Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-05 / 242. szám
1922. szeptember 5. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal 'tésemeléseket, amely szerint a 'drágasági pótlék 300 dinártól kezdődjön lés a különórák dijazása tudományos tárgyaknál heti 60, ügyességi tantárgyaknál heti 50 dinár legyen. Jovanovics Jovan a családos tanárok súlyos helyzetét fejtegeti. Gyorics Milorad a tanár képviselőket támadja, akik semmit sem tesznek a tanárság érdekéért. Indítványozza az egyesületből való kizárásukat. Knezsevics közoktatásügyi minisztériumi osztályfőnök tiltakozik az ellen, hogy a minisztériumban levő tanárok nem törődnek a tanárság érdekeivel, de kijelenti, hogy a minisztériumban semmiféle befolyásuk sincs. Ezért hiábavaló minden fáradozásuk. Több szónok a tanároknak az álami tisztviselőktől való elkülönítését, külön tanári státus felállítását követeli. Az összes szónokok csatlakoztak aljhoz az indítványhoz, hogy a fizetések és drágasági pótlékok legsürgősebb felemelését kell követelni. Azt az indítványt, hogy a tanárok fizetésének emelése érdekében csökkentsék az iskolák létszámát, egy három tagú bizottság elé utalták, a piely még a kongresszus folyamán javaslatot fog tenni. Az izgalmas ülést, amely reggel kilenctől este fél hétig tartott, kedden folytatják. A berlini jugoszláv követ a nemzetiségi kisebbség kérdéséről Berlin, szept. 7. A berlini jugoszláv követség vezetőjét Lazarevics Brankót meglátogattam ma a Charlottenburgban lévő követségen. Lazarevics évekig volt Chikagóban, ahol a jugoszláv konzulátust vezette, világlátott, sokat tapasztalt diplomata, aki igen érdekesen látja és objektiven Ítéli meg a világpolitikai helyzetet. Hosszas beszélgetésünk folyamán többek között a következőket mondotta : — Önt és a Bácsmegyei Naplót azt hiszem mindenekelőtt a jugoszláviai magyarság ügye ér dekli legjobban. Nemrégen jöttem vissza Jugoszláviából s ottlétem! alatt azt tapasztaltam, hogy aS helyzet mindinkább javuló tendenciát mutat. Az én véleményem szerint az egész nemzetiségi kisebbség kérdése nem más, mint a kölcsönös megértés a jóakarat és bizalom kérdése. Amíg az utóbbit a Jugoszláviában élő magyarok részéröl tapasztalni fogjuk addig nem is lehet szó zökkenésről, komolyabb széthúzásról. — Az egykori hatalmas Magyarország szétesése uj helyzetet teremtett s a békeszerződés ratifikálása óta a józan gondolkodásúak már bele is nyugodtak ebbe. Az itt-ott fölbukkanó irredenta mozgalomnak nem tulajdonítok fontosabb jelentőséget. Meggyőződésem szerint a magyar ajkú lakosságnak legfeljebb tiz százaléka áll szélső irredenta alapon. E tiz százalék igen szétszórtan él, úgy, hogy a nagy többség higgadt magatartása és belátása pa ralizálni tudja a mozgalmat. — Azt hiszem még ez a csekély irredentizmus is lassanként teljesen el fog csendesedni, még pedig két okból. Az egyik ok Magyarországon, a másik pedig Jugoszlávián múlik. Az irredenta mozgalmat ugyanis Magyarországról szítják s ez addig folytatódik, mig a ma uralkodó szellem lesz ott a döntő. Úgy látom azonban a helyzetet, hogy Magyaror-í szag lassan bár, de mégis észrevehető módon halad a demokratizálódás felé. Még messze Van a tiszta demokráciától, ez azonban az 1918 utáni események következtében valahogyan érthető is, de tény az, hogy huszonöt szociáldemokrata képviselő ül benn a parlamentben és a túlzottan jobboldali irány valahogyan már lemérséklődött. Magyarország teljes demokratizálódásával pedig az osztályuralmon alapuló kormányok által támogatott irredentizmus teljesen meg fog szűnni vagy pedig egész szórványosan fog csak jelentkezni. — Az irredentizmus megszűnésének másik oka a jugoszláviai belső viszonyok fokozatos javulásával magyarázható. Az ország létérdeke, hogy az összlakosság békében, egyetértésben és megelégedettségben éljen, A nemzetiségi kisebbségek minden jogos és indokolt kívánságát teljesíteni akarjuk s ezeknek keresztülvitelét hathatósan fogják támogatni a legközelebbi választások után ujonan egybegyülő jugoszláv parlamentbe bekerülő magyar és németnyelvű képviselők. Ezek kétségtelenül szószólói lesznek a kisebbség kívánalmainak s egy demokratikus parlament elé fogják terjeszthetni azokat a kérdéseket, amelyek hivatva vannak a kölcsönös megértést és a józan együttműködést elősegiteni. Ez a két ok fogja megszüntetni az ittott fölmerülő elégedetlenségek, valamint a két szomszédos állam között olykor fölmerüiő kisebb feszültségeket. E tekintetben különben a pécsi affér elintézése óta nagy javulás állott be s azt hiszem, hogy a szomszédok jóbaráti viszonya nem is a nagyon távoli jövő zenéje. Bakonyi György. ESB Hl a gyerekekre A szuboticai rendőrség a gyermekek utcai csavargása ellen Az utóbbi időben Suboticán mind több és több csavargó gyereket lehet látni. Alig lehet néhány lépést tenni, hogy az ember ne ütközzék kis mezítlábas gyermekekbe, akik mindenkitől pénzt könyörögnek, olyan bántó és kitartó módon, hogy utcahosszat kisérik azt, aki nem nyitja meg erszényét az első kérő szóra. A kolduló gyermek már maga is elszomorító jelenség, de sajnos szomorú korunknak egy igen jellemző tünete. Azonban ezek a kis utcai csavargókat nem mindig a nyomor vagy éhség viszi a koldulásra, hanem igen gyakran csak azért kérnek pénzt a járókelőktől, hogy utána azt nyomban haszontalanságokra elköltsék. De ezenkívül a kis utcai csavargók sok kihágást követnek el az utcákon és sokszor egész környék csöndjét felverik éktelen lármájukkal. A rendőrség, amely már teljesen tehetetlen a csavargó gyermekekkel, most erélyes lépésre szánta el magát. Felhívást bocsátott ki, amelyben figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiket ne engedjék felügyelet nélkül az utcára, mert a rendőrlegény - ség szigorú utasítást kapott, hogy a csavargó gyermekeket vezesse elő minden esetben és a személyazonosság megállapítása után szüleiket fogja a rendörsés iefclössésre vonni. amiért nem viselnnek gondot gyerekeikre. Borbélygonőok A borbélyom — a kutyafáját! — megint felemelte a tarifáját. Minthogy a borbélyok helyáremelését a legnagyobb mértékben igazságtalannak találtam, elhatároztam, hogy szakáit növesztek. Elhatározásomban megerősített egyik laptársunk érdekes cikke, amelyben felhívta a figyelmem, hogy utánozzuk a németeket, akik olyan praktikusak, hogy semmit se engednek kárbaveszni, a füstből kormot, a koromból festéket csinálnak, a fürészport lisztbe keverik és kenyeret sütnek belőle, a dinnyehéjból konzervet főznek (csak a papirt rontják el — arra márkákat nyomnak.) Én követni akartam a német példát. Füstbe ment terveimből nem főzhetek festéket, a fürészporból nálunk a pékek sütik a kenyeret s láttam azt is, hogy a dinyehéjt is felhasználja már nálunk a nemes ifjúság, csuszkát csinál belőle az aszfalton, ami által a lábtörés gyönyörét szerzi meg a járókelőknek. Számomra nem maradt tehát hátra más, mint szakáit növeszteni. Minek menjen kárba az a szakái, amit a borbély lcberetvál, nem igaz? Arra is gondoltam, hogy a szakái milyen tekintélyt kölcsönöz, sőt egyéb kölcsönök is eszembe jutottak, amit a szakaiamra szerezhetek s számot vetettem azzal is, hogy ha szép hullámosra nő a szakálam, akkor jó áron eladhatom parókakés?itőnek. Így én. Szivem szőke hölgye azonban úgy látszik nem olvasta a nemetek követésére biztató cikket, vagy tán túlságosan antant-barát, mert kijelentette, hogy ha beretválatlanal merek nála megjelenni ,kidob. E súlyos fenyegetés hatása alatt fel kellett függeszteni a németek iránti szimpátiámat s elhatároztam, hogy megberetválkozom. Azonban praktikusnak kell lennem. A drága belvárosi borbélymühelybe nem teszem be a lábam, majd olyan helyre megyek beretválkozni, ahol nem olvasnak újságot s igy nem tudják, hogy a szegény borbély a mai szakálviszonyok mellett nem tud megélni. A bajai ut egyik melékutcájában találtam meg az olcsó borbélyt. Az ajtón zörgő gyöngyfüggöny, aminőt már évek óta nem láttam. Maga a helyiség kissé nyomott hangulatú, de ez a piszoktól van. A berendezés puritánul egyszerű. Az asztalok testetlen fából s a tükör nem szolgálja az emberi hiúságot, nem látja benne senki az ábrázatját. A mester ingujjban fogadott. Szép lila inge volt. Neki is nagyon tetszhetett, mert látszott rajta, hogy már régóta viseli, nem akar tőle megválni. Mit tagadjam, amig beretvált, a bőrbetegségek külömböző fajtája jutott eszembe s drukkoltam, mikor nadrágja szárán fente a beretvát. Ö azonban megnyugtatott, hogy Mamuzsics Lázót is ő beretválta, s az mégis milyen sokáig volt polgármester. Ebbe aztán belenyugodtam. A beretválkozás meglehetős sokáig tartott, igaz, hogy fájt utánna az arcom, de viszont csak öt dinárba került. — Mi — mondotta a Mester, — a mikor fizettem, nem csinálunk flancot, de beretválni, azt tudunk. Legyen másszor is szerencsém — búcsúzott tőlem. Vissza jövet találkoztam a régi borbélyommal. El akartam dicsekedni neki, hogy milyen olcsó beretválkozó forrásra akadtam, s megkérdeztem, hogy náluk most mennyit fizetnek a beretválkozásért. — Négy dinárt, mondotta, s részvéttel nézett sebesedő arcomra. Négy dinárt, — konstatáltam kétségbeesve, s nyomban elhatároztam, hogy a bajai-uíi mester szives invitálását nenm veszem többé igénybe ÍNerri lesz hozzám többé szerencséje, — ellenben megkérem a tiszti orvosi hivatalt, hogy ha már ilyen drága borbély vizsgálja kissé meg a borbélymühelyeket s biztassa őket’ valamivel nagyobb tisztaságra. TIP, — Mariéra királynő magyar orvosa. Megírta a Bácsmegyei Napló, hogy Mariora királynő orvosi kezelésével Marienbadbon egy ott müködömagyarorvosí,dr. Tauszky Ödönt bízták meg. Ebben a tényben senki sem látott egyebet, mint azt, hogy akkor, amikor a királyi vendég gyógykezeléséről van szó, félreteszik az indokolatlan bizalmatlanságot s azt az orvost választják, akihez a királynő eddigi orvosának leginkább van bizalma. Prágában azonban ugylatszik máskép gondolkoznak. Prágában erélyes politikai befolyások érvényesültek s a magyar orvos helyett egy cseh orvost jelöltek ki a királynő marienbádi kezelőorvosául. A marienbádi orvosok körében kínos feltűnést keli, hogy az orvosi kérdésekbe is bevitték a politikát. A királynőnek természetesen sejtelme sincs, hogy az ő gyógykezelése körül ilyen politikai harcok játszódnak le. — A belügyminisztérium BBB. ügyosztályának főnöke visszatért Beogradfca. Novisadrói jelentik: Aiexejevics Mita n belügyminisztérium BBB. ügyosztályának főnöke befejezte szabadságát, a melyet Novisadon töltött s hétfőn visszatért Beogradba, ahol átvette hivatala vezetését. — Jugoszláv telefon és távíró bizottság Budapestem. A posta és távirda miniszter bizottságot küldött ki Budapestre, hogy ott a jugoszláviai telefon és távirővonaiak kibővítésére anyagot és fölszerelést vásároljon. — Az újságíró-kongresszus csehszlovákiai vendégei Beogradból jelentik: Befejeződtek most a jelentkezések a suboticai ujságirókongresszusra. Imponálóan nagyszámmal jelentkeztek Cseh-Szlovákiából, ahonnan negyvenhárom újságíró érkezett, köztük három nő. Beograd újságírói közül harmincketten jönnek és négy nő, Ljubljanából tizenöten, Szarajevóból tizennyolcán és három nő, Zagrebből harmincén és négy nö, Novisadrói huszonheten és két nő, azonkívül a Vajdaság egyéb helyeiről mintegy harmincán. A suboticai szekció vezetősége teljes erővel fáradozik a kongreszszus előkészületeinek munkálatain. — A bánáti szerb püspök Tcmesvárott. Temesvárról jelentik : Dr. Létics bánáti gör. kel. szerb püspök több napja felügyeleti körútját végzi a román Bánát egyházközségeiben. — Délszerbiai telepesek mozgolódása. Beogradból jelentik : A délszerbiai telepesek között a fenyegető éhségkatasztrófa miatt mozgolódás észlelhető. Tömegesen otthagyják telepeiket. A kormány bizottság kiküldését határozta el a mozgalom okainak földerítésére. Minden intézkedést megtesz különben is a mozgalom I elfojtására.
