Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-18 / 314. szám
2. otdah BÁCSMEGYEI WAPLÖ 1922. november 18. Nem eskette meg a bíróság a Sztojkov ellem vád korossatairaját Súlyos vádak Sztojkov Mózes ellen — Izgalmas szembesítés — Ludaics Bogdán vallomása — Szombat éjjelre várják az ítéletet A főtárgyalás negyedik napja ' Ä mai íőtárgyalást 9 órakor nyitotta meg az elnök. Megállapítja azonban, hogy a vádlottak közül a szabadlábon levő Krisztekánics nem jelent meg. Ezért felfüggeszti a tárgyalást és rendőrödet küld a meg nem jelent vádlottért. A rendőrök tizenegy órakor jöttek Vissza KriSztekánicscsal. A vádlott aludt a lakásán, amikor a rendőrök’ felkötötték. így csak tizenegy 'órakor kezdődött a főtárgyaló®. Az első tanú i Bugarszkg Lázár dr. főispán Dr. Raics. Zundánovics védője intéz hozzá kérdéseket.- Milyen utasítást adott Zundánovicstiak és milyen hangon adta az utasításokat? Bugarszki: Egyszer utasítottam arra, Hogy az alispáni hivatal terhére eszközöljön kifizetést. Hivatalos hangon éritiííéeztem vele. Védő: Három levelet intézett Zundáluovicshoz? Elnök: Felmutatja a leveleket. Bugarszki: Igen, mind a hármat azért, Hogy javíttassa ki a vármegye autóját. Most Sztojkov kérdezi a főispánt. — Miért nem továbbították azokat a táviratokat, amiket én a kiürítéskor intéztem a jegyzőkhöz és szolgabirákhoz 's utasítottam őket arra, hogy semmit ne vigyenek magukkal?. Ügyész: Ez hivatalos titok. Sztojkov: Nem tudtam, hogy a bíróság előtt is van hivatalos titok. Bugarszki főispán erre a kérdésre megtagadja a választ. Sztojkov: Kérem, nyilatkozzék főispán ur, mi volt az impressziója arról, ahogyan Vlaskalin a vizsgálatot vezette? Bugarszki: Az én impresszióm az volt hogy Vlaskalin pártoskodás nélkül, politikai befolyástól menten igazságosan vezeti a vizsgálatot. ’ A következő tanú Popovics Miklós vármegyei számvevőségi főnök". Elnök: Hogy történt a bajai háromszög kiürítése. Tanú: Én csak Baján voltam, hogy a községekben mit csináltak, azt nem tudom. Elnök: Volt-e Stavelnak követelése az alispáni hivataltól.? Tomi: A saját személyében nent volt, fisak mint a kameoni bánya részvényesének. Elnök: Az alispáni hivatal nem fizetett ki neki 175.000 koronát? Tanú: Nem. Elnök: Jelen volt-e, amikor árverezték a marhákat? Nem vette észre, Hogy a jobb marhákat elkülönítették? Tanú: Jelen voltam, de nem láttam. Elnök: Miért szedték össze a marhákat? Tanú: A bajai háromszögtől azért szedték össze a marhákat, hogy azok eladásából fedezzék az egyes községeknek az alispáni hivatallal szemben fennálló tartozásait. Elnök: Hogy keletkezett az alispáni hivatal kézikasszája? Tanú: itt kezdték összegyűjteni az útlevelekért fizetett dijakat s ezeket az összegeket használták föl az alispáni hivatal kiadásaira. A magyar rezsimből is maradt vissza pénz, a petroleum és spiritusz eladásából befolyt pénzeket is itt őrizték. Ez a kézi kassza meg volt egészen addig, amig Vlaskalin nem jött vizsgálatot tartani. Ezután Sztojkov intéz a tanúhoz kérdést a vármegyei számvevőség szerve.zetéről, az alispán utalványozási jogáról és á vármegyei adók kivetéséből. Sztojkov: Meddig volt az alispáni hivatalban kézipénztár?. Tanú: 1922. évi augusztus végéig. Ezután Stavel intéz kérdést a tanúhoz: — Tudja-e, hogy nekem volt követelésem a vármegyétől?, Tanú: Tudom, azt hiszem 500.000 korona. Arszenovics: Előfordulhatott-e, liogy a kézipénztárban 150—160.000 korona is összejött? Tanú: Ez alig volt lehetséges, mert a szabályok szerint ilyenkor a pénz át kell adni a főpénztárnak. Arszenovics: Emlékszik-e -inra a megbeszélésre, amikor a jutalom kérdése került szóba? Tanú: Emlékszem. Valaki ekkor ázt mondta, hogy Krsztekanics már kapott két tehenet, tehát neki nem jár jutalom. De, hogy ezt ki mondta, arra nem emlékszem. Dr. Popovics ügyvéd Sztavel védője azt a kérdést intézi a tanúhoz, hogy volt-e szó Stavel követeléseinek kifizetéséről. Tanú: Nem tudom, hogy erről Szó volt-e. A követelések nem voltak részletezve, de hogy fennálltak ilyen követelések, arról biztos tudomásom van. Dr. Raics Zimdánovics védője még azt a kérdést intézi a tanúhoz, hogy tör vényes volt-e a marhák árverezésének módja, mire Popovics kijelenti, hogy nem tudja, mert nem ért ehhez. — A következő tanú, Wamoscher Imre sombori gazdálkodó. Elnök: Volt-e ön pénzt kérni az alispánnál? Wamoscher: Nagybátyám motorekéket adott el az alispánnak 150.000 koronáért. Ezért felmentem az alispán! hivatalba a pénzért, amiből Sztojkov aiispán 110.000 koronát fizetett ki. Az összeget íróasztalának fiókjából Vette elő és én szabályszerű nyugtát adtam érte. Zundánovics ez alkalommal nem volt jelen, hanem őt hivatalában kerestem fel az összegből még fennmaradó pénzért, valamint a motorekék által elfogyasztott benzin áráért. Néhány nap múlva újra felmentem a hivatalba és akkor meg is kaptam a még fennálló követelést. A többi tanú Pott Ádám gazdálkodó a következő tanú, aki az elnök kérdésére elmondja, hogy Sztojkov neki 160.520 korona bért fizetett a bérelt répaföldekért és ezt a pénzt 1922. augusztus 22-én kapta .neg. Lazics Uros az alispáni hivatal szolgája tanúvallomásában előadja, hogy egyizben Zundánovicstól 126.000 koronát, Sztojkov alispántól pedig 38.000 koronát kapott, hogy az alispán földjén dolgozó munkásokat kifizesse. Ö a kifizetés után részletesen el is számolt ezekről az öszszegekről. Elnök: Miért Zundánovicshoz és miért nem az alispánhoz ment pénzért, mikor annak a földjén dolgoztak? Lazics: Mert láttam, hogy a fö’dön Zimdánovics rendelkezik és az alispán is azt mondta, hogy Zundánovicshoz menjek pénzért. Elnök (Zundánovicshoz): Miért adott pénzt privát célra a pénztárból? Zimdánovics: Az alispán úgy rendelkezett, hogy fizessem ki a munkásokat a kézipénztárból, majd ő elszámolja. Elnök: Nem találta ezt furcsának? Zimdánovics: Nem. Nekem, mint alantas tisztviselőnek, azt kellett tennem, a mit a főnököm elrendelt. Függtem tőle és féltettem az állásomat. A következő tanú Kenedi Róbert ke reskedő, aki Ludaics részére vett marhákat. Az áryerési jegyzőkönyvet, közvetlenül a Vlaskalin-féle vizsgalat előtt irta alá. Pelagics AczKö sombori földműves lb—20.000 koronáért kilenc marhát vett az árverésen. Nem emlékszik rá, liogy aiáirta-e a jegyzőkönyvet. Plavsics Koszta sombori kereskedő kilenc marhát vett. A jegyzőkönyvet nem az árveréskor, h’aüem később irta alá. Zundánovics a lakásán kereste fel ebüen az ügyben. Masirevics Számkő rendőrfogilmazó tiz marhát vett 31.100 koronáért. A pénzt másnap kifizette. A jegyzököny rét Zundánovics akkor akarta vele aláíratni, amikor Vlaskailn megérkezett, de ő ezt megtagadta. Bogdánovics Zsivorád, a kameoni kőbánya tisztviselője elmondja, hogy az ő lakásán, Novisadon, augusztus 28-ikán Sztojkov kereste Sztavelt, akit ő áthivatott. Sztojkov és Szláv el hosszú ideig bizalmasan tárgyaltak, hogy miről, azt nem tudja. Popovics védő kérdésére közli a tanú, hogy tud arról, Hogy Sztávelnek volt követelése az alispáni Hivataltól. Pánics Zsiván zsablyai földmives elmondja, hogy dr. Tapavlca a vásár alkalmával megkérte, menjen el vele marhákat venni. Mivel a vásárban nem találtak megfelelőt, a vármegyére mentek az árverésre. Ott Tapavica két tehenet kiválasztott és azokat a saját számára félretétette. A tehenek az ö becslése szerint tiz-tizenkétezer koronát értek. A védők ellenzik a tanú megesketését, amit azonban a bíróság elrendel. Az elnök egy órakor a tárgyalást felfüggeszti. A délutáni tárgyalás Délután negyed ötkor folytatják a tárgyalást, amelyen a többi tanuk kihallgatása következett. Krákics Milán sombori kereskedő a következő tanú. Elnök: Mit tud arról, amikor a bizottság a Kreditna Bankánál Sztável nyugtáját kereste? Tanú: Ekkor éppen a bankban voltam. Kolarics igazgató később jött. ö eleinte nem emlékezett rá, hogy hol a nyugta, de később megtalálta. A bizottság ott lemásolta a nyugtát, a másolatot otthagyta, az eredetit pedig magával vitte. Ennél Sztojkov is jelen volt. A bíróság az ügyész tiltakozása ellenére elrendeli a tanú megesketését. A dobrovaljacok földje Kerényi Sándor sombori kereskedő elmondja, hogy ő Sztojkovnál panaszt tett, hogy a dobrovoljácok a Rasztina-pusztán levő fundus instructust elvitték és állandóan elhordták a szénát és a szalmát. Először Pctrovics főszolgabíróhoz ment panaszra, aki azonban azt mondta, hogy nem tűd segiteni, mert az alispán erősen pártolja a dobrovoljácokat. Ekkor ment Sztojkovhoz, aki előzékenyen fogadta és Ludaics főszolgabírót kiküldte Rasztinára, hogy vizsgálja meg az ügyet, de ennek’ nem volt eredménye. Ügyész: Kínált Sztojkovnak valami jutalmat? Tanú: Erre még gondolni sem mertem. Sztojkov megkérdi a tanútól, igaz-e, hogy Ludaics azt mondta neki, hogy nem tud semmit sem tenni a dobrovoljácokkal szemben. Tanú: Igaz. Később Ludaics Pikár szolgabiróval is kint volt, de ekkor sem intéztek el semmit. Ügyész: Kinek a költségére voltak kint? Tanú: A szolgabiróság elküldte a számlát a napidijakról és kocsiköltségekről és én fizettem ki. Ezután a pör koronatanújának Ludaics Bogdán sentai Iakós, volt sombori szelgabirónak a kihallgatása következik. A koronatanú vallomása — Jelen voltam a vármegyeházán a marhák árverésénél, — mondja Ludaics. — Az árverés egyik hátsó udvarban történt. Itt azt ajánlotta Sztojkov alispán, hogy vegyünk közösen marhákat, mert olcsók. Én vettem is hét darabot, amit Arszenovicsnak fizettem ki. Amikor elmentem, láttam, hogy az egyik istálló be van zárva. A szolga azt mondta, hogy ott. az alispán, rendeletére. Tppavica mar,-. fiái vannak elzárva. Később kinyittattam az istálló ajtajai és láttam, hogy kei vagy három gyönyörű marha van bent. Ekkor láttam, hogy ez nem, tiszta dolog és ebből . piszkos affér lesz. Szóitam Kenedinek, hogy minden haszon nélkül adja el az én marháimat. Pár nappal később magához hivott az alispán és azt mondta, menjek Rasztina pusztára, hogy a dobrovoljácok ügyében intézkedjem és vegyem vissza azt a földet, amit az \ agrárreform a dobrovoljácoknak rendeletileg biztosított. Az elnök (közbeszól): Ki licitált utoljára a marhákra?, Tanú: Nem tudom. De azt tudom, hogy a Tapavica részére rezervált két marhát nem vezették elő és Tapavica részt sem vett az árverésen. Tapavica (közbevág): Ki tanította ki magát ki a vallomásra? Tanú: Nekem nincs szükségem kitanitásra. Megesküszöm rá, hogy ez mind igaz. Sztojkov: A szolga mondta magának, hogy én zárattam be az istállókat? Tanú: Valaki mondta, de Hogy ki, azt nem tudom. Ezután Ludaics Bogdán folytatta vallomását. — Mikor Rasztinára értem. Kérdeztem a jegyzőt, hogy áll a dobrovoljácok ügye? Láttam, hogy minden a törvényes előírások szerint történt, mert a rendelet irta elő, hogy nemcsak a földeket, hanem a fundus instructust is igénybe kell venni és ki kell osztani. Másnap visszautaztam Somborba, jelentkeztem az alispánnál, aki leültetett, megvárta, amig mindenki elment, aztán a következőkét mondta nekem: Nézze maga ügyes, élelmes ember, az apja súlyos beteg, talán rövidesen meg is haf. Én magát föbiróvá teszem és biztosítom tovább is a karrierjét. Ha maga a dobrovoljácoktőf elveszi a földet, mind a ketten keresni fogunk százezer koronát. Hallottam, hogy Sztojkovra sok minden rosszat beszélnek, de nem hittem el semmit. De ekkor láttam, hogy a mendemondák igazak". Elnök: Mit mondott még az alispánt Tanú: Ismételten mondta, csak csináljam meg, majd ö gondoskodik róla, hogy semmi baj ne legyen. Sztojkov közbeszól: Nem szégyelli, hogy igy hazudik. Elnök: Rendreutasitom. Ezután az elnök felhívására Ludaics Sztojkov szemébe mondja vallomását. Sztojkov: Nem igaz, nem Igaz, hazadik! Ezért vall igy, mert az apja is, 6 is, ellenségeim. Hallgassák’ ki erre Marko» vicsot! Tana: Én nem haragszom, én csak sajnálni tudom Önt. Az én lelkiismeretem tiszta. Az Önéről ezt aligha hiszem. Nikolics védő: Maga radikális, az apja is az, a főispán is az. Miért nem ment azonnal a főispánhoz ezt jelentem?, Tanít: Mert négyszemközt történt. Védő: Miért nem szólt akkor, amikor fölmentették állásától? Tanú: Váriam az alkalmat, Rogy Kiderüljenek a visszaélések és én is elmondhassam amit tudok. El is mentem s el is mondtam mindent az államtitkárnak. Tapavica: Hogy van az, hogy délelőtt még licitált, délután pedig már, tudta, hogy ez gazság?, Tanú: Mert láttam, hogy fizetés nélkül viszik el a marhákat. rladzsi védő: Milyen viszonyban vau atyja Sztojkovval és TapaVicával? Tanú: Nem tudom. Tapavica: Olvasta azt a Határozatot, amellyel én, mint vármegyei főügyész felfüggesztettem az ön atyját, aki akkoA Sentán volt főügyész? Sztojkov a tanúhoz: Maga volt az első, aki kinevezésemkor eljött hízelegni Még nyalat is hozott ajándékba. A védők ellenzik, az ügyész indítványozza a tanú megesketését
