Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-07 / 274. szám
szombat október 7« E74. sz’ám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandranalica 4 szám ah»« Kiadóhivatalt Kralja Alexandra-ulisa 1 (Wffeitéh^paHta) —j m mi Mi in Emlékezzünk • . . A vértanuk napján hadd szálljon az emlékezés vissza, a múlt ködébe, ahonnan az aradi vesztőhely véres kontúrjai még ma is, hetvennégyéyvel a császári-királyi hóhérmunka Götterhaltés befejezése után eleven erővel élnek minden magyar lelkében. Mikor a bécsi önkény tábornoki csizmája bei'egázolt a függetlenségén küzdő magyar nemzet végképpen elájult .szivébe, mikor a régi osztrák recipe szerint mindenkinek az életével és a szabadságával, a vagyonával és egész egzisztenciájával bűnhődnie kellett a miért ja nemzeti függetlenség beteljesülését inkább óhajtotta, mint a háromszázados császári rabság meghoszszabbitását, akkor az élősdi főhercegekből, hazájukat és nemzetiségüket megtagadó mágnásokból, a császári hivatalnokokból és a császári tábornokokból álló kamarilla még egy világraszóló utolsó gaztettel tetőzte be zsarnoki őrjöngéseit: az aradi kálváriával. A felséges osztrák ház mindig is így fizetett népeinek: golyóval és akasztófával. j£s azután az őt jellemző történelmi naivitással, amely a legvakabb korlátolságot is felülmúlta, azt kívánta népeitől, hogy felejtsenek. A magyarokra is rákényszeritették azt a bizonyos, hagyományos fátyolt, a mellyel a feledés nevében, a kiengesztelődés okáért a lojális magyar kormányok hetvenesztendőn keresztül elkendőzték a szörnyű véres múltat, a bécsi elnyomó rendszer börtönnel, hóhérral, száműzetéssel, vagyonelkobzással elegyes szabadságfosztó, népnyuzó garázdálkodásait. Hetven évig nem volt szabad ökölbe szorulniok a magyar kezeknek az aradi tizenhárom miatt Hetven év nagy idő, hetven év alatt elgzenderült teljesen a dac, a bosszú és a megtorlás egykor türelmetlenül tomboló vágya a magyar lelkekben. És minő tragikuma a Habsburgok által lelkiismeretlenül, kiuzsorázott, könyörtelenül leigázott, minden lehető alkalommal rut hálátlansággal megcsufolí magyar nemzetnek: mire betelt a szörnyű égzengés végével az osztrák Ház sorsa, a magyarság szunnyadó lelkiismerete nem riadt fel a jogos bosszúállásra, az egykor olyan sovárogva yár elégtételv evésre: nem az Aradon meggyalázott magyar nemzet döntötte porba a kegyetlen és félelmetes fekete-sárga bálványt. Nem fizette vissza ja sokszázados bilincset, testének, vérének és lelkének gyilkos megvámolását, sőt valami ’érthetetlen szinte pathologikus szen;tiinentálitássa!, időszerűtlen és oktalan nobilitással, a gyengék és lesújtottak iránt való természetes rokonszenv eltorzult érzésének végzetes hatása alatt a széthullott szobor romjait, rabtartója átkozott emlékű agyagbálványának cserepeit összeragasztani akarta. Caraífa, Ro-. dostó, Turin, Világos és Arad a sokszázados nemzeti kálváriának számtalan stációi egészen tovausztak az emlékezés ködében. Ma már tárgytalan a bosszú, nem következett el a megtorlás, mert a mit elmulasztott annak idején a magyar nemzet, az aradi tizenháromért és sok minden egyébért fizetett helyette a történelem. A csengő arannyal, gyanús örökségekkel, politikai házasságokkal, piros vérrel, fekete hazugsággal, tábornoki önkénnyel, hivatalnoki praktikával, az elnyomott népeknek egymás ellen való uszításával összetákolt családi hitbizomány, az osztrák konglomerátum már a múlté. A múlt ölte meg. Az aradi tizenhármak és az aradi tizenhármak elődei, akiket a császárok és exellenciás lakájaik üdve érdekében kerékbe törtek, felnyársaltak, a bakó elé dobtak, gályára cipeltek a mindenkori Haynauk. Az aradi tizenhármak hetvennégy év előtt kiömlött vére, megfagyott Iehelete az általános emberi szabadságjogokért hozott szent áldozat volt. Tisztelet adassák és szivből kiáradó, megiilcr tődött emlékezés legyen a koszorúja a mártíroknak, akik a haladásért, a késő unokákért haltak meg iutóbetyároknak való kínzások alatt Olaszországban a fascisták vészük át a kormányt? Néhány nappal ezelőtt Nincsics külügyminiszter a sombori radikális-párti gyűlésen tartott beszédében rámutatott arra, hogy kilátás van rá, hogy Olaszországban rövidesen fascista kormány alakul. Nincsics jóslata, mint az alábbi római jelentések mutatják, alighanem valóra válik. Rómából jelentik: A bózeni fascisták csütörtökön nagyobb erőkkel Trientbe vonultak, hogy Credaro főkormányzöt lemondásra kényszerítsék. Behatoltak a kormányzóságba, ahol heves szóváltás fejlődött a fascisták és Credaro között. A fascisták hazaúrulónak nevezték Credarot mert enyhén bánik a tiroli szlávokkal és németekkel. Credaro energikusan felelt, de a fascisták egy csoportja erőszakot alkalmazott és megszállta a kormányzóságot. Az incidenssel kapcsolatban aktuálissá vált a kormány lemondásának kérdése. A lapok komolyan foglalkoznak azzal az eshetőséggel, hogy a fascisták veszik át a kormányhatalmat. Mussolini tegnap Milanóban beszédet mondott, amelynek során kijelentette, hogy Olaszországban ma kétféle államhatalom működik. Véleménye szerint a liberális hatalomnak el kell tűnnie, hogy a fascisták egyedül uralkodjanak. Követelte, hogy a kamarát oszlassák fel, mert különben a fascisták fogják* a Házat szétkergetni. désre, mely arra vonatkozott, hogy elismeri-e az udvari statumokat vagy sem, megtagoda a választ. Erre a minisztertanács azonnal jegyzőkönyvet vett fel arról, hogy a királyfi nem hajlandó válaszolni. Ilyen formái» György herceg kérdése továbbra is nyitott kérdés maradt és az ülés lefolyásáról a kormány egy tagja, valószínűleg Timotijevics belügyminiszter fog referálni a királynak. Foglalkozott a minisztertanács a delmáciai agrárviszonyok ügyével is, de a döntést későbbre halasztották, mert az igazságügyminiszter még nem tért vissza a külföldről. Politikai körökben nagyon súlyosan ítélik meg a királyfi makacssága által teremtett helyzetet. Jól informált körök szerint léhány miniszternek eddig az volt a véleménye, hogy a herceg valami súlyosabb idegbetegség kifogésakép húz ujjat a királlyal. Utolsó két napi viselkedése azonban arra mutat, hogy erről szó sincs és megfontoltan és szándékosan kellemetlenkedik az udvarnak. Cicvarics „Dnevnik' e péntek esti rendkívüli kiadásában a királyfinak egy újabb eredeti levelét közli, melyben a királyfi szokatlanul durva hangon nyilatkozik az ellene íoiyó eljárásról. Hír Mádics megtéréséről Egy rovidéíetű szenzáció Nyílt szakadás György herceg és a kormány között A királyfi megtagadta a választ a kormány kérdéseire Megemlékeztünk arról, hogy a király elnöklete alatt összeült minisztertanács elhatározta, hogy György herceget a végső döntés előtt mégegyszer a kormány elé idézi. Ezt a minisztertanácsot még csütörtökön este megtartották és erről, amint Beogradból jelentik, a kormány a következő hivatalos kommünikét bocséjtotta ki : »Ö felsége a király elnöklete alatt az udvarban minisztertanács volt a kormány javaslatáról: hogy a koronatanács hivassák egybe, hogy az udvari statútumok értelmében határozzon György királyfi magatartásáról. Ö felsége a király azt a kívánságát fejezte ki, hogy ebben a kérdésben minden további lépés előtt mégegyszer hívja az egész kormány maga elé György királyfit és hivja fel figyelmét azokra a következményekre, amelyekkel reá a koronatanács járhat és kérdezze meg, óhajt-e továbbra is az uralkodó Ház tagja maradni és teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyek evvel együttj árnak. ö felsége a király továbbra is megmarad amellett, hogy: György királyfinak, mint az uralkodóház tagjának, ha az országban lakik, azon az apanázson kívül, amelyet az államtól kap" évi 148.000 francia frankban, az udvari pénztárból (a király civilistáiából) még évi 600.000 dinárt ad, ha pedig a külföldön tartózkodik, 365.000 francia frankot, a 235.000 dinár és 148.000 frank apanázsa mellett. Ennek alapján felkéretett György királyfi, hogy jelenjen meg a minisztertanács ülésén, amelyet a miniszterelnökségen tartottak meg délután 5—7-ig és közölték vele a fenti határozatot. Hosszú tanácskozás után ö fensége György királyfi azt kérte, hogy válaszadását 6-án délután 4 órakor terjeszthesse elő.« A pénteki minisztertanács, e melyen György királyfinak a fenti nyilatkozatot meg kellett tennie, délután fél 5 órakor kezdődött és este 7-ig tartott. Lefolyásáról beogradi tudósítónk a következőket jelenti: György herceg fél ötkor érkezett meg a miniszterelnökségi palotába, mire Pasics elnöklete alatt azonnal megkezdődött a minisztertanács. Mindjárt az ülés elején a királyfi elé terjesztették a jegyzőkönyvet, amely szokat a kérdéseket tartalmazta, amelyekre a királyfinak válaszolnia kellett. A királyfi azonban mar az első kér? Beogradból jelentik : Pénteken délután nagy feltűnést keltettek Cicvarics ^Dnevn;k"-jének piakátaí és rendkívüli kiadása, melyek „Megvan a megegyezés Radicscsal“ cimen jelentek . meg. A cikkben az áll, Hogy megtörtént a megegyezés Radics Stipánnal és az egész horvát blokkal. A megegyezés a királyság belső berendezkedésére vonatkozik, ez alkotmány megváltoztatása nélkül. Radics Beogradba jön és pártjává! együtt résztvesz a Kumanovo-i emlékünnepélyen és Prágába is elutazik a képviselőház küldöttségével. A „Dnevnik" röpirata után gyors egymásutánban több verzió is felmerült a megegyezésre nézve. Az egyik verzió szerint Radics a demokratákkal egyezett meg. A később megjelenő „Novosti“ utólag arról értesült, hogy Davidovics Ljuba kapott Radicstói egy táviratot, melyben Radics kijelenti, hogy Davidovicsot ezentúl barátjának tekinti. Hírlapírói körökben késő este megállapították, hogy Davidovics ilyen táviratot nem kapott. Higgadtabb körökben az egész hírt skeptikusan fogadják és nem adnak neki hitelt. A hirtelen jött szenzáció tehát nagyon is rövidéletű volt, jóformán, egy napig Sem tartott, V
