellen felebbezést jelentett be.

oeisi kerül közgyűlés elé

Ä december 28-iki közgyűlés tárgysorozata

A suboticai városi tanács most készítette el a december 28-án megtartandó városi közgyűlés tárgysorozatát. amelyen több fontos pont szerepel. A leglényegesebb ezek közül a tanácsnak 500 hold városi föld eladására vonatkozó javaslata. Az eladni szándékozott földeket az agrárminisztérium zár alá vette és igy abban az esetben, ha a kiszélesített tanács hozzájárul az eladáshoz, előbb a földek feloldását kell kieszközölni. Ha ez sikerül és a földeket a város eladja, úgy ennek jövedelméből két uj iskolát akarnak építeni Suboíicán, hogy végre megoldják a már tarthatatlanná váló iskolahiány kérdését.

Ezenkívül a közgyűlés tárgyalni fogja a kövezetvám felemelésének, valamint egy újabb városi adónem, behozatalára, ebadóra vonatkozó javaslatát, dönt végül a kiszélesített tanács a városi tisztviselők személyi pótlékainak felemelése ügyében, amit minden bizonnyal meg is fog szavazni.

Egy nagyon fontos és sürgős ügy: az ellátatlanokról való hatósági gondoskodás kérdése nem szerepel a december 28-iki közgyűlés napirendjén. Amint ismeretes erre a ■ célra a közgyűlés már megszavazott 640.00 dinárt, azonban a minisztérium formahibák miatt nem hagyta-jóvá ezt a határozatot, hanem azi kívánja, hegy a rendkívüli pótadó? bah kivetendő összeg megszavazása pótköltség utján történjék. így' ennek az ügynek újból a kiszélesített tanács elé kell kerülni, még pedig sürgősen, mert az ellátatlanok érdekében megindított hatósági akció apiugyis nagy késést szenved már és az első terminus, amelyet karácsonyra jelöltek ki az ellátatlanok első segélyezésére, már úgyis elmúlik anélkül, hogy a rászorulók segítséget kapnának.

iái, akik hivatalból voltak kénytele# nek »érdeklődéssel csüngeni az elő# adónak ajakán«, kissé nyugtalankodtak az igen alapos, de nem nagyon mulatságos, tanulmány alatti Írók mindig kritikusabbak a kollégáik fölolvasásaival szemben mind azok, akik maguk nem szoktak fölolvasni. (Az utóbbiak esetleg üdvöseknek, az előbbiek szükséges rosznak tartják az efféle produkciókat.) Sipulusz hallhatóan jegyezte meg:

— Nem hittem volna, hogy ma ilyen jól mulatunk!

Mikszáth Kálmán pedig, aki mellettem ült, alig fojthatott el egy ásítást, s mikor a fölolvasásnak séhogyse akart vége lenni, odasugta nekem:

— Mint fiatalemberek jöttünk ide, s mint öreg urak fogunk hazamenni,

Szerencsére Reizner végre mégis végzett, s aztán Mikszáthra kerüli a sor, aki mint mindig, most is nagyon szellemes és mulatságos, de egyszersmint rövid is volt. Hiába, elmés nem lehet az író sohase olyan sokáig mint unalmas!

Mikor ülés után az uj Társaság egy suboticai tagjától megkérdezték, hogy hogy’ tetszett neki a Dugonicsok »premier«-je, igy felelt:

— Minden nagyon szép volt, S ha. Rejzner olyan rövid lett volna mint Mikszáth és Mikszáth olyan hosszú mint Reizner, akkor meg éppen kitűnő lett volna,