Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-01 / 268. szám
12. oldal BACSMEGYE! NAPLÓ 1922. október 1 (játszmát megörökítette, a konzervativizmus alighanem legyőzi a radikálizmust, legalább is nagy gondoto okoz, hogy az ultimó-bemondással erősített kontra-támadást vissza lehessen utasítani. Á preíeransz-, alsós- és dardliesaták zöld harcmezején szinte állandó harc foolyik s a kibicek hada épp úgy nem fárad bele a küzdelem esélyeinek latolgatásába, mint a harcosok ä küzdelembe. Szlavics professzor, aki e képen a magyarpárti párthiet nézi, konstatálja, hogy szerb-magyar Stankönyve (itt majdnem felesleges. Szerbek és magyarok, ha egymás nyelvét még nem is tudják, a nemzetközi kártya-nyelvet, amelyben német, magyar, szerb és zsidó szavak paritásosán fordulnak elő, azonban valamennyien egész jól megtanulták. A kávéháznak tényleg legbékésebb vendégei a sakkozók. Lám Szabados Sándor, meg Lányi Miksát, akik itt a sakkbábukat nézik, nem érdekli sem a politika, sem a tőzsde, ők Maróczy dicsőségére vágyódnak, ha a sakktábla előttük van, még azi sem veszik észre, hogy a szomszéd asztalnál a rajzoló kényelmesen megörökíti vonásaikat. Jelire Szabados bácsi bemondja a matt-at, a rajz már régen kész . . * Mit ültök a káv’éházban? — kérdeztük föntebb Karinthy Frigyessel. Ha nem ültetek volna ott, a rajzoló in-KÖNYVEK @ a® F. S. Marvin: A nyugati civilizáció fejlődése. Mikor néhány év előtt elolvastam Sir John Lublock ismert könyvét az élet örömeiről (The phasures of life), akkor éreztem először és igazán, hogy milyen idegen és érthetetien előttünk az angol szellem, az angol világszemlélet, a higgadt, nyájas, felületes, elégedett, száraz, derűs és bárgyú életfelfogás. Mi, európaiak, mindnyájan: a németektől a törökökig, az oroszoktól a spanyolokig, francia emlőkből táplálkozunk, az ötlet, az irányitó szellem, a vezető eszme már századok óta a franciáké. Albion elkülöníti magát. A csatorna, a tenger kemény korlát, akárcsak a középkor kínai fala. Külön kultúrája, külön tudománya, külön életfelfogása van, mely sokban különbözik a. túlsó partok meglehetős egységes kulturális arculatjától. Ez az érzése:» újait fel most is, midőn Marvinnak ezt a könyvét elolvastam. Csupa egyszerűsítés, csupa derültség, higgadtság, elégedett és gyermekesen jóhiszemű vonalvezetés. Igaz, hogy az angol cirn nem £kar sókat mondani. The living past diszkréciója nem árult volna el benneteket. — kvint — (az eleven múlt). Azonban a fordítók — talán nem minden üzleti számítás nélkül — a nyugati civilizáció történetét írták fel címül s igy a magyarul olvasó többet vár és többet csalódik. Mert történetírás helyett markáns vázlatokat, egyszerűsítő kontúrokat, nyugodt és jámbor csevegést kapunk. Tagadhatatlan, hogy sok helyütt a meglátások, a megokolások tetszetőseit, sőt nagyszerűek, különösen az első fejezetek sikerültek; a gőzösökről, a rómaiakról egyszerű szellemességgel, találó csoportosítással mély és tiszta képet kapunk. De később már nem igen sikerül az osztályozás, a vázolgató és egyszerűsítő modor. Annyi fontos vonal torlódik, fonódik össze, hogy nehéz elhagyni egyet is közülök. Vannak erősen hangsúlyozott, kellően meg nem okolt egyéniségek, mint például Condorcet márki, Wordsworth és apróbb angol felfedezők. akik szokatlanul nagy szerephez jutnak e könyvben, inig Voltairet meg sem említi a szerző, nem találkozunk továbbá Marx nevével, sőt a szocializmussal sem, pedig ezek mégis csak bcleillenének az európai társadalmak múltjába. Marxán fiat a müvét írté« háború előtt irta s igy inkább meg lehet érteni az együgyü, all right-os optimizmust, mellyel a múltat, de különösen a kardesörtetős holnapot szemléli. Ma bizonyosan több fanyarsággal és baljóslattal írna múltról meg jövőről és nem üdvözölné a németeket, akik a tudományt naggyá és nemzetközivé tették. Kényelmes, hűvös angol bőrfotöljben ülünk, mikor ezt a könyvet olvassuk. Ha más nem, úgy komoly, kellemes, gondüző olvasmány ez a könyv a csúnya, üvöltős jelenben, mikor a fascizmus garázdálkodik a szabad gondolat templomában. A fordítás Benedek Marcel és Rózsa Géza nem éppen egységes müve. Szebb és egyöntetűbb lett volna, ha Benedek fordítja végig a könyvet. * Az j>Uj Modern Könyvtár«. Gömöri Jenő elpanaszolja az előszóban, melyet az első szám elé irt, hogy mennyi bajjal, ridegséggel és kiadói megnemértéssel küzdött és kínlódott, mikor a régi Modern Könyvtárt útnak indította. Panaszkodik, hogy később, mikor már állandó kiadója volt (az Athenaeum), milyen nehezen tudta megvédeni a művészi és irodalmi szempontokat. Elvárható tehát, hogy most, amikor határozottan javult a közönség ízlése, sőt alaposan kibővült az olvasók tömege is, amikor — ó, valljuk be — nem olyan nehéz dolog idegen valutákkal Bécsben könyvet kiadni s amikor nincsenek keményfejü Ranschburgok és fodrászinas-izlésü Gáspárok a kiadói irodában — Gömöri Jenő meg fogja valósítani azt a szép, lelkes programmot, melyet akkor vallott és akart, de melyet önhibáján kívül nem valósított meg. El kell ismerni, hogy a régi Modern Könyvtár elindítása 1910-ben merész és nagyszerű dolog volt. Azonban az Uj Modern Könyvtár nem indul bátran, zajongva és nagyszerűen. Programm nincsen és az első számok sápadtak, vérszegények és rosszkedvűek, mint őszi hétköznapok. Miér! kellett például első számnak Karinthy kabaré-tréfáit tenni? Mert akármennyire is tiszteljük Karinthy tehetségét, azt mégsem állíthatjuk, hogy az Apolló-kabaré színészeiről irt, tiszavirágéletü tréfálkozásnak némi vonatkozása lenne az irodalommal. És miért csupa novellát közölni kilenc számon át? Miért ez a lapos, színtelen belletrisztika? Miért nincs egy füzet vers, vagy tanulmány, vagy művészi essai, vagy kis filozófia? Hol van a beígért Bergson-ismertetés, hol vannak France beszédei, a költői antológiák, Juhász Gyula költeményei, mikor jön majd Schaw, Stendhal, Brandes, Maeterlink, Renau, Hauptmann? A programra helyett minden füzet hátlapján kecses táblázat van, mely az Uj Modern Könyvtár árait közli az összes valutákban, a pesetát meg a norvég koronát sem felejtve ki a felsorolásból. Boldog buzgalommal üdvözölnék minden merész, modern és művészi elindulást, de az Uj Modern Könyvtár nem ilyen lobogók alatt indult el útjára. Talán nem is kell epébe mártanom a toliamat annak megállapításánál, hogy az Uj Modern Könyvtár legalább is oly közel áll a valutaüzlethez, mint az irodalomhoz. Szenteleky Kornél Tamás István: ELLOPTÁK A HANGOMAT Nem tudok már nagyot klálltanl, nem tudom megrázni a tespedt egy/ägyüekct és hiába sírom a vattás füleknek, jól[lakott gyomroknak nagyszerű álmaimat, a bátor kiáltás helyett siránkozó dado[gdssat csúszik ki a torkomból a másik, egy [gyáva idegen hang! Ellopták a hangomat és egy színtelen, [kopott suta hangot csempésztek a torkomba. Hiába minden panasz-processzus a tolivá Jók ellen. Körülfogták az istent szomorúságot a [röhögS gyilkosok és a fojtó gyűrűből nem tudok [szabadulni. Húz egyre lefelé a puha, alattomos sdr, Dagadó hullámverése körűlnyaldossa [irtózó testemet. Minden poklok boszorkányos kin[aiban [égek. Tetemre hívtam én a nagysztvüeket ést ők elaludtak a keserű igazságokon. Hitem máglyájára egyre zuhogtatják a közömbösség esővizét és kósza szikrák szálldosnak már. csak a régi kráterek [helyén Nem tudok megszólalni az igazi hcmgo[mon, mert bent rekedtek agyamban a mondani [valók és ami kisiklik imádságos, töredezéssel ez nem az én hangom! az egy gyáva, suta idegen hang és [alvajáró s nyöszörgésén kacagnak az aludtvéritek. Megvesztegették ők az eget is és most [nyugodtan szunyókálnak testem sebes nyoszolyáján, [mis a bamba lelkiösmeretet egy nagy gráni[tos kriptába gyömöszölték és rája súlyos hazugság-sziklákat hengergetleki I. J. Jug, Novisad hites tSzsdeBgrnSkiége Inter, telel. 10. VlUon-fér 8. Megbízásokat liszt, búza, árpa, zab, kukorica ín mindenféle iersnények vétkére és eladására a legknlánsabb feltételek mellett fogad el és bonyoiit le ? Novisadi TcrmĆBvtfo&dćfl. Kér mintázott ajánlatokat a malomtulajdonos és terniényEéi’esk'édö uraktól és megbízásaik esetén azokat a legjobb napi áron értékesíti. Szerkesztői Szenetek © ü © Nagyot koppan akkor, s azután elhal!' gaí. A Hírlap pénteki, visszafelé sült támadása után a hallgatás egyedül he» lyes (álláspontjára helyezkedik. _ Azt hisszük, hogy a Hírlap alaptalan vádaskodása sem a jugoszláviai magyarság-, nak, sem a magyar sajtónak nem használt s legtöbbet ártott annak a célnak* amelyért íródott, hogy t. i. rábírja a jugoszláviai magyar közönséget, hogy a Hírlap anyagi céljaira részvényjegyzés formájában pénzt áldozzon. A magyar lelkesedést és a magyar áldozatkészséget ennél sokkal nemesebb célokra^ lehetne igénybe venni. Az elbocsátott tisztviselők segélyezése, magyar iskolák, magyar szinház, magyar könyvtárak megteremtése és fentartása, sőt a Magyar Párt működésének intenzivebbé tétele is anyagi áldozatokat kíván a magyarságtól s ez az áldozat sokkal inkább magyar érdek, mint Hir^ lap-részvényt jegyezni. A Hírlap rágalmazó állításaira helyreigazító közleményt küldtünk be, viszont itt is hangoztatnunk kell, hogy a Bácsmegyei Napló szerkesztőségében senki se hiszi el hogy a magyar kormány a Hírlapnak pénzt ígért, kínált vagy adott volna, senki sem mondta tehát, hogy a Hírlap Horthy-pénzt kapott. B. S., Debeljaca. A subotical jogi fa; kultáson szeptember hó 25-től október hó 1-ig voltak a heiratások. Ha valamely okobó! a hallgató elmulasztotta volna a beiratkozást, úgy október hó 5-ig jeier.tkezhet még pótlólag beirat-' kozásra a fakultás dékáni hivatalában. Külön engedély kieszközláse nem szükséges és elegendő a jelentkezés. Rendes hallgató felvételéhez gimnáziumi érettségi bizonyítvány feltétlenül kell. EnélkúI rendes hallgatót nem vesznek fel. Rendkívüli hallgatónak beírják a jelentkezőt érettségi bizonyítvány nélkül is, ha legalább bét gimnáziumot elvégzet és igazolni tudja, hogy évekkel előbb abba kellett hagynia tanulmányait, amelyeket folytatni akar és mint rendkívüli hallgató bevégzi a; gimnáziumot és megszerzi az érettségit. i
