Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-05 / 242. szám

) 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. Megjeisník minden reggel, ünnep után és hétfőn déiben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aiexandra-nlica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-uiica 1 (Lelhach-palota Az elhalasztott n Amikor hónapokkal ezelőtt a Magyar Párt először gondolt or­szágos nagygyűlésének megtar­tására, a Bácsmegyei Napló vetette fel azt a gondolatot, hogy ne Su­­boticára hivják össze a magyar­ságot. Rámutattunk azokra a bár nem jogosult, de mégis letagad* hatatlanul meglévő aggályokra, melyeket a suboticai nagygyűlés megtartása könnyen ártó gyanúvá fokozhatott volna. Azt mondottuk, nem az a fontos, hogy a magyar­ság hol jöjjön össze gyűlésre, ha nem az, hogy összejöjjön s mi­vel a szuboticai nagygyűlésnek lesznek akadályai, indítványoztuk, hogy máshová hivják össze a magyarság első nagygyűlését. A született és a tájékozatlan­ságból félreérték akkor dísztelen lármával fogadták azt az indít­ványt, amelynek pedig az volt az egyetlen bűne, hogy a fenforgó viszonyokat mér akkor helyesen mérlegelte, amikor a józan meg-j för.tolásaál u a világos gűudolkc­­elásnál nagyobb befolyása volt a mellveregető gesztusnak s rikol­­tozó hangnak az ügyek vitelére s a tömeghangulat kiérlelésére. A nagygyűlés Sentára való ösz­­szehivásának elhatározása igazolta a mi álláspontunknak helyességét s dokumentálja azt is, hogy meny­nyi idő múlt el reális eredmény nélkül. Bár a későbbi idők eseményei és eredményei fognak végleges ítéletet mondani abban a nagy kérdésben, hogy az alkotmányos joggal élés, vagy az opportuniz­mus volt-e inkább a magyarság érdekében — mégis fájdalmasan fogadjuk mi s bizonyára az egész! magyarság azt a hirt, mely a‘ nyolcadikéra elhatározott nagy­gyűlés elhalasztásáról ad számot. Ne szépítsük a dolgot, ez a halasztás súlyos presztízs-veresége á magyarságnak. Mit tett eddig a Magyar Párt ? Fáradozott a meg­alakulásán. S közben elkészítette programját, amit senki se ismer, összegyűjtötte sérelmeit, melyeket senki se orvosol. Végre elhatá­rozta a nagygyűlés megtartásá­nak idejét és helyét. S most ez a határozat is veszendőbe megy s nem elháríthatatlan akadályok miatt. Mert ha a hatóság nem en­gedi meg, szolgabiró betiltja, rendőr szétkergeti a gyűlést, ezek fizikai akadályok, melyek elhárí­tásáról hasztalan gondoskodnak s melyek megakadályozhatnak egy gyűlést, de megerősítik az akciót. Da Sentán az történt, hogy a hatóságok a legelőzékenyebben Ígérték meg nemcsak a gyűlés engedélyezését, hanem a rend föntartásáról «való gondoskodást is. Jogosult hát fölvetni a kér­dést ; azok részéről, akiket a gyű­lés előkészítésének munkája ter­helt, megtörtént-e minden s fő­ként idejekorán történt-e meg minden, amit a hatóságok a nagy­gyűlés engedélyezéséhez szüksé­gesnek tartanak. Augusztus ele­jén határozták el a szeptember 8-iki terminust. A sentai párt­­szervezet vezetősége kellő idő­ben jelentette-e be a gyűlést s kellő időben kereste-e e közha­talom helyi reprezentánsaival a személyes érintkezést a gyűlés engedélyezésére vagy az enge­délyezés föltételeinek megtudako­­lása érdekében. A magyar tömegek nem látnak mást, csak készülődést cseleke­detek nélkül, terveket alkotás nélkül, szervezkedést szervezet nélkül, gyűlés összehívását gyű­lés nélkül. Nem teszünk szemre­hányást a szervezőknek, mert jól tudjuk, nem az Ő kétségtelen jó­­szándékukön és tiszta akaratukon múlik mindez. De azt szeretnénk, ha a jószándéknak és tiszta aka­ratnak több körültekintés és ben­sőbb odaadás adna jelentőséget. Mert nem kell-e attól félni, hogy elkopik a hitük és elfárad az ér­deklődésük a magyar szervezke­déssel szemben. Ne hozzák ad dig nyilvánosságra a nagygyűlés újabb határnapját, amíg annak megtartására nincs meg minden biztosíték. Nem szabad állandóvá tenni a csalódás érzését s nem szabad olyan állapotot teremteni, hogy az első nagygyűlés elhatá rozására a magyar tömegek ne lelkes várakozással, hanem egy lemondó gesztussal válaszoljanak A centralizmust és föderalizmust akarja kiegyenlítem a pártonkiviiü politikusok Zagrebs konferenciája- A beljjüiliika hírei — A pártonkiviili politikusok szep­tember 10-i zagrebi konferenciá­jának a sajtó napról-napra na­gyobb jelentőséget kezd tulajdo­nítani. Az akció egyformán nyug­talanítja a kormány pártokat és a horvát blokk politikusait, főleg azért mert a közvélemény, amely már belefáradt az éies ellentétek küz­delmébe, mind nagyobb szimpátiá­val fordul a megértést hirdető ha­ladó politikusok csoportja felé. A zagrebi „Obzor" megint vezércik­ket szentelt a kérdésnek és a legmelegebb szimpátiával ir a mozgalomról és bizonyos körül­mények között nagy sikert jósolt a mozgalomnak. Feltűnő az Obzor cikkében, hogy mint befejezett tényről beszél a demokrata párt Davidovics-Veljkovics csoportjának, valamint Proiics Sztojánnnk részvé­teléről és ha ezek között és a kongresszus kezdeményezői közt létrejön az összhang, akkor biz­tosítottnak hiszi egy „neutrális", vagy jobban mondva decentralista és revizionista kormány megalaku­lását, amely a ceutralizmus és a fcederalizmus között meg fogja találni a középutat. A eddig foe deralista „Obzor" ilyen állásfog­lalása a horvát intelligencia nagy frontváltoztatását jelzi. A beogradi „Tribuna" is nagy cikkben foglakozik a kérdéssel s megállapítja, hogy Beogradban is osztatlan érdeklődéssel figyelnek a mozgalomra. Szerinte azonban beogradi körökben azt hiszik, hogy konferencia nem fog pozitív eredményre vezetni, mert az elejétől kezdve helytelen alapokon indul:. A mozgalom kezdeményezői Szto­­janovics Nikola, Markovics Bozsa és Bányánál Jova. Beogradi de­mokrata körökben, különösen disszidens Tomljenovics és Rojc magatartása iránt nagy az érdek­lődés, akikről még nem tudják, részt vesznek-e az akcióban. Ezen kívül nem bizonyos még Proiics Sztoján részvétele írem, bár ő nem áll messze Tomljenovics pártjától. A kongresszuson a Tribuna sze­rint Jugoszlávia minden részébő megjelennek kiküldöttek, különö­sen Szerbiából és Dalmáciábó sokan, mig a Vajdaságban kevés érdeklődés mutaikozik. Valójában azonban ez nincs igy, a Vajda­ság meglehetős számmal képvi-l seive lesz, a szuboticai szláv in­telligencia néhány markáns egyé­nisége is meg fog azon jelenői. Megelégelték a muzul­mánok követeléseit A muzulmán párt politikája a választások óta abban merült ki, hogy a boszniai nagybirtokosoknak (bégeknek) különböző kedvezménye­ket csikartak ki a kormány töl, a kormány támogatása fejében. A kormány ki volt szolgáltatva a muzulmánoknak, mert a parla­menti erőviszonyok alakulása foly­tán szavazataikra szükség volt, az alkotmányt sem tudta volna nél­külük megszavaztatni. A muzul­mán párt kettészakadása óta a kormányhoz hü maradt tizenkét képviselő támogatása már nem olyan értékes a kormánynak, me­lyet a kommunistáknak a parla­mentből való kizárása óta már nem fenyegethet amúgy sem a leszavazás veszélye. A muzulmá­nok azonban úgy látszik, még mindig nélkülözhetetlennek érzik magukat, mert még ma is állan­dóén újabb követelésekkel állnak elő és a napokban megtartandó szarajevói pértértekezleten akarják újabb követeléseiket megformu­­lázni. Bizonyára a bégek étvágyának csökkentésére akar szolgálni a beogradi Pravda hétfői számának sugalmazott közleménye, mely arról számol be, hogy úgy Dél­­szerbióban, mint Boszniában a kormány engedékenységét a mu­zulmánok állandó követeléseivel szemben a kormány gyengesége jelének tekintik. Az az általános vélemény alakult ki, hogy már elmúlt az ilyen engedékenységek ideje. Ha az engedékenység poli­tikáját folytatják, akkor a polgár­ság ebből ebből az államhatalom gyengeségére fog következtetni. A Pravda ezzel szemben megálla­pítja, hogy nem kei! azt hinni, hogy az állam tényleg gyönge, ezt csak akkor lehetne álíitani,. ha törvényellenes koncessziókat tennének. A muzulmánoknak ép* pen olyan jogaik vannak, mint a a többi polgároknak. Ha a törvé­nyeken tulmenőleg kedveznének nekik, az szükségtelen válságba vinné az országot. A délszláv emigráció likvidálása Az emigráció kérdése nemcsak Magyarországnak és Oroszor­szágnak nehéz problémája. Az SHS. állam politikusainak is sok gondot okoz a politikai menekül­tek kérdése. Csak nemrégen je­lent meg a bolgár kormány fél­­hivatalos kimutatása a Bulgáriá­ban tartózkodó jugoszláviai (dél­­szerbiai) menekültekről, amely családtagokkal együtt másfélszáz­ezernél több menekültről számol be. Hogy ez a horribilis szám megbizható-e, nem tudhatjuk, d& jellemző, hogy a bolgár statisz­tikát az egész szerb sajtó részle­tesen leközölte cáfolat nélkül. A kormány most szeretné a ma­cedón emigrációt hazatelepíteni, de ennek nagy nehézsége az, hogy sokan közülük a bolgár ko­­mitácsi bandákba állottak be. Vi­szont az emigráció nyomasztó gazdasági helyzete alkalmassá tenné az időpontot a hazatelepi­­tésükre. A délszerbiai bíróságok már el is készítették az amnesz­tiában részesülő emigránsok név­jegyzékét. Beogradban azonban attól tartanak, hogy a bolgár kor­mány akadályokat fog gördíteni az emigráció hazatérése elé, kikre politikai szempontból szük­sége van. Ezért a sajtó energikus diplomáciai lépéseket sürget az esetleges bolgár ellenállás meg­előzésére. Mi lesz György herceggel? Beogradból jelentik: György herceg kérdése még mindig elin­tézetlen. Úgy látszik, a végleges döntést mégis elhalasztják a kiráfy és Pastes visszaérkeztéig, A Politika

Next

/
Oldalképek
Tartalom