Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-05 / 272. szám

BACSMEGYEí NAPLÓ 1922. október 5. 4. oldal. ..... r ■ ■ —............ . , .I ■ EGYÉNI AKCIÓ Látogatásom a temetkezési vállalkozónál Valóságos koporsó uccákon ke­resztül, a tekervénycs koporsó la­birintus végében, kerék nagyságú koszorúktól elbarrikádozva, a pult mögött, az előtte tornyosuló szalla­­gok válogatásával' bíbelődve, aka­dok rá egy krisztus arcú őszes bá­csira, a temetkezési vájalkozóra. Örökös félhomály, csönd és dohos viaszszag uralkodik ebben a hátsó helyiségben. Az ezüstösen csillogó koszorúk, feketén nyújtózó nagy koporsók, aranyozott feszületek, va­lami kriptaszerii hangulatot presszi­onálnak a belépőre. A tulajdonos egyedül van az üz leiben. Amig azt hiszi, hogy vásárló szándékkal közeledem, szolgálat kész, friss és fürgén topog körülöt­tem, de amikor megmondom, hogy újságíró vagyok lelohad a frissesé­­ge. Gyanakvó és bizalmatlan eleinte az öreg ur, mert, amint mondja ké­sőbben, tenger sok baja volt már az újságokkal. Szörnyen rossz vélemé­nye van az újságírókról és valami szükséges rossznak képzeli őket, a kiket sajnos el kell viselni, ha már megteremtette az úristen... Egy darabig akaratoskodik, kéreti magát mint egy durcás kislány, de aztán egyre jobban belemelegedve beszélni kezd. — Hát ne gondolják ám, hogy va­lami nagyon jó üzlet temetkezési vállalkozónak lenni. Talán egy szak­mának sem kell annyi akadállyal és nehézséggel küzdenie, mint nekünk. De különösen nekem, teszi hozzá gyorsan és bánatosan néz ream. Mert, tetszik tudni — mondja pana­szosan, nagyon erős a konkurencia En régi közismert cég vagyok, sok család évtizedek óta nálam temet­tek itt rendelik meg a koporsót, a hozzávalókat ón rendezem a teme­tést, de már, alig bírom a versenyt az egyre szaporodó uj és uj hangos reklámu vállalatokkal. A fiatalok le­­akarnak gyűrni... és itt dühösen néz rám az öreg ur. Az idei szezon különösen gyönge volt. Járvány, valami ragályos be­tegség eddig alig volt. Most egy pár hete, hogy fellépett a tifusz, ami né­mi forgalmat hozott. Pang az üzletünk... siránkozik és adatokkal hozakodik elő, mely szerint tavaly sokkal elevenebb üz­letek voltak... Mindezt úgy mondja, bánatosan elkeseredetten, mint aki sajnálja, hogy az idén kevés a betegség és a járvány. Talán majd a télre... só­hajt fel bizakodva. Mindenki a te­metkezésből akar megélni. Hej a régi szép idők, amikor a komoly és méltóságos temetéseket kedvelték az emberek!... Amikor még gyéren volt a konkurencia és sok a temet­kezés!... valósággal elérzékenyül e visszaemlékezésekre. Vigasztalni próbálom, de fölényesen legyint so­vány kezével: — Mit ért maga ehhez? Aztán ismét folytatja. Faluról is rengeteg sok kuncsaftom szokott lenni. De most ezek is elpártolnak. A konkurencia olyan szívós ravasz­sággal dolgozik, hogy nem bírok el­lene védekezni. Öreg asszonyokat fogadnak fel, akik a haldokló csa­ládjához, »mint a varjuk az esett jvadra«, mondja ismét méregbe jöt­tén, mindent kiszimatolnak, mindég kellő időre beállítanak és ráveszik, hogy a konkurens cégnél temettes­­senek. Van egy Náncsi néni neve­zetű vén asszony, aki több százezer korona kárt okozott már eddig is, hogy »törzskuncsaftjainiat« elcsalo­gatja... »Egy részeges, undok, vén slampet bánya«, — fakad ki elkese­redetten, aki elintiá még az üdvös­­ségit is ha volna Felvetettem a kérdést, hogy talán lehetne Náncsi nénit átszerzödtetni. Dühösen felelte, hogy nem akar át­jönni. Pedig ő is megfizetné. Amikor kissé lecsillapodott, to­vább beszélt. — A múltkor egy falusi asszony járt nálam, ez igazán megirni való eset, több mint két óra hosszat alku­dozott velem koporsóra és szemfe­dőre és csak újabb hosszú tanako­dás, az prával való vita után alku­dott meg egy dióbarna koporsóra és aranyos szinü szemfedörc, mert hátv amint később mesélte, az ara­nyos szin nagyon jól áll a leánya ar­cához. Nem fáj nékik a halál és könnyebben elviselik a csapást, ha szép temetést tudnak a halottjuknak rendezni. Valósággal közömbös a falusi nép a halállal szemben. Sokan, öreg töpörödött anyókák és apók előre eljönnek és gondosan kivá­lasztják a koporsót maguknak. Egy jobb temetés tízezer koroná­nál kezdődik, de vannak százezres és még drágább temetések is. A négylovas zenés temetés minden szegény pógárnak a vágya és az öreg emberek irigy bámulattal adóz­nak egy egy pazar nagy temetés­nek. Sok ccrcmóniás temetés, nagy pompával, gyász buszárokkal, erről álmodnak a külvárosi, de különösen a falusi öregek. Elmenőben már igen összebarát­kozott velem, bizalmatlankodása felengedett és miután szakértő sze­mekkel végigmustrált, részvéttel mondta: — Na, maga sincs valami jó bőr­ben . . . Jólelküen megígérte, hogy ha meghalok protekciósán témettet majd cl. Mert hát lzv újságírónak nem igen van sok felesleges pénze... Most már nyugodtan nézek a jö­­vőm elé. Az olcsó temetés minden­esetre biztos. Csak aztán valahogy el ne feledkezzen rólam addig. (T.) A lefolytatott bizonyítási eljárás után a biróság bűnösnek mon­dotta ki a vádlottat erős felin­dulásban elkövetett egy rendbeli gyilkossági kísérletben és egy rend­beli súlyos testisértés bűntettében és három évi börtönre ítélte. Bizakodik a Ház elnöke — Ribar nyilatkozatai a válságról — Ribár házelnök hosszas távoliét után Beogradba történt visszaérke­zése élénken foglalkoztatja a politi­kai köröket. Bcogradi jelentés sze­rint Ribár megérkezése után azon­nal érintkezésbe akart lépni Pasics miniszterelnökkel, aki azonban el volt foglalva a minisztertanácsban és ezért a parlament elnökének a kor­mány fejével való találkozása elma­radt. Másnap, vagyis szerdán este Ribar felkereste Davidovics Ljubát a demokratapárt vezérét és igen hosszú ideig tanácskozott vele. Be­avatottak szerint Ribar itgy a de­mokratapárt helyzetét, mint az álta­lános helyzetet kedvezően ítéli meg. Ribar rámutatott arra a felfogása szerint fontos körülményre, hogy a radikális pártban, amely most a som­bori rezolució alapjára helyezkedik, szintén nincsen rendben minden. Ügyetlenségnek tartja a radikálisok részéről, hogy a helyzet egész ódiu­mát a, demokratapártra akarják át­hárítani. A radikálisoknak ez az eljárása — mondotta Ribar — nem gyakorolt jó benyomást a közvéleményre. Ami a horvát kérdést illeti, azt hiszi, hogy az a demokraták javára fog eldőlni és hogy Radios István okvetlenül te­ret veszít Horvátországban, mert a horvát nép máris azt követeli, hogy A szerelmes sofför Véres családi dráma a biróság elffrt — Novisadi munkatársunk jelentést — A novisadi büntetőtörvényszék szerdán egy véres családi drámá­ból fejlődött bűnügyet tárgyalt. Mint vádlott Babies György, a külügyminisztérium egyik soíförje állott a biróság előtt, háromszoros gyilkosság kísérletének bűntettével vádolva. Az ügy előzményei még a háború idejére nyúlnak vissza. Fernande Werporth párisi kór­házi ápolónő a háború alatt Korfu­ba került egy kórházba és ott meg­ismerkedett Pozsarevics szerb me­nekülttel. Az ismeretségből házas­ság lett és a háború után Pozsare­vics hazajött fiatal, szép feleségé­vel és a külügyminisztériumban ka­pott állást. Boldog liázasélettik itt nem so­káig tartott. Tavaly októberben a külügyminisztérium egyik soffőrje. Babies György szerelmi ajánlatok­kal ostromolta a szép asszonyt, aki meghallgatta a sofför szenvedé­lyes udvarlását. Amikot erről a férj tudomást szerzett, kérdőre vonta az asszonyt, aki csak annyit ismert be, hogy a sofför üldözi szerelmi ajánlatokkal, de ő elutasította, képviselői menjenek be a parlament be és vegyenek részt a parasztság érdekeit szolgáló törvényjavaslatok tárgyalásain. Ribar általában nyomatékosan hangoztatta, hogy a válságot nem tartja olyan súlyosnak és megold­hatatlannak, mint amilyennek azt a radikális Qárt és a demokraták egy része mindenáron feltüntetni sze­retné. A ->Vreme«-ben nyilatkozik Ribar a zagrebi konferencián való meg­jelenéséről is. Kijelenti, hogy ott csak mint néző vett részt és a hatá­rozatok meghozatalába nem folyt be. Mint a Ház elnöke, szükséges­nek tartotta, hogy tájékozódás vé­gett is megjelenjen, ha már meg­hívták. Ha meghívták volna, még a radikálisok sombori gyűlésére is e! ment volna. A ■ zagrebi rezoluciót teljes ossz hangban találja a demokrata párt programmjávalT Az alkotmány egy kompromisszfim eredménye és a vi­szonyok változása folytán megvál­toztatása szükségessé válhat. En­nek nem kell megrázkódtatással járnia, hiszen maga az alkotmány ir.ia elő azokat a formalitásokat, amelyek betartásával módosításo­kat lehet eszközölni. A férj erre otthagyta a külügy­minisztériumnál viselt portási állá­sát és elköltözött Futtákra, ahol mint dobrovoljac földet kapott. Ott éltek aztán békében, nyugalomban. Ez év április havában a soff Őr levelet kapott Futtákról, az asz­­szonytól, hogy jöjjön érte és vigye el az urától, vagy öngyilkossá lesz. Babies a levél vétele után meg­jelent Futtákon és hivatkozva a le­vélre, fölszólította az asszonyt, hogy menjen vele. Az asszony, — aki időközben valószínűleg meggondolta a dolgot, — vonakodott és kijelentette, hogy nem megy. Erre a sofför előrántott egy re­volvert és kétszer rálőtt az asz­­szonyra, akit a golyók megsebez­tek. A sofför a véres tett után el­menekült és nyomtalanul eltűnt. A súlyosan sérült nőt a novisadi kórházba szállították, ahol férje többször meglátogatta. Egy látogatás alkalmával az ut­cán nagy meglepetésére meglátta az eltűnt soifőrt, azonnal megra­gadta. hogy elfogja, de ar nagyere­­jü ember ellökte és futásnak eredt. Egy rendőr üldözőbe vette és ami­kor már közelében Volt, a menekülő sofför hirtelen szembefordult a rendőrrel és revolverrel rálőtt, meg­sebezve őt. A lövés zajára többen odafutottak és sikerült leíegyverez­­ni és elfogni a soffőrt. — A királyné csütörtök reggel érkezik meg. Beogradból jelentik : Kedden este 9 órakor indult el Mária királyné az expressze, Pa­risból Beogradba. A pályaudvarra Arzén és Pál hercegek, valamint a párisi jugoszláv és román kö­vetek kíséretében ment ki. Josi­­povics ezredes, a királyné hadse­géde Zagrebba érkezett, ahonnan a királyné az udvari különvonaton szerda este indult el Beogradba. —* Kinevezések a diplomáciai karban. Beogradból jelentik: A külügyminisztériumban a diplo­mácia uj átszervezését készítik elő. Jankovics Miroszlávot, a po­litikai osztály eddigi vezetőjét Brüsszelbe nevezték ki ügyvivő­nek. Helyébe Lazarovics Brankó eddigi bécsi ügyvivő került. — Zecsevics tábornokot reakti­válták. Beogradból jelentik : A király aláírta azt az ukázt, amely szerint Zecsevics Milos tábornokot ismét átveszik a tényleges szol­gálatba és a hadügyminisztérium rendelkezésére bocsájtják­— Konzuli kinevezések. Beo­gradból jelentik : a belga kormány Zsulkicsot Kotorba nevezte ki konzulnak. Visz szigetére az angol kormány Topics Sztevánt tisztelet­beli konzulnak nevezte ki. — A kormány sürgeti az Állam­tanács működésének megkezdését. Beogradból jelentik: A miniszterta­nács legutóbbi ülésén szóba került az is, hogy az államtanács még most sem kezdte meg működését. Pasics miniszterelnök tiltakozott ez ellen és azt követelte, hogy a Tanács azon­nal kezdje meg munkáját. Elhatá­rozták, hogy a szükséges felszere­lést azonnal beszerzik és a Tanács tagjait meghívják a megalakulásra. — A lengyel-jugoszláv kereskedel­mi szerződés. Beogradból jelentik: Csütörtök este utazik el Beogradból a jugoszláv delegáció Jankovics Ve­­lizár v. miniszter vezetése alatt Var­sóba a kereskedelmi tárgyalások megkezdésére. A delegáció egyik tagjának nyilatkozata szerint a ke­reskedelmi szerződést a legtöbb kedvezmény és a reciprocitás alap­ján óhajtják megkötni. Tarifáiis szerződésről nem lehet szó, mert Jugoszláviának magának sincs még egységes tarifája. — Eljegyzés. Nagy Juliska és Jandck Dezső, Subotica, jegyesek. (Minden kü­lön értesítés helyett.) — Meghiúsult a bécsi háztulajdo­nosok sztrájkja. Bécsböl jelentik: A tervezett háztuiajdonossztrájk egyelőre meghiúsult. A külváros egyes kerületeiben itt-ott már »fel­mondta« a vízvezeték a szolgála­tot, a kapukat is már hat órakor zárni kezdték, de a rendőrség eré­lyes közbelépésére a sztrájkot abbahagyták. Délután a háztulajdo­nosok megjelentek Franck helyettes kancellárnál, aki megígérte, hogy a lakástörvény küszöbön álló novel- Inlása alkalmával a lehetőségekhez képest tekintetbe fogja venni a ház­tulajdonosok érdekeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom