Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-18 / 314. szám

^li Í5 ^5 F Ára 1 dinár. XXIII. évfolyam Szubotica, SZOMBAT 1922. november 18. 314. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfűn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, SzerkcíxSőség 5-1) Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alcxandra-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Aiezandra-ulica 1 (Lekach-palota) A nép szava. Mire e sorok napvilágot látnak, az angol választásoknak eredmé­nye már ismeretessé válik. A je­lek már nem csalhatnak, a kon­zervatív párté lesz a többséij. Azok, akik a választásoktól a vi­lágpolitika irányvonalának eltoló­dását várták, nem találhatnak — lelki berendezkedésük és politikai pártállásuk szerint — sem vigasz talő, sem lehangoló tényezőt eb­ben az eredményben. Az angol konzervatív-párt éppen olyan kon­zervatív, mint amennyire az SHS. királyságbeli „radikális-párt" ra dikális, „demokratapárt" demo krats, mint amennyire egységes a magyarországi „egységes-párt", vagy, mint amennyire nemzetkö­ziek a szociáldemokraták itt is, másutt is, mindenütt. Ez a parlament a győzelem vér­gőzében született meg s a béke jajjai között múlt ki. Ez a két ha­tárkő összesüritve és összezsúfolva magéba zárja mindazt a tragikussá nőtt balfogást, mindazt a logika bőt kifordult koncepciói, mindazt n programot és hitvallást meg becstelenitö cselekedetet, amivel a béke korszakában, a békeszer­zés munkájában folytatták azt, a miről négy évvel ezelőtt mér azt hittük, hogy elérkeztünk a végére A minap választott Amerika, rr.a választott Anglia, a francia kormanykrizis előreveti a francia választások árnyékát, az a három nép, amelyiknek leghangosabb a szava s amelyek külön-külön a győző hatalmakat, együtt a győző világot képviselik, hozzájut ahhoz, hogy helyeslésével vagy tagadá­sával igazolja vagy elbuktassa a háború iikvidációjának uj háborús állapotot szülő politikáját. Ezek a választások, a választá­sokat megelőző jelenségek és fő­ként a választások elrendelésének kényszere arra mutatnak, hogy lassan-lassan, bátortalanul ébre­dező öntudatossággal mégis csak közeledünk ahhoz az állami be­rendezkedéshez, melyben a kor mány omnipotenciáját a népek rendelkezési joga váltja fel. A háborús gazdálkodás rendszabá­lyait sokan az államszocializmus felé haladásnak tekintették, nem vevén észre azt a kiegyenlithe­­tetlen különbséget, ami a szocia lista állam állampolgári jogainak s a háborús állam állampolgári kötelezettségeinek kiegyensúlyo­zottsága között tátong. A világ­háború muszájja a legdemokrati­kusabb törvényhozási szerveket is statisztákká devalválta. A nép­­képviselők csak arra voltak jók, hogy a jövő-menő kormányoknak legyen közönségük, amikor a had­­vezetőségek által approbált dekla rációkat kellett megtenniük. A világháború a nagy vezérkarok politikájának volt sikere, — sikere, mert mindig az történt, amit ők akartak, csak éppen az összeom­lás terhét hárították másra. Erre mar jó volt a nép is. Jajgatni, terheket viselni, éhezni és szén vedni — ezt a jogukat a világ népei már közvetlenül gyakorol­hatták. A telhetetlenség törvénye nem csak a fizikában érvényes. A há ború után összeült parlamentek Angliában is, Franciaországban is, sőt Amerikában is folytatták elődeik munkáját. Csak a szavak módosultak s azok sem túlságo­san. A háborúban az ellenséget kellett leigázni, a háború után a legyőzöttet. Amit akkor a gyorstü­zelő ágyuk végeztek el, azt most elvégzi a jóvátétel! bizottság. De megmaradt változtatás és enyhü­lés nélkül annak a hatalomnak teljessége, mely a háború alatt saját népe élete és halálának volt ura s most ura lett a legyőzött népek életének és halálának. A mig nem lesznek kénytelenek be­látni, hogy minden élet s minden halál milyen fatumosan össze­tartozik:» Az angol választásokban, túl választási statisztikákon és a párt­arányok eltolódásain, mi most nem látunk mást, mint az angol nép akaratának a megnyilatkozá­sét. Ma az angol nép nyilatkozik meg, holnap talán már a francia. Es talán közeledik az az idő is, amikor szóhoz jut Európa minden népe. S a szóhoz jutó nép még sohasem hívta a háborút és soha sem ellenezte a békét. (d.) Radics Beográdfca készül A horvát blokk bevonulása megbontja a parlament egyensúlyát A jogpárt a passzivitás fenttartása mellett A beogradi politikai közvéleményt ma legjobban az a kérdés foglalkoz­tatja, eljön-e a horvát blokk a par­lamentbe. A delegátusok már vissza tértek Zagrebba és ottani jelentés szerint már be is számoltak Radics­­nak beogradi tárgyalásaik eredmé­nyéről. Drinkovicsnak Beogradban tett optimista nyilatkozatai és Rá­diósnak az utóbbi napokban több beogradi lapban is megjelent nyilat­kozatai után már nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy a blokk végrehajtó bizottsága november 25-re összehívott ülése ne a Beo­gradba menés mellett döntsön. A. horvátok bevonulása a parla­mentbe nagyon súlyos helyzet elé fogja a kormányt állítani. Ha a mai kormánypártok minden egyes tag­jára biztosan számíthatna a kor­mány, akkor optiniális esetben 212 kormány támogató képviselő áll­na szemben egy 151 tagú ellenzéki blokkal szemben. A kormánynak te­hát igy is többsége van. Hatvanegy főnyi többséggel is ne­héz dolog kormányozni különösen, ha az ellenzék technikai nehézsége­ket is akar támasztani. De még za­­varossabbá teszi a helyzetet, hogy a kormány még nem tudja, valóban számithat-e minden képviselőjének támogatására. Drlnkovicsék többször és behatóan tárgyaltak a demokra­ták balszárnyával és zagrebi hírek szerint majdnem 50 demokrata tá­mogatására is számit a horvát blokk. Lehet, hogy ez a szám túlzott, de a fele is elég, hogy a kormány többsé­gét megingassa. Protics Sztoján is sokat, talán a legtöbbet, érintkezett Beogradban Drinkovicsékkal, akik, mint ez a tény mutatja, nagy súlyt helyeztek a vele való megegyezés­re. Ez annak a jele, hogy Proticsot is mint parlamenti erőtényezöt .érté­kelték és számítanak rá, hogy a ra­dikális tábor egy részét a döntő pil­lanatban magával tudja rámám. Ha ez valóban bekövetkezne, akkor Pa­­sics koalíciós kormánya már csak a parlament kisebbségére támaszkod­hatna, vagyis lehetetlenné válna. A beogradi »Novosti« Tomljano­­vics disszidens demokrata képviselő cikkét közli, amelyben üdvözli a hor­vát blokk részvételét a parlamenti munkában. Ugyancsak a »Novosti« közli azt a hirt is, hogy 2—3 napon belül Ra­dics Stepán is Beogradba érkezik, hogy személyesen tárgyaljon az el­lenzék vezetőivel. Közben Zagrebban a horvát blokk legintrazingensebb pártja, a Jog­párt discreditálni igyekszik a pasz­­szivitás feladását célzó akciót. A párt vezére, Kossutics, a »Hrvatska Misas«-ban azt írja, hogy Drinko­­vicséknak nem volt felhatalmazásuk a blokktól a beogradi tárgyalásokra. A demokrata »Rijecs« ezzel szem­ben megállapítja, hogy Drinkovi­­cséknak teljes felhatalmazásuk volt a parlamenti pártokkal való tárgya­lásokra. Kossutics nyilatkozata nem jelent mást, mint hogy a horvát blokkban egyenetlenséget akar tá­masztani. Ennek azonban csak az le­het az eredménye, hogy a horvát blokk nagyobb része el fog menni Beogradba és Kossutics elszigetelt akciója el fogja veszíteni jelentősé­gét. György herceg amerikai útja B^ogradbó1 jelentik: Pasics mi­niszterelnök György herceg kíván­ságára felkérte Krszíics Györgye lo­vassági ezredest, hogy kisérje el a herceget svájci útjára. Az ezredes a megbízást elfogadta és már meg­kezdte a herceg utazásának előké­szítését, György hercegnek azt a tervét, hogy üdülése után Ameriká­ba utazik, politikai körök szimpátiá­val fogadták. Azt hiszik, hogy a ki­rályfi megjelenése az Amerikában élő jugoszlávok között nagyon ked­vező hatást fog gyakorolni és szoro­sabbá teszi a kapcsolatot az anya­ország és a kivándoroltak között. Szokics indítványa nein a nemzeti kisebbségek választójoga ellen irányult — Szokics nyilatkozata — Szokics Manojlo képviselő ja­vaslata az opciós határidő meg­hosszabbításáról, melyet a Szokics által szerkesztett „Pravda" alap­ján közöltünk, érthető izgalmat keltett a vajdasági nemzetiségi kisebbségek körében. Ezért a B ícsmegyei N pió beogradi mun­katársa magához Szokicshoz for­dult felvilágosításért indítványa céljáról. Szokics képviselő kijelentette, hogy a Búcsmegyei Napló és álta­lában a nemzeti kisebbségek rosz­­szul fogtuk fel az ő javaslatát. Javaslatom, — mondotta — első­sorban Délszerbiára vonatkozott Ugyanis Délszerbíában Kemal pasa győzelme és főleg az a prokla­­mációja, hogy Trácia ismét török fennhatóság alá fog kerülni, a muzulmán lakosságra nagy be­nyomást tett és nyugtalanságot keltett. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a legtöbb délszerbiai rabló­banda épen ennek a Kemal győ­zelmén örvendő muzulmán lakos­ságnak a soraiból toborozódik és a többi lakosság sokat szenved ezektől a rabló bandáktól. — Ezért azt a javaslatot tettem, hogy ezeknek a muzulmánoknak az opció jogát egy évvel hosz­­szabbitsák meg. Dl ez csak Dél­­szerbiai a vonatkozik. Evvel lehe­tővé tesszük, hogy a nyugtalan muzulmán elemek Tráciába ván­doroljanak és a nyugalom az or­szág déli részén helyre fog állani. Ezt a javaslatomat a kormány s a bizottság is egyhangúlag ma­gáévá tette és legközelebb a parlament plénuma elé kerül. Ismétlem, a többi kisebbségekre a javaslat egyáltalában nem vo­natkozik. Megnyugvással regisztráljuk el Szokics képviselő nyilatkozatát és örülünk, hogy eloszlathatjuk azt a félreértést, mintha javaslatának rejtett célja a nemzeti kisebbsé­gek választójoga eilen irányult volna. Megállapítjuk viszont azt is, hegy a félreértésre a Pravda adott okot, melynek vasárnapi számunkban idézett cikkéből nem derült ki, hogy a javaslat csak a délszerbiai muzulmán kisebb­ségekre vonatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom