Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-08 / 245. szám

BftCSMEGYEI NAPLÖ 1922. Szeptember 8. A kereskedelmi kamara harca a vámspeditörökkel-— Ncvisadi munkatársunktól — A vámspedi (őrség jó üzlet, amit az äs bizonyít, hogy mig Novisadon csak ’két speditőr volt, ma lü igyekszik a kereskedők kegyeit s az árujuk vámo- Mását is elnyerni. A vámspeditőrök nagy száma azon­­(han nem azt vonta maga után, hogy í a vámspeditőrök alacsony tarifát szabnak meg. Kartellba léptek s a vámolási költségeket magasan állapí­tották meg, mi által lényegesen hoz­zájárulnak az árak emelkedéséhez.'A novisadi ipar és kereskedelmi kamara már egy éve megkezdte a harcot a vámspeditörök tarifája ellen. A kamara maximális! taxát dolgo­zott ki, melyet a speditőrök sérelmes­nek találtak s nem fogadtak el. A kamara tervezete szerint az áru mi­nősége és mennyisége szerint, fizetik a i vámspedÜőröket. Egy bizottság vizs­­: gálná felül, panasz esetén a vámspe­­; ditör által követelt összeget, s ha tőb- 1 bet ■ kérnö, a bizottság visszafizetésre ‘.kötelezhetné a speditőrt. A tervezetet a kamara elküldte a 1 "General Dire kei a Corinának jóváha­gyás végett, de onnan azzal jött visz­­•sza, hogy a vámspeditörökkel közös 'egyetértésben csinálják meg a maximá­lis taxát. Minthogy ez nem sikerült, több ízben megjárta az utat az ügy a kamara s a General direkcia között, de eldönteni a vitát még nem sikerült. Az ipar és kereskedelmi kamara most a pénzügyminiszter-döntése alá bocsájtja az ügyet. Az érdekeltek ki­­‘ váncsian várják a pénzügyminiszter döntését, hogy ki lesz a győztes e harcban. A kamara, vagy a vámspedi­tőrök. 1 i ' G! — .......------------------------------------­Harminc éve laknak Subcticán és nincs illetőségük — A nyugdíjas vasutasok kálváriája— Az a rendelet, amely szerint szep­tember 1-től kezdve csak azok a nyugdíjas vasutasok kaphatják meg nyugdijilletményeiket, akik igazolni tudják S. H. S. honosságukat, a leg­súlyosabb helyzetbe hozta a nyugdí­jasok ezreit. Bár a városi hatóság — mint már megírtuk — kiállít a honos­sági bizonyítvány helyett illetőségi bizonyítványt a vasutasoknak, a melynek alapján a vasutigazgatóság folyósítja a nyugdijat, sok nyugdíjas mégse kapja meg megszolgált nyug­diját. A városhoz eddig mintegy ötszáz nyugdíjas vasutas kérvénye érkezett be az illetőség megállapítása céljá­ból, amelyeknek nagyrészét a tanács kedvezően el is intézte, azonban van sok olyan eset is, amelyben nem tud­ja a hatóság megállapítani az illető­séget. Akárhány olyan eset van, hogy vegyes nyugdíjas, vasutasok hnsz-harmine esztendeje laknak megszakítás nélkül Suboticán és mégsem tudják igazolni itteni illető­ségüket, miután annak idején, mint állami tisztviselőknek városi pótadót nem kellett fizetniük. Ez azonban nem jelenti azt. hogy az illetők egyáltalán nem járultak hozzá a városi közterhek viselésé­hez, miután az állami tisztviselők csak a községi pótadó fizetése aló! voltak felmentve, a különböző fo­gyasztási adópótlékokat, valamint a vigalmi adót és a városi szabályren­deletek által megállapított más adó­nemeket az állami tisztviselők is ugyan úgy fizették, mint a nem tiszt­viselők. , , Miután pedig a törvény értelme­dben mindenki megszerzi az illetősé­get, aki négy évig lakik megszakítás nélkül egy helyben és ha csak egy­ezer? is hozzájárulta közterhek vise­léséhez, ennek’ alapján ezeknek az állami tisztviselőknek sem lehet vi­tás az itteni illetősége. A baj azonban ott van. hogy a fel­sorolt városi fogyasztási és egyébb adók fizetését nein lebet most utólag igazolni, miután azoknak a város fel­jegyzéseiben nincs semmi nyomuk és az illetőség megállapításánál elég méltánytalanul csak a városi pótadó fizetésére van a hatóság te­kintettel. A nyugdíjas vasutasok esetében azonban feltétlenül meg kellene olda­ni valamiképpen ez? a vitás kérdést, mert ebben az esetben egy az állam szolgálatában eltöltött élet végén eg­zisztenciák forognak kockán és telje­sen megengedhetetlen volna, hogy egy — különben is téves — törvény­magyarázatnak essenek áldozatul a munkában megrokkant aggok. Ily jogi felfogás mellett csak azoknak illetőségét ismerik el, kiknek házuk, vagy földjük van, pedig elsősorban azok érdemelnék a gondoskodást, akiknek nincs földjük, nincs házuk, s nincs már — nyugdijuk sem.-----mimfwnttnW’SVrr'X görög király elhagyta országát? Menekül a görög hadsereg — A kemalislák nem kötnek fegyverszünetet — Kereszténymészárlástól tartanak A kisázsiai harctérről érkezett újabb hírek most már egyöntetűen jelentik, hogy a görög hadsereg veresége ka­tasztrófába. A Havas-ügynökség jelentése szerint Brussza is elesett, úgy, hogy a török északi szárny már a Márvány-tenger partjához közeledik. Izmait Kemal hadseregének ez a része nagyjában már elvégezte feladatát, mert északi irányban tovább operálva Ismidhez közeledne, amely az úgynevezett sem­leges zónában fekszik. A győzelmes' török hadsereg itt megállni kénytelen, ha csak összeütközésbe nem akar ke­rülni a szövetségközi csapatokkal. Az Affion Karahisszár irányából előnyo­muló déli török hadsereg, Usakot el­hagyva, majdnem ellenállás nélkül nyomul előre Szmirna felé, ahol ed­dig a görög főparancsnokság székelt. Most már az angol hírforrások is elismerik, hogy Görögország végleg elvesztette a játszmát • Kisázsiában és kérdésed, hogy meg tudja-e idejében menteni hadseregének roncsait, amely fölbomlott kötelékekkel rendetle­nül hömpölyög vissza a tenger­part felé, Ezek jután nem kétséges, hogy Kis­­ázsia. sorsa végleg eldőlt a törökök javára. Újabb jelentések szerint a görög hadsereg már vad futásban menekül és a törö­kök nyolcvan kilométernyi távol­ságra értek Szmirnákoz. A várói­ban nagy pánik van mert kérész­­iénymészárlásiól tartanak, különösen féltik az angol kolóniát. Ugylátszik. még nem rendelkeznek kellő hajóegységgel, hogy a fenyege­tett lakosságot biztonságba hozzák és nem lehetetlen, hogy a török lovas­ság, amelyet fegyelmezetlen önkéntes lovasok is követnek, néhány óra alatt már a város közelébe ér. Az antant nagyhatalmaknak állásfoglalása mind­­ezideig abban merült ki, hegy utasí­tották a konstantinápolyi főmegbizot­­takat fegyverszüneti közvetítésre, ügy látszik azonban, hogy ennek a közve­títésnek semmiféle eredménye s-vn lesz, mert Ismail Kemal vonakodik paran­csot adni csapatainak a megál­lásra, amig egy fegyveres görög van Kisázsia földjén. Athénben a súlyos vereségek ha­tása alatt, amint várni lehetett, za­vargások törtek ki, amelyeket azon­ban a kormány elfojtott, Egyben el­rendelte az országban a szigorított ostromállapotot. ' Beogradi jelentés szerint a-' c=üför-? tők esti »Növi List« közli a Petii Po­­risien-nek azt a legújabb, de még megerősítésre szoruló hírét, ho.gy a török lovasság már Szmirna külváro­sába érkezeit. Konstantin görög ki­rály titokban elhagyta Athént és át­­litólag nincs is már az országban. Rosszal megy a sorsuk Moszkvában a magyar kommunistáknak- Napszámba járnak dolgozni a volt magyar népbiztosok — A legutóbb Oroszországba szállí­tott magyar politikai elitéltek: Kéri Pál, Umbrich Ágoston és Dovcsák Antal sorsáról a legkülönbözőbb hi­­rek kerültek forgalomba, Kéri Pálról pedig azt írták a lapok, hogy nem is ment ki Oroszországba, mert útköz­ben lemaradt a transportból és jelen­leg Ausztriában tartózkodik. Ezeket a különféle verziókat most megcá­folja Róbert Oszkár az ismert ma­gyar ujságiró, akit a budapesti bíró­ság tiz évre elitéit és akit az orosz­magyar fogolycsere akcióban szin­tén kiszállítottak. Róbert Oszkár azonban Rigában a kicserélés alkal­mával megszökött és most Ausztriá­ban egy Bécs melletti városkában tartózkodik. Róbert nagyon érdekes dolgokat mondott el egy' újságírónak az Oroszországba szállított magyar elitéltek viharos élményeiről. — Kéri Pál jelenleg Szovjetorosz­­országban tartózkodik, mondotta — Róbert Oszkár. Öt az utolsó transz­porttal cserélték ki és még útközben —- nem mint a lapok tévesen írták — pártakcióból kifolyólag, hanem ma­gánösszeköttetései révén megsze­rezte az osztrák beutazási engedélyt Kéri már útközben kijelentette, hogy ö nem akar Oroszországba menni. Kéri heves ellenállása a bolsevisták­nak óriási meglepetés volt, ők Kérit kommunistának tartották és Csicse­rin is azért exponálta magát érte Ge­­jiuában. Az oroszok rigai követe, Ja renyev sürgönyzött Moszkvába, hogy Kéri nem akar tovább menni, mi tévő legyen? Erre Kéri Moszkvá­ból Bokányi Dezső, Szabados Sán­dor és Bajáky Ferenc volt népbizto­sok aláírásával »az emigráció vezér­­lőbizottságá<(-tól sürgönyt kapott, hogy azonnal jöjjön Moszkvába. Ugyanekkor Bokányi Moszkvából sürgönyt küldött a magyar kormány­nak és abban megkérdezte, hogy ab­ban az esetben, ha Kéri, valamint Dovcsák és Uaubrich, akik szintén kijelentették, hogy ők nem bolsevi­­kiek és nem mennek Moszkvába, a transportból kimaradna, nem veszé­lyezteti-e ez a kicserélési akció to­vábbi folytatását? Kéri még ekkor sem akart menni és kijelentette, hogy ő köszöni Szovjeíoroszország kéretlen intervencióját érdekében, a »legnagyobb történelmi udvariatlan­ság lenne nem elmenni Oroszország­ba, mint újságírót is izgatja a kom­munista Oroszország, azonban az ő idegeit a börtön és a tárgyalások annyira kimerítették, hogy pihenésre van szüksége.« A rigai sajtó és politikai élet kivá­lóságai, akik értesültek az ügyről, felkeresték Kérit és felajánlották in­tervenciójukat. Az intervenció meg­történt és a lett kormány megenged­te volna, hogy Kéri á transportból ki­váljon és Ausztria területére utaz­zon, azonban Jurenyev ragaszkodott ahhoz, hogy Kéri köteles Oroszor­szágba menni. Jurenyev Körinek a magyar kényszerutlevelet nem adta ki és igy az osztrák vízumot nem volt mire rávezetni. Jacobson kijelentette, hogy ha Kéri nem megy, letartóztatja és vissza­­suppoltatja Magyarországra. Jacob­son mellett állott a csereakciót lebo­­fnyolitó orosz delegátus is, aki a fe­nyegetéseknek élénken helyeselt. Közben a többi cserefogoly, főként Rabinovics fenyegető' magatartást foglaltak el Kérivel szemben, úgy hogy Kéri a terrornak engedve, a transzport első csoportjával kénytelen volt július 12-én Orosz­országba indulni. — Uaubrich és Dovcsák a második csoportba voltak beosztva, amelynek kicserélése augusztus 3-ára volt ki­tűzve. Különösen Dovcsák volt az,; aki a leghatározottabban szembe­­szállt az oroszokkal, kijelentette, hogy ő nem megy, utálja a moszkvai­akat, látni sem akarja a bolsevike­ket. Uaubrich és főként Dovcsák eré­lyes tiltakozásának talán lett volnáí eredménye, de az utolsó magyar transzporttal megérkeztek a csere­­foglyok hozzátartozói, közöttük Dov­­csákné három, Uanbrichné pedig két gyerekkel. így gondolni sem lehetett1 az Ausztriába való utazásra, mivel egy nap igen rövid idő volt arra, hogy az oroszok akadékoskodásai­val. szemben Uaubrich és Dovcsák feleségei és gyermekei is megkapják’ az összes szükséges utazási igazol­ványokat. így tehát Haubrich és Dovcsák is kénytelenek voltak to­vább utazni Moszkvába. Kéri julius 15-én érkezett a transz­porttal Moszkvába. A bolsevikiek' nagy fogadtatást rendeztek, a pálya­udvaron Bokányi Dezső tartott nagy beszédet. Este azután díszvacsorát rendeztek az újonnan érkezett cse­­írcíoglyok részére. Közvetlenül a1 i díszvacsora előtt Kéri szédületes elc­­\gáticiával — puha lodenkalap, szürke I nyári zakó, puha ing — és kezében az olasz »Avanti« legújabb számúval, megjelent a teremben. A bolsevikiek rögtön körülfogták és ostromolták; kérdéseikkel. Kéri azonban fölénye­sen ezt mondotta: Hár Isten, most már itt vagyok! Kérem,' hogy lehet innen lehető leghamarabb visszamenni! Ha lehet, holnap megyek vissza. Kéri szavait nagy megütközéssel\ fogadták a bolseviki vezérek, többen, szóvátették, hogy a szovjet mennyi­re exponálta magát kiszabadítása, érdekében. Kéri erre azt felelte, hogy ö nem kérte az orosz intervenciót, tudhatták róla, hogy nem kommunis-, ta, ha megtették, igen szép, ezért azonban ö nem adja el magát. Újabb értesülések szerint Kéri betegen fekszik egy Mosz­kva melletti szanatóriumban. Helyzete súlyos, mert a kommu­nisták magatartása miatt rosszul bánnak vele. Dovcsák és Uaubrich rossz anyagi körülmények között él­nek, mert a bolsevistáktól nem akarnak állást és pénzt elfogadni. Amint tehetik, Becsbe jönnek. Ad­dig is azonban elhatározták, liogy j mint gyári munkások keresik meg a j megélhetést maguk és kintiévé csa-j ládjaik részére. Főként Dovcsák sze-< gül bátran ellen a kommunistáknak*; Kun Béla azt mondta róla, hogy ő tej moszkvai emigráció legöntudatosabb; ellenforradalmárja. CREM ARANYKALÁSZ ÜREM PINTÉR FERENC Szt. József gyógyszertára Subotica "Aj _J

Next

/
Oldalképek
Tartalom