Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-28 / 265. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 27. . Gyilkosság a szegényházban Egy koldus, akit a pénzéért vertek agyon • Az osijeki szegényháznak szomo­­su és véres szenzációja van: egy be­teges és jóformán magával is tehe­tetlen aggastyán meggyilkolta ápolt­társát, hogy csekély értékű holmi­jaihoz hozzájuthasson. Néhány nappal ezelőtt a — mint megírtuk — az osijeki városi sze­gényházban titokzatos körülmények között, eszméletlen állapotban vér­befagyva találták az egyik hálókam­rában Nemeskai Dragutin 83 éves koldust, akit a szegényházban ápol­tak. A nyakán rettenetes vágott seb tátongott, amiről mindenki azt hitte, hogy önkezével ejtett magán. ' Az öreg embert bevitték a közkór­­házba, ahol két napig eszméletlenül feküdt, a harmadik nap meghalt a nélkül, hogy a hatóság kihallgathatta .volna. . A nyomozás aktái le is zárultak azzal, hogy Nemeskál Dragutin ön­­gyilkosságot követett el. Ma aztán világosság derült az ügyre. A szegényházban ma nagytakarí­tást rendeztek, amely alkalommal egy ócska ládában egy baltára buk­kantak, amelynek feje is, nyele is még ragadós volt a félig rászáradt vértől. A különös lelet gyanút kel­tett, később pedig, amikor egy Lech­­ner Mária nevű újvárosi asszony a sajátjának ismerte föl a baltát, hátá­­rozottab formát kezdett ölteni az a hit, hogy a baltával végezték ki go­nosz kezek a szerencsétlen Nemes­­kait. Lechner, Mária .elpanaszolta, hogy á baltáját valószínűleg Zandt Viktor, szegényházi ápolt ' lopta el, aki a gyilkosság előtti napon kéregetni járt nála, már akkor föltűnt, hogy az öregember erősen nézegette a szer­számot, sőt még a kezébe is vette és sújtani próbált vele. Zandt Viktor éppen kolduló kör­úton volt, mikor megtalálták, s a nyolcvanéves aggastyán az első kér­désre bevallotta, hogy a baltát ő hoz­ta el LechnSr Máriától, még pedig ázzál a szándékkal, hogy Nemeskált megölje. Elmondta, hogy Nemeskál, aki már régóta életunt volt,-fölkérte őt arra, hogy üsse agyon és ő nem tudta megtagadni a barátja kérését... Közben Zandt a holmijai között a rendőrség megtalálta a meggyilkolt­nak számos apróságát és néhány száz dinárnyi megtakarított pén-A török kérdés fejleményeit a nagyhatalmak diplomáciája az an­gol-francia megegyezés dacára is a legnagyobb nyugtalansággal figyeli. Minden attól függ, hogy a győzel­mes Kemal pasa nem áliit-e teljesít­hetetlen követeléseket a nagyhatal­mak javaslataival szemben. Nagyon jellemző a helyzetre egy vezető dip­lomata nyilatkozata, mely a New­­york Héráidban jelent meg. A nyi­latkozat a következő: Európa sorsdöntő órákat él át. A helyzet olyan bizonytalan, mint 1914. nyarán. Nem valószínű, hogy Kemal elfogadja a javaslatokat. A bizonyta­lanság kétségtelenül még egy ideig fog tartani és a diplomatáknak résen kell lenniök, mert kis hibák feldönt­hetik nemcsak a békeszerződéseket, hanem az amugy is labilis egyen­súlyt és szövetségeket. Óva intek mindenkit az optimizmustól. Görögországban a nagyhatalmak határozata, mely visszaadja Tráciát a törököknek, teljesen felborította a helyzetet. Mint a Reuter.-ügynök­­ség jelenti Konstantin görög király lemon­dott. A kormány a Párisban tartózkodó Venizeloszhoz akar fordulni, hogy vegye át a kétségbe esett ország ve­zetését, mint diktátor. A Chicago Tribune jelentése szerint a görög kormány egyik tagja, Zaimis azt a megbízást kapta, hogy utazzék ha­ladéktalanul Párisba és ott ismertes­se Venizelosz volt miniszterelnökkel a kormány helyzetét. Beogradba érkező hírek is megerő­sítik a görög király lemondását. A »Növi List« athéni jelentése szerint az elmúlt éjjel Athénben nagy zavar­gások voltak Konstantin királyt meg­zecskéjét. Mivel a rablógyilkos aggastyán kü­lönben sem egészen rendes észjárá­sú, a vizsgálóbíró rendeletére a sten­­jevici elmegyógyintézetbe fogják szállítani Zandt Viktort megfigyelés végett. fosztották trónjától és György trón­örököst kiáltották ki királynak. Újabb két hadosztályt mozgósítot­tak. A beogradi belügyminisztérium a gyevgyeliai rendőrkomiszártól je-, lentést kapott, mely szerint Konstantin király lemondásának hirét megerősítik. Athénben a zavargások nőttön-nőnek. Kon­stantin eltűnt. Úgy hírlik, hogy egy görög szi­getre menekült, más verzió szerint Athénben bujkál. Kemal ellenjavaslatai Párisi jelentés szerint az angorai kormány válaszát szerdára várják. Angol körökben úgy tudják, hogy Kemal pasa ellenjavaslatokat fog tenni, elsősorban ragaszkodni fog a Dardanellákon való átkeléshez és Trácia török megszállásához, továb­bá Bulgária és Oroszországnak a békekonferencián váló részvételéhez. Kemal pasa követeli továbbá, hogy az angol flotta a tárgyalások alatt semmiféle katonai mozdulatokat ne végezzen. Londonon át érkező jelentések szerint a nagyvezér, a külügyminisz­ter és a belügyminiszter a szultán­nál benyújtották lemondásukat. Hir szerint nacionalista kormány fog alakulni és valószínűleg detronizálni fogják a szultánt, akit a jelenlegi trónörökös fog követni. Párisi jelen­tések szerint a nagyvezér közölte a Kemal-kormánnyal, hogy a konstans tinápolyi kormány nem akar az an­gorai kormánynak nehézségeket okozni. Musztaía Kemal pasa való­színűleg főkormányzót fog Konstan-. tinápolyba küldeni. Konstantinápo­lyi táviratok szerint a béketárgyalá-. sok elé Kemal pasa súlyos föltétele­ket szabott, követeli az angol csa- > patküldések beszüntetését, saját csa-j patainak Tráciába való bevonulását; és Oroszország részvételét a béke­tárgyalásokon. Konstantinápolyból jelentik:' Ke-j lettráciában a mohamedánok hangú-: Iata nagyon izgatott a görögök el-j len. Lüleburgaszban a török lakos­ság elűzte a görög tisztviselőket és| a kis számú görög lakosságot, a ha-j tóságok zászlait letépték. Konstanti-1 nápolybán az angol tisztek a lakos-! ság hangulata miatt nagyon nyugta-| lanak, a helyőrség nem érzi magát; biztonságban a városban. Harringtonf tábornok Brock admirálissal megvi­tatta a rendfenntartási intézkedése­ket. , Kopenhágából jelentik: Moszkvai{ jelentés szerint Karahan helyettesi külügyi népbiztos az antantállamok kormányához uj jegyzéket intézett,; amelyen utalással Öroszország kü-J lönleges helyzetére a Fekete-tenger; partján, a legnyomatékosabban kö­veteli Oroszországnak, de egyúttal a többi balti államnak a keleti kon-; ferencián való részvételét, fenyeget tőén hangzik a jegyzéknek az aj passzusa, hogy békés megoldás csak! úgy képzelhető, ha a Fekete-tengc-’ ren érdekelt valamennyi államot i egyesitik a konferencián. A katonai helyzet A Reuter konstantinápolyi jelen-, tése szerint az Errenköjnél betört; lovasosztagon kivül Digha felől isj egy másik hadosztály is átlépte aj semleges zóna határát. Ezeket a csa-i patmozdulatokat Kemal pasa még aj szövetségesek jegyzékének megérd kezése előtt határozta el, úgy hogy; nem tekinthetők feltétlenül támadás-; nak. Párisból jelentik: A Alatin jelen­tése szerint a Máltában horgonyzó: angol flotta: 65 cirkáló és 12 rom-, boló parancsot kapott, hogy indul­jon el a Boszporuszra. A Daily Mail szerint Konstantiná­polyban erős bolsevista agitáció fo-,' lyik. Kemal megbízottjai a bolsevis-' iákkal együtt szítják a hangulatot aj szövetségesek ellen. Az utolsó na-í pókban röpiratokat osztogattak, me-, lyek dz angolok elleni felkelésre szó-, litják fel az összes mohamedánokat Lemondott a görög király Inog a szultán trónja — Thráciában forrong a török lakósság ívánfí Jenő halálára — Budapesti levél — Ivánfi Jenő meghalt. Egész Buda­pest megilletődve tekint a Nemzeti Színház gyászdrapériás előcsarnoka felé, ahonnan Ivánfi Jenőt, a legna­gyobb magyar színészek egyikét csütörtökön délután temetni fogják. Hetekig tartott fájdalmas vívódása a gyógyíthatatlan betegséggel. A színész, aki ezer arcot öltve játszotta a halált a festett kápráza­­tok világában, némán, elfehére­­dett szájjal fekszik most a József­­utcai agglegénylakás csendes háló­szobájában, a gyűrött párnákra ejt­ve kihűlt fejét. Föltette az utolsó maszkot, amelyet az örök ügyelő csontkeze nyújt mindenki felé az élet végén. És ennek a maszknak kegyetlen ridegsége könnyeket saj­tol a rátekintő szeméből... III. Richárd, Shylock, Macbeth, Lear király s a zordon Shakespeare-tra­­gédiák körül elsötétedett a rivalda. Ivánfi Jenő meghalt, ötvenkilencéves korában ragadta el a végzetes betegség, amely pár év óta, rövidebb-hosszabb időre, a színpadtól is elvonta. A színpadtól, amelynek rajongó szerelmese volt s amelyet imádott s amelyen mint színész, rendező, szerző és fordító egyformán sok és nagy sikert ara-: tott. Mounet Sullyt vallotta mesteré­nek s a legkiválóbb »szavaló« szí­nészek közé tartozott. Művészi ösz­tönét, ritka erős intelligenciáját, rendkívüli nagy és széleskörű mü­­yeltség mélyítette el. Különösen so­kat és behatóan foglalkozott Shakes­­peare-rel. Moliére-rel, akikről egész kötetnyi tárcát, irodalmi tanulmányt irt. Konzervatív művész volt a szó nemes értelmében s erős harcban állott annak idején a Thália forra­dalmi törekvéseivel. De ha művészi hitvallása kissé dogmatikussá mere­vedett is, ő maga mindig eleven ér­deklődéssel kisért minden uj művé­szeti és irodalmi mozgalmat. Játéka nem öregedett meg. * Szeghalmon született 1863-ban. Harminc évre rá már a Nemzeti Színház tagja. Először a Vasgyá­­ros-ban lépett fel, de vonzalma és tehetsége egyre inkább a klassziku­sok s főleg Shakespeare figuráit tet­ték színészi ambíciójává. Néhány nevezetes és emlékezetes alakítás­sal tette magát ebben a nemben naggyá, de élete igazi rendeltetésé­hez akkor érkezett, amikor 1918-ban Magyarország első színházának rendezője lett. Mint színész is elmélyedt a darabokban és a szere­pekben, de mint rendező százszor inkább érvényesíthette és megcsil­logtathatta rajongását a klassziku­sok iránt. Elsőrangú rendező volt; nemcsak, mert kellő érzéke és tehet­sége volt meg hozzá, hanem meg volt benne a legtisztább szeretet a színpad iránt és megvolt benne a minden izében kulturált ember éles­látása, sokszínűsége, nagyvonalúsá­ga. Legkiemelkedőbb rendezői pro­duktumai voltak az 1916-ban rende­zett sorozatos Shakespeare-előadá­­sok és Arany emlékünnepén tartott gyönyörű Shakespeare-est, Ugyan­csak ő rendezte a Kisfaludy Társa­ság Shakespeare-matinéit. A görög ciklus rendezése is az ő nevéhez fű­ződik. Nagy működése a színház falain túl is életerős utakon tört előre: számtalan egyéni és mélységes essay-je, cikke jelent meg és egyik legszélesebb skálájú színpadi ember­ként mutatta őt be irodalmi te­reken is. A Nemzeti Színházból csak a kommün alatt volt távol. A kommün után a Nemzeti Színház élére akar­ták öj megnyerni, de elhárította ma­gától ezt a feladatot, Harmincötéves színházi jubileumakor a színház örökös tagjává nevezték ki. Előkelő körökkel tartott barátságot és kül­földön is széles baráti összekötte­tései voltak. * 1884-ben, egy ködös őszi napon búcsúzott Budapesttől egy fiatal gyerekember, tizennyolcéves talán. Még néhány héttel előtte a Sziniaka­­mia padjait koptatta és most meg­hívást kapott a dicsőséges múltú győri színházhoz, örült, hogy me­het, hogy uj feladatoknak, nagy sze­repeknek nézhet elébe. De mielőtt elutazott volna Budapestről, felment a Nemzeti Színház igazgatói irodá­jába, hogy búcsút vegyen az állami színház igazgatójától, Paulay Edé­től, aki atyai jósággal viseltetett az ifjú színész iránt. Paulay leültette, azután az ő jellegzetesen hosszú lépteivel végigmérte a szobát, néha megállt s végigmérte az előtte riad­tan ülő ifjút; - . . v — Hát, fiam, elmégy Győrbe, -* mondotta neki — de azért nem ke-! rülsz el egészen a szemem elől. Més§ látjuk egymást. Majd küldetek ne-j ked szerepet Győrbe. A Vasember fiát, Andort, Vladimir grófot a Da-, niseffek-ből és Gennarát a Borgia; Lucretiá-ból. Ezt a három szerepet! tanuld meg, de úgy, hogy ha éjjel! álmodból felvernek, akkor is tudd, ! Ivánfi kissé talán megszédülve is; a hirtelen örömtől, teljesítette a ta-; nácsot. Győri szereplése alatt meg-, tanulta szerepeit és azután játszott! a művészettől áthatott, nemes am­bíció tombolt benne. Az életének, nemcsak célja volt a művészet, dej ebben is élte ki magát Hitt magá­ban és hitt a mesterségében. Elment aztán Szegedre és Kolozs­várra és azután megvalósíthatta ré-( gi nagy álmát és elutazhatott kül-j földre. Párisban az öreg Mounet Sully, Londonban Sir Henry Irwing. kedveltje lett, akik apai szeretettel; bántak a magyar ifjúval. 1893-ban Londonban érte Paulay sürgős távirata, amellyel az igaz­gató öt a Nemzeti Színházhoz 1893 október 4-én lépett fel először mint szerződött tag a Nemzetiben. A Vas­­gyárost játszotta. Másnap felment az igazgatói irodába, ahol Paulay; ezzel fogadta: — Mégis csak jó érzés az, ha az ember kitart valaki mellett, akiben hite van, így kezdődött Ivánfi karrierje a Nemzeti Színháznál és csakhamar mint a magyar nemzet nagy. művé­szét ünnepelték. -«v

Next

/
Oldalképek
Tartalom