Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-20 / 344. szám
1022. december 20. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Scotus Viator — a magyarok barátja Súlyos kritika a romániai magyarok helyzetéről A háború előtti magyar nemzetiségi politika legmesszehnngzóbb szavú kritikusa Seaton Wattson, angol publicista volt. Közvetlen megfigyelés alapján mondott súlyos s kifelé elfogulatlannak látszó kritikát, különösen a tótok és románok helyzetéről s könyveinek és írásainak nagy része volt abban, hogy a magyar nemzetiségi politikát olyan sötét színben tüntették fel. Scotus Viator természetesen a nemzeti államok köreiben nagy népszerűségnek örvend. Az angol publicista most az utódállamokat utazza be és bér mindenütt ünnepélyesen fogadják s a hivatalos apparátusnak van rá gondja, hogy jó információkat kapjon, Scotus Viator nem valami hízelgő kritikát ir az utódállamokbeli magyarság helyzetéről. A romániai politikai viszonyokról többek közt ezeket írja a „Times"-be. A gyulafehérvári koronázás óta Románia belpolitikai helyzete távolról sem I javult meg, sőt még jobban kiéleződött. | A Bratianu-tcstvérek frakciója a jelek J szerint el van szánva, hogy erejét az összes politikai elemekkel összemérje. Magában a liberális pártban sok egészséges és mérsékelt gondolkozása elem van, kik az eseményeket mély bizalmatlansággal kisérik, különösen pedig azt, hogy a mostani kormányzási alkalmat egyszerűen kihasználják egyes csoportosulások javára abban az időben, amikor a teljes nemzeti szolidáritásra volna szükség. Ezek a józan elemek azonban pillanatnyilag hallgatni kénytelenek. A gyulafehérvári koronázásról az öszszes exponensek távolmaradtak, akiknek' az országrészek önkéntes egyesülését dokumentdlniok kellett volna. Lehetetlen helyzetet teremtett a kormány azzal is, hogy ilyen kétes többségével a legnagyobb fontosságú ügyeket akarja megszavaztatni, az összes pártok s az összes csatolt részek a verziója mellett.. A legnagyobb veszélyt a nemzeti párt azzal hárította el, hogy megvetette lábát a regátban is és ottani pártokkal fuzionált. Nagyobb aggodalomra Bratianuék ama kísérlete ad okot, hogy ilyen körülmények között uj alkotmányt akarnak összeütni, mikor tudvalevő, hogy az összes románok egyesülése háromoldalú szerződés az akkori Bratianukormány, a kormányzótanács és a korona között és nyilvánvaló, hogy az uj alkotmány csak a gyulafehérvári alapelvében nyugodhat. A gyulafehérvári aiapelveket már Averescu is megsértette, amikor egy kormányrendelettel a kormányzótanácsot feloszlatta. Akkor Erdély szükségből alávetette magát ennek az intézkedésnek, de semmiképpen sem akarja eltűrni, hogy a gyulafehérvári határozatokat a liberálisok teljesen eltüntessék. Egyike voltam azoknak, — fejezi be a kitűnő angol publicista —- kik Románia háborúba lépése előtt 18 hónappal a románság egyesítése melleit foglaltam állást, kötelességemnek tartom tehát, hogy felemeljem tiltakozó szavamat az Európa szeme előtt vállalt elvi kötelezettségek súlyos megsértése ellen. Valamint az ellen az eljárás ellen is, niclylyel a magyarokat s a szászokat kizárták a parlamenti aránylugos képviseletből. Ezzel az erdélyi románság akaratát is súlyosan megsértették. Idézem Jorgának, a legkiválóbb román történettudósnak szavait, aki — midőn a magyarság Jósika báró által Ferdinánd királyhoz panaszokkal teljes feliratot intézett igy nyilatkozott: »A magyarságnak teljesen igaza van!* Privát beszélgetések során a kitűnő iró még sokkal elitélőbben nyilatkozott arról, hogy minő a magyar kisebbség helyzete Romániában. Scotus Viator Beogradba is készült elmenni. Útját azonban elhalasztotta, a Timesben tehát nem jelenik meg cikke a jugoszláviai nemzetiségek helyzetéről. A bunyevác-sokác párt a városi közigazga tágban A kormányvá’tosás nagyobb változást idéz elő a városi közgyűlés összetételében is A belpolitikai változásnak a suboticai közigazgatásra való hatásával már tegnapi számunkban foglalkoztunk. Hogy a radikálisok és a bunyevácok közt folyó tárgyalások milyen eredményre fognak vezetni, azt ma még nem lehet előre látni, bizonyosra vehető azonban, hogy ha a megegyezésre való kísérlet csak valamelyes sikerrel fog is járni, úgy az elsősorban a kiszélesített tanács összetételén fog megnyilvánulni. A suboticai közgyűlésen, amint ismeretes, a bunyevác-sokác párt tagjai nem vesznek részt, miután kevésnek találták azt a számot, a mennyit közülük annak idején a kiszélesített tanácsba kineveztek. A bunyevácoknak a közgyűléstől való ez a tüntető távolmaradása a radikális-demokrata koalíció egész uralma alatt nagy nehézségeket okozott a városi közigazgatásban, viszont nem tette teljessé a kiszélesített tanácsot sem. A »Rácsmegyei Napló« munkatársa kérdést intézett dr. Szudarevics Ferenc országgyűlési képviselőhöz, mi a véleménye a bunyevácsokác pártnak a közgyűlésen és a városi közigazgatásban való részvételére vonatkozólag. Szudarevics képviselő kérdésünkre a következőképpen nyilatkozott: — Hogy mennyire szükséges és méltányos volna a bunyevácoknak a városi közigazgatásban való részvétele, azt nem is kell bővebben magyarázni. A radikális-demokrata koalíció a választások után azzal követte el Suboticán a legvégzetesebb hibát, hogy a bunyevácokat kisemmizte a közigazgatásból. Ebben a városban, ahol a bunyevác-szavazatok túlnyomó többséget jelentettek a radikális és demokrata szavazatokkal szemben, teljesen érthetetlen helyzet volt az, hogy a kiszélesített tanácsba csak 25 bunyevácot neveztek ki. Ennek az eljárásnak a természetes következménye volt a bunyevácok távolmaradása a közgyűlésről és a városi közigazgatásból. — igy történhetett azután meg az, hogy a radikális-demokrata koalíció egész ideje alatt itt Suboticán mi, a benszülött bunyevácok nem szólhattunk bele a város ügyeinek az intézésébe és olyanok intézték a város ügyeit, akik semmiesetre sem tekinthetők Subotica őslakossága képviselőinek. Ennek tulajdonítható nagyrészben, hogy sok minden nem agy történt, ahogy kellett volna. — A változott helyzetben mindenesetre nagyon örvendetes és szükséges volna, ha a bunyevácok is tömegeiknek megfelelő helyet és jogokat kapnának a városi közigazgatásban. A bunyevác-sokác párt körében egyébként értesülésünk szerint mindinkább megerősödik az a vélemény, hogy hacsak ’lehetséges, részt kell venni a bunyevácoknak a városi közigazgatásban. A párt azonban részvételét olyan garanciáktól fogja függővé tenni, hogy egyelőre még teljesen kétséges a radikáiis-bunyevác koalíció sikere. HÍREK © a © Szomorú karácsony előtt Valamikor régen, amikor nem voltak hajléktalan bánatok, éhező csodák és kitagadott próféták, amikor önzetlenség is volt még és szeretet és béke lengte körül igy, karácsony táján a ködbe és havas vánszorgásokba borult életkoptatásokat: lehetett látni szépséget, rá lehetett bukkanni jóságra, el lehetett csípni örömadagokat. Gyerekek voltak a tapsolok és felnőttek voltak a megtapsoltak és a kis Jézus statisztált nekik ehhez a nagyszerű örömhöz. A bánatok eloszlottak a karácsony megváltást jelentő ünnepének előszobájában és megnyíltak a pénztárcák és feltárták gazdag és termékeny ölüket a játékos üzletek. Ideráncigálták a hidegtől kifújt arcú babák a nevelőnőjüket s ide lopóziak be nagy titokzatosan a marnak kiválasztani az ajándékot, hogy ne láthassák őket a gyerekek. Megvették az ajándékot s otthon a hátsó ajtón surrantak be, mert nem akarták magukra uszítani az illuziórombolás megbocsdjthuiatlan ódiumát. A sok ezer gyertyafényü karácsonyfák tündöklése mindig jelentett va-. lami szent és elérhetetlen gyönyört. Jele ntette az élet egy huszonnégyórás zavartalan boldogságát és jelentette a meleg estét, amely kárpótlást nyújtott nagyon sokszor a többi 364 szenvedéséért. Milyen nagy megroppanásoknak, a gondolkozás milyen veszedelmes és gyors pálfordulásünak kellett elkövetkezni, hogy levetkőzzék ezt a majdnem egyedül megmaradt életbalzsamot s c karácsony szépséges szimbólumát is hétköznapok nívójára siilyesszék. Bizony, bizony szomorú lesz ez a karácsony s ebben a vigasztalan örvényben jognak vágyak és álmok elsülyedni. Valamikor a karácsonyi gyertyáknál csak a gyerekek szeme csillogott szebben s most megkoppasztott és kifosztott reményekkel fogják ők is szegényes ünnepüket megülni. (m.) — A király részvéte a lengyel köztársasági elnök halála aikal mából. Beogradból jelentik : Dlmitrijevics ezredes, a király első hadsegéde megjelent a lengyel követségen és kifejezte a király részvétét a lengyel köztársasági elnök meggyilkolósa alkalmából. — A kormány részvéte Kalina italába felett. Beogradból jelentik : Gavrilovics Pánté külügyi államtitkár megjelent a cseh követségen és kifejezést adott a kormány részvétének a csehszlovák követ halála alkalmából. — Az olasz követ e héten adja át nuytbizó levelét. Beogradból jelentik: Negrotti márki olasz követ kedden látogatást tett Nincsics külügyminiszternél és Gavrilovics és Nésics külügyi államtitkároknál. Az olasz követ még e hét folyamán át-2 nyújtja megbízó levelét a királynak is. — Novlsad város közgyűlése. Novisadról jelentik: A kiszélesített tanács december 28-án ülést tart, } melynek tárgysorozatán 10 pont »szerepel. Napirenden van az uj tűzoltó szabályrendelet is, amelyet a legutóbbi sürü tüzesetek tettek naígyon sürgőssé. — Csehországban leszállítják a postai tarifát. A cseh postamtniszterium most gyűjti a statisztikai anyagot a postatarifák tervbe vett uj szabályozásához. A postatarifákat mindeneseire le fogják szállítani, de a leszállítás mértékét még csak megközelítően sem tudják. — A magyar nemzetgyűlés keddi ülése. Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés keddi ülésén Pesti Pál válaszol Rupert Rezső beszédére és tiltakozik Rupertnek a bírói kar ellen intézett támadása ellen. Szónok elmondja, hogy huszonöt éves bírói szolgálata van és büszkén azonosítja magát a bírói karral. Visszautasítja Rupert vádjait, hogy a bírói kar politikailag elfogult és hogy eljárásában nincs egyöntetűség. A bíróság — úgymond — a nemzet lelkiismerete. Ha azt megtámadják, megkezdődik a teljes örvénybezuhanás. Az indemnitás szónoka, Bodó János, kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozva, statisztikailag megállapítja, hogy a mindenkori kormányok kevés gondot fordítottak a kultúra terjesztésére. Határozati javaslatot nyújt be a kultuszminiszterhez, hogy terjesszen javaslatot a nemzetg>’ü!és elé az iskola oktatás keretében a rendszeres állampolgári nevelésre vanatkozólag. — Incidens az SfiS. osztrák határon. Becsből jelentik: Az osztrák kormány már több ízben panaszt tett az SMS. kormánynál a határőrző katonák túlkapásai miatt, melyek úgyszólván lehetetlenné teszik a két ország közöti határforgalmat. A kormány Ígéretet tett. hogy ebben az ügyben azonnal vizsgálatot indit. — A sentai tanárok vizsgája. Sentáról jelentik : A sentai tanárok szerb vizsgája december 28-án kezdődik és január 5-ig tart. A vizsgára hat-hét tanár jelentkezett. Az elméleti vizsgák dec. 31-ig tartanak. Január 2 és 5-ike között lesz a gyakorlati vizsga. — Fegyvertartási engedélyek. A suboticai rendőrség fölhívja, mindazokat, akikuek fegyvertartási és fegyverviselési engedélyük van, hogy engedélyük meghosszabbítása iránt már most adják be a rendőrséghez kérvényüket. A kérvényhez az ez évre kiadott engedélyeket mellékelni kell. — Képkiáliitás nyílik Suboticán. Hódy Géza és Lenkei Jenő Suboticán tartózkodó festőművészek kollektiv képkiállitása csütörtökön, december 21-én nyílik meg a Lloyd helyiségében. Az értékes anyagú képkiáliitás csak három napig lesz nyitva, mindenkor délelőtt 10 órától délután 4 óráig. A kiállítás a művészetet szerető közönségnek a legjobb alkalmat nyújtja arra, hogy karácsonyra művészi képeket vásároljon. — Több nyugati községet visszacsatolnak Magyarországhoz. Szombathelyről jelentik: A határmegállapitó központi bizottság hivatalosan közölte Vasvármegve alispánjával, hogy Ausztria a Magyarországnak ítélt Nagydárda, Kisdárda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Magyarkeresztes, Németkeresztes, Horvátlövő és Pornó községeket és több útvonalat január lü-ikén át fog adni a magyar hatóságoknak. Az osztrákok előbb ki fogják üriteni az említett községeket, amelyeket először a magyar csendőrség és vámőrség száll meg. Január 10-ikén Ausztria megbízottja a területeket átadja az antant-bizottságnak, amely viszont a magyar kormány képviselőjének szolgáltatja át. — Még egy emlékirat. Mohke Helmuth német vezérezredesnek, a német vezérkar elhunyt volt főnökének emlékiratai jelentek meg. A könyvet az elhunyt hadvezér felesége rendezte sajtó alá és címe a következő: »Emlékezések, levelek és okmányok 1877-től 1916-ig«. A könyvnek különösen az a része bir nagy érdekességgel, amely a katasztrofálisan végződött marnei csata részleteiről szól. Ez a fejezet azért érdekes, mert Moltkét okoztak a marnei csata elvesztéséért.
