Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-17 / 341. szám
1922. december 17. BACSMEGYE1 NAPLÓ il. oldal. Eredményre, azt válaszolom Jean ’Jeudinek: Igen, van irodalompolitika, opportunus és helyzettel-alkudó, aminthogy van politika is ebbői a fajtából. Véleményem szerint azonban sem a politikában, sem az irodalompolitikában nem hoz — és nem hozhat — fejlődési eredményt »az okosságszabta« opportunitás. Az irodalmi atmoszféra megteremtésében ezzel a meggondolással, az ilyen xelelcsségnéíküli kritikai előzékenységgel nem lehet részívenni. Nem lehet részívenni azért, mert ad olyan gyakorlati hasznot, amely az esztétikailag is elitélhető kritikai elvíe- Ienség szükségességét plauzibilissé tenné. A részletezésre itt nincs hely, de nekem föltétien hitem: ha a kritika azokat a szempontokat alkalmazza tovább, amiket Jean Jeudi javasol, nem teremt, nem segíti az evolúciós horizontok kialakulását, de konzerválja, szankcionálja a dil- Ietánsok irodalmát, a kezdők hibáit, tévedéseit — és ezzel csak gátolja az európai hivatottságu irodalom fölzsendülését. Abban viszont — elismerem — igaza van Jean Jeudinek, hogy a kritika mellett ebben a kérdésben technikai akadályok is fönnállanak. Elég szórnom bizony, hogy a Vajdaságban egyetlen, számbavehető folyóiratot összeadott fillérekből kell megcsinálni, elég szomorú, hogy kártyapartikra százezrek mennek jó polgári zsebekből, — az irodalomra azonban nincs pénz és nincs kedv semerre. Keserű igazság ez, csúnya igazság — vajdasági igazság. Es egy kicsit magyar igazság is... 01—!.) Széljegyzetek az Életről és a Halálról A Hálálnak tudósai vannak — az Életnek csak kontárját — és analfabétái. A Halál: művészet — az Elet: dilletantizmus. A Halálnak könyvtárai vannak — 'az Életnek arzenáljai. A Halál: kit és vallás — az Elet: hitetlenség és politika. A Hálálnak fanatikusai vannak — az Életnek csupán mártírjai. A Halál bűneit hét püspök misézi — az Élet jóságát csak rongy lázárok siratják. A Halál: dogma — ez Élet: forradalom. A Medálnál: templomai Iés kaszárnyái vannak — az Életnek orfeumai. A Halál: többség és hatalom — az Élet kisebbség és alázat. Halálnak vannak szeretői — az Életnek kenyere sincsen-A Halál dus és előkelő — az Élet Szegény és krisztnstalan. A Halál: menekülés — az Élei: föltámadás. A Halál jelszava: amen' — 'az Életé: további Foliiiksi megbeszélés az óbecsei B riszt ólban Guzíica hangja mellett Képek egy kis torok korcsmából Szakad az eső. Nagy tócsák gyűlnek a kövek között és piszkos nehéz zuhatagban rohannak a lejtős uccákon. Az alacsony házak ereszeiről sugárban véig a viz az útra. Az uccaköveket fehérre sikálja egyikmásik házereszről lecsapódó viznyaiáb .azután meg sáros sűrű folyamba hömpölyög tovább. uazdagrafaragott klódé áll a téren. Keskeny, csipkés eresze alá húzódnak az ucca szurtos napiopói. öszszebujnak mint a varjak, vörösre durvult kezüket egymáshoz iitögetik. Fáznak. Áz apró boltokban magukban ülnek a gazdák s háromlábon parazsat szitának. Egy mészárszék alacsony ajtóján lenyúzott kecske lóg. A tetőről lefolyó esővíz végigszalad a véres nyers húson. Kis inasgyerek áll a szakadó esőben és nézi a kecskét. Hatalmas testű legény ül egy deszkaiető alatt. Széles kerek pléhedényben zsíros tésztát árul. Néha fölrikkant a tető alól. Szürkül. Vékony köd üli meg az uccákat, a házak körvonalai mind bizonytalanabbakká vállnak. Messziről néhány vilianyíánff erőlködik át a ködön. Piszkosszürke alacsony-emeletü ház áll a mészárszék hátának támaszkodva. Korcsma van a házban. Nagyhangos beszéd iitődik át az ajtón; a törött ablaküvegen sűrű nehéz pára tódui kifelé. Keskeny, nyikorgó fakilincses ajtó vezet a korcsmába. A szoba alacsony füstös gerendájáról pislogó petroleum lámpa lóg. A petroleum kellemetlenül ül a szoba levegőjén. Hosszú füstfátylak hintáznak a levegőben, majd összegomoiyodva szürke ködbe keverednek. A fal mellett alacsony pad fut körül. Az egyik sarokban nyitott tűzhelyen kúpos rézedényben forr valami. Keksen vannak bent. Előbb két alak formállik ki a homályból. Törökök. A sarokban ülnek. Az egyik íiusz-huszonkét éves lehet, a másik ötven. A fiatal fezze magasan ül a feje búbján. Söt mellényt, nehéz gyapjú inget is selyem ővet visel. Testhezálló nadnadrágja karcsún fut le a lábaszárán. Lábán uj fekete félcipő. Az öreg rendetlen, szakállas csapzott hajú. Szemben asztal áll. Hárman mulatná. Az asztalon zavaros tekintetű lerongyolt alak ül, kezében egyhuros guzlicát szorongat. A vonóval monoton, nyafogó hangot erőszakol ki a húrból, hozzá egyhangú nótát clünnyög, amihez a pádon ülő részegek csapkodva ütik a taktust. Bosyákok. A fejük körül vastag vörös kendőből turbán van csavarva. Röviduju szürkén-fehér ingükre vörös fen áltól csipkét horgoltak. Az asztalon illő fején lukas zsirardi szalmakalap van. Ez rettentő groteszk formát ad a guszh'cának. Valahányszor ránéznek a bosnvákok, utána hangosan, krákegva, fölhörögnek. Állati erővel tódul kifelé a hang borlözös torkukból. Reggel napkeltekor, amikor a 'török óratorony ttzetikeriő* ;autat, altkor jön el az öreg guszlicá-s és napnyugatkor hotrészegen tántorog haza. Most is része" Hol hangosan ordítva, hol megcsukló, asszonyos hangon énekel. A csöndes dalokat a bosnyákok is csöndesen hallgatják. Azután fölszabadulnak a torkok és ordítva, aríikulátlan hangokat hörögve bárgyú tekintettel fújják az egyhangú nótát. Utána megint csönd lesz. Az öreg leveszi a lyukas szalmakalapot, ledobja a padra és leniászik az asztalról. Tántorogva nehány lépést tesz előre, azután megáll. Nagy vöröslő szemei megteltnek könnyei. Sir. Érdes tenyerével elmázolja a könnyet az arcán. Ráncos képén a könny csikós barázdákat ró a barnuló bőrre. Egy pillanatra megroggyan a térde és az öreg guszlicás elvágódik a padlón. Esés közben magasan fönntartja a primitiv szerszámot. A feje koppanva ütődik a padlóhoz, azután percekig mozdulatlanul elnyúlva fekszik a földön, mint egy halott. A. többiek nézik az öreget és hagyják feküdni a földön. Az egyik toosnyák elálló könyökébe rúg. Megmozdul, féloldalra dűl és fölnéz rájuk. Az egyik nevetve rákiált, hogy énekeljen, utána hatalmasat csap öklével az asztalra. Borzalmas komédia játszik a kis korcsmában. Az öreg magához huzza a guszlicát. Lefekteti a hátára, előbb zavarosan néz rá, azután elkezd folyni könny a szeméből és rácsöpög a gusziicára. Csönd van. Azután az öreg muzsikás ott végignyulva a foltos padlón, kopott, színtelen hangon mesélni kezd. A fiáról mesél, aki erős volt és bátor és elesett a háborúban, azután a pálinkáról mesél, akit fiának fogadott . . . A korcsmában mindenki az öreget nézi, aki busán, lehorgasztott fejjel néz maga elé. A bosnvákok szoborrá merevült arccal némán hallgatják. Lampel Pál. Farkaskict György: MADARAK Neirí a bor dicséretét, Az élei átkait zengem; Volt száz szép madaram, — elszállt Nincs semmi nyitott kezemben. Egy vén bagoly jött helyükbe, *' Horgas csőrén cseppen a vér; Megölte minden madaram’ \ S gyászolok a halottakér’. Diilöngve éji utakon Sárban, szennyben őket keresem; Olykor boros-kancsómra száll egy S fütyörész szerelmesen. Dr. Adamovics István az ügyvédi kamara elnöke Fél óbecsei gazda Karácsony A jövő héten ilyenkor már a karácsonyi számot forgatod, ó, nyájas olvasó. Az újságíró, ha akármilyen papos meghatódottsággal is ül az Íróasztalához, ahonnan az ismeretlen, a titokzatos közönséget szolgálja, mestersége közben mégis cinikussá válik, de nem lehet olyan közömbös, mint az a nagy ismeretlen, amit a régi novellák úgy hívnak, hogy »olvasók tábora«, s amely akármilyen érdeklődéssel is várja az újságot, mégis fölényesen, hidegen futja át azokat a betűket, amelyekben agyvelők izzanak, szivek véreznek, s amely sokszor el sem olvas az újságban olyasmit, ami hirtelen nem kapja meg kíváncsiságát. A publikum szuverén, az újságíró azonban áhitatos féeleletnmel és tisztelettel gondol a közönségre. A Bácsmegyei Napió karácsonyi száma nem a cinikus olvasó számára készül, de ezt is le akarja fegyverezni. Tartalomban és terjedelemben reprezentatív újságot akarunk adni, olyat, amelyet ha kézbe vesz. mindenki érezze azt a lelkesedést, a mellyel irtuk, azt a meghaíódotíságot, amellyel útnak bocsátottuk s azt a büszkeséget, hogy a kisebbséfá sorba került magyarország nem vált renegáttá, nem lett kultúrájának árulója, mert jó, komoly, érdekes és megnövekedett terjedelmű lap megjelenését kívánja és teszi lehetővé. Lehetővé teszi, ha öt dinár is egy karácsonyi lap ára. Öí dinár kétségkívül jelentős összeg, szegény ember kétségkívül megérzi az öt dináros kiadást. Osztrák koronában majdnem ötezer korona. Mi legjobban szereplők minden magyar család és minden magyarul tudó ember asztalára odatenni karácsonyi ajándékul, a magyarok karácsonyának szebbé tételére, a karácsonyi számot. De a drága papir, vám, munkabérek annyiszor megsokszorozott százezer korona kiadási ró ránk, hogy ezzel alig áll arányban az öt dinár, amit egy vaskos, tartalmas és érdekes karácsonyi szánért elkérünk.
