Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-20 / 344. szám

IJ% oldal. BÁCSMEGYEf NAPLÓ 1922. december 20. ifcraaíás! agitációját. Vasárnap Mit­­tovicán tartott nagy népgyülést a földmivespárt, amelyen Moskovlje­­vics és Popovics képviselőkön kívül meglepetésszerűen jeleni meg dr. Krsztics is. aki az Avrumovicsnak csoportjához tartozik. Krsztics be­szédet is mondott, amelyben elis­merte a banjalukai kongresszus ha­tározatait. Ebből arra következtet­nek, hogy a két frakció rövidesen egyesülni fog. Lázics Voja csoportja arra való tekintettel, hogy a radiká­lisokkal szemben egységes frontot kell alkotni, újra fel fogja szólitani Avramovicsot.hogy lépjen vissza a klubba. ■mi ■«■»ni minImni Iliiig ■ I -A becskereki adóhivatal nem szedi be tovább a forgalmi adót A városi tanács nem vállalja a fe­lelősséget Becskereki munkatársunk jelenti: !A forgalmi adó kivetésének munká­ja jórészt már befejeződött. A for­galmi adót 1920. évre átalányösszeg­ben két hónapra vetették ki, 1921-re kilenc hónapra szintén átalányösz­­szegben rótták ki, ez évre pedig há­rom hónapra vetette ki, az üzleti ki­mutatások alapján. A forgalmi adót azok, ikiknek évi forgalma nem több .360.000 dinárnál, pausál összegben fizetik, azok pedig, akiknek üzleti forgalma meghaladja, az üzleti köny­veik alapján megállapítandó forga­lom után százalékosan fizetik a for­galmi adót. A forgalmi adót ez ideig a városi adóhivatal szedte be, de most a vá­rosi tanács az adóhivatal tulhalmo­­zott munkájára való hivatkozással értesítette a pénziigyigazgatóságot, hogy a forgalmi adó beszedését to­vább nem hajlandó eszközölni s ez­ért a pénzügyigazgatóságtól nyert megbízatását visszaadja. A Bdcsmegyei Napló munkatársá­nak ebben az ügyben Stefanovics Milos városi adóügyi tanácsos a kö­vetkezőket mondta: — A forgalmi adó kezelését azért hárítja el magától a város, mert az adó beszedésénél a város kénytelen megelégedni a felek által bemondott adatokkal s nem áll semmi sem ren­delkezésére, amivel az adatok he­lyességét ellenőrizhetné. A városi adóhivatal igy nem vállalhatja az adó helyes beszedéséért a felelőssé­get s nem előzheti meg az esetleges visszaéléseket. attól, hogy egy szép napon egészen csődöt mond itt is a tclefonhálózab Illetékes helyen jól tudják a bajt, amire különben megvan a teljesen elfogadható magyarázata is arra, hogy a súlyos zavarok bekövetke­zését megelőzzék, azonban a jó­szándékot itt is elgáncsolja az. hogy nincs pénz, nincs anyag és niv.es személyzet. A vasúti közlekedésben hasonló mostoha állapotokat a tele­fonforgalomban sem tudják az ille­tékes szervek megszüntetni mind­addig, amíg az állam nem gondos­kodik megfelelő anyagokról és sze­mélyzetről. Az állam azonban — ne­héz helyzetében — nem sokat törő­dik a telefonelőfizetők panaszaival, hagyja, hogy a bajok és mizériák akut helyzetet teremtsenek. A fi­gyelmeztetés itt nem használ, amint­hogy nem használ a kereskedők sű­rű deputációzása sem a közlekedés­­ügyi miniszterhez. Pedig itt volna az ideje, hogy az illetékes tényezők meggondolják magukat és a gazda­sági életre olyannyira fontos tele­fonhálózatot végre rendbehozzák. Újabb válság fenyegeti a lausannei konferenciát A törökök túlzott követelései a tengerszorosok kérdésében Lausannebói jelentik, hogy a ke­leti békekonferencia ismét súlyos válságba került a törökök túlzott követelései miatt, amelyeket a ten­gerszorosok védelmének tárgyalása alatt terjesztettek elő. A tengerszorosok kérdését tár­gyaló bizottság hétfői ülésén először Csicserin nyújtotta át az oroszok uj javaslatát ebben a fontos kérdésben. Csicserin Amerikának azt a kíván­ságát, hogy szükség esetén, a keres­kedelmi hajók védelme érdekében hadihajók is befuthassanak a ten­gerszorosokba, hajlandó elismerni, azzal a megszorítással, hogy csak könnyű hadihajóknak, vagyis olya­noknak, amelyek 6000 tonnán aluli­ak, legyen joguk a tengerszorosok­ban közlekedni. Az oroszok a ten­gerszorosok kereskedelmének ellen­őrzésére felállítandó nemzetközi bi­zottság létesítéséhez is hajlandók hozzájárulni. Ezután ismertette Csi­cserin az orosz delegáció kifogásait a szövetségesek javaslatával szem­ben. ízmet pasa felszólalása után Curzon lord tette meg észrevételeit Csicserin követeléseire. A helyzet akkor vált kritikussá, a mikor Izmet pasa a tengerszorosok védelméről a törökök következő kö­veteléseit terjesztették elő: 1. A török delegáció a tengerszo­rosok semlegesítéséhez csak úgy já­rul hozzá, ha Törökország katonai védekezését egyébként nem korlá­tozzák. ?. A Márvány-tenger nem vehető a Dardanellák fogalma alá. 3. A Márvány-tengeren a semle­ges zónán túl nem járulhat hozzá a török delegáció semmiféle semlege­sítési kísérlethez. 4. Samotrates, hnbros és Teáenos szigetek integrális részét alkotják a Márvány-tengernek és nem eshet­nek idegen szuverénitás alá. 5. Lemnos szigetén a görögök nem tarthatnak fenn kikötőt. A török követelések előterjeszté­se után Curzon lord a további tár­gyalások megszakítását kérte. mi­után ezekben a kérdésekben a szö­vetségeseknek előbb dönteniök kell. A kisebbségi kérdés tárgyalásánál is éles összeütközésre került a sor Risu Mury Bég és Child amerikai megfigyelő között és még fokozta az ellentéteket a patriarchatus kér­dése. Child amerikai kiküldött ugyan is kijelentette, hogy nemcsak a tö­rökországi kisebbségek, hanem tu­domása szerint maguk a törökök sem teljesítenek szívesen katonai szolgálatot, mire Mury bég ingerül­ten azt válaszolta, hogy ezért men­tették meg a törökök mégis hazájuk függetlenségét. Mury bég hangsú­lyozta azt is, hogy a keresztény nők elrablásáról szóló hirek sem Rossz a telefon A téli hónapokban tönkretették a vonalakat A vajdasági telefonhálózat műkö­dését már jó ideje olyan súlyos, akut zavarok kisérik, amelyek sok eset­ben teljesen lehetetlenné teszik a telefonbeszélgetések lebonyolítását. Eltekintve attól, hogy — különösen a fővonalakon — a telefonon a íul­­erős zugás akasztja meg köztük a beszélgetést, a vicinális-vonalakon pedig sokszor egyenesen kizárt min­den érintkezés, a telefonhálózat gyors időközökben teljesen fölmond­ja a szolgálatot. Ez az eset követ­kezett különben be a napokban Bán­ságban, ahol egy teljes napon át nem lehetett kapcsolást kapni a Becskerékkel szomszédos községek­kel. De nemcsak a Bánságban, itt ezen a részen, Bácskában is hasonló anomáliák állottak elő a telefonhá­lózat működésében. Suboticán és környékén ugyan még nem volt a bánságihoz hasonló zavar, de már itt, a helyi postafőnokség vonalain is tapasztalható bizonyos romlás, a mely állandóan erősbödik. Már itt Suboticán is direkt idegölő munkát jelent egy hosszabb telefonbeszélge­tés lebonyolítása és a kereskedői ^örökben nem indokolatlanul f%ek Kőitől emberek és költők Irta: Baedeker Vitám volt a napokban egy mü­veit hölggyel, aki azt állította, hogy csak az olyan emberben — férfi­ban, nőben — van és lehet költöiség, aki verseket ir, sőt azt is vitatta, hogy abban a halandóban, aki rí­mekben tudja kifejezni az érzéseit, okvetetlenül költői lélek lakik. Ez a müveit nő maga is szokott verselni, s igy érthető az elfogultsága, — de a hallgatói, akik versmentesek vol­tak, szintén elfogultaknak látszottak, pedig. az ügynél nem voltak szemé­lyesen érdekelve, s ezeknek a ked­véért mondtam el disputaközben a következőket. ♦ A költő és az u. n. költői ember két egészen külön egyéniség. Arany János nem volt kevésbbé jeles költő, mint nagy társai: Petőfi és Vörös­marty, de nem volt oly mértékben költői ember, mint ezek, Vajda Já­nos pedig, a negyvennyolc utáni időknek egyik legkitűnőbb poétája, mint ember éppen nem volt költői. Néha az a szinész, vagy az a diák, aki verset szivvel-lélekkel, meleg­séggel és érzéssel szaval, költőibb létek, mint egy irodalmi társaság­nak az a tagja, aki a kérdéses verset a szabáb/oknak megfelelően irta és lege artis rímekbe, sőt remekbe szedte. S bizonyos, hogy verseket irni és költeményeket érezni éppen úgy két különböző folyamata az agyműködésnek, mint a mentalitá­sunknak bármely két egymással nem rokon megnyilvánulása. Byron­nak egész lénye költői volt (ezért került ellentétbe a hazája prózájá­val), s a viselkedése, a beszéde s az élete módja — ha megbotránkoztató is —, érzéseinek a heve, indignáció­­jának a magas hőfoka és életvitelé­nek minden szokatlan és bosszantó szertelensége azt hirdette, hogy aki­ről szó van: költő. Barátja: Tho­mas Moore, mint poéta, talán nem sokkal jelentéktelenebb nála, dp máskülönben éppen olyan derék, de közönséges polgára Angliának, mint bármelyik kortársa, aki iparral vagy kereskedéssel foglalkozik, s éppen olyan költői lélek is lehetett. És most említett nagy dalnokunk: Arany, akinek költeményei a legtö­kéletesebbek közé tartoznak, amiket nyelvünkön írtak, sokkal kevésbbé költői ember, mint akárhány társa, akivel nagyon röviden végez az iro­dalomtörténet s aki mint poémák al­kotója arra se volna méltó, hogy a cipője zsinórját fűzze ki a Toldi köl­tőjének, aki egyébaránt valószinüleg eugos cipőt hordott, ami szintén nem éppen elsőrendű költői attribú­tum. Bizony: a nagy Arany János inkább volt akadémiai »titoknok«, (ahogy kezdetben hívták a főtitkárt), inkább volt tőkepénzes és falu jegy­zője, minden inkább volt külső meg­jelenésre és látszatra, életmódra, sőt a gyakorlati kérdésekkel teli társal­gásában is, semmint költő, s a be­nyomás, amit az emberekre tett, mindvégig ez maradt: vidéki úri­ember a fővárosban. Petőfi ellenben nemcsak a verseiben, — ő az életé­ben, a barátságaiban, a házasságá­ban, a viselkedésében, a társalgásá­ban, egész egyéniségében poéta volt, poéta lélek. Ez nem teszi Petőfit és Byron-t nagyobbá, sem Aranyt ki­sebbé, de. jellemzi őket. S kétségen egyebek legendánál. Törökország modern állam, a patriarckatuswlt nem lehet politikai jelentősége és a ■törökök nem tűrnek beavatkozási az ország beliigyeibe. Szubotica város az agrárreform eilen Az agTáriniEisztethimtól kérik a zár alól való feloldást Sokszor volt már szó arról a ká­ros hatásról, amit az agrárreform helytelen végrehajtása tett Subotica városra. Amellett, hogy a békeszer­ződésben megállapított határvonal értelmében Subotica elvesztette ter­mőföldjeinek és erdőinek nagyré­szét. az agrárreiorm következtében még igen sok főidet veszített a vá­ros. Ismeretes az a súlyos kár is, a mit a tavalyi agrárrevizió okozott Subotica városnak, azonban ezenkí­vül még más érzékeny vesztesége­ket is szenved a város az agrárre­form következtében. Subotica városnak az agrárcélok­ra eddig még igénybe nem vett föld­jei közül is nagy kiterjedésű földe­ket tart az agrárminisztérium már évek óta zár alatt, arra az esetre, hogy ha még ezekre a földekre is agrárcélokra szükség lenne. Ezekkel a több ezerhold kiterjedésű földek­kel természetesen a vároc nem ren­delkezhetik szabadon és igy sem a szükséges termelési lehetőségek nin­csenek meg, sem pedig el nem ad­hatja a város ezeket a földjeit, igy végeredményben ismét erősen káro­sodik a város pénztára az indokolat­lanul hosszú ideig zár alatt tartott földek miatt. A város súlyos anyagi helyzetére való tekintettel a városi tanács most mozgalmat akar mditani a zár alatt levő városi földek feloldása érdeké­ben. A városnál is megnyilvánul az a tendencia, amely a vajdasági nagy­­birtokosok részéről már régebbel} tapasztalható: menekülni akar az ag­rárreform élői és éppen '’"ért kéri a zár alatt levő földek feloldását, hogy. azokat értékesíthesse. De p^nkivül szüksége is van a vá­kivül áll, hogy azért Aranyuknak a legbelsőbb belsejében, szivének a szivének a szivében éppen oly köl­tői természet volt, mint a vele kon­­geniális Petőfi, de a két ember közt — Arány és Petőfi közt — mégis megmarad örökké az a nagy kü­lönbözőség, hogy amaz tökéletesebb költeményeket irt, s emez költőibb ember volt. Költőknél nemcsak az érdekes és fontos, hogy mit Írtak, de az is, hogy hogy’ éltek és hogy hogy’ éreztek. S bár nem kisebbítheti sem az Arany János, sem a Vajda János érdemeit az a körülmény, hogy a müveikben sokkal inkább voltak költők, mint az életükben, s hogy az életük vitelé­ben egyenesen prózaiak voltak, —• mégis vigasztalóig hathat azokra, akik nem írnak és nem Írhatnak ver­seket. hogy úgy tudnak élni és úgy tudnak érezni, mint a költők — ami­kor verseket Írnak. Ez utóbbiaknak pedig egyenesen szerencséjük (az istenek talán jutalmul adják nekik), hogy nem olyan arányban poétikus a külső lényük és a belső érzésük, mbit amilyen a költői tehetségük. Sbakespeare-t felperzselte és eléget­te volna a költészet tüze, ha olyan j fokú ihlet és poétái hőség fütötte \ voina benne a polgári embert, mint {amely a Romeo és Julia meg a Hamlet verseit diktálta és az Arany, János testi szervezete se áilotta vol­na ki azt a nagy meleget, amely a. pompás líráját produkálta. Hiszen I Byron se állotta sokáig ezi a tüzet, amely őt már harminchat éves korá­ban fölemésztette, s még kevesebb ideig Petőfi, akit a költői lelke már egészen ifjú korban veszedelembe, halálba kergetett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom