Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-12 / 309. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 12. A bajor fascizmus Berlin, nov. 9. A fekete ingesek győzelme újabb injekciót jelentett a fehér mozgalmak életében. Mialatt Mussolini csapatai Rómához közeledtek, a német íascisták — a reakciós bajorok — már konvertálták a győzelmei és megkezdték a testvérakció szervezését. A három német Mussolini: Ludendorff, Erhardt és Lüttuitz Münchenben találkozott és ezzel a német fascizmus főhadiszállása München lett. Napok óta zavaros és gyanús hírek jönnek a bajor fővárosból, a polgári és párt-lapok állandóan puccs-hireket terjesztenek és ezeket senki sem cáfolja meg. A jobboldali, de mérsékelt Lerschenfeld gróf lemondott s a bajor reakciónak mi sem áll az útjában, ha az utolsó pillanatban meg nem mozdul a munkásság. A szakszervezetek úgy látszik megunták már a passzivitást és miután érzik, hogy a bőrükre megy a játék, végre elhatározták, hogy fölkészülnek a fascista puccs megakadályozására. A bajor munkásság azonban a néhány hetes vörös uralom óta annyira legyengült, hogy egy szervezett ellenállásra aligha lehet számítani. A Németországban félig burkolt, de Bajorországban nyílt propagandát űző fehér szervezetek fascista tömörülése katonai erőt jeleni, sót az egyetlen szátnbavehető német haderőt jelenti. A három esztendő óta fennálló és egyre erősbödő nacionalista szervezetek megkapták Münchenből a várvavárt figyelmeztetést s a Kapp-puccsban Ievitézlett Lüttnifz tábornok vezetése alatt még egyszer meg akarják kísérelni az 1920 februári pucscsot. Berlint váratlanul érik a fascista készülődések. A kormány az itt időző jóvátéteü bizottsággal és a külföldi szakértőkkel van elfoglalva s félő, hogy a márka folytonos zuhanása következtében beálló és mindinkább elviselhetetlenné váló drágaság, itt is zavarokat fog előidézni. A kormány elvesztette lába alól a talajt s tehetetlen a fehér bajorokkal szemben. Még két hónappal ezelőtt elég ereje volt a bajor reakciós és Ucigyigen Irta: Zsolóoa László Méhesyék villájában, kint a Népliget előtt kuksoló szerény és barátságos tisztviselőtelepen már két nap óta olyan felfordulást csinált a pénzügyi tanácsosék családi perpatvara, mintha legalább is nagytakarítás lett volna a háznál. Pedig a kócos szobalány egy bútort sem húzott e! a helyéről, ágysodronyok sem támaszkodtak a falnak s a szekrényepet, pohárszéket sem tolta oda senki ajtós felükkel a falnak, de még csak a mindenes Katyi sem tisztogatta szokott fülsiketítő rikoltozása közben a kitárt ablakokat; és mégis, mióta a kenderhaju Lalát tegnapelőtt a Neptunisták margitszigeti táncmulatságán, mint mondani szokták, »minden külön értesítés helyett* nyilvánosan megcsókolta az a vakmerő Tliecer Adorján. Lala pedig válaszképpen még vakmerőbb módon és még nyilvánosabban képen teremtette az ipsét: azóta a pénzügyi tanácsosék vidáman békés otthonában sem apa, sem anya, sem maga Lala kisasszony nem találta többé a helyét. Méhesy, afféle fegyelemhez szokott s ezt meg is követelő hivatalnok-családapa létére, ahogy reggel hazajöttek a szigetről, borzasztó csetepatét csapott a lányával, hogy mért adott ágit annak a — igy mondta — annak a vadállatnak? szeparatisztikus mozgalmak leszerelésére, most azonban nincs meg már a kellő tekintélye a fascista mozgolódásokkal szemben. A márka katasztrófája után a bajor katasztrófa következik s mindkettőnek a súlya rövidesen agyonnyomja az ingadozó Wirth-kabinetet. A bajor fascizmus lényegéről nem kell sokat mondanunk; az alldeutsch reakciós, monarchista mozgalomból sarjadzik és célja a demokratikus köztársaság megbuktatása. A nemzeti jelszavakon kivül az ó-germán ideológia fölujitását halljuk. A bajor fascisták nem állanak keresztényi alapon, Wotannak áldoznak és az ősgermán istenek tiszteletét terjesztik Pogány kultuszt űznek és a régi ünnepeket fölelevenitik. A keresztény vallástól való elfordulást azzal indokolják, hogy az »zsidó« vallás, mely az igazi germán fajban sohasem tud mély gyökeret találni. Belső szervezetükről igen keveset lehet megtudni, mert az egyes titkos organizációkon beiül különbözőképpen tagozódnak. Egyelőre csak Bajorország és Keletporoszország talaja alkalmas a fascista mozgalomra, de a szervezkedés már folyamatbn van azokon a részeken is. ahol a demokrata polgárság és az ipari munkásság van túlnyomó többségben. Bakonyi György A külföldiek követelésen Magyar országon nem szabad kifizetni A dsvizctközpcTit uj intézkedése Az uj magyar deviza rendelet, mely szigorú korlátozásokat taitaltnaz a külföldi kifizetések tekintetében. súlyosan érinti a magyarországi kereskedelmet, de még nagyobb sérelmét képezi azoknak a külföldi kereskedőknek, akiknek a devizarendelet kibocsátása előtti időkből követeléseik voltak magyarországi üzletfeleiktől. A devizarendclet ér-? tőimében ugyanis a külföldi kifizetéseket csakis a deviza-bizottságok hozzájárulásával lehetett eszközölni, amely azonban minden esetben megtagadta az engedélyt a külföldön fennálló tartozásoknak idegen valutában történő kifizetésére. A na- gyarországi kereskedők a korláto- zások következtében úgy tettek ele- get kötelezettsé-geiknek, hogy ma- gyár valutában utalták ki tartozásaik összegét,, most azonban a deviza-1 § központ ezt is megtiltotta és korábbi -1 rendeletének magyarázataképpen -1 utólag olyan rendeletet adott ki, a sí mely szerint " I a külföldi ália «polgárok javára magyar valutában sem lehet fi^ zstéseket eszközölni.- A devizaközpontnak ez az intéz- 1 kedése kereskedő- és jogászkörqktjben nagy felzúdulást keltett. A kes reskedők attól tartanak, hogy a külföld teljesen meg fogja tőlük vonni a hitelt, ha eddigi tartozásaiknak nem tesznek eleget. A jogászok viszont a magyarázatot erőszakodnak tartják, mert szerintük a devizarcntíeletben nincs benne ez a korlátozás. Attól is tartanak, hogy ez a rendelkezés újabb visszaélésekre fog vezetni, mert a hitelezők követeléseik behajtását közvetítőkre bízzák, akik mint az eddigi esete is bizonyítják, csempészettől sem riadnak vissza. A magyar devizaközpont sérelmes intézkedései miatt, prágai jelentések szerint, a csehszlovákiai kereskedők a prágai kormány intervencióját kérik, hogy követeléseikhez hozzájussanak. A csehországi és szlovenszkói kereskedőknek ugyanis több millió szokolt kitevő követeléseik vannak a magyarországi cégektől, amikhez nem tudnak hozzájutni. Attól is tartanak, hogy a magyar valuta további értékcsökkenése, vagy a cseh korona drágulása esetén a magyarországi adósok a legjobb akarat mellett sem lesznek abban a helyzetben, hogy tartozásaikat ki tudják fizetni az egyre dráguló idegen valutában. Ugyanilyen helyzetben vannak a németországi és ausztriai gyárosok is, akiket szintén súlyosan érint a kifizetési korlátozás. A jugoszláv pialehetett volna a dologból? — Ejh, mama . . . — De kérlek, egy kamarásét Nagybirtokos Abaujban! ... — Mit szemteienkedett? — duzzogott a leány. — Te szamár — folytatta a mama — oh, te magas stikliben futkosó liba, méltóságos asszony lehettél volna! Beteljesülhetett volna az életem álma, legalább a lányomban! Amit én már úgy sein tudok sohasem elérni, — s szemrehányó oldalpillantást vetett a már fáradtan a dívány csücskében gubbaszkodó urára — s meghalva, mint (gúnyosan) nagyságos pénzügyi tanácsosnál — Nono, fiam. — riadt föl Méhesy a díványon. — Az még messze van. Addig még én is megkaphatom a méltóságos címet, ha penzióba megyek . . . Megvető kézlegyintés: — Ujjé. mikor egy férfi már penzióba megy. akkor akár Kukutyinba is mehet! Zabot hegyezni! — tromíolta le az asszony s megint a lányhoz fordult. —- Méltóságos asszony lehettél volna egy csapásra . . . — Akkor még lehetek is, mama — emelte föl Lala a fejét, mint a sziszegő kígyó. — Mert egy nyakoncsapás, az megvolt. — Ruca! — rivalt rá az anyja. — Földesurné lehettél volna. Kastélyban lakhatná!, mint valami grófné, :h, de mit is állok szóba ilyen vadcot is érinti ez a kérdés, bár csak csekély mértékben, mert a magyarországi kereskedők Jugoszláviában levő tartozása minimálisnak mondható. Az érdekelt külföldi gyárosok és kereskedők hir szerint minden továábbi kölcsönt meg fognak vonni magyarországi üzletfeleiktől mindaddig, mig régi követeléseik kiegyenlítést nem nyernek. ammmtr:! sasraaasasi® «ßrsffiBäWEsaEEssi De apukám, én nem is álmodtam, hogy . . . Bizony Isten, apukám! — Lári-fári! Mindig a nő a hibás! (Na-na! — szólt közbe a mama). Most aztán tessék, majd még engem von felelősségre a te meggondolatlanságodért! Párbaj, aztán fegyelmi, mondhatom, szép dolog! — és apró, haragos léptekkel mérte végig elulről-hátulról a tágas ebédlőt, ahol pörlekedtek. Párbaj, még az köllene! — vetette közbe védőn a szavát Méhesy mama. — Azt lesd csak, hogy öszszeeresztelek olyan . . . olyan óriással .. . A köpcös kis tanácsos megállt, visszafordult. — ’sz megmondta, hogy »ezért még számolunk!« Nem megmondta? S mint aki utóvégre elszánta magát életre-halálra a lánya jőhirnevéért, még egyet rándított a vállán s tovább sétált, ezúttal már keresztbe, a haragoszöid díván és a szintén haragos vörös ebédlőszekrény között. Méhesyné merőben niás szempontból tüzelt a leányára. — De hogy is lehettél — hordta le, porig alázó pillantások közt a sárga földig az ajkát harapdáló Lalát _ de hogy is lehettél olyan ostoba liba, hogy nyakonvágsz valakit. aki megcsókol? He? Egy fér fit. nozzá egy. egy ilyen rokonszenves, elegáns férfit, mint ez a Thecer, holott biztos, hogy nagyszerű partidé A vajdasági iparosok és kereskedők mozgalma a vajdasági munkásbiztositási központért Megirtuk vasárnapi számunkban, hogy Sombor város kiszélesített tanácsa egyhangúlag hozott közgyűlési határozattal foglait állást a sombort Országos Munkásbiztositó Pénztár végleges feloszlatása ellen. A sombori Országos Pénztár ugyanis jelenleg, mint a zagrebi Központi Munkásbiztositási Hivatal kirendeltsége működik, de az eddigi tervek szerint az tavaszra fel fog oszlattatni és a vojvodinai munkásbiztositási, központ végleg meg fog szűnni. A vajdasági ipari- és kereskedelmi érdekeltség, amelynek érdekeit a vajdasági központ megszűnése erősen érinti, most arra törekszik, hogy a Központi Hivatalnak mostani kirendeltsége megmaradjon Somborban vagy a vajdaság egy másik nagyobb városában és c célból nagyarányú mozgalmat szándékozik megindítani, mert a kirendeltség fenntartását annál fogva is indokoltnak tartja, miután a Központi Hivatal autonómiájában a vajdasági ipari és kereskedelmi érdekeltség alig van képviselve. Ennek a mozgalomnál^ első megnyilvánulása volt a sombon határozat, amelyet értesülésünk szerint sorra lógnak követni a vajdasági törvényhatóságok, valamint gyári-, kereskedelmi és ipari testületek hasonló irányú állásioglalásai. Értesülésünk szerint a vajdasági politikai körökben, különösen a vajdasági nemzetgyűlési képviselők körében is meleg szimpátiával kísérik az ipari- és kereskedelmi érdekeltség mozgalmát, amelyet főként \Zcrzin Pál sombori radikális nemzetgyűlési képviselő támogat. Sb »íS&mKsnjsifimBsxmsL r ramre luddal, eridj a szemem elől, látni {sem akarlak, mert mindjárt szétpukjkadok a méregtől. Ugyan, Elek, ne { aludj ott a díványon, mint valami macska, eredj, feküdj le, ha már egy {éjszakát sem tudsz átmajálisozni! — és dühösen csapván be maga mögött az ajtót, kisietett a konyhába, hogy a piac felől rendelkezzék a cseléddel. . . . Vasárnap volt a házi perpatvar második napja. Most már nem civakodtak Lalával, a leány sem feleselt velük, csak vésztjósló csend honolt a villában. A Laci gyerek sörözni volt valahol a városban, Méhesy tanácsos duzzogva húzódott meg a szobájában az újságja! között, az asszony a konyhában vezényelt a baroinfikoppasztás körül, A júniusi nap már jó melegen tűzött le a veranda előtt viruló illatos szegfű- és rezeda-ágyakra, a hiirizőráma fölött a fitosorru leány vastag, kenderszinii kontya körül méh döngicsélt. — Jujj, megcsíp! — nyaffintott Lala s formás, fehér kezével nagyot csapott a méh felé, amikor valahonnan a szomszéd utcából közelgő autó sziréna süvöltött s félperc múlva — jaj Istenem, csak nem ... — pattant föl, hímzést, mehet felejtve Lala — a gépkocsi megállt az ő kapuiok előtt. Csak nem Thecer Adorján? — s amint Lala megpillantotta kócsagiolías violaszin kalpagban, ezúttal
