Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-14 / 310. szám

Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIII. évfolyam Szuboflca, KEDD 1922. november 14. 31©. szám Megjelölik mindun reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-1;) Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZEKKESZTÖSÉG: Kralja Alexandra-uíica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Aiexaadra-uiica 1 (Lelbach-palota) &3äfiKSfSEE» Magyar kulturprogram A Bánsági Kulturegyesület vasárnapi közgyűlésén elmondotta! Vinczehidy Ernő dr. Engedjék meg, hogy egyesüle­tünk hagyományaihoz híven, né hány szót szóljak az elmúlt év tanulságairól s a jövő kilátásairól. Amidőn hagyományainkra hivat kozom, a jogcímet erre egyesüle­tünknek köze! negyven esztendős működése adja meg. Ezen idő alatt hol több, hói kevesebb ered ményt értünk el, de alapvető cé­lunkat sohasem tévesztettük szem elől. Azt, hogy a még szunnyadó kulturális igényeket fölébresszük, a meglévőket pedig kielégítsük s mind magasabb színvonalra emeliük. E hagyományokhoz hívek ma­radtunk az elmúlt esztendőben is, amidőn a három esztendei kénytelen hallgatás után újjá­éledve ismét megkezdettük mű­ködésűnket. Az igazgatósági je­lentés adatai és felsorolásai kere­tét alkotják munkánknak. E kere tét a iüide ő étet valóság óval kitel teni, tartalmát ki mélyíteni, rázd igi tani,- ez volt s a Jövő évben is ez lesz célja törekvéseinknek. Nyilvánvaló, hogy a megválto­zott viszonyok munkánk módsze­rét és eszközeit lényegesen befő lyásolják. Természetes az is, hogy bizonyos adottságok, melyek az­előtt rendelkezésünkre állottak, ma hiányoznak. De az már nem ter­mészetes, hogy sajnoson kell nél­külöznünk, legalább ma még, mun­kánk sikerének egyik lényeges ele­mét, a magyar közönség egységes, erőteljes támogatását. Sietek kijelenteni, hogy e meg állapítás semmikép sem vonatko­zik Nagybecskerek város lelkes, megértő s a kultúra szükségessé­gétől áthatott közönségére. Itt az a magas kulturális színvonal, az a kulturéhség, mely e városnak már nagyanyáink korában is ki vaksága volt, a megváltozott vi­szonyok mértékét alkalmazva, ma is fenáll. De kint, a vidéken, az év folyamán megfordultam a me­gye magyar falvainak javarészé­ben, ha találkozunk is lélekemelő jelenségekkel, sok helyütt fájdal­masan kell nélkülöznünk, ha nem is az együttérzést, nem, az valóban túlságosan keserves lenne s hál’ Is­tennek arról nincs is szó, — de az együttműködés bátorságát. Pedig a hatóságokkal szemben, nem tehetünk kifogást. Sehol sem gördítettek akadályt utunkba, sőt vezető helyeken és néhol a pe­rifériákon is, jóindulattal voltak irántunk. Es mégis. Embereink jórészben tartózkodóak, félnek. At tói tartanak, hogy a hatóságok utólag talán mégis rossz néven találják venni, hogy magyar szer vezetbe beléptek. E mentalitással meg kell külde­nünk. S ha programról van szó, úgy elsősorban e küzdelmet kell an­nak tekintenünk. Meg kell értetnünk, hogy senkii azért hátrány vagy kár nem ér, nem érhet, ha magyarságát azzal is vallja, hogy a nemzed közmiveltd s s o'gálutúba szegődik. Meg kel! magyaráznunk, hogy a kormány, amid n egyesületünk alapszabá­lyait jóváhagyta, ezzel a ténnyel céljait jogosaknak ismerte el s működését védelme alá helyezte. Nyilvánvalóvá kel! tennünk, hogy azon se halóság, se magános, sem szomszéd sem koma, sem senki fen nem akadhat, ha a magyar saját nyelvével es kút májával kíván itt élni. Hogy ezt rendjénvalónak, minden sok magyarázgutás és in­dokolás nélkül, magától értetődő­nek tartja mindenki. E felvilágosító munkában, e légkör megteremtésében számi tünk valamennyiük valóságos, tettleges közreműködésére t. höl­gyeim és uraim! De szükségünk van kiváltképen a sajtó támoga­tására. S itt első sorban a nagv o'vasó közönséggel rendelkező B csmegyei N iplóf-ra gondolok,— melynek kiváló képviselőit itt üdvözölhetjük körünkben. Az a szuggesztiv hatás, melyet a sajtó azzal gyakorol, hogy nap nap mellett bevési olvasói elméjébe az általa képviselt eszméket, e téren is meg keli hogy teremje gyümölcseit, amint nem egy kér­désben már meg is teremtette. Ha most t. vendégeinket és az általuk képviselt bácskai sajtót aposztrofáltam, ne méitóztassanak azt a mi Torontóiunkkal szemben való csúf hálédaíianságnak bélye­gezni. A Torontál egyesületünk érdekeit, céljait már alapítása óta, nemzedékeken ót annyi hü séggel és szeretettel szolgálta, hogy velünk szinte egybeforrt és őt a Torontáli már nem is tekint­jük rajtunk kívül állónak. T. közgyűlés, a Bácskáról szólva szabadjon még egy gondolatot érintenem, melyet talán a bács­kaiakkal közösen valósíthatnánk meg. Gondoljunk arra, hogy ha az a félmillió magyar, aki itt a Vaj­daság területén él, közvetlen érint­kezésbe kerülne egymással, bármi­lyen kulturális szervezkedés tormá­jában, micsoda eredményeket érhet­nénk meg. Lehetetlen, hogy annak jótékony hatását ne éreznök meg elsősorban mi, magyarság szem­pontjából gyengébb Bánit, hogy ne érmné meg az egész magyar­ság és hogy ne éremé meg az egész állam. Az állam, melynek érdeke: ftjgy kultúrája minél gazdagabb le­gyen, s mely valósai nem zárkózik el attól, hogy a magyar kultúra ter­mékenyítő erejét a maga számára igénybe ne vegye. T Hölgyeim és Uraim! Befeje­zem mondanivalóimat. Csak még egyet kívánó k ismételten leszö­gezni : Mi magyar nemzeti kisebbség, be­csületes loyalitással alkalmazko­dunk azon leltét elekhez, melyek kö­zött élnünk kell. Mi tiszteletben kí­vánjuk tartani az állam nyelvét s annak minden törvényes előjogát. Mi tiszteletben kívánjuk tartani ez állam jellegét adó szerb és a hoz­zánk hasonlóan nemzeti kisebbséget képező német testvéreink kultúráját. Hisz ez azon terület, hol legközelebb lét hetünk egymás telkéhez, s hol legkönnyebben megérthetjük egy* mást. De bármennyi tárgyilagosság­gal, bármennyi rokonszenvvel ki­sérjük is a testvérnépek kulturális munkáját, újra meg újra leikeinkbe kell vésnünk, hogy* íul minden tárgyilagosságon jogosult sőt köte­­ező azon szent elfogultság, amely­­lyel a saját kultúránknak s e kul­­>ura kifejezőjének, gyönyörű nyel­vünknek tartozunk. Az egyházak megkövetelik hí­veiktől, hogy hitüket cselekede­teidben is vallják. Nekünk a ma­gyar kultúra és nyelv hitvallóinak is cselekednünk kell és nem szabad v sszariadnunk az áldozatoktól env. Kész a jiigoszláv-görög megegyezés Nmcsics külügyminiszter nyilatkozata a parlamentben a Görögországgal kötött kereskedelmi szerződésről Beogradból jelentik: A parla ment hétfői ülését délután 5 óra­kor nyitotta meg Lukinics elnök. Á formalitások elintézése után Nineties külügyminiszter vála­szolt Csirkovics (rád.) kérdésére a Po'iiisz görög miniszterelnökkel kötött megegyezésről. Elmondotta Nmcsics, hogy megállapodott a kereskedelmi szerződésről kezdendő tárgyalásokban, a Szalonik-i kikötő kérdésében és a nemzeti kisebbsé gek kölcsönös védelméről folyta­tandó tárgyalásokban. Csirkovics a válasszal nincs megelégedve, mert nem jött létre végleges megegyezés a Görögor­szágban élő 350 ezer főnyi szerb lakosság ügyében. Válaszolt N.ncsics külügyminisz­ter Radovics Aridra (dem.) kérdé­sére is a Murántuli bütármegálla­­pitós ügyében. A bizottság mun­kája Nincsics közlése szerint, az SHS. államra kedvező eredmény' nyel végződött. Radovics a választ tudomásul vette. Ezután áttértek a napirendre, a hadikárpótlásokról szóló törvény tárgyalására. Moskovljevics föld­műves párti másfélórás beszédben támadja a kormány és a bizottság javaslatait, miközben a terem szinte ieljesen kiürül. Azt javasolja, hogy a földműves párt tervezetét fo­gadják el. Követeli hogy az igazság­ügyminiszter adjon számot, meny­nyi pénz van még a hadikórpót­­íási alap számlájára és meddig eiég ez a pénz. Mnrkovics igazságügyminiszter bár jelen volt az ülésen, nem válaszolt azonnal a felszólításra, mert a vita végén fog az összes szónokoknak válaszolni. Az ülés háromnegyed 8 órakor ért véget, a vitát kedden délután 4 órakor folytatják. Ismét veszélyben a radikális-demokrata koalíció A törvényhozó bizottság1 hétfői ülésén majdnem felborult a kormány Uámogaíó két párt szövetsége Beogradból jelentik : A törvény­hozó bizottság hétfőn délelőtt megkezdette a tisztviselő törvény részletes vitáját. Az ülésen a de­mokraták váratlanul a kormány el­len fordultuk, ami politikai körök ben nagy föltünést keltett és kedvezőtlen jelnek tekintik a vál­ság békés lebonyolítására. Angyelics Psvle képviselő ugyanis aki legutóbb a horvót blokkal folytatott tárgyalásaival keltett nagy föltünést, a második pont tárgyalásánál az SHS. megjelölés helyett a jugoszláv szó használa­tát ajánlotta. A szavazásnál ez az indítvány 7—6 arányban megbu-I kott. Az egész szakasz ellenben 14—14 arányban kapott szavaza­tokat, úgy, hogy a kormány ja­vaslatát a házszabályok szerint tulajdonképpen elvetették. A vita folyamán Trifkavics (rád.) miniszter szemére vetette a de­mokratáknak, hogy éppen abban a pillanatban, amikor a demokra­ták és radikálisok között tárgya­lások folynak a koalíció további föntartáséról, tesznek kísérletet a koalíció fölrobbantáséra. Agatono­­vies (dem.) erre rendkívül éles hangon válaszolt, majd Wi'der is és heves összeszólalkozások foly­tak le a bizottság demokrata és radikális tagiai között. Mialatt a törvényhozó bizott­ságban ilyen összeütközések vol­tak a két kormánypárt között, a pártok kiküldött háromtagú bi-i zottsógai folytatták tanácskozá­saikat és létre is jött a megegye­zés a koalíció további egvüttniükö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom