Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-26 / 293. szám

Ära 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol.

XXIII. évfolyam

Szuboiica, CSÜTÖRTÖK 1922. október 26.

293. szám

Megjelenik u issče* reggel, £naef> után ía liítfőa dálhem SMOS SSÁ'ffi» Klad-íMvatal §-58. Szerkesztőség 5-18

Előfizetési ár negyedévre 90 dinár

SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleaandra-itlica 4 sitiim alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexaadra-aHca 1 (Leíbach-palota);

Nyílt levél Protics M. Stoján Úrhoz

rendelkezési állományban lévő miniszterelnök, nyugalmazott államtanácsos, nemzetgyűlési képviselő, a jugoszláviai uj ságiró-szövetság elnöke

* Elnök Ur I

j Mélységes megindultsággal és io hála ki nem mondható érzetétől eltelve üdvözlöm as ön cikkét, amelyben az orszég dolgozó kisebbségei szamára, a legalapvetőbb és legszentebb polgári szabadságjognak nyomban és feltétlenül való gyakorlati érvénye «ülését követeli» Ön Elnök ur még jT&Selőtt « Magyar Párt emlékira taból a tényállást a maga elszomorító valóságában ismerte volna, már foglalkozott ezzel a kérdéssel és a kisebbségeknek a választói névjegyzékből való kihagyását waz állam és a hatóságok szégyenének, együgyü és ostoba eljárásnak min sitette.- Amikor pedig ennek a példátlan jogfosztásnak minden apró részlete és csalafintasága tudomására jutott, önből kitört az igaz férfi, a népjogok és a népszabadság régi, kipróbált harcosának őszinte felháborodása és szárnya nem szegett lendülete. A mit mi az alkotmány sérelmének neveztünk el emlékiratunkban, azt Ön aljasságnak és őrületnek bélyegezte. A tény megítélésében, a sürgős és azonnali orvoslás szükségében Ön egyetért velünk. Csak az orvoslás módját illetőleg tér el az Ön véleménye a miénktől. Mi csak törvényhozási intézkedéssel látjuk sérelmünket megszüntethetőnek, Ön a végrehajtó hatalom rendeleti utón való intézkedését is ele gendőnek és lehetségesnek tartja.

Elnök Ur I Az én uj hazám alakulását kővető első hónapokban, ön nekem, az ismeretlen magyarnak, saját párthívei üldözése ellen, a baráti oldalról jött első felkérésre teljes és nyombani jogvédelmet nyújtott. Ön volt az egyetlen férfiú az ország egész politikai életében, aki az opportunitás és népszerűség szempontjaiból nem törődve a mi szervezkedési szabadságunk és szabad véleménynyilvánításunk érdekében, minden hátsó gondolat és minden felkérés _ nélkül bátran síkra szállott, ön ugyanolyan őszintén megüzente nekünk, hogy külön pártban való szervezkedő síinket helyteleníti, (bár azt most már talán érthetőnek fogja találni), anyanyelvűnknek a bíráskodásban való érvényesülését lehetetlennek tartja. Én olvasom Önnek minden újságcikkét és minden politikai brosüráját és én akkor ismertettem - magyar olvasóközönséggé! a?, On alkotrnányterveze tét. amikor az az én személyemre nézve Igei! súlyos következményekkel járhatott. Három esztendő

során megdönthetien meggyőző désemmé vált, melyet meg nem szönök szóval és tollal hirdetni, hogy Önnek szándékai nemesek és tiszták, célkitűzései őszinték, demokráciája hamisítatlan, radikalizmusa régi veretű, mentalitása a nemes szerbiai türelmesség, hogy amit Ön hirdet, az igaz és amit ígér, aztmegakarja valósítani.

Ez ad nekem bátorságot arra, hogy Önnel, az országos tekintéllyel, a nagy múltú és nagyjovöiü államférfiuval szemben a választójogi jogfosztás orvoslásának módozatait illetőleg vitába szállni merészkedem.

A törvény szerint az állandó választói névjegyzék összeállításának első évében annak bírói megerősítése után, hivatalból való .kiadásának helye nincs. A Kiiga zifás csak minden év január 1-tíl február hó 1-ig terjedhető időben történhetik, tehát első Ízben 1923. évi január havában. A mit a törvény rendelkezése kizár, a folyó évben való hivatalbóli kiigazítást, azt a törvény ellenére a végrehajtó hatalom el nem rendelheti. Ha megteszi, akkor egy súlyos alkotmány és törvényszegést egy formális törvénysértéssel repará!. Ezt mi nem akartuk I De voltak más okaink is, a melyek arra indítottak bennünket, hogy ne a kormányhoz, hanem a törvényhozáshoz forduljunk orvoslásért. A kormány elnöke április hónapban fogadta pártunk kiküldötteit és biztosította őket arról, hogy az ország magyar népe polgári és alkotmányos jogainak békés birtokába fog kerülni. Népünk és sajtónk ujjongó lelkesedéssel fogadta a kormányelnök kijelentéseit és két hónappal reá egyszerre arra ébredt, hogy politikai vezéreinek egy jelentékeny részét kiutasították az országból, választói jogától pedig alattomos utón meg fosztották. Várhatjuk-e ilyen kormánytól a rendeleti utón való orvoslást? Attól a kormánytól, mely orvoslás helyett az orszég minden komoly baja között azzal a gondolattal foglalkozik, hogy e községi és kerületi választásokat még ebben az évben megejtesse egyedül és kizárólag azért, hogy kizárjon minket az önkormányzat testületek tanácskozó termeiből. Mi nyújt nekünk garanciát arra hogy a törvényhozási felhatalma tás nélkül kiadott miniszteri rendeletet, ugyanaz a belügyminisz téri kabineti főnök bizalmas szóbeli utasítással nem fogja-e hatáíytalanitani azzal, hcgjr azt a rendeletet nem kel! túlságosan

komolyan venni, mutatóba vegyenek fel egy pár „megbízhatatlant", a többi csak had reklamáljon.

Ezt a kormányt csak a parlament kényszerítheti reá — a jogfosztás orvoslására. És mi kizártnak tartottuk, hogy ha csak egyetlen képviselő is fölveti a reparáció szükségességét, az Isten, az államalkotó nép és a müveit világ színe előtt a parlament elutasítsa magától a reparáció gondolatét. Az Ön régi pártja, a radikális párt nyíltan az ország szine előtt nem tapodhatja a sárba megszentelt, gyönyörű hagyományait, a demokraták nem tehetik csúffá az eszmét, amelyről pártjukat elnevezték, a földművespártok, a munkáspártok, a katholikus érdekek képviselői nem zárhatják el szivüket és elméjüket osztályostársaik és hitrokonaik kérő szava elől csak azért, — mert magyarok.

Nem várhatunk januárig, mert

nem akarunk az önkormányzat-: nak csak objektumai lenni, hanem aktiv részesei sorsunk inté-zésének.

Elnök Ur í Ennek a parlament? reparációnak megindítására senkisem hivatoltabb, senki sem méltóbb Önnél.

Ezért vagyok bátor Önt arra, kérni, hogy keljen védelmére a jogaiktól megfosztott dolgozó ma-! gyár tömegeknek. Ez a hűséges, becsületes magyar nép sohasem fogja elfelejteni annak a férfiúnak a nevét, aki nemes el-, szántsággal megtörte n gyűlölködő bizalmatlanság és előítélet jeges kérgét.

Fogadja Elnök Ur ez alkalommal is hódolatteljes tiszteletem és kiváló nagyrabecsülésem kifejezését.

Pančevo, 1922. évi november hó 23-ikán.

Gräber László ár.

' a Magyar Párt társelnöke

Miért nem ment el Budapestre a jugoszláv Népszövetségi Liga?

A csehek kívánták távolmaradásukat — A jugoszláv Népszövetségi Liga elnökének nyilatkozata — A magyarországi! kormányzati rendszer s a Népszövetségi Ligák feladatai

A napokban fejeződtek be Budapesten a Népszövetségi Ligák Unióiának előkészítő tanácskozásai. A budapesti tanácskozásokon nem voltak jelen a kisantant államok ligái, sőt a cseh liga, mint már jelentettük, sértő hangú levélben tiltakozott a kisebbségi kérdések tárgyalása ellen. A távolmaradás előzményei a prágai kongresszusra nyúlnak vissza, ahol az S. H. S. királyság, Románia, Csehszlovákia, Lengyel-, Orosz-, Görög- és Örményország dejegátusai tüntetőleg kivonultak.

A jugoszláv Népszövetségi Liga okt. 17-ikén Beogradban, Zsuievks Jován, a Tudományos Akadémia elnökének elnöklete alatt ülést tartott amelyen

elhatározták, hogy a budapesti tanácskozásokon részt vesznek.

Ki is jelölték a delegációt: dr. Gavrilla Emil dr., Torontálmegye volt főispánja Veliki-Becskerekről, Jovánovics Vásza dr. beogradi ügyvéd és Stepanovics Dusán dr. berni követségi titkár személyében.

A csehszlovák liga intervenciójára mégis eláüottak az elutazástól.

Gavrilla Emil dr., aki a budapesti konferencián a jugoszláv delegáció elnöke lett volna, erről az ügyről a Bácsmegyei Napló becskereki munkatársa előtt a következőket mondotta :

— A jugoszláv Népszövetségi Liga többsége azon az állásponton volt, hogy el kell mend az Unió budapesti tanácsiuésére, mert csak igy lehet remélni, hogy a nemzeti kisebbségek ügyeiben megegyezésre

jutunk. Később mégis az a nézet győzött, hogy szolidárisoknak kell lenni a csehekkel és románokkal„ elsősorban azért, mert világossá; vált, hogy a magyarok a bolgárokkal, németekkel és osztrákokkal együtt ellenséges blokkot alkotnak, ahelyett, hogy a békés megegyezés útját keresnék.

— Nagy hibának tartom azt is, hogy a magyarok a júniusi prágai kongresszuson e szövetségeseikkel együtt szavazást provokáltak és akkor többséget is nyertek, mert én akkor is azon a véleményen voltam, hogy meg lehetett volna találni a középutat egységes határozat hozatalára. Hiszen a Népszövetségi: Unió kongresszusának éppen’ az a; célja, hogy a Népszövetség számára elvégezze az előkészítő munkát. Növelte a magyarok iránti bizalmatlanságot Apponyi Albert gróf személye.is, aki a Ligában Budapesten a főszerepet játssza, főleg azért, mert még a háború előtti időkből jól is-. merjük régi ellenszenvét a nem ma-, gyár nemzetiségekkel szemben. E, mellett Apponyi a prágai kongreszszuson sem jelent meg, azzal az indokolással, hogy a csehszlovák kormány az ő szlovákiai birtokait az agrárreform céljaira felosztotta. Ezért nem mehettek el a csehek Budapestre. A cseheket elhatározásuk-, ban még Apponyinak a jugoszláv delegációhoz küldött hízelgő hanga levele sem tudta megingatni és igy mi sem mehettünk el, mert a jugoszláv delegáció önálló megjelenése gyengítette volna a kisantant blokk-, ját a magyur-bolgár-osztrák-német blokkal szemben.

— Hozzájárul tiiipd,ehhez