Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-21 / 317. szám

5. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. november 21. Gonosz gyanúsítások a Magyar Párt ellesi Újabb magyar kémkedési per A Politika rágalmai Beogradból jelentik : A Politika hétfői száméban újabb magyar kémkedési ügyet tálal fel olva­sóinak. Állítólag a napokban négy kémet fogtak el, akik állandó ösz­­szeköttetésben voltak a vajdasági magyarsággal. Kihallgatásuk al­kalmával beismerték, hogy min­den 15 napban jött át egy közü­lük a határon és különösen a ha­tóságoknak küldött instrukciók és a hatóságok szervezete után ér­deklődtek. A Politika szerint nagyobb ará­nyú nyomozás indult meg és úgy látszik a Fflr^o-féle kémkedési esethez hasonló az ügy. —• „Csak most látszik — fejezi be cikkét a láthatóan rosszakaratú­­lag informált Politika — miért sie­tett a vajdasági magyar intelli­gencia olyan igyekezettel saját pártot alakítani, amelyből minden idegent, még a magyarul beszélő zsidókat is kizárták." Csak ideiglenesen engedélyezik a sándori villamos üzembehelyezését A sándori villamosvasúti vonal 'építési munkálatai elkészültek és az uj vonalon csütörtökön már megin­dul a forgalom. Szerdán délelőtt lesz az uj vonal közigazgatási bejárása, amelyen a közlekedésügyi miniszté­rium kiküldöttjének vezetésével a városi tanács, a közigazgatási bi­zottság, a vasúti- és posta-igazgató­ság és az építési felügyelőség dele­gáltjai vesznek részt. A sándori villamosvasúti vonal iizembehelyezését csak ideiglenesen fogja a hatóság engedélyezni. Ugyan is a városi tanács és a villamosvasút igazgatósága között az építkezési munkálatok alatt állandóan súlyos ellentétek voltak és bár a város eré­lyesen követelte, hogy a villamos Egy régi könyu Irta: Uánöor luán Egy régi könyv fekszik előttem. Finom elefántcsontszinii a papírja, arany, a metszete és benne versek. Egy régi könyv, mely bent aludt so­káig a szekrény mélyén, mint szív­ben az elfeledett álmok. A könyv hatalmas, nehéz mü. Tér­dére keli venni annak, aki olvasni akarja, mint egy gyermeket, vagy az asztalra tenni, mert az ember keze nem bírja el. A könyv első napja fekete nyo­mású arany csillagokkal és amint meglátom, eszembe jut egy gyerek, aki egyszer régen, hosszan elnéze­gette a fekete lapon az arany csilla­gokat és ezer mesét gondolt ki róluk jés a rózsaszinlábu angyalokról, akik csillagról-csiliagra lépve járnak és a halott gyermekek lelkét ruhájukba takarva, felviszik az égbe. A könyvben képek is vannak. íVágtató paripák, bus puszták, roha­nó óriások és deli leventéktől búcsú­zó, siró szüzek. És a képek alatt hal­vány ujjlenyomata egy picinyke kéznek, amint az elefántcsontszinii lapra tiltón ránehezedett, mikor egy, édes fiatalasszony fordítani akart. A fiatalasszonynak kék volt a sze­me, mint a tiszta tó és hamvasszőke haja finoman bodrozódott két halán­tékán. Nagyon szerette a verset és esténként meleg, fénylő hangon szé­pen felolvasgatott egy fiatalember­nek, kinek szép fekete haja hátra részvénytársaság tegyen eleget szerződésszerű kötelezettségeinek, ez még sem történt meg. A város szakértőinek megállapí­tása szerint a sándori vonal nem fe­lel meg technikailag azoknak a kö­vetelményeknek. A pálya az által, hogy csupán salakkal töltötték fel, nem lehet tartós és okvetlen szük­séges úgy ennek a hibának a javí­tása, valamint más az anyaghiány folytán beállott épitési tökéletlensé­gek kiegészítése. Ezenkívül a villamosvasút igazga­tósága sok helyen nem állította még helyre az építés közben felszagga­­íott úttestei, valamint egyes gyalog­járó-részek áthelyezését sem telje­sítette oly módon, amint arrä ä rész­vénytársaságot szerződés kötelezi és nem állították még fel a villamos megállóhelyeket sem. Mindezeknek a hiányoknak a pót­lására a közigazgatási bejárást vég­ző bizottság záros határidőt fog ad­ni a villamosvasút igazgatóságának. Az eddigi tervek szerint hat hóna­pon belül lesz köteles az igazgató­ság a pályát a követelményeknek megfelelően átalakitani és a hiányo-jj kát pótolni. Miután azonban az uj vonalra sürgősen szükség van és az üzernbehelyezés forgalmi és bizton­sági szempontokból nem kockáza­tos, csütörtökön már megindulhat az első villamos Alexandrovóig. Visszaállították a szakad koltözkodési jogot A letelepedést nem kell kérvényezni, csak bejelenteni a rendőrségnél A háború 'befejezte után kiadott rendeletek közül most egyik, ame­lyik az egyéni szabadságra megle­hetős sérelmes volt, most végre ér­vényét vesztette. 1919-ben egy rendelet a letelepe­dés engedélyezését a város! tör­vényhatóságok hatáskörébe utalta. Ettől az időtől kezdve a . tartózko­dási engedélyt mindenütt a városi tanács adta, igen gyakran megta­gadták a tartózkodáshoz és a lete­lepüléshez való hozzájárulást az S. H. S. állampolgárok részére is. Ez az állapot, amely az alkot­mánnyal is ellenkezett megszűnt és helyébe az S. H. S. állampolgárok szabad költözködését biztositó tör­vény lépett életbe. Ez a törvény biz­tosítja az S. H. S. állampolgárok ré­szére az ország területén belül való szabad költözködést és a letelepe­déshez csupán a bejelentést teszi kö­telezővé. A bejelentéskor nyilván­tartását is kiveszi a városi tanács hatásköréből és azt a rendőrségre ruházza. Az uj törvény életbelépésére vo­natkozólag kérdést intéztünk TWin­ger György főkapitány-helyettes­hez, aki az üggyel kapcsolatban a következőket mondotta: — Az utóbbi időben már nem gör­dítettünk akadályokat az S. H. S. ál­lampolgárok letelepedése elé, hanem azt minden esetben engedélyeztük. Most, hogy a régi korlátozó rendelet hatályát vesztette és az uj törvény lépett érvénybe, nem is kel! többet a tartózkodást, vagy letelepedést kér­vényezni, hanem azt elég egyszerű­en csak bejelenteni a rendőrségnek Azonban az uj törvény értelmében is joga van a rendőrségnek bizonyos esetekben megtagadni a letelepülés jogát, főképpen azé»,-, hogy a nagy beözönlésnek elejét vegye, ilyen esetre azonban csak ritkábban ke­rülhet sor. Az uj törvény értelmében a kül­földi honosoknak és mindazoknak, a kik még nem szerezték meg az S. H. S. állampolgárságot, a jövőben szintén nem a várisi tanácstól, ha­nem a rendőrségtől kell a tartózko­dási engedélyt kérni. Reméljük, hogy a törvénynek nemcsak az a rendelkezése lép élet­be, amelyik a tanács hatásköre he­lyett a rendőrség hatáskörét álla­pította meg s nem az lesz a helyzet, hogy eddig a tanács utasította e! a tartózkodási engedélyekért beadott kérvényt, ezután pedig a rendőrség fogja — elutasítani. Az állami rend konszoiidáltsága lehetővé teszi vég­re ezeknek az ügyeknek liberálisabb kezelését s nincs arra ok, hogy az alkotmány rendelkezései ne a ma­guk tisztaságában valósuljanak meg. volt fésülve, mint Petőfinek. A gye­rek, hol egyik, hol másik ölébe ké­­rezkedett és álmodozva a szavak tit­kát kutatta-bontogatta, melyek a könyvből, mint csodás lepkeraj, leb­­bentek feléje. A képek ott maradtak félig lehunyt pillái mögött és tovább éltek, nőttek, változtak, mikor anya vagy apa, álommal küzdve, beletette a hálós kis vaságyba. Az élet rejtőzött a nagy könyvben számára ezer érthetetlen csudájával. Ez a piros könyv nem a holt betűk koporsója volt, hanem az élő érzések világa. Ott lakott a Szép örök változatai­ban. de a gyerek még nem tudta, hogy szép, csak hozzászokott a fo­galmakhoz és néha ismeretlen elra­gadtatás vagy meghatottság szállott rá, anélkül, hogy tudta volna miért. És ott lakott a Szomorúság. A szép, fiatal anya szeme néliá hosz­­szan merült a lámpába és elhallga­tott. Ilyenkor csend lesz a szobában és ismeretlen gyász áhítata. De ott élt a könyvben a Diadal, a Mérés, a Bátorság is. Ezeket a ver­seket a fiatal apa olvasgatta és a gyerek szeme lángolt tőle, a szive vert. a keze forró lett. És be volt zárva a könyvbe az Ál­nokság és Hűtlenség is. És a Gyűlö­let. Ezeket hidegtestü, lábnélküli, ki­­gyófeiü fantomoknak képzelte a gyerek, kik homályos zugokban, szekrények mögött húzódnak meg, hogy onnét orvai támadjanak És félt tőlük. Éjjel felsírt álmában és meg kellett csókolni az édesanyjá­nak. És ott volt a könyvben a Szere­lem. Ez valami csodálatos lehetett, mert mikor ezt olvasta az anyja, be­széde dalnak tetszett. A Szerelem olyan fényes titok volt. mint télen a kályhában az izzó parázs. És benne volt a könyvben a Halál. A Halál halk volt és csöndes. A gyermek úgy képzelte, hogy egy ve­szedelmes madár, mely kint kering a ház körül és félni kell tőle. És oda bujt az anyja ölébe, ki óva terjesz­tette felé karját. A könyv mondom az Élet volt maga. Titkos, izgalmas, édes és ijesztő. A betűk fokozták a rejtelme­ket, amint apró legyek módjára egy­máshoz fűzve elvonultak szeme előtt. És annyira vonzotta, gyötörte, iz­gatta a gyereket a könyv, hogy édesanyja eltette előle. Majd később olvasod. Ha meg­nősz, majd megérted. És eltették a könyvet a szekrény mélyibe. Hosszú éheken keresztül nem került elő, csak arany metszete csillant elő néha a homályból. És mentek az évek. sok-sok egy­más után. Az ismeretlenségből ui tit­kok és csodák bukkantak fel. Sok az öröm — mely fáj, a csalódás, melv tanít, a bánat, melytől jobbak le­szünk, a remény, mely mindig visz­­szatér, a tapasztalás sebhelyei és a i szent megbocsátás. Az élet szép, amint tovább szalad Befejezték a nyomozást a sombori ékszerlopás ügyében Beismerő vallomást tettek a bűnösök A múlt hét folyamán több ízben fog­lalkoztunk azzal a nyomozással, amelyet Somborban, Sentán és Szuboticán a som­­bori Wagner-féle ékszerüzletben ez év április 23-ikán történt betörés ügyében a rendőrség folytatott. A nyomozás hét­főn teljes befejezést nyert, amelynek során a rendőrség a következőket álla­pította meg: A sombori Kraljevica Györgye utcá­ban levő Wagner-féle ékszerüzletbe, a mely a város legforgalmasabb részén fekszik, április 23-ikán a déli órákban is­meretlen tettesek betörtek és az üzlet­ből a kezük ügyébe került ékszereket, mintegy 3—400.000 korona értékben, el­vitték és nyomtalanul eltűntek. A betö­rés után való héten a sombori rendőr­ség a betörés gyanúja miatt eszközölt letartóztatást, minthogy azonban semmi bizonyíték sem merült fel a letartózta­tott ellen, szabadlábra helyezték. Sza­badlábra helyezése után november ele­jén jelentést tett a sombori rendőrség­nél, hogy tudja, kik a betörés tettesei és hogy az egyik betörőt Zagrcbban le­tartóztatták. A sombori rendőrség ennek' alapján november 10-ikén egy detektí­vet küldött Zagrebba, ahol három mun­kanélküli Kovács Péter és Schneib Mi­hály szuboticai és Lampert Rudolf ma­gyarországi illetőségű napszámos csa­vargásért le volt tartóztatva. Ezeket a zagrebi rendőrség átadta a sombori rendőrségnek. A kihallgatás során mindhárman be­vallották, hogy zsebmetszésből és lopás-, ból élnek. Kovács és Schneib pedig el­mondta azt is, hogy Lampert Rudolfnak Braun Miksa az igazi neve, aki eldicse­kedett előttük, hogy ő követte el Wag­nernél a betörést. A szembesítés során ezt később az ál-Lampert is bevallotta és elmondta, hogy Magyarországon be­törés és lopás miatt már kilenc ízben volt büntetve. Mivel valódi nevét nem merte használni, elkérte egy Kratinán élő pincér-barátjának az okmányait, a melyeknek alapján május 8-ikán a topo­­lai főszolgabiróságnál személyazonossá­gi igazolványt szerzett. A betörést egy társával együtt kö­vette cl, akit azonban nem akar megne­vezni. Napokig megfigyelték a Wagner­­iizletet és mivel ezt az üzletet nagyon alkalmasnak találták a betörésre, Zag­­rebból egy emelőgépet hoztak tervük — ha meg tudunk neki bocsátani. És egyszer hosszú idő után a nagy könyv előkerült rejtekéből. Ha­talmas most is, bár kevésbbé pom­pás. De mintha még titkosabb és gazdagabb lenne s rejtelmesebb. Szinte félünk érinteni, annyi kincs van benne bezárva: két jó embernek a fiatalsága. — Emlékszel, — mondja halkan anya és szép ezüstös feje apához fordul. — Emlékszel, — mondja apa és hófehér feje keresztülhajlik az anya vállán. És nézik a kicsi kéz nyomát az egyik kép alatt és mosolyognak: — A gyerek ezt szerette . , . És a gyerek — maholnap maga is öreg — bámulva nézi a könyvet, melybe annyi minden van bezárva» a két drága fehér fejet, az életet, a vágyakat, a sok mosolyt és könnyet» a sok reményt és tenger csalódást. És a nagy könyv titkosabb és érthe­tetlenebb. mint hajdan és úgy érzi, nem változott semmi — csak az idő haladt. Ott áll, mint egyszer kicsi gyerek korában, csodálkozva, rettegve, szemben a nagy titkokkal. Nem ért semmit ma jobban, mint akkor egy­szer. Nem érti, miért múlt el, ami — elmúlt. Nem érti a tenger miszté­riumot, mely körüllengi. Szerelem, csalódás, élet, halál, minden rejte­lem titok maradt. És most is, mint egyszer, rettegve, félve menekül elő­lük az anyja ölébe . » »

Next

/
Oldalképek
Tartalom