Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-01 / 268. szám
10. oldal teines vallása, filozófiája és erkölcse volna. Sokan ezt a mainál' tökéletesebb, kialakultabb humanitásban Vélik feltalálhatni. A lelkek visszaszárnyalnajr a kereszténység első századaiba és az őskeresztények életében keresik a jövendő uj vallási,:filozófiai és erkölcsi felfogás alapjait. Az emberek a mostani nacionalizmus helyett tisztább, egyetemesebb, az emberszereteten alapuló hazafiságra vágyakoznak; álmodoznak a népek testvériségéről, a nemzetek szolidaritásáról s egy uj társadalom körvonalait látják kibontakozni a jövendő távolban, amelyben több igázságosság fog uralkodni s amelyben a természet örök törvényei megtisztult for- 1 mában fognak érvényesülni. A mai mesterkélt társadalom helyett egyszerűbb és természetesebb alapokon nyugvó társadalom, természetesebb élet, általános emberi erkölcs, emberiségi vallás, humánusabb célokért dolgozó tudomány, igazibb jog, megfelelőbb gazdasági helyzet az egyénnek, az általános tülekedés helyett valóságos emberszeretet, a tudományos igazságon fölépülő, de az érzelmeket is kielégítő világnézet: ime, az álmok, amelyek sűrűn fölmerülnek, itt-ott reálisabb alakot is öltenek s amelyek úgy tekinthetők, mint a rügyező uj kultúrának az alapeszméi. De az eszmények még nem formálódtak ki: még nincs uj etika, uj művészet, nincs meg az igazságos gazdasági helyzet, az uj társadalom stb. De a válság nyilvánvaló. Azok, akik a régi kultúrában látják a bajok forrását, valóságos gyűlölettel vannak iránta. Üldözik a régi gazdasági állapotokat, a régi tudományt, amely szerintük oly kérdések megoldását ígérte, mnelyeket nem tudott beváltani. A régi és az uj művészeti irányok is halálos ellenségek. Misztikus áramlatok kerekednék felül és az ésszerűség világossága bántónak tet,szik. E misztikus hajlamokkal sejtelmek, vágyak, gyanúsítások lobbannak föl a lelkekből s minden régi világot fölgyujtással, fölemésztéssel fenyegetnek. A tekintély és az ész, hagyomány és a szabad gondolkodás az egész vonalon csatát vívnak. A felbomlásnak mindenféle neme fel tűnik s a legmélyebb aggodalommal kérdezzük: ki vagy mi vezet ki bennünket a lelki és a kulturális válság-BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1922. október 1. nak feneketlen zűrzavarából? A hit-e vagy a tudás? A tőke vagy a munka? A patriotizmus vagy az ultranacionalizmns? A cselekvés vagy a megnyugvás? A szeretet vagy az önzés? A törvényszerűség vagy az önkény? A vak szükségképpeniség vagy az isteni gondviselés? Ma senki sem tudja, hogy a mai kultúra hová fog fejlődni. Csak az az egy bizonyos, hogy az egyetemes vajúdásból, hoszszu ideig tartó küzdelmek és szenvedések után, előbb-utóbb megszületik az uj kultúra, nyilván azon alapeszmék megvalósulása során, amelyek után a messzibblátók, az álmodozók, az intuícióval biró lelkek törekszenek. Tones Gusztáv. Spiritizmus a német reakció szolgálatában Szellemidézéssel izgatják a német parasztokat inetje. Hiszem is, hogy R. »erősebb« :volt ezen a területen T. Bélánál, hiszen ő csakis ezt az egy nyelvet kul tiválta (s a többiből csak annyit tudott, amennyit minden müveit iró elsajátít), mig Tóth Béla négy-öt nyelvnek az irodalmát bújta s egy bouquiniste szenvedelmével minden héten másnyelvü írások közé ásta cl magát. De eszeágában se volt elösmerni a Reviczky »német« felsőbbségét. A régi Kapuciuérid-ban (kávéházi .irodalmi társaság, mely a nevét Mikszáth Kálmántól kapta, s eleinte a Fiume-kávéházban, később a Koronában és végül a Kammon-ban ütött tanyát) sokat évődött egymással a »német« miatt a két jóbarát, mindegyik hevesen vitatván, hogy ő e nyelv igazándi szakértője és nem a ;másik. Hiába kértük őket, hogy lösszé ne különbözzenek ezen a kérdésen, hiszen a német (amint azt öreg Madarász József naponta deklamálta a képviselőházban) úgyis -elég bajt csinált már nekünk, — a vita tovább folyt vígan, s nem ritkán: • hevesen. Sőt Mikszáth, aki igen nagy ; kópé volt (s köztünk versenyen ki,vül a legünnepeltebb iró), folyton ;ugratta őket s problémákat adott föl • nekik s a két jeles fiatalember — mind a kettő perfekt német — sokszor fölült a geniális palócnak, aki ■majdnem analfabéta volt a Goethei szép nyelvében, s a kommandójára disputáit hosszan. Mikszáth majdnem tudatlan volt a sokat és alaposan tudó Tóth Béla mellett. Ö például Shakespeare-nek icsak azokat > a drámai müveit ismer(e^gpi6lyeket>a színpadon látott s Berlin, szeptember végén. Rathenau meggyilkolása óta a német reakció már nem meri azt a nyílt monarchista propagandát folytatni, amelyet a köztársaság három esztendeje alatt nap-nap után űzött. A köztársaság védelméről szóló törvény óvatossá tette és a propaganda valahogy magára öltötte a »föidalattiság« bélyegét. Mert nem szűnt meg a reakció, mint ahogy Németországban sohasem fog megszűnni. Csak arról lehet szó, hogy a Helfferichek és Wüll-ek hangosan támadják a köztársaságot vagy szór linót tesznek a szájukra. Jelenleg szordinót látunk az egész reakciós láthatáron, de ez csak külső jel, mert az ördög nem alszik, a reakciós tábor még kevésbé. Az óvatosság valahogy találékonnyá tette őket és a propagandának egész uj módját cszelték ki. Az uj eszköz a spiritizmus. Mielőtt közelebbről foglalkoznánk a propaganda ez uj és szokatlan módjával, tudnunk kell, hogy sehol a világon nem hódit úgy a spiritizmus, mint jelenleg Németországban. A reális németeket egészen megfertőzte az okkultizmus. Uj vallások, okkult szekták keletkeznek nap-nap után s néhány a háborúban s az azt követő forradalomban letört egzisztencia főicsapott prófétának s az uj szekták papjának. Ezek a hivatalok meglehetősen jövedelmezők, mert a reakciós monarchista társaság pénzeli az uj egyházakat. A hívők a vidéki földbirtokosok kastélyaiban gyülekeznek, itt tartják a szeánszaikat. A szeliemidézők időnként megidézik: a német hadvezérek szellemeit s a vatesi hangok r.evanche-ot emlegetnek, az elmenekült császárra hívják fel a transzban lévő hívők lelkiiismeretét. Rejtélyes hokusz-pokuszok kőzöttjelenik meg a holtak szellemei közt az élő Ludendorfí és Hindenburg szelleme s a vezérek megrázó hangon beszélnek az uj háborúról... bosszút és ismét bosszút követelnek. A kaszárnyalevegőben évtizedeken át megfertőzött agyú emberek a középkort visszaidéző »spiritisztalelkipásztorok« hatása alatt nyögő falusi és kisvárosi lakosság szent áhítattal megy ezekre a spiritisztaszeanszokra. Ezek a biblia szavait követik: »adjátok meg a császárnak, ami a császáré« s miután a biblia a köztársaság elnökéről nem tesz említést, ők sem vesznek tudomást másról, mint a Kaiserról. Közöttük voltam néhány napig s megdöbbenve hallottam fölfogásukat az államról, a köztársaságról. Minden második ember arról beszél, hogy kapával fog a franciák ellen menni. Ludendorff és Tirpitz az ideáljuk, Ebert-et és Wirth-et árulónak tartják. S ezt a szellemet, melyet évtizedek óta táplál a német imperialista reakció, a köztársaság tudja legkevésbé kiölni az emberekből. Hogyan is tehetné, amikor a hivatalok vezetői még mindig a régi tanácsosok, a rendőrség és a néphadsereg tele van aktiv tisztekkel s a tanítók még mindig a porosz-tipust tenyésztik. Bakonyi György. Pavlovics István A nagy per bírája Egg jogász megjegyzései Justitia istenasszonyát úgy szokták ábrázolni, hogy az igazság serpe-. Goethétől — mert édeskeveset értett németül — csak azt a keveset olvashatta, amennyit belőle Szász Károly, a nagy forditógyár vezérigazgatója, és Dóczy Lajos magyarra fordított. Mégis igen talpraesetten tudott beszélni mindenről, mert hiszen egyike volt az ország legokosabb embereinek; sok életbölcsesség volt benne; igen jó kedély, némi cinizmussal és egy kis patriarkális léhasággal fölhigitva; finom és elmés gúny, amely mindig a jóizlés határai között sziporkázott; nem közönséges politikai ügyesség és minden képzelhető irói találékonyság. Nem lehetett senkinek az ideálja, de azért mégis mindenki szeretett volna a helyén lenni, mert a fölsorolt tulajdonságok mind olyan természetűek, amelyek az életben előre viszik az embert. S ami talán a legszerencsésebb (ha nem is a legszebb) tulajdonsága volt: egy csöppet se volt naiv, azt hiszem, hogy soha életében nem mondott naivitást, hacsak nagyon kicsi korában nem. Igen ritka és gazdag elme volt ez ... Fogyatékos olvasottsága ellenére is Mikszáth mindent tudott, amire szüksége volt és sohase árulta el, sem az írásaiban, sem a társalgásában, hogy alapjában véve nem valami sokat tanult. E tekintetben hasonlított a nemsokára fölbukkant Bródy Sándorhoz, akinek az izmos tehetsége és páratlan írói készsége és páratlan irói készsége semmi arányban sem állott azzal a kevés »tudomány«-nyal, amelyet az iskolában s a lektűrje utján elsajátított. Az ő virtuóz írásai se árulják cl (s épp azért virtuózak), hogy szerzőjénefc-i-az' jirói talentuma mennyire fölülmúlja a tudását. Az ilyen irök a legeredetibbek, mert náluk a stílust és a kompozíciót nem »betegitik lialaványra« a sok olvasás reminiszcenciái, A Kapucinéria legtöbb tagja valóságos tudós volt Mikszáthhoz képest, de azért úgy ültünk ott az óriás kerek asztal körül a társaságában, mint ha ő volna a tanár é_s mink a diákjai. Nemcsak azért, mert akkor (a nyolcvanas esztendők kezdetén) már előkelő volt az irodalmi neve, amelyet gyorsan kapott szárnyra első két rajzkötetének az irodalmi és könyvárusi sikere, de azért is, mert leigázott és megigézett bennünket a jóizü humora és előadásának a bája, amelyet kiejtésének a palócos színezete csak fokozott. Mindez adományok arra látszottak őt kijelölni, hogy vezesse a fiatalabbakat (és a vénebbeket is, ha gyengébb legények nála) és irányítsa a társalgásukat. Megint a Bródy esete, ahol szintén esetleg olyanok hallgatnak tátott szájjal, nagy figyelemmel Sándor bá’ előadására, akik mindenféle tudományokból többet szedtek össze mint ő, de akik a gráciáktól kevesebbet kaptak ajándékul, mint a Mester. Mikszáth nem vetette meg a hatalmat, amelyet a penetráns tehetsége neki biztosított, sem az önkéntes bchódolást, amellyel a Kapucinéria tagjai »esküdtek a Mester szavára« s olyan hanyag előkelőséggel trónolt a karosszékében, s olyan felsőbbséggel szivta-rágta a virzsiniáját, hogy bár kerek volt az asztal, mégis mindenki első tekintetre látta, hogy ott van az asztalfő, ahol a nagy, palóc pöfékel.,, nyőjét kezében tartva, bekötött szemekkel ítélkezik élet és halál fölött.! ügy vélem azonban, hogy a szimbo-, lizálásnak ez a módja nem tökéletes,! sőt talán nem is teljes hűséggel jelképezi az igazságszolgáltatás ma-l gasztos hivatását. En ebben csak az; igazságosztás pártatlanságának ésj részrehajlatlanságának az idealizálását látom, de nem látom annak az; örök, isteni igazságnak a fenségét,: amely abban nyilvánul meg, hogy a; biró nyitott szemekkel »a szivet kutatja, vizsgálván annak minden redő-,' zétét«. A bekötött szemű Justitia nem? tekinthet bele a lélek rejtelmeibe^ nem látja a gyarló ember cselekvé-í seit irányitó belső hajtóerőket; Jus-I titia komor méltóságában, szoborszer rü nyugalommal mondja ki az itéle-* tét: »Ember bűnöztél — bűnhődjél«,1 vagy: »ártatlanul vádoltak meg —l emeld fel a fejedet, szabad vagy!« ’ A római jognak is az volt egyik} alaptétele, hogy; »de intends norfi judicat praetor«, — az egyén tettein, előidéző belső, psychikai rugókat-aj. biró nem vizsgálja. A modern ember ezernyi, ,szőve-» vényesnél szövevényesebb élctmeg-l nyilvánulásának az igazság meg-j ítélésénél azonban a hivatása magas-’ latán álló biró nem elégszik meg az-? zal, hogy a törvényt csak rideg dog-i mának, az elébe kerülő egyént csak; jogalanynak és az Ítélkezésére bizattl jogügyet olybá tekintse, hogy. azt ne-J ki lelkiismerete parancsszava szerinti egyszerűen csak el kell intéznie. A jaj bírónak nemcsak az a kötelessége* hogy a jogrend felett őrködjék, ha-i nem hogy az egyén sorsára is. irá-l nyitólag hasson. S csak e kettős célj harmonikus megvalósítása credmé-i nyezheti a valódi hatást: a társada4 lomnak a birói ítéletben .való meg-! nyugvását J. A most lezajlott kémkedési — imnUi par excellence politikai per. — a leg-*! kényesebb feladatok elé állította aZj itélöbiróságot. A közvélemény idegzete — minthogy minden ember többé-kevésbbé elfogult valamelyes irányban — majdnem a pattanásig megfeszült. Quot homines — tot sententiae. Mindenki csalhatatlannak véli a maga meggyőződését. A halál-; büntetéstől — a felmentésig, végig ujj büntetési nemek és időtartamok min-; den skáláján, mindenki jósol — kikij a maga temperamentuma, titkos óha-jja és politikai hitvallása szerint. De) egyszerre csak vége a találgatások-; nak, feltűnik az elnök nemes alakja; és messze elhalló, csengő hangon, de; el nem palástolható felindultságggl; hirdeti ki: »őfelsége a király nevében« ... Pavlovics István, nyitott szemekkel] Ítélkező kitűnő biró, a szónak abbam az eszményi értelmében, ahogy Magnand-t, a nagy francia bírót a »le bon jugc« epitetonjával megtisztelték. Sugárzó értelem, aranysziv —törhetetlen igazságérzet és törvény-, tisztelet. Ezekben a ragyogó kvalitásokban nyilatkozik meg az ő kivéte-j les birói egyénisége. A legnehezebbé időkben, — amikor az államjogi helyzetben beállott változás minden vonalon a legnagyobb rázkódtatásokat? idézte elő, — került nálunk büntetői igazságszolgáltatásunk élére. És mily derekasan állotta meg helyét a legválságosabb bűnügyekben! Kitűnő, psychológus — nagyszerű emberismerő. Éles szemeivel kifürkészi aj bűnöző egyén lelkében végbemenő folyamatot; igazságos szigorral büntet, ahol ennek helyét látja, de sohasem tudja eltitkolni, hogy szánalommal viseltetik a vádlott iránt, szeretne rajta segíteni, — de köti a törvény korlátja. Végtelen, szinte a gyengédségig menő szivjósága és a törvény; rideg szigora az a két határ, amelyen; belül ítélkezése, mozog. - Tág. latitude,,
