Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-01 / 299. szám
Ära í dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. BACSMEGYE XXIII. évfolyam Szulbofica, SZERDA 1922. november 1. 299. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbach-palota) Koronatanács előtt (gl.) Mi jugoszláviai magyarok nem ismerjük György királyfit. A mit egyéniségéről és élete folyásáról tudunk, az a következő: Tulpezsgő temperamentuma folytán az ő trónörökösi méltósága ellentétbe került az állam érdekeivel. Ő az állam érdekeinek feláldozta a maga érdekeit és lemondott trónöröklési jogáról. A háborúban vitézül verekedett. A háború befejezése óta külföldön élt és csak királyi atyja halálos ágyához sietett haza, elsőnek esküdve hűséget az uj koronás királynak. A királyfi a külföldön a rendelkezésére bocsájtott anyagi eszközöket elégtelennek találta és két ízben is a kormányhoz fordult anyagi ügyeinek és közjogi helyzetének szabályozását kérve. Kilenc hónapig maradiak előterjesztései válasz nélkül. Erre egy szép napon Beogradban termett és a sajtó nyilvánossága utján az ország népe elé terjesztette ügyét. Azóta tárgyalások folynak a nyilvánosság előtt közte és a kormány között. Egyszer azt Írják, hogy a királyfi ráállt a kormány prepozícióira, máskor, hogy nem Veti magát alá a király rendeletéinek. Éz idő szerint úgy hírlik, hogy ügyében koronaíanács fog dönteni és a kormány büntetéskép a királyi házból örökre való kizárását fogja javasolni. Hogy a dolgok idáig fejlődtek, az jó részben, sőt talán egyedül a kormány bűne. Mcnarchisztikus államformával bíró országokban szinte példátlanul élló jelenség az, hogy egy kormány a királyi ház egyik tagjának óhajtásait háromnegyed éven át válasz nélkül hagyja. Ez annak a szerencsétlen kormánypolitikának a következménye, a mely minden határozott állásfoglalástól irtózik, mely minden érdemleges elintézést kitol s minden kényelmetlen ügy elsimulását az időtől várja. Ennek a politikának köszönheti a dinasztia és az ország, hogy a királyfi apanázs-ügyét hónapokon ót nyilvánosan pertraktáljék, hogy a sajtó két táborra oszlik s mindkét tábor a maga nézőpontjából és a maga (nem éppen kényes) Ízlése szerint foglalkozik a kérdéssel, nem kis kárára az országnak és a dinasztiának. Velünk, magyarokkal szemben, a miniszterelnöktől a falusi kisbiróig mindenki feljofjositva érzi magát arra, hogy küönös hangsúlyozással figyelmeztessen bennünket arra a lojalitásra, amellyel az országnak és a királynak tartozunk. Nos hót most mi érezzük a szükségét annak, hogy a kormányt figyelmeztessük arre, hogy ez az ügy kényes mivolténál és a királynak kijáró loyalifásnál fogva nem kezelhető a kormány elnöknél szokásban levő általános recipe szerint. Polgár és mágnás családok körében is megesik, hogy a család egyik sarja nem váltja be azokat a reménységeket, amelyeket hozzá fűztek. A tehetős polgár-, vagy mágnéscsalád ilyenkor meghoz minden anyagi áldozatot, — tekintet nélkül arra, hogy az jogos e vagy nem — csakhogy belső ügyét a nyilvánosság kizárásával csendben és feltűnés nélkül intézze el. A tehetős polgár-, vagy mágnáscsalád szerepe a jelen esetben az országnak, illetve az országot reprezentáló kormánynak jut. Egy országban, ahol az agrárreform helytelen keresztülvitele következtében milliárdok semmisültek meg minden haszon nél kül, ahol egy lehetetlen sequestracionális politika folytán az államot százmilliós kártérítési kő vetélések veszélye fenyegeti, ott igazán érthetetlen az, hogy éppen ebben az ügyben ébred tudatára a kormány a takarékosság szükségességének. Az a kormány, a mely költségvetési felhatalmazás nélkül honi és idegen valutában magas napidijakat utalványoz szabadjeggyel utazó nemzetgyűlési képviselőknek akkor, ha az ország, vagy egy szövetséges állam nemzeti ünnepén a parlament képvi seletében megjelennek. Bármilyen túlhajtottak, bármilyen jogosulatlanok legyenek is a királyfi anyagi követelései, nem marad más hátra, mint csendben és feltűnés nélkül fizetni és a királyfinak lehetővé tenni, hegy az továbbra is rangjának megfelelően élhessen a külföldön. Ezzel tartozik a kormány az ország s a dinasztia presztízsének és nyugalmának. Senki ebben az országban, még a legszélsőbb republikánus sem fogja a felemelt apanázszsal járó többkiadást a kormány szemére vetni, senki sem fog akadályokat gördíteni az elé, hogy ezeknek a többlet kiadásoknak fedezésére a rendelkezési alap dotációja felemeltessék. Ez legalább a mi érzésünk és a mi felfogásunk, a kiket mindig és mindenütt a loyalitásra figyelmeztetnek. Sajnos, ugylátszik, hogy ezt a financiális kérdést pro és kontra is politikai célokra akarják kihasználni. A kormány azt hiszi, hogy a kérdésnek ilyen elmérgesedése után erélyes állásfoglalással tudja a koronával szemben megingott pozícióját megerősíteni, a herceg barátai pedig — akiknek tanácsára hallgat — azt hiszik, hogy a békés rendezés meghiúsulása kiemeli a bársonyszékekből a jj mostani kormányt. Mi őszintén megmondjuk, hogy ennek a kérdésnek politikai célokra való kiaknázása mindkét oldalon meg nem bocsájtható bűn a dinasztia és.az ország érdekei ellen. Mindenből szabad politikumot formálni, de ebből nem. Az alkotmány tiltja, hogy a királyi ház tagjai képviselővé le* gyenek választhatók. Bölcs és okos intézkedés. És a kormány, mely most azzal a javaslattal akar a koronatanács elé lépni, hogy György herceget zárják ki örökre az uralkodó házból, lehetővé akarja tenni, hogy a királyfi, mint teljes jogú állampolgár (mert hisz ettől csak meg nem foszthatják és száműzni csak nem száműzhetik) választó és választható legyen. A. volt trónörökös az ő túláradó temperamentumával, mint nemzetgyűlési képviselő és ellenzéki pártvezér, túlságosan súlyos teherpróba volna az ország konszolidációjára. Elvárjuk a kormánytól, hogy ennek a teherpróbának nem teszi ki az országot, mert nem szabad elfelejtenie, hogy a népek rokonszenve mindig a gyengék és üldözöttek felé fordul, még akkor is, ha a gyengéknek nincsen igazuk és az üldözöttek rá szolgának sorsukra. Elhalasztották a vajdasági községi választásokat A vajdasági demokrata képviselők interveniáltak a ibeliigyminiszieraél — A paucsevói demokrata-párt akciója A Pá^smegyei Napló volt- az egyetlen lap, rnely hírül adta, hogy a belügyminisztérium B. B. B. ügyosztályában minden előkészület megtörtént arra, hogy a vajdasági községi választásokat még ez év no vember havában megejtsék. Vezető helyen a leghatározottabban állást foglaltunk a nemzeti kisebbségek ellen irányuló eme újabb jogfosztó tendencia ellen, rámutatván arra, hogy a községi választások határidejének ez a megállapítása pusztán és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a választói névjegyzékbe fel nent vett nemzeti kisebbségeknek a választásokon való részvételét megakadályozzák. Rámutattunk arra is, hogy az alkotmány rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása nélkül ezeket a választásokat még november havában megejteni nem lehet, mert a községi aktiv és passzív választójogot rendeleti utón szabályozni az alkotmány megsértése nélkül kész lehetetlenség, a törvényhozási szabályozásra és a választások kiírására pedig az év végéig nem áll elegendő idő rendelkezésre. Hirt adtunk arról is, hogy a pancsevói demokrata párt a közeli községi választásokra való tekintettel érintkezést keresett a nemzeti kisebbségek reprezentánsai-\ val abból a célból, hogy a nemzetig kisebbségeket a községi választások- \ ra a demokrata párttal váló közös akcióra nyerjék meg. Az e célból | összehívott értekezleten a németek! és a magyarok képviselői teljes j egyetértéssel arra az álláspontra! helyezkedtek, hogy amig a nemzetig kisebbségek választói tömegeit hivatalból fel nem veszik a választói névjegyzékbe ők semmiféle közös akcióban részt nem vehetnek. Gräber László đr. a Magyar Párt társíj elnöke ezen az' értekezleten kijeién- Itette azt is, hogyha a pancsevói demokrata párt komolyan akarja a nemzeti kisebbségekkel való együttműködést, a belügyminisztert bírja reá arra, hogy a választásokat a jövő évre halassza el, mert csak igy |lesz meg a lehetősége annak, hogy a választói névjegyzéknek januárban történő hivatalbóli kiigazításakor a kisebbségi választók is belekerüljenek a választói névjegyzékbe. Az első értekezlet határozat hozatala nélkül oszlott szét. A pancsevói demokrata párt pedig látva, hogy sem a németek, sem a magyarok nem hajlandók választójoguk érvényesítése végett reklamációkkal élni, önmaga látott hozzá a kisebbségi választók reklamálásához és eddig körülbelül 200 választót sikerült is \már felvétetni a választói név jegy- Izékbe. Vasárnap újabb értekezletre hívták össze a pancsevói demokraták a nemzeti kisebbségeket. Ezen az értekezleten Thomandl Mihály dr. előadó bejelentette, hogy Boskovics Dusán dr. nemzetgyűlési képviselő és a vajdasági demokrata képviselők többsége felkeresték Timotievics Koszta belügyminisztert és sikerült öt rábírni arra, hogy az első értekezleten magyar részről megnyilvánult óhajhoz képest a községi választások niegejtését a jövő évre halassza el. Gräber László dr. a maga és elvbarátai nevében köszönetét fejezte ki Boskovics Dusán dr. nemzetgyűlési képviselőnek intervenciójáért és a pancsevói demokrata pártnak azért a kezdeményezésért, amellyel elsőnek igyekezett a szerb politikai pártok és a nemzeti kisebbségek között hiányzó kontaktus folyamát felvenni.
