Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-27 / 264. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 27, riilmények között nem képes telje­síteni. Ezért lilább moratóriumot bér a jóvá­tétel! bizottságtól. Kormánykörökben remélik, hogy a jóvátétel! bizottság az indokokat elfogadja és megadja a kért haladé­kot. E közleményhez a »Virradat« megjegyzi, hogy a párisi jóvátételi bizottság előtt most áll döntés alatt Magyarország több milliárdos kár­térítési követelése Romániával szem­ben. Milliomos lett egy csaló A kicsali pénzzel 17 milliói: nyeri Budapestről jelenti tudósítónk: Vasárnap délután letartóztatták Schwartz Zsigmond kereskedelmi ügynököt, egy egészen különös, új­fajta szélhámosság elkövetése miatt. Schwartz, aki ezelőtt hat hó­nappal még jelentéktelen ügynök volt, tőzsdei spekulációkat akart kezdeni. Egy bécsi ismerősének, Báder Józsefnek volt Pest mellett egy kis villája, két hold szőlővel, nagy gyümölcsössel és egy hatal­mas üres lakással, mert Báder csak minden két-három esztendőben je­lentkezett a villájában. Schwartz összeismerkedett Pesten egy Szabó Elemér nevű dúsgazdag nagykeres­kedővel, akit kirándulásra invitált meg Mátyásföldre, hogy — amint Schwartz mondotta — kis villáját, amelyet most vásárolt, megmutas­sa. Szabónak Mátyásföldön nagyon megtetszett a csinos épület és meg­kérdezte Schwartz Zsigmondtól, mennyiért adná át a villát. — Két millió ötszázezer koronáért magáé a villa — volt a válasz. Rövid alku és Schwartz eladta a Báder villáját és azonnal fölvett két és félmillió koronát. Hetek múltak el, Szabó át akarta íratni saját nevére a villát, de megdöbbenve látta a telekkönyvi hivatalban, hogy a villa nem a Schwartz, hanem egy idegen bécsi ur nevén van. Sürgönyileg megkér­dezte a bécsi állítólagos villatulaj­­donost, hogy övé-e a villa, vagy valóban a Schwartz Zsigmondé. A távirat tisztázta a csalást, a bécsi urnák eszeágában sem volt eladni soha a mátyásföldi villát. Szabó azonnal a rendőrségre sietett, bűn­vádi följelentést tett Schwartz Zsig­mond ellen, akit már a följelentés napján beszállítottak a budapesti főkapitányságra. Schwartz beismerte, hogy egy és félmilliót, sőt egyaüí'iő kamatot is ad, csak a följelentést vonják vissza. Kiderült ugyanis, hogy két millió 500.000 koronával megkezdte tervezett tőzsdei manipulációit, azonnal papírokat vett és alig négy hét alatt a sikkasztott pénzen 17 idegen házat adott el, de fölajánlot­ta. hogy azonnal visszafizeti a két millió koronát nyert a tőzsdén. A rendőrségen azonban hiába ajánlott fel kauciót, hiába akart milliós ka­matot adni, nem bocsátották szaba­don és miután 17 millió korona ér­tékű papírjait a rendőrség lefoglalta, Scwartz Zsigmondot csalás és sik­kasztás címén letartóztatta és az ügyészség fogházába kisértette át. A Bácsmegyei Napló vasárnap 6 korona Az újságok, amelyek a drágaság el­leni sisiíuszi küzdelmet folytatják, piron­kodva és félve jelentik a publikumnak, ha maguk is kénytelenek az árakat emel­ni. Ma minden közszükségleti cikk kö­zött a legolcsóbb az újság, noha minden drágulásnak a terhét legjobban a lap­vállalat érzi. Azt a papírt, amire az új­ságot nyomtatják, alig lehet annyiért megvenni, mint amennyit a kiadóhivata­lok a lapért kapnak. Épp ma lépett élet­be a felemelt postatarifa, amely a lap postai küldését 150 százalékkal drágí­totta meg. A napról-napra fokozódó terhek az uj­­ságvdllálatokat komoly gondok és ne­héz problémák elé állítják. A nagy né­met olvasó publikum sem képes a lapo­kat eltartani, hónupról-hónapra százá­val szűnnek meg a lapok Németország­ban. A Bácsmegyei Napló, amely senkitől nem fogad el semmiféle támogatást, egyes-egyediil olvasóinak és hirdetői­nek révén szerzett bevételekre támasz­kodik. a súlyos nehézségek ellenére is állandóan igyekszik tartalomban gazda­gabb, nívóban és értesfíltségben jobb la­pot adni. Hasonlítsa össze a Bácsmegyei Napló papírját, nyomdai kiállítását, tartalmát más lapokéval, nézze meg, hogy meny­nyivel több és mennyivel érdekesebb, nivósabb közleményt talál a Bácsmegyei Napló bármely számában, mint akárme­lyik más egy dináros lapban. Mindezek ellenére a Bácsmegyei Napló árát nem emeltük fel, csupán a vasár­napi lap drágui meg egy dinárról egy és fél dinárra. Hogy ez mennyire nem drágulás, an­nak illusztrálásául csak annyit, hogy a Bácsmegyei Napló vasárnapi száma leg­alább busz oldalas lesz a jövőben is. S e húsz oldalon érdekes közlemények s eredeti rajzok igyekeznek kielégíteni a publikum érdeklődését. A húsz oldalas lapnak legalább két és féldinárba kelle­ne kerülnie, a Bácsmegyei Napló azon­ban igyekszik megtartani minden olva­sóját, azt ambicionálja, hogy az a csa­ládias kapcsolat, amely az olvasók tíz­ezrei és a lap közt fennáll, megmarad­jon, hogy az SHS királyság minden ma­gyarja mint jó barátját várja és érdek­lődéssel olvassa a Bácsmegyei Naplót. Éppen ezért csupán az ünnepi szám árát s azt is a Icgmérsékeltebben emeltük fel. A jövő héttől kezdve tehát hat koro­na lesz az ünnepnapi példány ára, hét­köznapokon a Bácsmegyei Napló ára to­vábbra is egy dinár. Elhangzottak a védőbeszédek a kémkedési perben Szerdán délután öt órakor hirdeti ki a bíróság az ítéletet A keddi tárgyalási napon, — ame­lyet Pavlovics István elnök délelőtt legmagasabb ároú 7%-os államkölcsöni 4s!o-as Osztr. Magyar járadékot Stankovíé i Drug Kral/ Aleksandrova ni. 8, Subotica. Telefon 480 Pavlovics István, fötárgyalési elnök 9 órakor nyitott meg, — Hajdú Jó­zsef és Demeter Aladár védője, Pataki Antal dr. kezdte el a védőbeszédek sorozatát. Azzal kezdi beszédét, hogy Hajdú József szerepe ebben az egész ügy­ben csak az, hogy Varga Imre új­ságíró felkérésére, a becskereki ma­gyar iskolák ügyéről, továbbá kul­turális és gazdasági dolgokról kül dött értesítéseket Szőregre Boros­nak. Ezeket az értesítéseket részben levél utján küldte, részben pedig a »Torontá!« cimü lapból küldött kivá­gásokat. A Pálffy Gyula pancsevói gyógy­szerésznek továbbított római nyol­cas jelzésű levél teljesen ártatlan trmészetü volt és nem tartalmazott az állam belső rendje vagy a kato­naságra vonatkozó titkos felvilágo­sítást. Hajdú személye nem forradalmi tipus, éppen úgy nem az Demeter Aladár. Mindketten szegény, mun­kás tisztviselők, akik előtt a legfőbb cél a megélhetés biztosítása és pon­tos kötelességteljesités. Az ellenük emelt egész vád Achil­les sarka a chiffre-kulcs és erre kel­lett ráépíteni a hatóságoknak az egész vádat. Nos, Percsics Béla távirótiszt, szakértő-vallomása, szerint teljesen ki’ van zárva az az eset, hogy a vas­úti igazgatósági távírdáról lehetett volna chiffre táviratokat leadni vagy felvenni s igy megdől az egész vád, amely gerincében tört ketté. Az utolsó órában, de még kellő időben jelent meg a szakértő, mentő vallomásával. Hajdú ellen nem merült fel a fő­tárgyaláson semmi terhelő adat, hogy az állam belső rendje ellen vé­tett volna. Felmentő Ítéletet kér. Következett: Székely Zoltán dr. (Sárai-Szabó Krisztina védője.) Beszédét azzal vezeti be, hogy a közvádló áílamügyész szerint rrrn­­denkinek, aki végighallgatta a főtár­gyalást, meg kellett éreznie, hogy az összes vádlottak bűnösek. Én, — mondja a védő, — éppen ennek az ellenkezőjéről vagyok meggyőződ­ve. Mindenkinek, aki elfogulatlan fi­gyelemmel kisérte ezt a tárgyalást, csodálkoznia kellett azon, hogy ho­gyan jött egyáltalában a vádlottak legnagyobb része abba a helyzetbe, hogy vád alá kerüljenek és hogy tör­ténhetik az meg, hogy nyilvánvaló­­lag ártatlan emberek majdnem egy teljes évig fogságban üljenek? Ez iskolapéldája annak, hogy ho­gyan nem szabad vádolni és hogyan nem szabad nyomozni, még a leg­csekélyebb jelentőségű ügyben sem, annál kevésbbé büntető ügyben, ahol nemcsak egyesek szabadsága, de élete is kérdésben forog. Ezután foglalkozik az ezen ügy­ben lefolytatott rendőri nyomozattal és bírói vizsgálattal és kimutatja, úgy a nyomozat, mint a vizsgálat törvénytelenségeit. Példákkal illusz­trálja az egyes vádlottak ellen emelt vád teljes tarthatatlanságát. Áttér a védence: Sárai-Szabó Krisztina ellen emelt vádra, hogy leveleket vitt át Varga kérésére Ma­gyarországba. Mikor tette ezt Sárai-Szabó Krisz­tina? Oly időben tette, amikor ugyanezt mindenki megtette. Ez a cselekedet tehát komoly vád alapjául nem szolgálhat. Ezen felül, ha Vargának valóban olyan veszé­lyes tervei voltak, amint ahogyan azt a vád állítja, vájjon az ilyen fel­adatokat egy ilyen kevéssé intelli­gens, irni-olvasni alig tudó, egysze­rű gondolkodású nőre bizta volna? És mindezeken felül még az sincs bizonyítva, hogy ezek a levelek mit is tartalmaztak. Varga György azt állitja, hogy ügyvédi irodai termé­szetűek voltak. Az azonban egészen kétségtelen, hogy Sárai-Szabó Krisztina nem tudta — de nem is ér­dekelte, — hogy mi van a levelek­ben? Minthogy pedig bebizonyított ^mó­don Sárai-Szabó Krisztina semmit sem tudott Varga terveiről, termé­szetes, hogy azokat nem is jelent­hette fel. Az államvédelmi törvény erre az esetre pedig egyáltalában nem al-' mazható, mert amikor ezek a csele­kedetek történtek, az állam védelmé-, ről szóló törvény még nem lépett', hatályba. Minthogy védence teljesen ártatlan, kéri felmentését. Petrovics János dr. (Pálffy Gyula, Völgyi Já­nos dr., Tumbász Béla,­­Heim Antal és Varga-Kai­­ser Imre védője). Rendkívül hatásos, nagy verwe! és közvetlenséggel elmondott, meg­győző érvekben gazdag beszédét azzal vezeti be, hogy nem azért vál­lalt védelmet ebben az ügyben, mint Skalier Lovró, aki tegnap, védőbe­szédében mondotta, hogy mint az olaszoktól elvett Isztria fia tudja ér­teni az elvesztett haza feletti fájdal­mat, ő azért vállalt védelmet, mert esküt tett arra, hogy az igazságot és a jogot védeni fogja, minden eset­ben. Egyenesen sértőnek találta volna a bíróságra nézve annak a pusztai feltevését is, hogy a bíróság valaki­ről előre meg legyen győződve* hogy bűnös. Amidőn 1914-ben á csantavérí szerb lelkészt védte a magyar bíró­ság előtt, akkor-is csak igazságot; várt. Még inkább várja az igazságot; ettől a bíróságtól. Elmondja, hogy Varga Györgyöt, még diákkorából ismeri, együtt jár­ták az iskolát és személyes tapasz-1 talatból mondhatja, hogy úgy isme-j rí Vargát, mint akinek igazán nem lehettek olyan veszedelmes, messze­menő tervei, amint azt a vád neki' tulajdonítja. Ö egyszerűen beleesett, ebbe a neki nem illő és nem is re­mélt szerepbe, mint ahogy a rendőr­ség beleesett a másik végletbe, ä! honmentő szerepébe, amire ebben az esetben nem is volt semmi szükség, mert a mi államunk sokkal erősebb’ és szilárdabb, semhogy azt ilyen apró, jelentéktelen emberek meg­rendíthetnék. A bevezető szavak után áttér az ebben az ügyben lefolytatott vizs­gálat bírálatára és rámutat, hogy a vizsgálóbiró azon eljárása, hogy ő; ment a rendőrségre a vádlottak ki­hallgatására, nyilvánvalóan perrend­ellenes volt. Ehhez kétség sem fér.' Ezután sorra veszi a védencei el­len emelt vádakat, amelyeknek tel­jes tarthatatlanságát meggyőző erő­vel mutatja ki. Pálffy Gyulára vonatkozólag meg­állapítja, hogy egyáltalában semmi részt sem vett a vád által emlege­tett politikai organizációban, amit kétségbevonhatatlanul bizonyit az a tény, hogy a vádlottak közül nem ismer senkit. Eljött hozzá a patiká­jába egy ismeretlen ur, bemutatko­zott neki és kezdett vele beszélni is­koláról, kultúráról és hasonló dol­gokról. A patikus, aki nem rég tar­tózkodott Pancsevón, azt mondta az illetőnek, hogy forduljon máshoz, aki jobban van informálva. Az ismeret­len erre távozott és Pálffy beült a patikájába és készítette a recepte­ket. Pár hétre levelet adott át neki; helyettese, amelyben egy chiffre, voit. Nagyon megharagudott, hogy ilyesmit küldenek neki. A levelet, á melyben ismét iskoláról, kultúráról' volt szó, idegesen eltépte, a chiffreti pedig beragasztotta a patikus-kalen­dáriumba, hogy ha majd az illető,, aki azt neki küldte, eljönne, vissza­adja neki és kérdőre vonja, hogy’ miért küldött neki ilyesmit. Azután ismét hetek múltak el, amikor bejött a patikába Németh Imre és átadott Pálffynak egy'levelet, amelyen egy római szám volt. Pálffy mit tett er­re? Áthúzta a borítékon levő római számot és odaírta »Czakó« nevet, abban a hitben,, hogy tőle yan-a je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom